TÉRBŐL SÍKBA FORDÍTOTT TUDÁS: KIÁLLÍTÁSI KATALÓGUSOK

A múzeumok kiállítási katalógusainak kulcsszerepük van, hiszen a véges ideig
látható kiállításokban sűrűsödő tartalom, kutatási eredmények, információk
sokszor ezekben, a többségükben reprezentatív kiadványokban maradnak fenn az utókor számára. Azaz a kiállítási katalógusok alapvetően a kiállítások létezésének tartós és igényes bizonyítékai, a befektetett munka és a kiállítás mint tudományos eredmény szakma és közönség számára elérhető produktuma, a művészek számára egyfajta hitellevél, sokaknak ugyanakkor múzeumi emléktárgy, művészeti albumként pedig élmény vagy épp lapozható designtárgy a nappali dohányzóasztalán. Nagy kérdés azonban, hogy a háromdimenziós terekbe optimalizált kiállításokat lehet-e, és ha igen, milyen módszerekkel érdemes a könyvek kétdimenziós világába átfordítani. Hogyan kapcsolódnak ezek a könyvek, albumok a tárlatok narratívájához, a kurátori koncepcióhoz? Része lehet-e a múzeumlátogatásnak ezeknek a köteteknek a lapozása, olvasása? Hozzájárulhatnak-e a látottak elmélyítéséhez a katalógusok? Mit tudnak azoknak nyújtani, akik egyáltalán nem látták a kiállításokat?

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ Egyik kérdést sem könnyű megválaszolni, hiszen a katalógus fogalma nemigen tisztázott, rendkívül tág spektrumot ölel fel az egyszerű nyomtatványtól a pazar, több száz oldalas, keményfedelű, designerek által tervezett képes albumig. A hazai szakirodalom a kiállítást bemutató katalógusra a témát jól ismerőknek szánt szakmai publikációként tekint, megkülönböztetve az érthető, képes tárlatvezetőtől, a katalógus népszerű kivonatától vagy az általában ingyenes információs leporellótól és a foglalkoztató füzettől.1 Ahogyan Vasáros Zsolt 2010-ben megfogalmazta, a „kiállítási katalógus a legbővebb és legtöbb információt tartalmazza a kiállításról. Mérete és tartalma igen változó, a néhány ívtől a több száz oldalas méretig terjedhet. Alapvető funkciója, hogy valamennyi kiállított tárgyról információt adjon, azaz valamennyi tárgyról közöljön fotó(ka)t, a legfontosabb adatokat és szabatos leírást. A katalógusokban általában egy vagy több szerző által írt, a témához kapcsolódó tanulmányokat olvashatunk, amelyeket a kurátor összegző írása fog össze, helyez el a kiállítás kontextusában. Szerencsés, amikor a katalógusban legalább a tárlat sematikus alaprajza helyet kap, segítve utólag bizonyos egységek, műtárgyak beazonosítását.”2 A magyar és a nemzetközi muzeológia egyaránt minden esetben megkülönbözteti a kiállítási katalógust
a 16. század óta bevett gyűjteményi katalógustól, amely a kollekció egyes darabjainak leírására és a tárgyegyüttes bemutatására szolgált egyfajta leltárként, jellemzően reprezentatív formában, gyakran kommentárokkal, egészen más módon, mint a nyilvántartási céllal készült kartotékjellegű rendszerek cédulái.3 A műfaj a 21. században sem tűnt el, gondoljunk csak a Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai sorozatra, amely a gyűjtemény karakteres tárgyegyütteseinek tudományos igényű, képekkel gazdagon illusztrált feldolgozását jelenti: „minden tárgy egy külön univerzum – a Betlehemek katalógus segít őket összeolvasni és ezáltal bepillantani a múzeum és a néprajztudomány hazai történetébe” – olvashatjuk a sorozat 25. kötetében, mire is vállalkoznak a szerzők.4 Hasonló funkciót töltenek be például a New York-i MET gyűjteményi katalógusai, amelyeket digitalizált formában az 1872-es kiadásoktól kezdve online is elérhetünk.5

¶ Eltérők a vélemények a kiállítási katalógusok céljáról. Alapvető feladatuk, hogy
a kiállított tárgyak jegyzékével, az összefüggésekre rámutató kurátori összefoglalóval, tanulmánygyűjteménnyel összegezzék a kiállítások tartalmát,6 mutassák be azok hátterét. Azaz a katalógus legfontosabb célja, hogy könyv formájában – legyen az print vagy elektronikus – egyrészt statikusan rögzítse, másrészt a jövő számára mobilizálja az adott kiállítás elemeit.

