A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM MÚZEUMA
MúzeumCafé 92.
A Sárospataki Református Kollégium udvarán igazi ékszerdobozként helyezkedik el a múzeum épülete, a Berna-sor.
Az épület 1771–72-ben épült protestáns barokk stílusban Szathmáry Király Györgynek, a Tiszáninneni Református Egyházkerület főkurátorának köszönhetően. Szathmáry Király György nemcsak kezdeményezte és felügyelte az építkezést, hanem annak költségeihez is hozzájárult, ahogyan a svájci Bern városának polgárai is. Az építkezés költségeihez hozzájáruló adományért jelképes köszönetnyilvánításként az épület Bern városa után a Berna-sor nevet kapta. Az épület tervezője Lieb Tamás volt, Munkácsy Mihály rokona.
A Berna-sor épülete
Szekeres Tibor felvétele
¶ A Berna-sor története során volt tanári lakás, itt szállásolták el
a tanulók vizsgáira érkező világi és egyházi méltóságokat. Ezért kapta a küldöttségi szállás nevet. A földszinten diákok is laktak. Szobái szolgáltak borkimérésre és raktárként is. Építésekor öt emeleti és öt földszinti szobából állt az épület. Miután elkészült, tornácrésszel toldották meg. Az úgynevezett Csengettyű-sor épületének 1878-as elbontásából egy hatodik helyiséggel gyarapodott, így nyerte el mai formáját. Az épület déli homlokzatának egyharmadán mindkét szinten nyitott, árkádos tornác fut végig részben félköríves, részben kosáríves nyílásokkal. Tetején, középen, huszártorony emelkedik, melyben az egykori Csengettyű-sor egy kis harangja függ. A harang csak az iskola halottainak temetésekor szólal meg. A régiségek a Nagykollégium főépületének megépítésekor átkerültek a Nagykönyvtárba, majd 1931-ben, az iskola alapításának négyszáz éves jubileumára mai helyükre, a Berna-sor épületébe.1
¶ A református kollégiumok köré folyamatosan szerveződtek az oktatást és szemléltetést elősegítő szertárak, melyeket a múzeum vagy gyűjtemény megnevezésekkel is jelöltek. A Sárospataki Református Kollégium szertárainak történetét írott forrásokkal csak a 18. századtól tudjuk alátámasztani. A szertárak anyagát a kollégium könyvtárában gyűjtötték és őrizték, egyfajta kuriózumgyűjteményként. A 19. században a kollégium igazi virágkorát élte. A korszak egyik legkiválóbb pataki tanára Erdélyi János volt, akinek irodalmi és néprajzi munkássága is figyelemre méltó. 1863-ban írt könyvtárnoki jelentésében Erdélyi azt panaszolja, hogy „a Könyvtárt sokan csak mohóságból nézik, látogatják a felső mívelt rendűektől
a közrendű szolgálókig; ez a nagy nyilvánosság protestáns dolog, de a könyvtár mégis el lehet nélküle.” Erdélyi könyvtárnoki szavai egy új, a 19. századhoz kapcsolódó jelenséget írnak le érzékletesen: a sárospataki turizmus kezdeteit. Ugyanakkor a korábbi szertárak nagyközönség előtti megnyitása megfelelő épület hiányában még váratott magára.
