HACKER MÁRIA PÁLYAKÉPE

Jelen tanulmány egy méltatlanul elfeledett festő- és zongoraművésznő életét és pályáját kívánja bemutatni. Hacker Mária – hányatott sorsa ellenére – igen termékeny művészként haláláig alkotott. Férjét korán elvesztette, később fiaival és testvérével együtt elhurcolták Dachauba. Ő és egyik gyermeke túlélte a koncentrációs tábort, de lánytestvére és kisebbik fia már nem térhetett vissza. Élete utolsó éveiben visszavonultan élt, főleg zeneelméletet és zongorát tanított. Az utolsó önálló tárlata 1949-ben volt. Művei a mai napig szerepelnek az aukciósházak és galériák kínálatában.

¶ Eseménydús élete során társául szegődött Weiner Leó, akivel
a Zeneakadémián ismerkedett meg, és barátságuk a komponista élete végéig kitartott. Barátságukról a Weiner-hagyatékban található dokumentumok, a még kiadatlan, Hacker Máriához és Hacker Borbálához írt levelek tanúskodnak. A hagyaték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Vörösmarty utcai, a régi Zeneakadémia épületében lévő Kutató Könyvtár tulajdona.

Turán Hacker Mária kiállítási katalógusának címlapján, 1949
Forrás: Szabó Kitti

Hacker Mária élettörténete

¶ Hacker Mária életrajzi adatait kutatva általában csak újságcikkekkel és számos kiállításának katalógusával találkozhatunk. Ezért elsősorban a sajtó, a katalógusok és az iskolai évkönyvek ténymozaikjain keresztül tudtam betekinteni az eseményben gazdag életmű részleteibe. Apja, Hacker Lajos (1853–1917) gabonakereskedő, Kecskeméten 1883-ban házasságot kötött Ligeti Lina kereskedővel (1866–?). 1886. május 15-én megszületett Mária, majd második lányuk, Hacker Borbála (?–1944/1945). A gyermekévekről kevés adat lelhető fel. Egyetlen részletet találtam a Pesti Napló 1912-es számában, amelyben Mária így fogalmazott: „Rövid életrajzi adataim bizonyítják, hogy a zenei és festői talentum nálam már ijesztő korán kezdett jelentkezni. Kortársak szavahihető emlékezései bizonyítják, hogy kora ifjúságomat – két-öt évemig –
a zongora alatt töltöttem, ahonnan még az undok mademoiselle sem tudott kihúzni, ha ütött a francia óra. Ez a tény kétségtelen muzikális érzékre vall és korai művészösztönre, amely öntudatlanul is a művészetet a tudomány fölé helyezi. Ugyanezen korból hiteles feljegyzések bizonyítják (Rézi néni levele Pepi nénihez), hogy elcsentem az unokanővérem rózsaszín púderes skatulyáját és alapos színfolt tanulmányokat végeztem saját arcomon elődeim dicső példája szerint, amiért alaposan elvertek.”1 Ezek a sorok azonban inkább a szerző ön­iróniájáról tanúskodnak, mintsem tényleges eseményekről.

¶ A felső leányiskola elvégzése után, 1900-ban, tizennégy éves korában Mária felvételizett a Magyar Királyi Zeneakadémiára, és 1901-ben felvételt nyert az Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképzőbe is. A Zeneakadémián Chován Kálmán növendéke volt, aki zongora tanszakon, később zongorapedagógus szakon is tanította. A kiváló előmenetelű tanuló 1906-ban sikeresen diplomázott mint zongoratanár. Első nyilvános hangversenyét a Zeneakadémia igazgatósága által szervezett eseményen adta: 1905. október 21-én, szombaton, este fél 8-kor az intézet hangversenytermében szerveztek koncertet Liszt Ferenc születésének évfordulója emlékére. A jeles eseményen Mária Liszt B-A-C-H fantázia és fúga (g-moll) darabját játszotta el.