¶ Vásárhelyi Tamás 2009-es kutatása szerint a hazai múzeumokban a következő célok motiválják ezeknek a sok munkával járó, drága kiadványoknak a megjelentetését: gyűjtemények bemutatása, az elvégzett munka prezentációja a szakma felé, a kiállítások „körítése”, kiadványcsere (ez nagyon hangsúlyos cél, mert a múzeumoknak nincs elég pénzük kiadványvásárlásra), a kiállítás dokumentálása. Bármilyen meglepő, a kutatásban a kiadványt forgató, megvásárló fél igényei nem merültek fel szempontként.7 Pedig egyesek szerint a katalógusok azok közé az eszközök közé tartoznak, amelyek képesek a múzeumi élményt tárgyiasítani, ezáltal bevételt jelentő árucikként a múzeumi marketing munkáját támogatni.8 Ez egyáltalán nem túlzás, egyes katalógusok akár könyvsikerré is válhatnak. Ilyen volt például az 1986-ban a velencei Palazzo Grassiban megrendezett Futurismo & Futurismi című kiállítás, melynek katalógusát9 270 ezer példányban adták el. A kiállítási katalógus a futurizmus témájában az egyik legjelentősebb, ma is forgatott klasszikusnak számít, amely reprodukálta az összes bemutatott művet, és több mint 200 oldalnyi dokumentációt rendelt hozzá.10

¶ Peter Vergo ezért is hívta fel a figyelmet a The New Museology című tanulmánykötet előszavában, hogy a kiállítási katalógusok olvasói nem feltétlenül azonosak a kiállítás látogatóival, így nem érdemes arra építeni a kurátoroknak, hogy a tárlathoz készült katalógusok pótolhatják mindazt, ami a kiállításból kimaradt,
és az alapján strukturálják a látottakat.11

¶ Fordított esetben sem egyértelmű a helyzet: aki nem látott egy kiállítást, csupán az annak meglétét bizonyító könyvet, vajon el tudja-e képzelni magát a tárlatot? Éppen ezért a tartalmi elemek mellett a katalógusok másik kiemelt célja, hogy visszaadják egy-egy kiállítás vizuális és szakmai tartalmát, hiszen ahogy a futurista kiállítás példáján láttuk, évtizedek múlva is hivatkozási alap lehet egy ilyen kötet. A fotóknak, reprodukcióknak tükrözniük kell az eredetiben bemutatott tárgyak, műalkotások vonzerejét, a katalógusnak át kell adnia a tárlat koncepcióját, hangulatát, a kiállítás élményét, még akkor is, ha már a kiállításmegnyitót megelőzően, a térbeli alkotás megszületése előtt nyomdába kerül.12

¶ Bár a katalógusok jellegükből adódóan rendkívül hasonló módon építkeznek
– köszöntő, bevezető, esszék, tanulmányok, bemutatott művek, jegyzékek stb. –, grafikai megvalósításuk szokatlan ötletekre épülhet, mi több, akár a könyv formátumából is kiléphet. Pontus Hultén svéd származású műgyűjtő, a világ több neves múzeumának legendás igazgatója kurátori munkája mellett elszántan gondolkodott a műfaj megújulásán; a bonni egyetemi könyvtár Das gedruckte
Museum címmel retrospektív kiállítást is rendezett az általa szerkesztett katalógusokból.13 A 2006-ban elhunyt múzeumi szakembernek olyan radikális módon újragondolt kiállítási katalógusokat köszönhetünk, amelyek önmagukban is művészeti tárgyként értékelhetők. 1972-ben a stockholmi Moderna
Museet-ban rendezett Jean Tinguely-kiállításhoz bőrönd formájú katalógust adtak ki, de ő találta ki az enciklopédikus jellegű 500-1000 oldalas katalógusköteteket a Párizs–New York, Párizs–Berlin, Párizs–Moszkva és Párizs–Párizs címen 1977
és 1980 között a Pompidou Központban rendezett, a kiállításkészítésben is
paradigmaváltást jelentő kiállítássorozat apropóján.14

¶ A kiállítási katalógusok nemcsak azért fontosak, mert hosszú távon elérhetővé teszik egy-egy kiállítás tartalmi elemeit, hanem egyúttal azt a változást és folyamatot is rögzítik, ahogyan a múzeumok, a kurátorok szemléletmódja módosul. Pontus Hultén sokszor játékos katalógusai híven tükrözik a huszadik század második felének kortárs művészeti világában zajló változásokat. Csak egyetlen példa a korszakból: Lucy Lippard amerikai feminista műkritikus, aktivista, kurátor például megkísérelte demokratizálni a kiállítási katalógus műfaját, kiszabadítani a könyvformátum szabta lineáris kényszerhelyzetből a tartalmat. Lippard katalóguscédulákra emlékeztető kártyákból, jegyzetlapokból építette fel az 1969 és 1971 között Seattle-ben, Vancouverben, Buenos Airesben a városok lakosságszámáról elnevezett kiállítássorozatának új katalógusát, amelyben az egyes művészek nyilatkozatai, dokumentációi és koncepcionális munkái véletlenszerűen helyezkednek el. Az olvasó ezeket tetszés szerint átrendezheti, iktathatja vagy akár el is dobhatja. Egyes vélemények szerint, ha Lippard a konceptuális művészetet a műtárgy dematerializációjaként írja le, ezek a katalógusok gyakorlatilag a művészeti kiállítás dematerializálását jelentették. Ami úgy is felfogható, hogy Lippard volt a művész, akinek médiumát a kiállított művészek jelentették.15 Érdemes összevetni mindezt egy másik kortársnak, a 2005-ben elhunyt Jean Leering holland művészettörténésznek, múzeumigazgatónak, a Documenta 4 kurátorának véleményével, aki szerint a katalógusoknak követniük kell a kiállításokat, nem szabad, hogy azok legyenek a legfontosabb jellemzői.16