¶ Patak és a kollégium kultikus hellyé, egyfajta zarándokhellyé vált a 19. században, művészek, költők és tudósok számára egyaránt. Petőfi Sándor így írt 1847-es pataki látogatásáról: „Délután értem Patakra. Szent föld. E város volt a magyar forradalmak oroszlánbarlangja. Itt tanyáztak a szabadság oroszlánai.” Petőfit pataki tartózkodása alatt a kollégium kórusa látta vendégül, melynek tagjai egy faragott ivótülökből kínálták itallal a költőt. Az ivótülök felirata, „Félre vízivó előlem, szentségtörőt nem tűrnek e bornak szentelt falak” utalás a környék kiváló bortermő voltára, mely napjainkig meghatározó turisztikai tényező a régióban.2
¶ A kollégium a 19. század végétől törekedett egy általános gyűjtőkörű múzeum létrehozására, de ez csak 1931-ben valósult meg. Ekkor került a múzeum épületébe az 1880 és 1930 között létrejött Szépészeti és Műrégészeti Múzeum anyaga. Ez az egység kétszáz történeti, néprajzi és régészeti tárgyból állt, mely Régiségtár, majd Régészeti és Történeti Múzeum néven gyarapodott tovább. 1936-ban a fizikai szertár, a Museum Physicum darabjaival bővült az állomány. Simándi István, akit a pataki mágusként emlegettek kortársai, 1704-ben hároméves külföldi tanulmányútra indult. Az akkori Európa leghaladóbb gondolkodású egyetemeit látogatta, így Utrecht, Leyden és Franeker akadémiát. Tanulmányútjáról hazatérve, 1707-ben javasolta az iskolatanácsnak korszerű oktatási eszközök beszerzését. Így 1709-ben, mikor beiktatták rektorprofesszori tisztségébe, már 57 darab korszerű fizikai eszközzel láthatott neki az oktatásnak. Ezek közül a két leginkább figyelemreméltó a légszivattyú, melyet II. Rákóczi Ferenc fejedelem előtt is bemutatott, valamint az üveglapra festett képeket vetítő laterna magica Leydenből. Az általa oktatott Physica experimentalis megelőzte az ország összes iskoláját, Hollandiát, és Oxford mögött is csak nyolc évvel maradt le. Az általa beszerzett fizikai eszközök lehetővé tették a gyakran spekulációkra alapozó természettudományi oktatás helyett a megfigyelés és a kísérlet útján szerzett információk elsajátítását diákjai számára. Annak ellenére, hogy 1710-ben fiatalon elhunyt pestisben, Simándi nevéhez fűződik a Museum Physicum megalapozása, melyet utódai évszázadokon át gyarapítottak.3 A fizikai eszközök első leltárát Szilágyi Márton készítette 1774-ben, melyben 132 eszköz szerepel, közülük 57 darab a Simándi által beszerzett, a többit Szathmári Paksi Pál és Szilágyi szerezte, például a londoni mérleget. Szilágyi leltárában egy névsor is szerepel azokról diákokról, akik a fizikai gyűjtemény gyarapítására önként 218 rajnai forintot és 44 koronát gyűjtöttek. Az ifjúság támogatta az új eszközök beszerzését, hiszen így olyan lenyűgöző eszközöket vehettek közelről szemügyre, mint a kozmoráma. Barczafalvi Szabó Dávid, aki elsőként tanította magyar nyelven a fizikát, 1791-ben lett a kollégium matematika- és
fizikatanára. 1805-ig volt őrzője a Museum Physicumnak, melyet 22 fizikai és 30 kémiai eszközzel gazdagított. Őt követte Kézy Mózes, aki 35 saját kezűleg készített eszközzel gyarapította az állományt. Ellend József tudós tanár 1892-ben vette át a Museum Physicumot, mely már több mint ezer fizikai és kémiai eszközből állt. A millenniumi kiállításra Ellend egy Kézy Mózes által készített, „szép kivitelű villamos gépet” is küldött, melynek külön értéke volt Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján, hogy egy magyar tanár készítette azt. A kollégium Museum Physicumának legszebb darabjai a párizsi világkiállításon is helyet kaptak. A hosszú évtizedek áldozatos gyűjtése meghozta eredményét, hiszen a világkiállításról a kollégium ezüstéremmel térhetett haza.4 Ez az ezüstérem
a kollégium Éremgyűjteményébe került, amely 1947-ben lett a múzeum része.
Deákok terme
Asztalos József felvétele
¶ Az első világháború alatt, 1916-ban Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter körrendeletben elrendelte „háborús emlékek gyűjtését és feldolgozását”. A rendeletnek megfelelően a kollégium tanárai és diákjai is gyűjtésbe kezdtek. A Nagykönyvtár igyekezett minden lehetséges háborús kötetet megszerezni. Az akkor szertárként működő Szépészeti és Műrégészeti gyűjtemény Dr. Rácz Lajos gyűjteményőr vezetésével szintén világháborús relikviák gyűjtésébe kezdett. 1916 és 1922 között követhető a világháborús tárgyak gyarapodása a gyűjteményben. A listán szerepel puskagolyóhüvelyekből készített lánc, harctéri felvételeket ábrázoló litográfiák, valamint „orosz világító rakéta ejtőernyője” is. Az első világháborút követően pedig hadifoglyok készítette tárgyak kerültek
a múzeumba.5
¶ Az első világháború után a kollégium igyekezett újrarendezni sorait, társadalmi szerepvállalása a két világháború között
a régió falvaira koncentrált.
