A VÁROS ÉRTELMEZÉSE
Szerk.: Don Tamás–Szabó Anna Viola: Holnemváros. Debrecen régi képeken és kortárs műveken Déri Múzeum–MODEM, Debrecen 2022, 170 oldal
MúzeumCafé 93-94.
Fotótörténeti jelentőségű kiállítás nyílt 2022 márciusában Debrecenben, melynek kurátorai Don Tamás és Szabó Anna Viola voltak. A Déri Múzeum fényképei a MODEM tágas termeiben kaptak helyet. A tárlat jelentőségét jelezte az is, hogy a Magyar Fotótörténeti Társaság tagjai is elutaztak a városba,
és a kurátori vezetést meghallgatva számos kérdéssel fordultak a szervezőkhöz.
A kötet borítója
¶ Minden, ami a 19. századi városképeket egyedivé, érdekessé teszi, az itt hiányzik. A város közössége abban a korban még nem érdeklődött saját épített környezete iránt, mindennapi életüket mint fényképészeti témát pedig triviálisnak tartották. Ahogy a kiállításon és kötetben bemutatott anyag is tükrözi, 19. századi városképek, melyeket a fényképészek akár eladásra is szánhattak volna, ebben a nagyvárosban nem készültek. Két helyszín képez kivételt: az egyik Marschalkó János emlékműve 1868-ból, mely egy ötrészes városképsorozat egyik darabja, amit eladásra készítettek Letzterék a Dalárünnep alkalmából. A másik a Piac utcát ábrázoló felvétel, mely az 1870 és 1878 közötti időszakban örökítette meg az akkori hangulatot, a kereskedők üzleteit a klasszicista házak földszintjén.
¶ A „képtelenség” nagyjából az 1860 és 1880 közötti évekre vonatkozik, az 1880-as évek végén és a millennium idején már készültek városképek. Hogy mennyire volt általános ez a helyzet az Osztrák–Magyar Monarchiában, arra nehéz válaszolni, akadhatnak olyan kivételek, mint a Duna- vagy a Tisza-parti városok, ahol annyi volt a látnivaló műemlék és a vízi élet, hogy a tájképes megfogalmazásokból üzletet lehetett remélni. Néhány műemléknek tartott épület lebontása, megsérülése ürügyén fogott össze egy-egy közösség a megörökítés kivitelezésére, a költségek előteremtésére. Később indult el szervezett formában a műemléki fényképezés, sokszor országos mozgalmakkal együttműködve, ilyenkor többnyire a helybeli fényképészektől kértek ingyen képeket.
¶ A kiállítás szakmai körökben sikert aratott, alapossága, átgondoltsága, kivitelezése mind hozzájárult ehhez. A kiállítási katalógus a vonatkozó kutatásokat összegzi, hangsúlyozva, hogy mennyire nehéz kilencven képet egy város fényképezett történetéből kiemelni és ezáltal kanonizálni. Választ kellett adni arra, miért éppen ezt a válogatást tartották nyilvánosságra érdemesnek. A katalógus bevezetőjében Szabó Anna Viola hangsúlyozza, hogy 2010-től vált önálló gyűjteménnyé a Déri Múzeum fényképtára, ahol 1907-től kezdődött a fotóadattár állományának gyarapítása. A százezres gyűjteményből számos kép szerepelt már illusztratív céllal kiadványokban, de a mostani kiállításra a képminőségi szempontokat is figyelembe kellett venni, vagyis főműveket kellett találni. A válogatás módszertani útmutatójában utalnak arra, hogy céljuk volt határvonalat húzni 1960 körül, a személyes emlékezés lehetőségét ezzel kizárták, a képek tárgyát a városalakító építkezésekre, az „emberközeli” utcaképekre redukálták. Fontos volt számukra, hogy a várost ne egzotikumként mutassák be, el akarták kerülni a néprajzi szempontok eluralkodását. Igaz, a képek egy részén megjelenő emberek különleges hangulatot varázsolnak a kissé szegényesnek tűnő épített környezetben. Végül is nem várostörténeti kiállítás létrehozása volt a szándék, de a várostörténeti képanyag volt a legalkalmasabb arra, hogy magát a gyűjteményt átfogóan bemutassa.