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ Magyarországon a kiállítási katalógusok legjelentősebb feldolgozását egy rövid ideig látható időszaki kiállítás jelenti. A 2022. július 5. és 22. között az ISBN könyv+galériában megrendezett Katalógus katalógus. A lajstromtól a designtárgyig című tárlat és a hozzá készült brosúra a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet mesterszakán indított képzés, a Designkurátori specializáció részeként, A kiállításrendezés elmélete és gyakorlata című kurzus keretében valósult meg Földi Eszter kurátor vezetésével. A kiállításon felrajzolódott az a napjainkig tartó történet, amelyet a párizsi Salon éves kiállításaihoz először 1673-ban megjelentetett kiadvány indított el. Az egyébként a jelenkor katalógusainak széles kínálatával rendelkező ISBN-ben megvalósult tárlat áttekintette és bemutatta a magyar kiállítási katalógusok történetét, különös tekintettel olyan budapesti nagy intézmények kurátoraira, a velük együttműködő grafikusokra, akik a rendszerváltás után meghatározó szerepet játszottak a hazai „katalógustrendek” alakulásában.17 A könyveket fizikai valójukban bemutató és összehasonlító tárlat – amellett, hogy szemléletesen és bizonyos szempontból szubjektív módon érzékeltette, hogy a katalógus több mint a múzeumi boltban megvásárolható, a látottakat feldolgozó kiadvány, egy színes vezető vagy egy nagy méretű könyv a bemutatott műtárgyak reprodukcióival és tárgyfotóival – három lényegi dologra világított rá. Egyrészt a kiállítási katalógus minden esetben legalább két igénynek kíván megfelelni: szakkönyvi és esztétikai funkcióval is bír. Másodszor a kiállítás tárgyi valóságában megtapasztalhatóvá tette, hogy a katalógus időközben átvette a művészeti könyvkiadás szerepét, a füzetszerű lajstromokból olyan, tudatosan tervezett designtárggyá vált, mely tudományos igényű tanulmányokkal összegzi a kiállítást megelőző kutatások eredményeit és
a kurátori koncepciót. Harmadrészt a kiállítótérbe visszaemelt, a századelőtől napjainkig megjelent kötetek segítségével azt is megfoghatóvá tették Földi
Eszterék, hogyan változtak a muzeológiai elvek vagy a kiállításokkal szemben támasztott követelmények.

¶ Ahogy a Katalógus-kiállítás brosúrájában is olvasható, a változások az 1990-es
évektől gyorsultak fel Magyarországon, „elsőként a Ludwig Múzeum és
a Magyar Nemzeti Galéria kiállítási tevékenységében jelentek meg, de mára
ez általános igénnyé vált a múzeumok – és nemritkán a független kiállító­helyek esetében is. A folyamatban az intézmények vezetői és a kiállítások kurátorai játszották/játsszák a főszerepet, akik a koncepciójuk kifejezéséhez választanak tervezőgrafikusokat. A kiállítások jellege meghatározza a katalógusok tartalmát is – kortárs, történeti, képzőművészeti –, de általánosan jellemző rájuk az igényes grafikai megformálás. A múzeumok egy része saját arculatot, logót is kialakított, szintén neves tervezők bevonásával. A kiállítási katalógusok tervezése a grafikai munkának szinte különálló ágává vált. A korszak első évtizedében rendre ugyanazokat a grafikusokat foglalkoztatták a múzeumok
(Gerhes Gábor, Eln Ferenc, Szmolka Zoltán, Farkas Anna, Bárd Johanna, Hübner
Teodóra, Czeizel Balázs). A 2010-es évektől egy új generáció is színre lépett a Kassák Múzeum és a Fővárosi Képtár kiállításain (Rudas Klára, de_form [Déri Enikő és Demeczky Nóra], Lepsényi Imre, Albert Ádám), miközben a korábbi tervezők is aktívak maradtak. Míg a tartalmi követelmények megszilárdultak ebben az időszakban, a forma, amelyet a grafikusok alakítanak ki, folyamatosan megújul, az újabb és újabb tervezőgrafikai trendek pontosan követhetők.”

¶ Érzékelhető, hogy Vásárhelyi Tamás 2009-es és a Vasáros Zsolt 2010-es megállapításai óta a katalógusok létrehozásának újabb célja lett: a korábbi funkciók mellett a szóban forgó múzeumok, tartalmilag jelentős és grafikai szempontból is kiemelkedő köteteket kívánnak a kiállításokkal párhuzamosan létrehozni. Szinte fel sem merül, hogy kiállítási alaprajz kerüljön a katalógusokba, hanem a tervezők grafikai, művészi eszközöket hívnak segítségül, hogy visszaadják, síkba fordítsák a kiállítások térbeli élményét.