¶ 1931-ben diákok és két fiatal tanár, Újszászy Kálmán és Szabó Zoltán kezdeményezésére létrejött egy teológiai szeminárium, a Sárospataki Református Kollégium faluszemináriuma. A faluszeminárium lett az ország legszervezettebb, ideológiailag legkonzekvensebb és leghosszabb ideig működő falukutató csoportja. Célkitűzése a leendő falusi lelkészek munkájának megkönnyítése volt. A szeminárium fontos eleme volt a félévenkénti néhány napos kiszállás. A kiszállás részben evangelizáció és kulturális esemény volt, emellett pedig az Újszászy által készített Útmutató segítségével szociográfiai adatgyűjtés a településről. 1933-tól 44 Sárospatak környéki faluba történt ilyen kiszállás. A gyűjtött anyagot Patakon dolgozták fel, és részlegekre osztották, mint a faluszemináriumi könyvtár, kézirattár, tárgyi néprajzi anyag, fénykép- és újságcikkgyűjtemény, népköltési és néphagyomány-gyűjtemény. A gyűjtés a kollégium 1952-es államosításáig folytatódott. Ekkor a tárgyi néprajzi gyűjtés darabjait
a múzeumba menekítették, ezáltal megalapozva néprajzi állományunkat.6
¶ A második világháború után egyre fejlődő kollégium hamar szálka lett az új hatalom szemében, ezért 1950–1952-ben szisztematikusan számolták fel a Sárospataki Református Kollégiu-
mot. A kollégium helyén az állam egy gimnáziumot működtetett. A kollégium Tudományos Gyűjteményeire azonban nem tartottak igényt, így maradhatott a Nagykönyvtár, a Levéltár, az Adattár a múzeum viszonylagos biztonságában. Ezt a vélt-valós biztonságot hamar felismerték a kollégium akkori vezetői is, és megkezdték annak értékeit a megmaradt intézményrészekben elhelyezni. A helyzet kétségbeejtő voltát jelzi, hogy a hivatalokban használt egyszerű tárgyakat is a múzeumba menekítették. A Sárospataki Református Kollégium államosítása emlékeztet a kollégium bujdosásának idejére, amikor a 17. században a hatalom fellépett a protestáns iskola ellen. De ahogyan akkor az intézmény megerősödve tért vissza az iskola régi fészkére, 1991-ben, az újraindításkor, ismét sikerült.7 A múzeum gyarapodása a szocializmus éveiben sem állt meg. A Tiszáninneni Református Egyházkerület gyülekezeteinek használaton kívüli értékes klenódiumai az 1960-as évektől folyamatosan kerültek és kerülnek a múzeum egyházművészeti állományába. Az egyházművészeti anyag gyűjtésében, megőrzésében és kutatásában jelentős szerepet vállalt magára Takács Béla (1930–1997) református lelkész, a magyar református egyházművészet kiemelkedő kutatója, aki 1958-tól 1972-ig volt a Gyűjtemény múzeumigazgatója.
Újszászy Kálmánné Deák Ilona (1913–1999), aki férjével együtt sokat fáradozott a kollégium ügyének előmozdításán, 1972-től volt a múzeum igazgatója. Férjével közösen hozták létre az amerikai magyar gyűjteményünket, melyhez 1965-ben három hónapos amerikai körútjuk szolgált alapul. Deák Ilona a múzeumi anyag rendszerezése mellett kiemelten az úríhímzéses úrasztali terítőkkel foglalkozott. Ezt a hagyományt követte Pocsainé Eperjesi Eszter (1955–) lelkész, néprajzkutató is, aki 1978-tól 2019-ig volt az intézmény igazgatója. A precíz történeti feltárás mellett textilrestaurátorunkkal, Rádainé Bodnár Katalinnal eddig négy kötetben publikálták az állományunkban őrzött úrasztali terítőket. Kutatómunkájuk jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az úrihímzés hagyománya 2022-ben felkerült a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékre. A múzeum jelenlegi igazgatója 2019-től Egeresi Gábor lelkész, egyháztörténész, aki elsősorban történeti kontextusba helyezve vizsgálja a Magyar Református Egyház története szempontjából is jelentős tárgyainkat.
