PETŐFI VERSEINEK MEGZENÉSÍTÉSEI
MúzeumCafé 93-94.
Írja Ady Endre Hatvany Lajosnak, pártfogójának („küldöm szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és félt”). A nem éppen szerény hangú Hunn, új legenda című vers nemcsak a költő öntudatának erőteljes kiáradása, hanem Ady ön-elhelyezése is a magyar irodalomban, voltaképp saját hatalomátvételének bejelentése.
Fedák Sári Kacsóh Pongrác János vitéz daljátékában, képeslap
¶ A vers keletkezésekor 1913-at írunk, és még mindig Petőfi, valamint Arany a meghatározó főszereplői a magyar lírának. Persze a nagy lendülettel érkező moderneket, a Nyugat első nemzedékét, mindenekelőtt Adyt már befogadta az akkori irodalmi kánon. Példa erre Karinthy épp egy évvel korábbi, 1912-es megjelenésű (de már 1907-től folyamatosan keletkező) Így írtok ti kötete, benne a halhatatlan Ady-paródiákkal. Mellesleg e kötetben Petőfi is fontos szereplő, aki jóval korábban, sőt már rövid élete vége felé a legnagyobb magyar költőnek számított. Ebben osztozik Ady sorsával, aki átvehette egy időre ezt a pozíciót, és akinek a temetetlen Petőfivel szemben 1919. januári gyászszertartásán hatalmas tömeg jelent meg. Krúdy számolt be róla, hogy valóságos tülekedés zajlott, lovas rendőri biztosítással (erről nemrégiben mozgófilmrészlet is előkerült). A megistenülés tehát nemcsak Petőfinek, hanem az ezen gúnyolódó Adynak is osztályrésze lett. És mindez az eltelt újabb bő száz esztendő alatt rendületlenül folytatódott, azóta csak József Attila vált hozzájuk mérhető idollá a második világháború után. Némi túlzással minden magyar településen, ahol egy utcánál több van, ott Kossuth után rögtön Petőfi következik mint névadó, majd Ady és József Attila. Ennek és a róluk elnevezett művelődési intézmények, iskolák sorának alapján azt hihetnénk, hogy hazánkban világviszonylatban is kiemelkedő érdeklődést tanúsít a lakosság saját költészete iránt.
¶ A Petőfi-kultuszhoz egyébként maga Ady is hozzátett, nemcsak imént idézett emlékezetes sorával, hanem egy igen komoly esszével is, már a Hunn, új legenda előtt három évvel. Petőfi
nem alkuszik volt a címe írásának, amelyből érdemes néhány sort felidézni, hiszen megannyi értekezésnél sokkal érzékletesebben jelzi, milyen volt a Petőfi-kép a századforduló
éveiben:
¶ „…a forradalmat ma is olyan bolondosan szeretem, mint valamikor régen és Petőfi Sándort jobban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, e menynyeien nagyságos suhancot.” (…) „Az a lekicsinyelt ifjú ember, az a Petőfi Sándor, az a zenebonás népköltő tízmillió embernél tisztábban látott, jobban látott.” (…) „A gyermek nem tudja, mi a láng, s Petőfi Sándor sohase tudta, hogy az élet lángjába csupasz kézzel markolászni veszedelmes” – írja Ady.
¶ Egy lezárt művészi életmű nem változik, de a befogadók nagyon is sokat, különösen kétszáz év alatt. Petőfi valahogy kivétel. A zseniális és örök fiatalember sohasem esett ki a kedvencek sorából, ő volt a primus inter pares a magyar költészetben, még talán ma is az. Ady sem a költői teljesítménye felett indulatoskodik, hanem az utókor szemlélete miatt. Egyébként Arany az idézett sorban jobban megkapja a magáét, és inkább művészi okból.
Kacsóh Pongrác: János vitéz. A kotta első kiadása, 1904
¶ De „istenülés” szempontjából kétségtelenül a harmadik megemlített, Goethe viszi a prímet. Nemcsak a német „Lied” műfaj főszereplőjeként (gondoljunk művei ezernyi megzenésítésére – csak az Erlkönigből majd kétszáz ismert), hanem a Faust miatt is, hisz a 19. században szinte minden leírt hangjegy mögött ott feszül Faust alakja vagy Mefisztó kaján vigyora. Liszt életművének legfontosabb vezérfonala a Faust. De az általa is nagyra becsült honfi- és csekély bő évtizednyi korkülönbséggel kortársa, Petőfi Sándor csak egyetlen megzenésített verset kapott tőle. És ebben nem a nyelvi nehézség játszott szerepet, hanem Petőfi státusza a nemzetközi „piacon”. Annak ellenére, hogy Petőfit ismerték külföldön, talán jobban is, mint bármely más magyar költőt, a korabeli fordítások mégsem érték el az eredeti művek erejét, költői szintjét.