¶ Hogy is néznek ki pontosan ezek a katalógusok? Milyen módon kívánnak meg­felelni a fent bemutatott elvárásoknak? A munkatársaim és a Néprajzi Múzeum könyvtárából, illetve a sajátomból előkerestem az elmúlt évben megjelent katalógusokat azzal a nem titkolt szándékkal, hogy némileg tipologizálhatom, milyen módszerek mentén kívánják könyvbe konvertálni a kiállítóterekbe tervezett szellemi és tárgyi konstrukciók világát.

¶ A Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria praxisának egyik megkerülhetetlen eleme, hogy kiállításaikhoz míves, színes reprodukciókkal illusztrált, kétnyelvű vagy külön magyar és angol nyelvű katalógust készítenek. Ezek a kiadványaik általában nagyméretű, dohányzóasztalra kívánkozó albumok, amelyek jóval gazdagabb és sokrétűbb tartalmukkal nemcsak két dimenzióba fordítják a kiállítások mondanivalóját, állításait, listázzák a bemutatott anyagot, a kölcsönző intézményeket, hanem önálló entitásként is értelmezhetők. A köszöntő, kurátori bevezető után a 2022-ben megjelent a Menny és pokol között. Hieronymus Bosch rejtélyes világa című 324 oldalas, pauszokkal gazdagított kötetben jóval több információt kapunk, mint a kiállításon. A katalógusban feltüntetett művek elrendezése követi a kiállítás hét szekcióját, amelyet négy nemzetközileg is elismert kutató18 tanulmánya előz meg Bosch művészetének forrásairól. A Szépművészeti–MNG-kötetek angol és magyar verziója legtöbbször hasonló borítóval készül, a Magyar Nemzeti Galéria Borus Judit sorozatszerkesztésében megjelenő reprezentatív kiadványai azonban ezen a téren is rugalmasak. Míg a 2023-ban megjelent Gulácsy. Na’Conxypan hercege kiállítási katalóguson csak a cím színe tér el, addig a 2021-es Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című 312 oldalas katalógus keménytáblájának borítójára más-más műalkotás került: a magyaron az 1869-es Pipacsos mező, az angolon
az 1878-as Léghajó szerepel.

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ Mivel a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria katalógusai általában már a megnyitón kézbe vehetők, a kötet szerkesztői a bemutatott témához, művészhez kapcsolódó tudás kiszélesítésére törekednek, arra nincs lehetőség, hogy a kiállítóterek megjelenéséről, a létrehozott enteriőrökről is képet közvetítsenek. Ez a képi világ legtöbbször a katalógus grafikai terveiben jelenik meg. A Magyar Nemzeti Galéria Art Deco Budapest. Plakátok, tárgyak, terek 1925–1938 kiállításához Katona Anikó szerkesztésében, Albert Ádám és Imre Réka tervezésében nagyméretű, lila vászonkötéses, igazi presztízsalbum jelent meg, amely tükrözi a kiállítás színeit, arculatát. A borítón Katyi Ádám tipográfus azon betűi jelennek meg arany színben, amelyeket kifejezetten a kiállításhoz tervezett egy plakát alapján, de a könyv hosszúkás formátuma is emlékeztet a falragaszok arányaira. A katalógus tartalmi szempontból is igényes, a szövegekben, tanulmányokban nagy gonddal fűzték össze a képes tartalmat és a különböző állításokat. A kötetben kicsit bővebben a kiállítás tartalma köszön vissza, amelyet a kiállított művek jegyzéke, bélyegképek és múzeumi tárgyleírás zár, de a függelékbe bekerült a kronológia, valamint a szöveg közti, nagyobb méretben élvezhető képek jegyzéke is.

¶ Egészen másként gondolkodik a kiállítási katalógus műfajáról a Ludwig Múzeum. Amellett, hogy bizonyos tekintetben mintaadó a katalógusainak könyvterve,
tipográfiája, a grafikai elképzelés itt is szinte minden esetben szorosan kapcsolódik a vonatkozó  kiállításhoz. A kötetek mérete, súlya pedig könnyebben kezelhető: a múzeum tömegközlekedésen is előhúzható, igényes köteteket ad ki. Ilyen például a Szipőcs Krisztina szerkesztésében, Szmolka Zoltán grafikai terve alapján 2023-ban megjelent IDŐGÉP – Új válogatás a Ludwig Múzeum gyűjteményéből című kétnyelvű kötet. A Ludwig Múzeum katalógusa azonban nemcsak külsőségeiben különbözik a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria reprezentatív, keményfedeles, művészeti albumként is értelmezhető könyveitől. Puhafedeles, fekete-fehér, letisztult fedlapja a tanulmánykötetek világát idézi. (Személy szerint nekem az egykori, a Gondolat Kiadó által jegyzett Társadalomtudományi Könyvtár sorozat borítóit juttatja eszembe.) Hasonló megoldásokkal él számos német múzeum is. Például a berlini Kunsthaus Dahlem 2017-es,
a Dorothea Schöne által szerkesztett Neue/Alte Heimat – R/emigration von Künstlerinnen und Künstler nach 1945 című, mindössze 15 euróért megrendelhető katalógusa, a kiállítástól elszakadva, már kifejezetten tanulmánykötetként jutott el hozzám. A könyv felépítése, oldalpárjai, betűtípusa, fekete-fehér képei a kötetben található művészbiográfiák, a kiállított művek jegyzéke, az előszó ellenére sem sejtetik, hogy eredetileg egy múzeum terében álltak össze egységes egésszé ezek az alkotások. Persze a gazdag képes anyag, a kiállított művek jegyzéke ezekből a kiadványokból sem hiányozhat. Sőt a Ludwig Múzeum Időgép kötete, mivel a megnyitó után jelent meg, fotóanyagában már enteriőrképeket is közöl. Ez jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a könyv vizuálisan is segítsen bennünket a kiállítás koncepciójának, mondanivalójának megértésében.