¶ A Képzőművészeti Főiskola befejezése után Nagybányán folytatta tanulmányait (1909), majd Párizsban és Münchenben képezte tovább magát. Hazaérkezése után a Műcsarnok,
a Művészház és a Nemzeti Szalon állandó kiállítója volt. Nem sokkal tanulmányai befejezése után, 1911. július 30-án házasságot kötött Dr. Turán Gézával (1883–1930), a Pápay-Oltó­intézet igazgató-főorvosával, aki kiváló pianista is volt,
Máriát többször kísérte fellépésein. Mindkét gyermekük
az első világháború alatt született.

¶ Máriát 1944. november 9-én Budapesten tartóztatták le, Dachauba deportálták, testvérével és két fiával együtt. November 24-én érkezett a táborba. A felszabadulás után ő és kisebbik fia térhetett csak vissza. A munkatáborban is nagy valószínűséggel készített rajzokat. A több mint száz kisebb rajzot tartalmazó albuma a Magyar Zsidó Múzeum gyűjteményébe került. Az albumnak a Metamorfózis címet adta, tartalma három nagy egységre tagolható: portrék, karikatúrák és tábori jelenetek.

¶ A táborból való hazatérését követően az ébredező magyar kulturális élet új feladatokkal bízta meg. 1949-ben tagja lett a Zeneiskola Szervezetnek. A legutolsó önálló tárlatát ebben az évben mutatta be az Alkotás Művészház, ahol többek között 63 olaj- és vízfestményét állították ki.2 Az utolsó festményét 1961-ben készítette, amelynek a Rákóczi út címet adta. 1967. december 2-án halt meg, 81 éves korában.

Tanulmányok, 1901–1907

¶ A Pesti Napló 1909. évi ötödik számában az egyik hirdetésben azt olvashatjuk, hogy előkészítő tanfolyamot tart az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia főtanszakokon és melléktanszakokon egyaránt. Az egyik felkészítő tanár Hacker Mária államilag képzett okleveles zenetanárként van feltüntetve.3 Ez azt jelentette, hogy nem sokkal a zeneakadémiai tanulmányai elvégzését követően már az új hallgatók felkészítését bízták rá. Az első újságcikk, amely Mária zeneakadémiai szereplését említi, 1907-ben íródott, s a Zeneakadémia utolsó vizsgálati hangversenyének összefoglalója. A Budapesti Hírlap 1907. június 18-án így emlékezett meg Mária vizsgafellépéséről: „Vasárnap délelőtt tartották meg a Zeneakadémia utolsó vizsgálati hangversenyét az intézet termében. Hacker Mária meglepően érett fölfogással és gondos értelmezéssel játszotta el zongorán Schumann fisz-moll szonátáját.”4

¶ Mária Borbála nevű testvérével együtt mutatkozott be a Galilei Kör által rendezett zenetörténeti előadáson 1911-ben: „Vasárnap délelőtt a könyvnyomdászok szakegyletének termében a Galilei Kör egy igazán tartalmas előadás keretében kezdte meg zenetörténeti sorozatát, még pedig Grieg Edward norvég zeneköltő ismertetésével. Grieg élettörténetének elmondását és munkáinak zenetörténeti értékelését Hacker Boriska végezte komoly készültséggel és hozzáértéssel, Hacker Mária tizennégy kisebb zongoraszámot adott elő; az F-dur szo­náta zongorarészét úgyszintén és a dalok kíséretét is ő látta el.
Értelmes előadásában, elsőrangú technikájában a zeneművek szépségei, a maguk teljességében bontakoztak ki. Elmélyedéssel és sok szeretettel magyarázta el a zeneköltő legelrejtettebb gondolatait is. A jelen volt munkásság a legteljesebb mértékben méltányolta a zongoraművésznő poétikus játékát…”5

¶ Egy különleges eseményen léptek fel férjével együtt: „Feminista-estély. A nők Választójogi Világszövetségének kongresszusát előkészítő bizottság ifjúsági albizottsága estélyt rendezett ma este a Lloyd-Társulat nagytermében. Lelkes és figyelmes hallgatóság töltötte meg a termet, felnőttek csak oly nagy számmal, mint fiatalok. (…) Turán-Hacker Mária zongoraművésznő és dr. Turán Géza Grieg csodásán szép A-moll koncertjét játszották el művészien és Grieg »Hochzeitstag auf Troldhaugen«-jával köszönték meg a zugó tapsokat. (…) A közönség kitűnően mulatott és az estély szép összeget hozott a kongresszus céljaira.”6 1912 novemberében tartotta Hacker Mária első önálló hangversenyét a Royal Teremben. Ezt számos bel- és külföldi fellépés, illetve turné követte.