¶ A képek csoportosítása a kiállításon izgalmas történetté vált, ezt tették át a katalógusba, nem törekedve időrendi tagolásra. A képek sorrendje a kiállítási elrendezést tükrözi, így a helyszínhez kötődő (MODEM és Múzeum) ábrázolások, történeti, eltűnt épületek, régi mesterségek, piac, szobrok, a víz a városban, szürreális, építkezés és rombolás csoportokat alakítottak ki. A kurátor hallatlan precizitással tette közzé a képeket, 14 szinten adott meg adatokat, ami a maga nemében igen ritka és rendkívüli: tematikai besorolás, adattári szám, a felvétel ideje, helye, a felvétel készítője, meghatározója, az eredeti kép mérete, anyaga, technikája, a nagyítás mérete, technikája, digitális utómunkája, végül pedig a szakcsoport, azaz a múzeumi gyűjteményi osztály feltüntetése. Ez a végtelenül precíz adathalmaz talán inkább a kötet végére kerülhetett volna, mert a laikus olvasónak vagy akár a debrecenieknek mindezek túl sokat nem jelent. Ez a precizitás nagyra értékelendő egy olyan korban, amikor a fénykép mellett az alapvető adatokat sem szoktuk megkapni.
¶ A képek közül több is a városi építkezek fázisait mutatja az építőmunkásokkal. Példa erre az a jelenet, amikor az 1907 tavaszi nagy vihar után a Kistemplom hagyma alakú barokk toronysisakját bontják. Akadnak üzlethelyiségek külső és belső felvételei, és a cívis gazdák mellett a pásztorok is feltűnnek a vasárnap délelőtti utcai megbeszéléseken, ahogy az látható Szabó Elek amatőr fényképész felvételén 1903-ból.
Zoltai Lajos: Kőművesek a Kistemplom tornyán a bástyák építésekor, 1907
Déri Múzeum
¶ Milyen leltárt készíthetünk a kilencven kép fényképészeiről? Brassay I. Zoltán,
Fekete Gáborné, Kozmann Leó, Lukács Tihamér, Gondy és Egey, Dézsi Lajos amatőr, Zoltai Lajos, Csanády Ákos, Horváth István, Benkő László, Letzter testvérek, Kiss Ferenc, Béres András, Martos György amatőr, Szabó Elek amatőr, Ecsedi István, Tóth István építész, Perczel Miklós, Horváth István, Haranghy György, Piribauer István, Lükő Gábor, Balogh István, Sőregi János, Gerő László, Hapák József, Haas Károly építész, Berzéki Sándor, Kalmár István, Burg Józsefné és számos ismeretlen fényképész. De vajon kik ezek az alkotók? Életükről – Gondyt és Haranghyt kivéve – igen keveset tudunk, de a Debrecen fényképészeit bemutató, most készülő kötetben majd biztosan számos érdekes élettörténetről olvashatunk, és a fényképezéssel való számtalan izgalmas kapcsolatra fény derül.
¶ A MODEM-ben kiállított kilencven darab mai, egyforma nagyítás a kortárs művészeknek a gyűjteményre adott reflexióival kifejezetten erre az alkalomra készített műveivel egészült ki. Don Tamás kérte fel a művészeket, ő tartotta velük a kapcsolatot. Az alkotók Szabó Anna Viola és más helytörténészek előadásain ismerkedtek meg a fotótárral és a várossal, majd egyenként is tanulmányozták a saját szempontjaik alapján kiválasztott anyagokat.
¶ A kortársak műveit Veress Dániel Néma „z”. A Holnemváros-projekt kortárs művei és tanulságai című tanulmánya elemzi. Megállapítja, hogy a 19. században portrékészítő vándorfényképészekre, a 21. században pedig koncept művészekre van szüksége Debrecennek. A kiállításban jól mutattak együtt a régi képek mai fekete-fehér nagyításai és a kortárs művek, a kortárs alkotások a művészek saját műleírásával, ismertetőjével a kötet végén tanulmányozhatók.