¶ Persze nemcsak egy katalógus idézheti fel a tanulmánykötetek jellegét, hanem egy tanulmánykötet is befogadhat kiállítási katalógusokat. A Rómer Flóris Művészeti Múzeum gondozásában 2022-ben megjelent az Arrabona – Regionális tudományos évkönyv 60. számában található Paál Zsuzsanna Kályhásmesterség Győrött. Cserépkályha és kályhacsempe kollekció a Fruhmann-házban, 18–20. század. Kiállítási katalógus című munkája, amely képekkel illusztrált tanulmányként mutatja be az egyes kiállított és felépített kályhákhoz kapcsolódó legfrissebb kutatási eredményeket (201–245.).

¶ Sajátos megoldással állt elő 2022-ben a BTM Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár
az egyébként számos kiállítási katalógust is alkotó Gerhes Gábor Atlas című kiállítása kapcsán. A Templomtérben létrehozott installáció, amelynek magja ugyancsak egy könyv volt, az ATLAS, egy háromszázhatvannyolc oldalas, képes enciklopédia. A 12 plusz egy könyvből álló művészkönyv csaknem 400 új alkotásával a világ feltérképezésére vállalkozó mindenkori atlasz műfaj sajátos újraértelmezésére törekedett. Bár a kiállításban számos kísérőanyag volt megtekinthető, az eleve kötetbe rendezett, műalkotásokat is lajstromozó katalógusnak ezúttal nem volt létjogosultsága. A kiállítási katalógus műfaja terén elkötelezett módon kísérletező Fővárosi Képtár ezért egy kiállításenteriőr fotókkal, az Atlasban látható képekkel illusztrált szöveggyűjteményt hozott létre, amelyben a művész és Mucsi Emese kurátor szerkesztésében a kiállításhoz kapcsolódó, különböző diszciplínák képviselői által írt értelmezések olvashatók.19 Az egyedi helyzetre adott könyvreflexió így is illeszkedik az intézmény policyjába, hiszen időszaki
kiállításaihoz egyedi kivitelű, általában a kiállítási arculattal, annak tervezője által megvalósított katalógus születik, amely tanulmányok mellett összegzi képekkel és jegyzékkel is a tárlaton szereplő műveket, mindezt életrajzzal, válogatott bibliográfiával egészítve ki. A képtár legutóbbi ilyen jellegű publikációja a B. Nagy Anikó kurátor koncepciója és Balogh Boglárka grafikai terve alapján elkészült Elmozdul a fal. Mácsai István Kiscellben című kiállítási katalógus.20
Itt a műtárgyjegyzék bélyegképek mentén szerveződik, miközben válogatott festményeket nagyobban is megtekinthetünk. A jegyzékbe nem kerültek be a jelentős fotóhagyatékot maga után hagyó festő fényképei, ezek közül jó néhány a tanulmányokat illusztrálja. Az egész kötetet lendületessé és vidámmá teszik azok a rajzmotívumok, amelyeket a kurátor Mácsai István naplóiból válogatott.

¶ A 2022-es alapítású Magyar Könyvtervezés díj shortlistjébe válogatták „Album, katalógus” kategóriában az Albert Ádám és Bojtos Anikó által kurált Modellállítás – Az emberi test képi konstrukciói című, a Magyar Képzőművészeti Egyetemen rendezett kiállítás Imre Réka tervei alapján létrehozott katalógusát. (A versenyt Tót Endre: Warum male ich? – acbReaseachLab – Kozma Dániel tervei alapján megvalósított katalógusa nyerte.) A vászonkötéses, egyszerű megjelenésű, A4-esnél kisebb keményfedeles kötet súlyosabb papírlapokra tervezett oldalakon rövid, esszé jellegű szövegek, műalkotásokról készült reprodukciók, fotók
és enteriőrképek váltakoznak. Alapvetően az első oldalon felsorolt kiállítókon és az utolsó oldalon található kolofonon kívül nehéz rájönni, hogy egy kiállítási katalógust tartunk a kezünkben. A kötet saját jogán viszi tovább a 2021 novemberében a Barcsay Teremben rendezett kiállítás mondanivalóját.