¶ Máriának a Képzőművészeti Főiskolán (Országos Magyar Királyi Mintarajziskola és Rajztanárképző) töltött diákéveiről kevés adat áll rendelkezésre. Valamivel több mint a Zeneművészeti Főiskolán eltöltött évekről, mert a Képzőművészeti Egyetem megőrizte és archiválta a jegyzőkönyveit is. Ezek az adatok azért fontosak, mert közelebb visznek Mária életútjához, és alátámasztják, illetve összeillesztik azokat a mozaikdarabkákat, amelyek korábban hiányosak voltak. A felkutatott adatokból kiderült, hogy Mária egyszerre végezte el a Zeneművészeti és a Képzőművészeti Főiskolát egy év csúsztatással, mi több, a Zeneakadémián elvégezte a zongoraszakot és a zenetanárképzőt, a Képzőművészeti Főiskolán pedig művésznövendékként és rajztanárként végzett. 1904–1905 második felében, 1905–1906 első felében kimaradt mint művésznövendék. 1906–1907-ben mint rajztanítónőjelölt belépett a negyedik osztályba. Végül 1907. június 23-án sikeresen abszolválta tanulmányait, és megkapta a Polgári Iskolai Rajztanítónők törzskönyvét. Az 1904–1905-ös és az 1905–1906-os tanévekben azért maradhatott ki, mert a Zeneakadémián ezekben az években lett végzős a zongoraszakon, és elkezdte a zongora zenetanárképző első osztályát. A Képzőművészeti Főiskola jegyzőkönyveiben talált adatok is arra engednek következtetni, hogy a kimaradások okát a Zeneakadémián egyidejűleg végzett tanulmányok jelentették, amelyek miatt Máriának nem maradt elég ideje (és szerintem türelme sem) elmélyedni például a csendélet tanulmányozásában.

¶ Mária képzőművészeti tanulmányai befejeztével a Műcsarnok, a Művészház és a Nemzeti Szalon állandó vendége volt. Egy későbbi, saját kézzel írt feljegyzésében, (az 1930-as évek második felében) felsorolta, hogy a hazai kiállításokon először 1911-ben vett részt a Műcsarnokban, utána több alkalommal is kiállított ugyanitt és a Művészházban. A Nemzeti Szalonban az UME csoporttal állított ki. Külföldi kiállításon Genovában vett részt szintén az UME csoporttal, ahol a Palazzo Rossóban szervezték meg a tárlatot. Az Új Művészek Egyesülete csoportot Vaszary János alapította 1923-ban, egy ideig a KUT részeként működött, majd 1927-ben újjászervezték, és ezt köve­tően önálló lett.

¶ Hacker Mária párizsi és müncheni tanulmányai után hazatérve, 1910 és ’14 között a Művészház állandó kiállítója lett. Emellett a Műcsarnok csoportos tárlatain is szerepelt, az elérhető források szerint kiállított az 1911. december 16. és 1912. feb­ruár 15. közötti Jubiláris téli kiállításon egy olajfestményt, és jelen volt az 1912. április 26. és május 27. között megrendezett
Tavaszi kiállításon is.

