„EGY HADISÍR FIZIKAI ÉRTELEMBEN VÉGÉRVÉNYESEN ELPUSZTUL”
BESZÉLGETÉS POLGÁR BALÁZS RÉGÉSSZEL
MúzeumCafé 91.
A konfliktusrégészet alig pár évtizedes tudományág: a csatatereken végzett kutatások során egy-egy terepről még mindig több száz, a harcokhoz köthető tárgy kerül elő, ezek segítségével ismert történelmi eseményekről válik alaposabbá, árnyaltabbá a tudásunk. Ennek módszertanáról, az utóbbi néhány év legfontosabb kutatásairól, Mohácsról, Segesvárról, a világháborús hadisírok feltárásának etikai kérdéseiről Polgár Balázst, a Hadtörténeti Múzeum régészét kérdeztük.
Szilágyi Lenke felvétele
Ki vagy mi motiválta, hogy régészként ezt a területet, a konfliktus- vagy hadirégészetet, csatatérrégészetet válassza?
¶ Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen folytatott régészet és történelem szakos tanulmányok elvégzése után, 2011-ben a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumban kezdtem el dolgozni Négyesi Lajos osztályán – Závodi Szilvia mentorálása mellett. A Hadtörténeti Múzeumban ismerkedtem meg és kezdhettem el foglalkozni a konfliktusrégészettel. A konfliktusrégészet vagy hadtörténeti régészet egy izgalmas, komplex kutatásmódszertanra épülő és dinamikusan fejlődő tudományterület. A konfliktusrégészet több – egymással nem egy esetben szervesen összefonódó – kutatási iránnyal rendelkezik, ennek megfelelően beszélhetünk csatatér-, illetve hadszíntérkutatásról, épített objektumok kutatásáról, roncskutatásról vagy hadisírkutatásról.
A régészek többsége egy korszakra koncentrál. Az ön kutatásai több száz évet,
a(z államalapítástól számított) magyar történelemnek legalább a felét érintik
vagy érinthetik. Hogyan fogalmazná meg: mi a „közös halmaza” egy a 15. századra
és egy a 20. század közepére vonatkozó feltárásnak?
¶ A különböző történeti korszakok régészeti kutatása közötti kapcsolatot szerintem a közös szemléletmód és módszertan teremti meg. Ugyanazokat a kérdéseket tehetjük fel egy kora újkori városi szemétgödör és egy első világháborús hadifogolytábor területén megtalált szemétgödör leletei vonatkozásában: hogyan, illetve milyen körülmények között éltek azok az emberek, akiknek a különböző tárgyi emlékeit megtalálták? A modern értelemben vett konfliktusrégészet
a 20. század utolsó negyedében született meg. Kialakulásának fő színtere az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa volt, a kezdeti terepkutatások pedig főleg a 18–19–20. század háborúira irányultak. A vizsgálatok időbeli keretei rövid idő alatt azonban lényegesen kitágultak: napjainkban a konfliktusrégészet az őskortól egészen a modernkorig vezet. A fő kutatási területemnek alapvetően az újkor és a modernkor régészetét tartom ma már, a legmeghatározóbb kutatási témáimat pedig a csataterek régészete, illetve a hadifogolytáborok régészete képezi. Természetesen le kell szögeznünk, hogy a munkaprojektekben hangsúlyos szerepet kap a teammunka, az együtt dolgozó kollégák mindegyike magával hozzá a saját tudományterületéhez kapcsolódó (had- és régészettudományi, illetve muzeológiai vonatkozású) tudását, így válhat csak teljessé – részletezővé és hitelessé – egy kutatás.
A Hadtörténeti Múzeum részvételével vagy vezetésével zajló csatatérkutatások (Harsány-hegy, Győr-Kismegyer, Segesvár) közül több példát is felhozhatunk.
Hogy lehet összefoglalni ezen kutatások eredményeit?