¶ Ma már egyre gyakoribb, hogy a múzeumok a kiállítási katalógusban a megszokott esszé, tudományos értekezés műfaja mellett más megoldásokkal is kísérleteznek. Az Iparművészeti Múzeum A körforgásban – in circulacion: Romani
Design című, a Ráth György-villában 2021. szeptember 23. és 2022. január 2. között rendezett kiállításához olyan puha borítós, fűzött, 45 oldalas füzetet jelentetett meg Horváth Judit szerkesztésében, amelyben más írások mellett Komporday Rita, az egyik társkurátor interjút készített a Romani Design stúdiót alapító testvérpárral, Varga Erikával és Helenával, ezáltal oldottabbá, magazinszerűbbé, személyesebbé tette a kiadványt, visszaadva a tárlat hangulatát.

¶ A művészeti múzeumokhoz képest egészen más kihívásokkal kell szembenézniük
azoknak az intézményeknek, amelyeknek a kiállításai eltérő jellegű, méretű, korú, anyagú, minőségű tárgyak bemutatására épülnek. Szerencsés, ha a kiállítás hasonló típusú tárgyakkal foglalkozik. Ilyen a Magyar Nemzeti Múzeum Tarsolylemezek. A honfoglaló elit kincsei című kiállításhoz készült, Virágos Gábor által szerkesztett, puhafedelű, közepes méretű kiadvány, amely részben tanulmánykötet, részben azoknak a lelőhelyeknek a bemutatója, ahol ilyen leletek előkerültek. Alapvetően a tarsolylemezeket katalogizáló kiadványról van szó, ahol minden tárgyhoz irodalomjegyzék, helyenként rekonstrukciós rajzok, felvételek kapcsolódnak. Egészen másként épül fel a múzeum Sisi kesztyűjétől Sztálin füléig. Új műtárgyak című 2022-es kiállításának katalógusa, amelyet Gödölle Mátyás és Pallos Lajos szerkesztett. Maga a kiadvány is nagyobb méretű, ugyanakkor itt nem kifejezetten a tárgyakon, hanem az azokat befogadó gyűjteményen van a hangsúly. A múzeum piros arculati színe választja el az egyes tárak fejezeteit, amelyeken belül a szakértő muzeológusok értelmező szövegei sorakoznak, pontos tárgyfotókkal, irodalomjegyzékkel, nyilvántartásba illő tárgyleírásokkal.

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ A különböző tárgyak, az azokhoz kapcsolódó kutatások, archívumi képes és szöveges anyagok más módon érnek össze a Jurták és kolostorok. Mongol művészet a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményében című 2022-es kiállításhoz készült kötetben, amelyet Fajcsák Györgyi és Windhoffer Tímea szerkesztett, Megyeri Ágnes tervezett. A kiállítás felépítését követő tanulmánykötet összegzi a tárlat anyagát, de ki is egészíti és tágabb kutatói kontextusba ágyazza azt, a tanulmányokat négyféle tematika szerint csoportosítva. A függelékben a mongóliai magyar régészeti kutatások bibliográfiája, irodalomjegyzék, képjegyzék, térkép segíti az elmélyülést. Ami viszont nagyon más, mint a képzőművészeti múzeumok katalógusaiban: megváltozik a kiállított műtárgyak és az értelmezésükhöz szükséges anyagok aránya, azaz jóval több terepen készült fényképet, táblázatot és más illusztrációt találhatunk a mívesen szerkesztett kötetben. Ráadásul kiemelt hangsúlyt kapnak a műtárgyfotók: gyakran a tárgyak valamennyi oldaláról láthatunk fényképet. Ezzel a gesztussal a kötet feloldja a térből síkba fordítás feszültségét, és előnyt kovácsol belőle: a kötetben olyan pozícióból, közelségből is megtekinthetők a műtárgyak, amely a vitrinekben nem lehetséges.

¶ Hasonló nehézséggel küzdenek a bécsi Weltmuseum katalógusszerkesztői is. Az Oceans. Collections. Reflections. című, 2022-es George Nuku-kiállítás nagyméretű, puhaborítós művészeti jellegű katalógusa színes enteriőrfotókra épít, amelyeket egy-két következetesen fekete-fehér műhelyfotó vált. Ugyanabba a könyvsorozatba tartozik és a múzeum arculati pöttyeivel össze is kapcsolt címlappal rendelkezik a Staub and Seide Steppen und Seidenstrasse katalógus. Itt már olyan kiállításról van szó, amely szintén nagyon eltérő tárgyakat, témákat köt össze. A katalógus tervezője színkódokat használt, amelyek a lapok élén segítik a tájékozódást. Erre szükség is van, mert a szerteágazó kiállítási anyag a precíz tárgyfotók ellenére sem teszi lehetővé a letisztult elrendezést.