¶ A Nemzeti Szalon kiállításain 1909 és 1932 között szerepelt. A legkorábbi, 1909-ben A Magyar Képzőművésznők Egyesületének Első Nemzetközi Kiállítása, itt egy festménye és öt rajza volt látható. A sajtó így emlékezett meg a tárlatról: „Budapesten nemrégiben nagy csoda történt: a magyar képzőművésznők tömörültek és egyesületet alakítottak. Aki tudja, hogy mennyire széthúznak a művész lelkek s milyen nehéz őket egy kalap alá terelni, az képes csak igazán méltányolni e tömörülés jelentőségét. Annál is inkább, mert hiszen nőkről van szó, akik a kalapot úgy váltogatják, mint a férfiak a nyakkendőt.
Az egyesülés tehát megtörtént. Célja, a szervezkedés révén anyagi és erkölcsi tőkét teremteni, a hazai képzőművésznők munkásságának színvonalát a lehetőségig emelni, fiatal tehetségek fejlődését előmozdítani, a képzőművésznők alkotásai számára. Piacot teremteni s a nagyközönség körében barátokat szerezni. Ez az alakulás persze nem ment simán. Hiszen évek óta próbálkoztak már művésznőink csoportosulni, s külön nőikiállításokat rendezni. (…) A Nemzeti Szalon összes termeit tölti meg a magyar képzőművésznők első kiállítása. Súlyt ad e föllépésnek a tárlat nemzetközi jellege. Huszonhárom külföldi és hatvankét magyar művésznő szerepel, majdnem háromszáz műtárggyal.”7 1913 tavaszán már az ötödik tárlatát rendezte meg A Magyar Képzőművésznők Egyesülete, ezen három rajzzal és egy olajfestménnyel szerepelt Hacker Mária.

¶ Az 1925-ös év mérföldkőnek bizonyult életében. A Nemzeti Szalon 44. csoportkiállításán Mária 35 alkotását állították ki. A sajtó elismerően nyilatkozott a képekről és festészeti stílusát elemezte: „Többféle stílussal próbálkozik, de egyiknél sem állapodott meg. Dekoratív célokért küzd, de a kisebb igényű naturalista feladatokkal jobban birkózik meg.”8

¶ Mária műveit nem lehet egyetlen stílusirányzathoz sem kötni. Egy 1916-os kritika érzékletesen foglalta össze, mi jellemezte Hacker Mária festészetét: „Turán Hacker Mária végezte a Képzőművészeti Főiskolát, de művészi fejlődése Nagybányán kezdődött Ferenczy és Iványi Grünwald vezetése mellett, Párizsban pedig Cézanne, Manet és különösen Van Gogh voltak rá nagy hatással. Fő törekvése, hogy a dekoratív elemet juttassa érvényre a képein, kerüli tehát naturalizmust és nem ragaszkodik a reális valósághoz.”9 A főiskolai Évkönyvek mellett egy nagyon fontos dokumentum birtokosa lettem. Ez egy saját kézzel írt szöveg, amelyben Hacker Mária munkásságáról és tanulmányairól ír. Egy kérdőívhez hasonlít, amelyet festőművésznők részére állítottak össze. Sajnos nincs rajta keltezés, de kapaszkodó mégis akadt a datáláshoz: „özvegy
Dr. Turán Gézáné Hacker Mária”-ként szignálta, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy az írás elkészülése 1930 utánra tehető, mivel férje, Dr. Turán Géza 1930-ban halt meg. A dokumentum azért is fontos, mert megjelölte benne azokat az éveket, amelyeket külföldi tartózkodása alatt tanulással töltött. Külföldi tanulmányaira vonatkozóan Párizst (1910), Münchent (1911), és Olaszországot (1913) említette. Mária a korai éveiben előszeretettel festett a fauvizmus stílusában, ennek megfelelően az expresszionizmus stílusjegyei a legjellemzőbbek ekkor készült műveire. Később, főleg 1945 után is megmaradt erőteljes színhasználata.

Hacker Mária és Weiner Leó kapcsolata

¶ Berény Róbert egy 1906-ban készült karikatúra rajza örökítette meg azt a baráti kört, amelynek állandó tagja volt Hacker Mária. Mellette még a körhöz tartozott Kemény Frida, Weiner Leó, Kemény Sándor, Berény Róbert, Bodon Pál és Reiner Frigyes. Bodon Pál (1884–1953) zeneszerző, zenepedagógus szintén a Zeneakadémián végezte tanulmányait, minden bizonnyal innen az ismeretség Weiner Leóval és Hacker Máriával. Még akadémista volt, amikor Ady Fekete Hold éjszakáján című versére írt kantátájával a Lipótvárosi Kaszinó Erkel-díját nyerte el. Segítője volt Bartók és Kodály népdalgyűjtésének. 1910-től a kecskeméti városi zeneiskola igazgatója, ettől kezdve feltehetően már kevesebb része volt a baráti körben. Reiner Frigyes (1888–1963) Weiner legjobb barátja volt, zongorát és zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, az ő egyik tanára is Chován Kálmán volt, mint Máriáé. 1907–1908-ban a Népszínház-Vígopera karmestere volt, majd 1911 és ’14 között az új Népoperáé (ma Erkel Színház). 1922-ben az Egyesült Államokba költözött, a New York-i, Pittsburgh-i, Cincinnati Szimfonikusok karnagya volt, Leonard Bernstein is a tanítványai közé tartozott. Élete utolsó két évtizedében a Chicagói Szimfonikusok zeneigazgatója volt.