¶ A Hadtörténeti Múzeum 2019-ben a második mohácsi csatának is nevezett, 1687. évi Harsány-hegyi összecsapás helyszínén a pécsi Janus Pannonius Múzeummal folytathatott közös kutatást. A Villány, Magyarbóly, Lapáncsa és Illocska térségében végzett fémkereső műszeres terepbejárások során 329, hipotetikusan az összecsapáshoz köthető tárgy (fegyverleletek, ruházati és felszerelési tárgyak, használati eszközök, személyes tárgyak, pénzérmék) került napvilágra. A Hadtörténeti Múzeum 2019-ben kezdte meg Magyarország egyetlen, napóleoni háborúk korabeli csataterének, az 1809. évi győri (vagy Rába menti) összecsapás helyszínének vizsgálatát a ma Győr külvárosát képező Kismegyeren. A 2019–2020-as munkálatoknak köszönhetően 170 darab, az összecsapáshoz köthető tárgyat, így fegyverleleteket, ruházati emlékeket, használati/személyes tárgyakat találtak a kutatók. Valamint érdemes lehet kiemelni, hogy a terepbejárások révén több figyelemre méltó, a második világháborús győri hídfőharcokhoz köthető roncselem is napvilágra került. 2018-ban a marosvásárhelyi Maros Megyei Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Hadtörténeti Intézet és Múzeum együttműködésében kezdődött el az 1849-es segesvári ütközet régészeti kutatása. A segesvári erdő és az Ördög-erdő területén folytatott terepkutatásokba 2019-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézete is bekapcsolódott. A kutatómunka révén 344 darab, az 1849-es harcokhoz kapcsolható tárgyi emlék, köztük fegyverleletek, ruházati és felszerelési emlékek kerültek elő. Az 1687-es Harsány-hegyi csata a magyarországi visszafoglaló háborúk egyik kimagaslóan gazdag képi és írásos forrással adatolható összecsapása. Az összesen csaknem hét négyzetkilométeres alapterületű kutatási területen folytatott munkálatok helyesbítették a csatatér topográfiájára vonatkozó korábbi elképzeléseket. A csatatéri leletekből egy reprezentatív válogatás helyet kapott a Hadtörténeti Múzeum Csata a Harsány-hegynél című időszaki kiállításán 2020-ban, valamint az összecsapással kapcsolatos legújabb történeti, emlékezettörténeti és régészeti kutatások egy, a Hadtörténeti Múzeum gondozásában megjelent monográfiában kerültek szintetizálásra ugyanebben az évben. A szintén gazdag forrásbázissal rendelkező győri csata esetében fontos szempont volt, hogy a régészeti terepbejárásokig a Hadtörténeti Múzeum nem őrzött korábban a csatatérről származó in situ tárgyakat, a terepi kutatások értékes gyarapodást hoztak a harcokhoz köthető műtárgyak állományában.
Az 1849. évi segesvári ütközet az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc erdélyi harcainak jelentős forrásokkal kísérhető összecsapása volt, a régészeti kutatások a magyar sereg balszárnya és a cári orosz had jobbszárnya által vívott küzdelemnek a modernkori tájban történő elhelyezésére, a harcok helyszínére vonatkozó topográfiai adatok pontosítására irányultak (227., 228. o.).
Francia egyenruhagombok a győri csatatérről (1809)
Forrás: HM HIM, Hadirégészeti gyűjtemény, fotó: Szikits Péter
Több kutatásban is részt vett már, amelyek a második világháború idején meghalt személyek földi maradványainak vizsgálatára irányultak. ¶
¶ Magyarországon a világháborús hadisírok kutatása, feltárása és exhumálása
a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatósága alá van rendelve. Több alkalommal volt lehetőségem együtt kutatni az igazgatóság munkatársaival. Ebből a sorból a második világháborús bajai hadifogolytábor 2018-as terepkutatását, illetve a tábor egyik temetőjének 2019-es újra feltárását emelném ki. A tábor 1944–1945. évi időszakához köthető temető 26 sírhelyének az újra feltárását és teljes körű exhumálását végeztük el a kollégákkal, a bajai Türr István Múzeum közreműködésével. A sírokat a nagyfokú leletszegénység jellemezte, a legjelentősebb tárgyi emlék ekkor egy – szórványként talált – magyar munkaszolgálatos személy adatait mutató, felüljelzett német azonossági jegy volt (229. o.).