¶ A 2022-ben újranyitott Néprajzi Múzeum első, a Megérkeztünk című időszaki kiállításhoz készült katalógusa is hasonló megoldással élt. A keményfedeles dizájnerkötet (Dombóvári Ágnes terve, Gärtner Petra, Sedlmayr Krisztina, Szent­irmai Dóra szerkesztése) arra törekszik, hogy hűen visszaadja könyv formátumban a kiállítás térben megvalósított tematikáját. A kurátorok több mint 100 önálló történettel rendelkező tárgyat 20 téma mentén csoportosítottak, amelyek nemcsak önálló címet, hanem saját színkódot, piktogramot is kaptak. A számos részletfotót, tárgyfotót, enteriőrképet, archív fényképet is tartalmazó kiadvány megőrizte ezeket a jeleket, ez alapján vezeti csaknem 300 oldalon át az olvasót, hogy el ne tévedjen a különböző témakörökben. A kiállítás könyvbe fordításának szándékát nemcsak az arculati elemek használata jelzi, hanem a tárlat hangulatának hű adaptációja is. A sötétszürke lapok forgatása felidézi a kiállítótér jellegét: a sötét installációban éppen úgy csillannak fel az egyenként kiállított és megvilágított műtárgyak, mint a kötetben szereplő különböző fotográfiák.

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Amikor minden más lett. Élet a Nagy Háború alatt és után című, 2022-ban megjelent kiállítás kurátorainak, Kloska Tamásnak,
Tömöri Szilviának és Sári Zsoltnak az eltérő jellegű tárgyak egységes megjelenítésének problémái mellett még egy nehézséggel szembe kellett nézniük, amikor a kétnyelvű katalógust szerkesztették. A kiállításban számos visszaemlékezésből, levelezésből, naplóból származó idézet, gondolat, forrásszöveg kapott szerepet, amelyeket be kellett építeni a kötetbe. Végül az angol nyelvű szövegeket dőlt betűvel választották el a magyartól, a kiemeléseket pirossal szedték,
az idézeteket pedig szintén piros keretbe helyezték.

¶ Az idézetek nemcsak a néprajzi, hanem az irodalmi múzeumok számára is problémát jelenthetnek. Így van ez a Petőfi Irodalmi Múzeum legújabb katalógusaival is. A 2021-es Édes Anna/Kosztolányi – Trianon 100 kiállítási katalógus a szöveg tördelésében talált erre megoldást. A 20×25 cm-es, puhafedeles, nagy füllel, könnyű, matt papíron nyomtatott kötet sötét fedele mögött kirajzolódik az a sokféleség, amely a kiállítást is jellemezte. Elolvashatjuk a megnyitó szöveget, kiállításfotókat nézhetünk, és bár a kötetben nem lehet visszaadni azokat a különleges digitális megoldásokat, hang- és fényeffektusokat, amelyeket a helyszínen élvezhettünk, a kötet dinamikus ötletei, enteriőrfotói, korabeli fényképek, újságkivágások, plakátok, feljegyzések, rajzok átadják ezt a hangulatot. A Parádi Andrea által szerkesztett, Széki András által tervezett könyv nemcsak tanulmányokat és a kiállítás szövegeit, anyagait közli, hanem a tárlat koncep­cióját szövegesen is bemutatja. Közel egy időben jelent meg a PIM-ben a CSÁTH. A Varázsló halála című kiállításához kapcsolódó Csáth Géza személyesen – Alternatív életrajz című kiadvány is, amely sajátos módon tördelt szövegei, Mezei Ildikó kreatív grafikai megoldásai a kiállításban látható anyagokat keretbe foglalva tükrözik a zaklatott író belső világát. „A kísérletező, kevert műfajú könyvben az irodalomtörténet forrásai válnak láthatóvá, amelyen keresztül
az olvasó még közelebb kerülhet az író személyéhez, írói, művészi és privát életvilágához. Mindeközben – ezekhez a »tárgyakhoz« kapcsolódóan – a szerzők az ismertető szövegekben mesélik el Csáth Géza megdöbbentő sorsát” – fogalmaztak a szerzők, Molnár Eszter Edina és Sidó Anna. Mindkét kötet szerepelt a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete által meghirdetett Szép Magyar Könyv 2021 verseny díjazottjai között. Mindemellett arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a Petőfi Irodalmi Múzeum az elmúlt évtizedben több olyan tárgy- és művészeti katalógust is kiadott, amelyben nemcsak egy kiállítás tárgyainak és szövegeinek rögzítésére törekedtek, hanem a kutatók és a kurátorok kifejezett hangsúlyt helyeztek arra, hogy a gyűjteményi tárgyakhoz, a kiállítás témájához kapcsolódó, a korábbiaktól sokszor eltérő, friss tudományos eredményeket közérthetően közzétegyék.