¶ És végül a körből Máriához legközelebb kerülő barát: Weiner Leó. Az ő hagyatékából kerültek elő azok a még kiadatlan levelek, amelyek a Hacker testvérekkel kialakított kapcsolatának dokumentumai. A levelek számos adattal szolgálnak a
fiatal Weiner Leó munkásságáról, életéről. De a levélváltások időrendbe tétele során sok olyan részletre derült fény, amelyek közelebb vittek Hacker Mária megismeréséhez.

¶ „Kedves Maris! Kedves Mariska! Kedves M!” – csak néhány változat azok közül, ahogyan Weiner Leó megszólította leveleiben egy életen át tartó szerelmét, egykor zeneakadémiai évfolyamtársát. Bár a szerelem viszonzatlan volt és nem teljesült be kettejük között, barátságuk a legvészterhesebb időszakokban is kitartott. A Weiner-hagyatékban talált levelek az 1905 júliusától 1908-ig tartó időszakban íródtak.10 A legutolsó levél 1960-ban kelt, amelyben Hacker Mária tiszteletét, barátságát és gratulációját fejezte ki barátjának, Weiner Leónak
a 75 éves zenei jubileumára.

¶ A Weiner-hagyatékban talált levelek szerint 1903 körül ismerkedhettek meg. Erről a tényről Weiner így írt 1906 augusztusában: „én nem is kértem magától önjellemrajzot, maga azt önként adta nekem. Butának kellene lennem, ha kb. háromévi ismeretség után ilyenre szorulnék.”11 Csaknem harminc levél maradt fent a Weiner-hagyatékban, amit a Király utcai lakásában találtak meg halála után, ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Ezeket a leveleket Weiner Máriának, illetve testvérének, Borbálának írta munkájáról, utazásairól, egészségi állapotáról és kétségbeesett szerelmi vallomásairól, ezzel kapcsolatos szenvedéseiről is olvashatunk bennük.

¶ 1905 nyarán Weiner három hetet egy vidéki szanatóriumban töltött, ahol gyomorbántalmait is kezeltette. Ebben az időszakban keltek az első levelek, amelyek soraiból kiderül az ifjú zeneszerző türelmetlensége és az, hogy reménnyel telve várja szerelme válaszsorait, aki késlekedve küldi azokat: „Kedves Maris! Tőlem tanuljon jószívűséget! Nézze, mennyi papírt akarok a maga szórakoztatására telefirkálni! Lám, maga nem ily figyelmes irántam! Sőt: cudarul megváratott! (…) Így megy ez estéről estére. Megőszülök! (…) Remélem többé nem várat így meg.” (1905. július 1.)12

¶ A következő levélben Weiner aggodalmát és féltését fejezi ki Mária állapota iránt: „Kedves Mariska!13 Ismerem én magát: nem igen szeret panaszkodni, és ha mégis megteszi, bizonyára nagyon van rá oka. Nem szeretem a szentimentalitást és épp ezért nem is írok arról, hogy miként hatott rám azon közlése, hogy még mindig állandó fejfájás gyötri s hogy oly ideges. Rosszul esett nagyon. Nem tehetek róla: vannak emberek, kikkel erősen rokonszenvezem. No, hagyjuk ezt! (…) Számoljon be arról, hogy a napot mivel tölti reggeltől estig; (…) Mindezek érdekelnek, tehát írjon róla! Hisz nincs jobb dolga!” (1905. július vége.)

