A SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM GELLÉRT ALBERT ANATÓMIAI MÚZEUMÁNAK GYŰJTEMÉNYE A TECHNOLÓGIAI FEJLŐDÉS TÜKRÉBEN: CSONTMETSZETTŐL AZ IDEGRENDSZERIG
MúzeumCafé 90.
Az anatómiai készítmények oktatási célokból történő tartósítása a 17–18. században virágzó törekvésnek számított, a 19. századra azonban az addig használt technológiák elavulása és a korszellem változásai miatt lassan csökkent az alkalmazott eljárások népszerűsége. A 20. század elején, az új technológiák megjelenésének köszönhetően azonban ismét középpontba kerültek az anatómiai múzeumok mint az anatómiai oktatás szerves és megkerülhetetlen részei. Ennek megfelelően a Szegedi Tudományegyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetében található Gellért Albert Anatómiai Múzeum gyűjteményének megszületése is a technológiai modernizációhoz köthető, pontosan a 20. század húszas, harmincas
éveihez.
Davida Leo professzor, a gyűjtemény létrehozója
¶ A múzeum történetének megismeréséhez elengedhetetlen betekintést nyernünk a kiegyezés utáni időszakban megalapított (1872) második magyar egyetem, a Kolozsvári Tudományegyetem történetébe. A kolozsvári orvosképzés anatómus professzora, Davida Leo nagyon jól tudta, hogy újonnan felépített intézete nem működhet eredményesen egy anatómiai gyűjtemény (értsd múzeum) nélkül, és neki is fogott a kolozsvári gyűjtemény létrehozásának. Davida professzor kitűnő készítményeket állított elő, amelyek erőssége az erek feltöltése, így a preparálás közbeni teljes mértékű megőrzése volt, ami a szervek és testrészek vérellátását kitűnően demonstrálta. A készítmények megőrzésének hátránya maga a szárításos módszer volt, amely jelentős mértékű zsugorodással járt, és így a szervek méretének és helyzetének megítélését is befolyásolta. Amikor Kolozsvárt 1918 decemberében megszállták a román haderők, majd a román hatóságok 1919 májusában a kolozsvári egyetemet is fennhatóságuk alá rendelték, és megkövetelték az eskütételt a román királynak, a tel-
jes professzori kar ezt megtagadta. Az egyetem tanárainak
és a diákság jelentős részének egyetlen lehetősége maradt,
a Magyarországra történő áttelepülés, azaz az egyetem személyi állományának átmenekítése. Átmeneti befogadásra csak Budapesten nyílt lehetőség, és ott dőlt el, hogy Szeged városának teljesülhet régi vágya, egyetemet kaphat a már korábban létrehozott kolozsvári egyetem Szegedre telepítése révén. Davida professzor 1921-ben megbízást kapott a szegedi intézet létrehozására. Az ekkor már idős Davida Leo magával hozta a Kolozsváron bejáratott és az 1900-as párizsi világkiállításon ezüstéremmel díjazott szárításos készítmény technikáját,
illetve a saját maga által élete főműveként jellemzett csontmetszetkészítő eljárását. Ezzel a módszerrel a teherviselő csontok architektúráját lehet szemléltetni, ezáltal pedig a csontok statikai és funkcionális felépítését tanulmányozni. A szárításos módszerrel készült preparátumokból viszonylag kevés készítmény látható (ezek között azonban teljes torzók is vannak), a csontmetszetekből több gyűjtemény is készült az idők folyamán, s ezek változatlan minőségben megtekinthetők a múzeumban.
¶ A paraffinos beágyazási módszer megszületésére nem sokat kellett várni. Az intézet negyedik igazgatója, Gellért Albert ugyanis az anatómiai múzeumok fontosságát kiemelten kezelve kezdte meg intézetvezetői munkáját 1934-ben (múzeumi preparátumokat jegyzőkönyvek tanúsága szerint már 1922 óta készített). Gellért professzor többek között járt a bécsi társintézetben is, ahol látta a speciális paraffinos beágyazási technológiával történt próbálkozásokat, amelyek ott nem vezettek tökéletes eredményre. Hazatérve elkezdte a módszer továbbfejlesztését, amellyel minimális zsugorodás mellett egészen apró képleteket is bemutatásra alkalmasan lehetett rögzíteni (jó példa a módszer felbontóképességére a tüdő hörgőfarendszerét bemutató készítmény).
Gellért Albert professzor paraffinos beágyazási módszerével készült preparátum
Forrás: SZTE SZAOK Anatómiai Intézet
¶ Fejlesztései közé tartozott egy speciális beágyazó vákuumkamra megtervezése és elkészíttetése, amellyel annak nagy mérete révén akár teljes alsó végtagot vagy fej-törzs preparátumot is tartósítani tudtak. A minták színezését lakkfestékkel végezték, így az anatómiai atlaszok színkódolását követve az izmok vöröses-barnás, az artériák piros, a vénák kék, az idegek pedig sárga színezetet kaptak. Gellért Albert közvetlen munkatársai 35 éven keresztül gyarapították a gyűjteményt, így összesen mintegy ötszáz preparátum gyűlt össze az intézet múzeummá alakított részén. Ezek között számos különböző módon preparált készítmény szerepel, amelyek mindegyike más és más anatómiai struktúrát helyez előtérbe. A múzeumi preparátumok készítésének technológiai fejlesztését tulajdonképpen sikertörténetként könyvelhetjük el, hiszen a Szegeden kifejlesztett paraffinos beágyazási módszer kiállta az idő próbáját, a gyűjtemény kilencven éve segíti az orvostanhallgatók nemzedékeit a tanulásban.
Davida Leo professzor szárításos technikájával készült preparátum
Forrás: SZTE SZAOK Anatómiai Intézet
¶ A kiállítás elemei a festés és lakkozás frissítésén kívül csak az utóbbi pár évben igényeltek jelentős karbantartást, ugyanekkor a múzeumi anyag modern tárolószekrényeket és különleges világítást is kapott, így teljes részletgazdagságukban csodálhatják meg a készítményeket a múzeum látogatói.
* Levelező szerző