Katalógus katalógus – A lajstromtól a designtárgyig című kiállítás az ISBN könyv+galéria tereiben
Forrás: isbnbooks.hu

¶ Úgy tűnik, főleg több tucat kiállítási katalógus átlapozása után, hogy nincsenek egységes sztenderdek arról, hogyan kell kinéznie, mit kell pontosan tartalmaznia egy kiállítási katalógusnak napjainkban. Az sem elsődleges cél, hogy a könyv alapján átélhető legyen egy sosem látott kiállítás, de az sem feltétlenül, hogy felidézze a múzeumi terekben látottakat. Bár vannak jellegzetességek, visszatérő tartalmi elemek és formai megoldások, a kiállítási katalógusok szabad műfajnak számítanak, amelynek kapcsán a kurátor és a tervező gra­fikus arra törekszik, hogy – főleg, ha ennek anyagi fedezete is rendelkezésre áll – egy adott téma, tartalom, üzenet, koncepció és a grafikai tudás, a design egymásra találjon, és egy új, sokáig életképes minőséget hozzon létre. A kiállítási katalógus lehet tehát tanulmánykötet, képes album, házilag nyomtatott kísérőlap, műtárgyjegyzék, designtárgy vagy ismeretterjesztő kiadvány, esetleg mind egyszerre, változhat a méret, a vastagság, ezzel együtt a tartalom és a kivitelezés minősége is. Éppen ezért – ahogyan a tavalyi Katalógus katalógus kiállítás létrehozói is megállapították: nemcsak az adott kiállítás, hanem a kurátori gondolkodás, a múzeum, az elvárások és lehetőségek pillanatnyi rendszerének tükreként mindig sokkal több tudást és tapasztalatot rögzítenek, mint azt elsőre gondolnánk.

Jegyzetek

[1]    Kárpáti Andrea–Vásárhelyi Tamás (szerk.): Kiállítási kommunikáció. Bp. 2013, 27. és 147.

[2]    Vasáros Zsolt: Kiállító-tér. Múzeumi tárlatok kézikönyve. Múzeumi iránytű 7. Szabadtéri Néprajzi Múzeum–Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre 2010, 130.

[3]    Peter Pavement: The museum as media producer. Innovation before the digital age.
In Kirsten Drotner–Vince Dziekan–Ross Parry–Kim Christian Schrøder (szerk.):
The Routledge Handbook of Museums, Media and Communication. New York 2019, 31–45., 32.

[4]    Szojka Emese–Foster Hannah Daisy: Betlehemek. A Néprajzi Múzeum tárgykatalógusai 25. Néprajzi Múzeum, Budapest 2017.

[5]    https://www.metmuseum.org/art/libraries-and-research-centers/watson-digital-collections/metropolitan-museum-of-art-publications/exhibition-catalogs. (Utolsó letöltés: 2023. május 1.)

[6]    Korek József: A muzeológia alapjai. Budapest 1988, 203–204.

[7]    Vásárhelyi Tamás: A nyitott múzeum. Múzeumi iránytű 2. Szabadtéri Néprajzi Múzeum–Múzeumi Oktatási és Képzési Központ, Szentendre 2009, 104–105.

[8]    Pavluska Valéria–Kuráth Gabriella: A látogatóbarát múzeum – marketingszemlélet és marketingtevékenységek a múzeumi szférában. In Marketing és Menedzsment, 36. (4) 68–78. Elérhető: https://journals.lib.pte.hu/index.php/mm/article/view/1527. 73. (Utolsó letöltés: 2023. május 1.)

[9]    Futurismo & futurismi = Futurism & futurisms: Palazzo Grassi, Venice / organized by Pontus Hultén. New York 1986.

[10]  Lásd a Pontus Hultén kurátorral készült mélyinterjút. Hans Ulrich Obrist: A Brief History of Curating. Zürich 2011.

[11]  Peter Vergo (szerk.): The New Museology. London 1989, 50.

[12]  Vö. Michael Glover: What Are Exhibition Catalogues for? In Hyperallergic, 2020. https://hyperallergic.com/563950/what-are-exhibition-catalogues-for/. (Utolsó letöltés: 2023. május 1.)

[13]  A kiállítás alapján készült brosúra: Das gedruckte Museum von Pontus Hulten. Kunstausstellungen und ihre Bücher. https://www.hatjecantz.de/das-gedruckte-museum-von-pontus-hulten-3582-0.html.

[14]  Obrist 2011, 53.

[15]  A 4 konceptuális művészeti kiállítás: 557 087 (a Seattle-i Művészeti Múzeum), 955 000
(a Vancouveri Művészeti Galéria), 7500 (Kaliforniai Művészeti Intézet) és két alkalommal: 2 972 453 (Centro de Arte). https://www.mottodistribution.com/site/?p=28017.

[16]  Obrist 2011, 97.

[17]  A kiállításról: https://www.isbnbooks.hu/2022/06/28/katalogus-katalogus/.

[18]  Larry Silver, Eric De Bruyn, Erwin Pokorny és Reindert L.

[19]  Földényi F. László esztéta, műkritikus, irodalomtörténész, Frazon Zsófia etnográfus, muzeológus, Mélyi József művészettörténész, kritikus, Mucsi Emese kurátor, művészeti író, a Capa Központ munkatársa, Nemes Z. Márió költő, esztéta, Róka Enikő művészettörténész, muzeológus.

[20]  B. Nagy Anikó, Révész Emese, Szerdahelyi Orsolya, Koczkás Eszter, K. Horváth Zsolt tanulmányai olvashatók a kötetben.