¶ A következő fennmaradt levelet 1905 szeptemberében írta Wei­ner válaszul, ebben reagál azokra a felvetésekre, melyekkel Mariska próbálja meggyőzni a szanatóriumból hazatérő Weinert arról, miért nem tudja viszonozni az ifjú komponista érzéseit: „Kedves Mariska!14 Legutóbbi levele hatott rám, mégpedig kellemetlenül. Sok minden bosszantott abban a levélben. (…) Egyelőre csak azt konstatálom, hogy félreértett,
s azt, hogy jó ideig nem fog még érteni. (…) Helyre kellene igazítanom tévedését. (…) Maga megállapít két eshetőséget, és, anélkül, hogy gondolna arra, vajon vannak-e még más eshetőségek is, lesajnál, következtet (persze helytelenül, mert hiszen nem igaz a prämissen). Maga, tehát téved. De azáltal, hogy magának véletlenül alkalmat adtam egy tévedésre (ez elvégre lényegtelen), magának impulzust akartam egy őszinte, rám nézve nem éppen a leghízelgőbb vallomásra (ez már lényeges). (…) A vallomást, amely a következőkben nekem anyagul fog szolgálni egynehány kérdésre, idézem: (itt Weiner visszaidézte Mária mondatait – Sz. K.) „Hanem, magában – mit titkoljam – csalódtam Leó. Maga nem az, akit én elképzeltem. Csak most látom közelebbről, hogy mennyire más, mint én. Nem titkolom, roppant sok hiányt fedeztem fel már talán régebben is, de ezt szemtől szembe elmondani nem volt erőm. Bocsásson meg érte! – Mi bennünk sok az ellentét.” Wei­ner így folytatta: „Mennyiben vagyok más, mint maga? (Hiszen tudom, hogy sokban különbözünk, csak arra vagyok kíváncsi, hogy mik azok a különbségek, melyeket hangsúlyozni óhajt?). (…) Maga tényeket állít fel, én azokat, részint kétségbe vonom, részint okai és miben létük iránt érdeklődöm; ezért tettem fel a hat kérdést, magát arra kérve, hogy ugyanazon számok alatt rájuk legközelebbi levelében feleljen (ha akar?). Arra kért, hogy gondolkozzam »barátságunk nehéz problémájáról« s írjak, ha valamit ésszel kisütöttem róla. – Ha az ember barátságot nem érez, mit használ a logikai bevezetés?
De, ha érez, mi szükség azt gondolkodás útján bevezetni? Vagy érzi az ember vagy nem érzi. Ha érzi, akkor van. Én érzem, sőt erősebben, mint valaha. Csak azt még, hogy ne várasson meg oly cudarul a válaszával…” (1905. szeptember.)

¶ Egy ideig szünetel a levelezés, Weiner azonban sürgeti a folytatást: „Kérem írjon sokat és gyakran! Minden érdekel (…)”15 És persze érzései változatlanok: „Az igazi megértés egy igen intenzív ragaszkodást eredményez, mely egész másként nyilatkozik meg, mint a maga barátsága irántam. (…) Jól van ez így, ahogy van, de azért nincs kizárva, hogy idővel másképp legyen. Már rég mondom, hogy: bízzuk az időre! Ezek után – ezt hiszem – megérdemlem a feltett hat kérdésre a feleleteket.16 Elvárom őket mielőbb.”17

¶ A folytatás azt sugallja, Weiner megértette, hogy érzései viszonzatlanul maradtak: „Kedves Mariska! Amint a tények igazolják, maga nem túlságosan sokat gondol rám, ami azt jelenti, hogy jól érzi magát. (…) De hogy egészen őszinte legyek, megemlítem, hogy a maga viselkedése, egész lénye különösen hatott rám az utóbbi időkben. Mostanában, ha magára gondolok, az a sajátszerű érzés fog el, melyet az ember akkor érez, ha tudatára ébred annak, hogy valakiről nagyobbat gondolt, mint ami van. (…) Maga ugyanaz, aki volt, csak én látok most tisztábban, mint azelőtt.”18

¶ A következő levél különösen fájdalmas lehetett Weiner Leó számára. Végleg elveszni látta szerelmét és egyben barátját is. A levélben arról írt, hogy szeretne beszámolni neki arról az esetről, ami egy kávéházban történt vele 1907 januárjában. Egy idegen férfi lépett hozzá, és arra kérte, többet ne látogassa meg a Hacker kisasszonyokat, különösképpen Máriát. A sorokat olvasva fény derül arra a tényre is, hogy Mária nem sokkal a kávéházban történt incidens előtt megkérte barátját, Weiner Leót, hogy többet ne látogassa meg őket.