Terepi kutatás az 1849. évi segesvári ütközet helyszínén
Forrás: Maros Megyei Múzeum
Mi a protokoll a második világháború harcaiban elhunyt személyek földi maradványainak megtalálása esetében?
¶ A katonai temetési helyek – tudományos és kegyeleti szempontokat is magába foglaló – régészete jelentős múltra tekint már vissza Magyarországon. A korai hadisírkutatásokhoz szemléletes példa lehet a Magyar Királyi Hadimúzeum első vezetőjének, Aggházy Kamilnak, valamint a korszak egyik legkiválóbb antropológusának, Bartucz Lajosnak a budapesti Tabánban 1939 őszén folytatott 1849-es hadisírfeltárása. A hadisírkutatás tárgykörében több jelentős módszertani, illetve szintetizáló munka is megjelent itthon az elmúlt években. A sorból ki kell emelnünk a 2013-ban kiadott Hőseink nyomában című tanulmánykötetet, Tóth Zsolt Hadisírkutatás című, 2021-ben megjelent könyvét, valamint Dudás Eszter, Stier Márk és Czidor Dániel a Forensic Science International hasábjain 2021-ben közölt tanulmányát. A vélelmezhetően a második világháború harcaiban elhunyt személy vagy személyek földi maradványainak megtalálása esetében fel kell venni a kapcsolatot a Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság Belföldi Hadisírgondozó Osztályával. A Belföldi Hadisírgondozó Osztály munkatársai végzik el – szükség esetén partnerszervezetek bevonása mellett –
a további munkálatokat: a lelőhely hitelesítését, feltárását, valamint az exhumálást és a szükséges levéltári/irattári háttérkutatást. Fontos szempont, hogy egy hadisír, illetve annak környezete rejthet robbanótestet vagy robbanótesteket. A robbanótestnek vagy robbanótestnek vélt tárgynak a rendőrség felé való bejelentési kötelezettségéről a tűzszerészeti mentesítési feladatok ellátásáról szóló 142/1999. kormányrendelet határoz.
Felüljelzett német azonossági jegy a második világháborús bajai hadifogolytáborból
Forrás: HM HIM, Hadirégészeti gyűjtemény, fotó: Szikits Péter
Régészként máshogyan kell-e gondolkodni egy 20. századi tömegsírról, mint például egy őskori vagy római kori lelőhelyről?
¶ Voltaire személyéhez köti a hagyomány a következő mondást: „Az élőknek méltányossággal tartozunk, a holtaknak csak az igazsággal.” Nem lehet kérdés, hogy ha az archeológia egy háborúban meghalt személy azonosítását segíteni tudja, akkor a régészettudománynak van jogosultsága a hadisírkutatásban. A hadisírkutatás fontos segédtudománya az igazságügyi régészet (forensic archaeology), a katonai temetési helyeken talált ruházati emlékek, felszerelésmaradványok (különös tekintettel az azonossági jegytokok) és személyes tárgyak vizsgálata nemegyszer az utolsó lehetőségét jelentik egy személy földi maradványainak visszaazonosításához. Egy hadisír – más régészeti lelőhelyhez hasonlóan –
fizikai értelemben végérvényesen elpusztul a feltárás során. A képi és írásos dokumentáció készítése, a hadisírból származó tárgyak összegyűjtése és tudományos értelmezése, az emberi maradványok antropológiai vizsgálata, valamint a hadtörténeti vonatkozású levéltári és irattári kutatás segítheti az elhunyt személy azonosítását, illetve a halál körülményeinek rekonstruálását.
Egy korábbi interjúban említést tett az ásatásokból előkerült, „nem régészeti korú tárgyi emlékek” megmentésének fontosságáról. A törvény szerint a határ az 1711-es év. Eszerint az első világháború valamely csatateréről előkerült tárgy nem tekinthető „régészeti korúnak”, a szabadságharcról nem is beszélve. Rendben van ez így, mi a jellemző tendencia?