Laterna Magica, Leyden, 1709. SRK Múzeuma
Szentirmai Zsolt felvétele
¶ A múzeum állománya 30 ezer tárgyra tehető, melyeket nyolc egységben rendszerezve őrzünk. Iskolatörténeti, régészeti, numizmatikai, általános történeti, magyar és külföldi néprajzi, szépművészeti illetve iparművészeti anyagunk folyamatosan áll a kutatók rendelkezésére. Testvérintézményként tekintünk a gönci Károlyi Gáspár Múzeum és Biblia Kiállításra, mely 1999-től látogatható, és egyházművészeti és történeti anyagunk értékes darabjait is bemutatja. A keleméri Tompa Mihály Emlékházzal szintén aktív szakmai kapcsolatban állunk, hiszen Tompa Mihály egykor a kollégium diákja volt. A Hangácson található Szathmáry Király György Egyháztörténeti Múzeum szintén a gyűjtemény kihelyezett intézménye, mely elsősorban a Szathmáry Király családhoz köthető relikviák bemutatótere. A Berna-sor épülete 2019 és 2021 között teljes felújításon esett át, a kiállítóterekkel együtt. Az ugyanekkor megújult állandó kiállításunk büszkén hirdeti a kollégium csaknem ötszáz éves történetét, a genius loci szellemiségében.
Ajánló bibliográfia
Dienes Dénes–Ugrai János: A Sárospataki Református Kollégium története. Hernád Kiadó, Sárospatak 2013
Ködöböcz József: Sárospatak a magyar művelődés történetében. Sárospataki Református Kollégium, Sárospatak 1991
Pocsainé Eperjesi Eszter–Rádainé Bodnár Katalin
– „Legyen kedves az úr előtt ez ajándék…” A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának úrihímzéses úrasztali terítői. Hernád Kiadó, Sárospatak 2014
– Az úrihímzés motívumkincseinek üzenetei. A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának úrihímzéses mintakincse. Hernád Kiadó, Sárospatak 2015
– Török hímzésű úrasztali terítők a Sárospataki Református Kollégium Múzeumában. Hernád Kiadó, Sárospatak 2016
– „Hit, hűség, kegyesség tzimere…” A Sárospataki Református Kollégium Múzeumának szövött, nyomott, gyöngyös és flitteres úrasztali terítői
a 18–19. századból. Hernád Kiadó, Sárospatak 2022
Takács Béla
– A kozmoráma és a varáslátcső. Optikai eszközök a sárospataki Tudományos Gyűjtemények Múzeumában. In: Foto, VII. 1960. 4.
145–146.
– Izsó Miklós művei a sárospataki Kollégium Múzeumában. In: Borsodi Szemle, IV. 1960. 1. 101–103.
– Egyházművészeti kiállítás Sárospatakon. In: Reformátusok Lapja,
V. 1961. 29. 3.
– Lorántffy Zsuzsanna úrasztali terítője. In: Reformátusok Lapja,
VII. 1963. 20. 03.
– Érdekességek egyházi életünk múltjából. Jegykendők az úrasztalán. In: Reformátusok Lapja, XI. 1967. 8. 3.
– A Sárospataki Múzeum egyházművészeti kiállítása a Ráday Gyűjteményben. In: Theologiai Szemle, XIII. (új évfolyam), 1970.
122–124.
[1] Kovács Áron–P. Kusnyír Éva: Mesélő tárgyak a Sárospataki Református Kollégiumban. Hernád Kiadó, Sárospatak 2022, 36.
[2] I. m. 73.
[3] I. m. 30.
[4] I. m. 32.
[5] I. m. 82.
[6] I. m. 88.
[7] I. m. 96.