¶ A következő levelet már nem Máriának, hanem testvérének, Boriskának írta Weiner 1907. augusztus 29-én: „Kedves Boris! Levelét a legnagyobb örömmel vettem, és mint látja, sietek rá felelni. Őszintén szólva, meglepett, hogy most magától levelet kaptam, de hozzáteszem: kellemesen lepett meg. Határozottan az újszerűség varázsával hatott rám, hogy maga, ki eddig fölényes és kicsinylő mosollyal jelezte, hogy a maga érdeklődési körén teljesen kívül esem, újabban kezd látni bennem valakit.”19 A levél záró soraiban Weiner megemlíti Máriát: „Ne higgye, hogy megszűntem jó barátja lenni, amiért nem mutatom magam; ez csupán engedelmességi ténykedés részemről. Nevezetesen, mikor legutóbb fenn voltam maguknál, kedves nővére újból kért, hogy távol maradjak, én pedig, mint jó fiú, szót fogadok. Istenem, milyen sok is egy év, hogy változik közben az ember? Mikor múltévben kért ugyanerre a nővére, mennyire kétségbeestem; milyen bolondságokat követtem el! …már ő nem tud engem megbántani.” A kapcsolat végének megfogalmazása a testvérhez írott levélben: „…meg lehet nyugodva az iránt, hogy kigyógyultam! Ugyanilyen kigyógyulást kívánok a maga kedves Maris nővérének”.

Deportálás, a Metamorfózis album

¶ Hacker Máriát a deportálási papírok alapján 1944. november 9-én Budapesten tartóztatták le, és november 24-én érkezett Dachauba, ahol a 131764-es fogolyszámot kapta.20 Testvérét és két fiát is elhurcolták, velük együtt Bergen-Belsenbe szállították át.

¶ A Metamorfózis album tartalma három nagy egységre tagolható: portrék, karikatúrák és tábori jelenetek. Az album borítóján egy kisméretű Hitler-karikatúra látható, jobb sarkában 194?. V. 8. dátummal. Az évszám utolsó száma nem vehető ki, lehet 5 vagy 6, de akár más is. Az biztos, hogy a táborból való hazatérés után készülhetett, illetve kerülhetett a borítóra a Hitler-karikatúra, hiszen a táborban aligha használhatta volna így. A borító jobb alsó sarkán látható kis rajzon két kéz egy galambot enged a levegőbe, és a BÉKE felirat olvasható mellette. A lapokra kisméretű, nagyobb papírból kivágott rajzok lettek ragasztva, és a rajzokon kézzel írott feliratok vannak. Technikájukat tekintve ceruza, tinta, akvarell használata fordul elő a leggyakrabban. A rajzokon kétségtelenül a tábori gyötrelmek és azok szereplői jelennek meg, portrék, eseményábrázolások és karikatúrák formájában. Mária mellett a tábor lakói között voltak orosz hadifoglyok, franciák, muzulmánok, perzsák, lengyelek, litvánok és csehek. Őket is lerajzolta, számos portrét meg is nevezett
a feliratban. Az egyik rajz mellett egy megsárgult újságkivágatot találunk, amely arról szól, hogy a győzelem napján érkezett a felszabadított dachaui koncentrációs táborba Carlton Green, a londoni rádió tudósítója. Green beszámolt arról, milyen állapotban találták meg a tábor túlélőit és milyen látvány fogadta. Mária azt írta oda a cikk aljára: „én kalauzoltam”. Nem tudhatjuk, van-e a rajzok között olyan, amely ténylegesen a helyszínen készült, vagy, ami valószínűbb, ezek már a hazatérés után keletkeztek egyfajta traumafeldolgozási céllal. Egy esetleges restaurátori anyagvizsgálat talán segíthetne a pontosabb datálásban. Az albumban találhatókhoz hasonló alkotásokat más kortársak is készítettek – ilyenek például a Theresienstadtban megölt Amalie Seckbach rajzai vagy Esther Lurie-nak a kovnói gettóban, majd a stutthofi táborban készített alkotásai.