¶ Jóllehet Liszt mindössze egy verset választott csak Petőfitől, az annál értékesebb: A magyarok Istene a rendkívül modernnek ható és az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb becsnek örvendő késői Liszt-művek közé tartozik. 1881 februárjában komponálta, feltehetően köszönetképp, amikor beköltözött a Zeneakadémia akkori épületében lévő lakásába (ma ez a Liszt-múzeum). Több változatban készült el a darab, zongora kétkezes, balkezes és orgonára, illetve harmóniumra, valamint egy cimbalomra írt változat is létezik. 1881 nyarán bariton szólóra, férfikarra és fúvós zenekari kíséretre is átdolgozta. Ezt hamarosan előadták Sopronban, a beszámolók szerint hatszáz tagú kórussal és száztagú zenekarral. Ez még ma is óriás együttesnek számít. Liszt a megzenésítés alkalmával prozódiai szempontból magyarul gondolkozott. Egy levelében megemlítette: „Petőfi egyik, A magyarok Istene című versének a megzenésítése próbára tett.”
Kukorica Jancsi és Iluska, azaz Fedák Sári és Medgyaszai Vilma, képeslap
¶ A vers fontos lehetett Erkel Ferenc számára is, aki már 1863-ban megkomponálta egyes részleteit.
¶ Mindez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a szabadságharc leverése után A magyarok Istene vers a forradalom, a szabadság és a független Magyarország jelképévé vált. Szerepe hasonlított a Nemzeti daléhoz, mondanivalóját tekintve egyenes folytatása annak. A Nemzeti dal hatását a Marseillaise-hez hasonlították, így nem csoda, hogy hét egykorú megzenésítést ismer a zenetörténet. Vidéken, a színházi előadásokon Vörösmarty Szózatának és Kölcsey Himnuszának eléneklése után a Rákóczi-nótát énekelték, a Nemzeti dalt és gyakran A magyarok Istenét szavalták. Gyakran adtak elő lengyel forradalmi dalokat is.
¶ A másik fontos szereplő a Petőfi-versek külföldi megzenésítői közül meglepő módon Friedrich Nietzsche. Nem közismert, hogy Nietzsche fiatalabb korában komponálással is megpróbálkozott, de később felhagyott vele. Nem volt ritkaság az ilyesmi, a magyar irodalom képzett zenészként tartja számon Csáth Gézát, akinek egyébként személyes sorsa sem állt messze Nietzschéétől. A német filozófus zene iránti rajongása Wagnerhez kötődik, de dalainak zenei nyelve inkább Schuberthez kapcsolja, nem éri el Wagner töménységét. Nietzsche négy Petőfi-versre írt zenét: Ereszkedik le a felhő (Ständchen), Szeretném itthagyni… (Nachspiel), Te voltál egyetlen virágom (Verwelkt), Te vagy, te vagy, barna kislány (Unendlich).
János vitéz, 1973
Rendező: Jankovics Marcell
¶ Nietzsche mellett azonban professzionális zeneszerzők is felhasználtak egy-egy Petőfi-verset: a legismertebbek Brahms, Delibes és Ferdinand Hiller. A többi, tucatnyi név még a zenetörténetben is alig számon tartott komponista vagy éppen alkalmi zenész. Érdekes módon általában nem a forradalmi versek találtak visszhangra, hanem a líraibb vagy népies hangvételűek.
¶ A külföldi szerzők inkább csak szórványosan dolgoztak Petőfi-költeményekkel, vele komolyabban foglalkozó, sok versét felhasználó zeneszerző – nyelvi okból érthető módon – inkább a magyarok között akadt. Essék említés néhányukról: az elsők egyike, akit fontos és nagy tehetségű szerzőként tart számon az utókor, Egressy Béni volt. A folytatók, Szénfy Gusztáv és mások dallamai a hazai „magas-” vagy más elnevezéssel „komoly”-zenei dalirodalom akkoriban nem túl vérbő áramlatának jeles darabjaivá váltak. Külön említést érdemel az amúgy elfelejtett Bognár Ignác zeneszerző, aki három esztendővel volt idősebb Petőfinél, és operaénekesként, karnagyként tevékenykedett. Hallotta Petőfit 1848. március 15-én, amint a Nemzeti dalt szavalta. Ennek hatására összesen 36 Petőfi-verset zenésített meg, ezzel rekordernek tekinthető.
¶ Petőfi halála után az ország neves zeneművészei, többek között Szentirmay Elemér, Mosonyi Mihály, Erkel Ferenc, később Balázs Árpád írtak Petőfi-versekre zenét. Nem szabad megfeledkeznünk Arany Jánosról, akiről nem köztudott, hogy autodidakta módon alaposan kiképezte magát a zenében, szépen énekelt, gitáron játszott és zenét is szerzett. Petőfi versére írt dalszerzeménye is fennmaradt.
¶ Petőfi maga nem játszott hangszeren, és nem voltak énekesi képességei sem. Részben ez lehetett akadálya színészi karrierjének, hiszen akkoriban nem volt elválasztható az éneklés a színjátszástól. Úgy tudjuk, nem volt zenei szempontból tájékozott.