¶ Az 1711-es esztendő után jogi értelemben nem beszélhetünk leletről vagy régészeti lelőhelyről. A kulturális örökségvédelemnek természetesen szüksége van egy jogi értelemben vett korszakhatárra, ez azonban nem jelenti azt, hogy az
1711 utáni idők vizsgálatában ne játszhatna vagy játszik szerepet az archeológia. Ez a tudományos megközelítés külföldön és itthon is jelentős múltra tekint vissza. A régészeti korszakok (őskor, antikvitás, népvándorlás kor, közép és kora újkor) utáni idők régészetének fogalmát (Post-medieval archaeology) az Egyesült Királyságban alkották meg elsőként. A történeti régészet késő középkortól, illetve a kora újkortól kezdődő kutatási területének első jelentős nemzetközi fóruma az 1966-ban megalapított Society for Post-Medieval Archaeology (SPMA) lett. Történeti korszaktól függetlenül egy hadtörténeti eseményhez jelentős információt hordoz a történések helyszínén eltemetődött tárgyi emlékek mintázatának összessége (az egyes specifikus tárgyak jelenléte vagy hiánya). Ezen a ponton kell kiemelnünk, hogy a konfliktusrégészet fontos társtudománya a muzeológia. A terepen megtalált tárgyi emlékek a tisztítás, konzerválás és a gyűjteményi gyarapítás folyamata után az adott történeti esemény kutatható forrásaivá válnak, valamint segíthetnek kézzelfogható közelségbe emelni a múlt eseményeit a múzeumi térben (230–231., 232. o.).
Tárgyi emlékek a csóti hadifogolytábor/leszerelőtábor (1915–1923) területéről
Forrás: HM HIM, Hadirégészeti
A hadtörténeti régészet milyen kulturális örökségvédelmi kihívásokkal néz szembe?
¶ A hadtörténeti régészet és az 1711 utáni hadtörténeti vonatkozású kulturális örökség kutatása a kulturális örökségvédelem hagyományos kihívásaival néz szembe. A hazai fémkereső műszeres terepkutatás jogi szabályozása szigorúnak mondható, emellett azonban komoly problémát jelent az illegális fémkereső műszeres „kincskeresés”. Az engedély vagy szakmai kontroll nélküli, képi és írásos dokumentációval nem kísért terepi kutatások óhatatlan információvesztést jelentenek. Fontos intézményi cél a hadtörténeti régészeti terepkutatások eredményeinek bemutatását segítő szakmai fórum biztosítása. A Hadtörténeti Múzeum 2022 májusában ötödik alkalommal rendezte meg a Háború, régészet és kulturális örökségvédelem elnevezésű tudományos ülést. Fontos cél a terepi kutatások bemutatása ismeretterjesztő írásokban, szaktanulmányokban és az interneten elérhető adattárakban egyaránt. Alapvető célkitűzés, hogy a hadtörténeti régészeti kutatások eredményeiből a kulturális örökségvédelem és az örökségbarát turizmus egyaránt képes legyen meríteni. Példaként említhetjük meg a győri Magyar Ágyúgyár lőterének 2021–2022. évi vizsgálatát. Gönyű község 2021-ben kezdeményezte az első világháborúban, illetve a második világháborúban is használt lőtér objektumainak felvételét Győr város Értéktári programjába. A Győr–Győrszentiván és Gönyű között folytatott terepi kutatásoknak köszönhetően hét beton megfigyelőállás felmérésére és dokumentálására kerülhetett sor. A fedezékek megóvására és bemutatására irányuló törekvések, valamint a lőtér további vizsgálata érdemes kulturális örökségvédelmi vállalkozás (236. o.).
POLGÁR BALÁZS DÁVID régész 2010-ben fejezte be egyetemi tanulmányait régészet és történelem szakon az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. 2011-től a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum régésze, 2013-tól a Hadirégészeti Gyűjtemény vezetője. 2019-ben szerzett doktori fokozatot az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Fő kutatási területe a hadtörténeti régészet és a kulturális öű
Festett kerámia gyermekjáték (vélelmezhetően egy személyes emlék) az ostffyasszonyfai hadifogolytábor (1915–1918) területéről
Forrás:
A volt győri Magyar Ágyúgyár egyik betonfedezéke napjainkban