Utószó – Hacker Mária művei

a halála után rendezett kiállításokon

¶ Az első, halálát követően rendezett kiállítás, ahol műve látható volt, a Diaszpóra (és) művészet címet viselte. A tárlatnak a Magyar Zsidó Múzeum adott helyet 1997 márciusától 1998 márciusáig. Máriának egy képe szerepelt itt, a Gyár, robbanás előtt című, 1917-ben készült olajfestménye, amelyet a Magyar Nemzeti Galériától kölcsönöztek a szervezők.21 A kiállítás kurátorai Szegő György és Thury Levente voltak. A Magyar Nemzeti Múzeum Hölgyek palettával – magyar nőfestészet című 2008-as kiállításán Mária két képe volt látható, az 1923-ban készült Sétáló szerelmespár és a Munkálkodók című festményei.22 A harmadik kiállítás a Nagyítások – 1963 címet kapta és 2016 júniusában nyílt meg az Új Budapest Galériában. A tárlat koncepciója (Mélyi József elképzelései szerint) Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmjén alapult. A kiállítás nagyrészt a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár anyagára épült, valamint magángyűjtők kölcsönzéseire. Számos olyan festményt lehetett itt látni, amelyeket egyébként ritkán állítanak ki, nem a hivatalos, államilag támogatott művészet, hanem az ellenkezője, és „ahhoz, hogy egy kicsit megérezzünk valamit a hatvanas évek levegőjéből, ezeket a műveket kellett felsorakoztatni”, ahogy a kurátor fogalmazott. Turán-Hacker Mária Rákóczi út című festménye szerepelt itt.23

¶ A Szemtanúk címmel a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár gyűjteményéből rendezett kiállítás a 2B Galériában nyílt meg 2021 júliusában. Ennek anyagában találkoztam a Metamorfózis albummal. A kiállítás olyan, 1945 és 1948 között készült műveket állított ki, amelyek alkotói átélték a holokausztot, és megörökítették a koncentrációs táborokban megélt borzalmakat.24

Jegyzetek

[1]    Pesti Napló, 1912. december 25., 46.

[2]    Az Alkotás Művészház XLII. kiállítása.

[3]    Pesti Napló, 1909. szeptember 5.

[4]    Budapesti Hírlap, 1907. június 18.

[5]    Népszava, 1911. január 1.

[6]    Világ, 1912. április 26.

[7]    Pesti Hírlap, 1909. április 18.

[8]    Budapesti Hírlap, 1925. május 5.

[9]    Bende János: Témák a művészetről, Budapest 1916, 11.

[10]  Weiner-hagyaték (rövidítése a továbbiakban W. H.) Hacker Mariskához és Hacker Borbálához írt levelek, kiadatlan.

[11]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1906. augusztus, kiadatlan.

[12]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1905, kiadatlan.

[13]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1905, kiadatlan.

[14]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1905. szeptember, kiadatlan.

[15]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1906. július 8., kiadatlan.

[16]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1905, kiadatlan.

[17]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1906. augusztus, kiadatlan.

[18]  W. H. Hacker Mariskához írt levél, 1906. augusztus, kiadatlan.

[19]  W. H Hacker Boriskához írt levél, 1907. augusztus 29., kiadatlan.

[20]  Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár – deportálási dokumentumok.

[21]  https://mng.hu/mutargyak/gyar-robbanas-elott/.

[22]  Hölgyek palettával – Magyar nőfestészet 1895–1950 (Saphier Dezső gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumban, 2008) MNM, 2008.

[23]  https://budapestgaleria.hu/uj/2016-kiallitasok/nagyitasok/.

[24]  https://2b-org.hu/szemtanuk-eyewitnesses/.