Egressy Béni által megzenésített Petőfi-vers: Ereszkedik le a felhő
¶ 1904 novemberében mutatták be a Király Színházban a mindmáig legfontosabb Petőfivel kapcsolatos színpadi művet, a Bakonyi Károly és Heltai Jenő együttműködésével született János vitézt, amelynek Kacsóh Pongrác szerezte a zenéjét. A daljáték példátlan siker lett a hazai színháztörténetben, már a bemutató után csaknem hétszázas szériát futott, és eddig több mint ötvenszer állították színpadra a határon túli tucatnyi előadással együtt. Jóllehet kevés benne az eredeti Petőfi-szöveg,
és a cselekmény sem a legfordulatosabb, de az eredeti mű közismertsége, kedveltsége biztosan része a sikernek.
¶ A filmművészet is hamar rátalált a János vitézre, már 1916-ban (néma-)film készült belőle (Illés Jenő–Rákosi Tibor), 1924-ben Deésy Alfréd vitte vászonra, 1939-ben Gaál Béla hangosfilmjében már olyan sztárok szerepeltek, mint Dajka Margit, Palló Imre, Csortos Gyula és Bilicsi Tivadar. Jankovics Marcell 1973-as rajzfilmje volt az első egész estés magyar animációs produkció.
¶ Petőfi Sándor költészete zenei vonatkozásokban sem veszített a jelentőségéből a huszadik században. A két legjelentősebb magyar komponista közül Kodály foglalkozott sokat
Petőfivel. Kodály mint alapvetően vokális gondolkodású szerző teljes természetességgel nyúlt Petőfi költeményeihez. Szólóénekre csak egyet, de kórusra több művet is komponált Petőfi-versekre. Bartók nem zenésített meg Petőfi-művet, viszont épp Ady dalai váltak nem túl széles daltermésének legfontosabb műveivé (Öt dal Ady Endre szövegeire énekhangra
és zongorára, op. 16, 1916).
¶ A huszadik század szinte valamennyi fontos magyar zeneszerzője felhasznált Petőfi-szöveget. L. Kecskés András szerint, aki maga is kiadott egy CD-t 2010-ben a sokatmondó Petőfi él! címmel, eddig körülbelül félezer szerző zenésített meg Petőfi-szöveget. A második világháború után a modern magyar zene alkotói közül a legfontosabbak egyike Farkas Ferenc, aki különösen erősen érdeklődött Petőfi iránt, számos versére komponált
zenét. De Szervánszky Endre, Kósa György, Sugár Rezső, Dávid Gyula, Kadosa Pál is kivette a részét a Petőfi-kultusz ápolásából. Szabó Ferencnek, a Zeneakadémia keményvonalas, rettegett zeneszerzés tanszékvezetőjének Föltámadott a tenger oratóriuma (1955) máig közismert mű, melynek előzménye egy 1953-ban bemutatott, ugyancsak Föltámadott a tenger című,
Petőfiről, illetve 1848-ról szóló játékfilm kísérőzenéje volt.
Szabó Ferenc: Föltámadott a tenger című oratóriuma, 1955
¶ A sok értékes magasművészeti alkotás ellenére azonban mégsem ott kell keresnünk Petőfi legnagyobb zenei jelentőségét. Már életében népdalszerű terjedést értek meg versei, és nem véletlen, hogy Petőfi műveinek legjellemzőbbnek tartott csoportját a népdalszerű költemények jelentik. Népszerűségét jelzi, hogy verseinek szövegét az egész Kárpát-medencében énekelték, a tudományos népdalkutatás megindulása (1904) után a felvidéki Zobor-vidékről vagy Gömörből, de az erdélyi Mezőségről, Küküllő-mentéről és sok egyéb helyről is gyűjteni lehetett olyan népi (vagy annak vélt) dalokat, amelyek
Petőfi-versekre születtek.
¶ Az Összes költemények 1847-es kiadásához írt előszavában maga Petőfi mondja: „Irodalmunkban a kritika s a közönség véleménye egymástól annyira különböző tán még egy írórul sem volt, mint rólam. A közönség nagy része határozottan mellettem, a kritikusok nagy része határozottan ellenem van.”
¶ Sebő Ferenc, akinek az utolsó fél évszázad nagyon sokat köszönhet a népzene fennmaradásának ügyében, így ír: „Ne feledjük el, hogy az éneklés a vers legősibb formája, valamikor kizárólag dallamhoz írtak szövegeket. Ha Balassira gondolunk, ott minden szövegnél meg van adva, melyik nóta dallamára kell énekelni. Ez az előadásmód a népköltészetben maradt fenn az utolsó időkig. Bátran mondhatjuk, hogy
az énekelt versnek a továbbélője a népdal.”
¶ A magyar könnyűzene szinte bármely területén találkozhatunk megzenésített Petőfi-versekkel, és ezek máig – különösen a bicentenárium alkalmából – oly nagy számban keletkeznek, hogy e helyen át sem lehet tekinteni a kínálatot. Petőfi töretlen népszerűségét, némileg fennköltebben szólva, örökérvényűségét manapság a legjobban az jelzi, hogy költészete a populárisabb zenei műfajoknak is állandó anyagot szolgáltat.