¶ Bede Kincső műve az emlékekből táplálkozik, Koltay Dorottya Szonja videóinstallációja Semmi baj címmel a tűzvészek ellen küzdő, minduntalan újraépülő város toposzát elevenítette fel. Munkájának ismertetőjében így vall: „Holnemváros
a lángok és poroltók világa, ahol mindenki fél. A kis tárgyak a poroltóktól, az óriás poroltók a világégéstől, a világégés a világ legnagyobb poroltójától retteg. Az aktuális főporoltó nem tud aludni, éjszakánként szelídített lángokkal hancúrozik. A főporoltó sosem járt Holnemvároson kívül, szerinte odakint a világ ég.”
¶ Chilf Mária egy ünnepi vonulás képeit állította ki, ahol az ünneplő debreceniek átgyalogolnak az időn. Fátyol Viola debreceni születésű művész a gyűjtemény egyes szereplőire koncentrált. A Gondy és Egey műterem vizitkártyáit tette olyan áttetsző burába, „ereklyetartóba”, amelynek felületére felgravírozta a képek hátoldali rajzát. Lefényképezte Szabó Anna Violát festményszerű beállítással, az ablaknál olvasó nő képtípusát megidézve. Kocsi Olga Dokumentálás, reprodukció, gyűjtés – Zoltai Lajos esszenciája című installációjával megidézte
az egykori muzeológus által gyűjtött tárgyakat és azok dokumentációját, majd
a szomszédos, fekete falra krétarajzmásolatot készített erről. Honvéd teremőr Olga című munkája az egykor múzeumi teremőrként alkalmazott öreg
48-as honvédeknek állított emléket. A katalógusban látható fényképén maga is egyenruhát öltve teremt egységet a Zoltait idéző impulzusokat egyesítő két konceptuális műve között.
¶ A hatodik felkért művész Barakonyi Szabolcs volt, aki Határozott pillanat című művének ismertetőjében leírta, hogy már volt a mostanihoz hasonló tapasztalata, hiszen a Fortepan 150 ezer darabos archívumát tekintette át három év alatt és ebből született a Fortepan Masters című kötet. Felvállalta a debreceni archívum átnézését, a maga szempontjai szerinti képi referenciákat keresve. A Fortepan főként amatőr képeket gyűjt és archivál, segéderőkkel datálják azokat, hogy a művek felkerülhessenek a kijelölt időskálára. Debrecenben Szabó Anna Viola elhelyezte térben és időben a képeket. A két koncepció, vagyis az ábrázolt témákra fektetett hangsúly és a pusztán kompozicionális és technikai minőséget kereső „művészképek” előtérbe helyezése egymásnak ellentmondó, de egymást kiegészítő metódusként is értelmezhető. Már a kiállításon is megkettőződött a szempontrendszer, hiszen a kutatásokkal megtámogatott városképi jelenetek tárultak elénk az egyik oldalon, egy zárt szobában pedig be lehetett lesni egy kukucskálódobozba, ahol a fotóművész válogatásával lehetett megismerkedni. Végignézve mindkettőt nem azt kerestük, kinek van igaza, hanem azt, hogy miben különbözik a kétfajta attitűd. A katalógusban mindez nincs jelen, hiszen Barakonyi szövege olvasható ugyan, de csak néhány felismerhetetlen kép illusztrálja azt. A teljes gyűjtést csak egy párhuzamos katalógusban lehetett volna érzékletesen bemutatni. A válogatás mágikussá növelt gesztusa egy olyan lehetőségre hívja fel a figyelmet, amelyet az internet óriási képállománya is gerjeszt, ami nem más, mint hogy mindenki kanonizálhat, kiemelhet neki tetsző műveket. Ez a divatos személyesség, az egyéni ízlés (itt: kutatás és tudás) felvállalása sok érdekes megközelítést eredményezhet.
¶ Ahogyan a Szabó Anna Viola Gondy életművét feldolgozó online katalógusa és kötete olvasható (és a 30 ezer kép kereshető is) a Déri Múzeum honlapján, úgy remélhetőleg ez is felkerül oda és nagy olvasótábora lesz. A kortárs művek pedig a debreceni képzőművészeti gyűjteményben landolhatnak, a kurátorok is megdolgoztak érte a kiváló munkák létrejöttének előkészítésével.