AZ ÁLLATORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM ANATÓMIAI GYŰJTEMÉNYE
MúzeumCafé 90.
Az Állatorvostudományi Egyetem Anatómiai, Szövettani
és Fejlődésbiológiai Tanszéke a kar egyik legrégebbi önálló tudományos műhelye, múzeuma egyidős az 1851-ben alapított tanszékkel. Ennek megfelelően féltve őrzött ritkaságok, százötven évesnél is régebbi preparátumok is láthatók, bár a második világháború jelentős kárt tett a gyűjteményben, amelynek leglátványosabb fejlődése a két világháború között, Zimmermann Ágoston professzor tanszékvezetése idején történt.
https://muzeumcafe.hu/hu/az-allatorvostudomanyi-egyetem-anatomiai-gyujtemenye/
¶ Nem a szó klasszikus értelmében vett tárlat, ahol a cél a régmúlt idők bemutatása lenne, hanem egy élő, aktív oktatási eszköz. Tanulómúzeumként funkcionál, a tanszék dolgozói folyamatosan gyarapítják állományát hagyományos és modern módszerekkel készült anyagokkal. A készítményeket rendszeresen használjuk az egyetemi oktatásban, a hallgatók önállóan is látogatják, különösen vizsgaidőszakban népszerű tanulási hely az anatómiaszigorlatra készülő másodéves hallgatóink körében. Ezenfelül rendszeresen tartunk tárlatvezetéseket, múzeumi bemutatókat általános és középiskolai csoportoknak, valamint képzőművészeknek is.
¶ Az intézet Steindl Imre tervei alapján készült, az 1881-ben átadott épületének tágas felső szintjén helyet kapott tárlathoz érkezve nem csak a hozzá vezető meredek lépcső miatt áll el a látogatók lélegzete.
¶ Az első pillantás Dallos Gyula mesteredző Aktion nevű, sokszoros bajnok csődörének impozáns, úgynevezett passage mozdulatban beállított csontvázára esik, néhány általa nyert trófea társaságában. A lenyűgöző összhatás után érdemes kis időt eltölteni a részletekkel is. A csontok egymáshoz viszonyított aránya megmutatja az állat mozgásának jellemzőit,
a lovak aránylag rövid karcsontja például a gyors vágtát teszi lehetővé. A csontok felszínén dudorok, gumók, vájatok, sima és rücskös felszínek, kisebb-nagyobb nyílások, bemetszések, lyukak találhatók. Ezek nem véletlenszerűen kerülnek oda; valamennyinek funkciója, szerepe van az állat mozgásában, életében. Itt egy izom tapad le, ott egy ín siklik át, amott egy ér vagy ideg halad keresztül. Aktion esetében a jól fejlett, de nem érdes, hanem letisztult nyúlványok, az apró struktúrák határozott elkülönülése erős izomzatról, finom mozgásról árulkodnak.
¶ Maga a kiállítás egy széles folyosó két oldalán kialakított összesen hat beugróból, valamint a folyosó végén lévő csontvázvitrinből áll. Valamennyi beugró különleges a maga nemében, egy-egy szervrendszer bemutatására szolgál, így mindegyikben más-más technikákkal készült tárgyak helyezkednek el. Ugyanakkor csak kevés nevezhető ténylegesen tárgynak, hiszen néhány kivételtől eltekintve nem faragással vagy öntéssel készültek, hanem elhullott állatok különleges módon kiemelt, nagy szakértelemmel, sokszor művészi gonddal elkészített és gondosan megőrzött testrészeit láthatjuk.
¶ Az első vitrin az emésztőrendszeré. Valamennyi itt lévő preparátum Sótonyi Lászlónak, az egykori Mosonmagyaróvári Akadémia jogutódja nagy hírű, polihisztor tanárának, a mostani tanszékvezető és rektor, Sótonyi Péter professzor édesapjának a keze munkája, aki a teljes tárlat mintegy harmadát készítette. Műanyag benyomást keltenek a plasztináció nevű eljárással készült, lakkbevonatú, valószínűtlenül hatalmas lóbelek, mellettük elsőre fel sem tűnnek a kisebb állatok gyomrai, bélszakaszai. Egy ló vakbele akár hatvan liter nagyságú is lehet, a vitrin közepén lévő, hatalmas féregre emlékeztető, barna, üreges készítmény így nem is tartozik a különösebben nagyobb darabok közé. Főleg hogy a ló vastagbelének űrtartalma akár százhúsz liter is lehet, nem csoda, hogy ebből már csak egy háromhetes csikóból kiemelt példány kapott itt helyett. Háziállataink közül a csúcstartó mégsem ez, hanem egy kifejlett szarvasmarha összetett gyomrának első rekesze; a bendő önmagában kétszáz liter, az állat hasüregének bal oldalát teljesen kitölti. Még szerencse, hogy ugyanígy néz ki, csak méretarányosan kisebb a többi háztáji kérődző, a kecske és a birka bendője is, így itt ezekből került néhány példány bemutatásra. Érdemes elidőzni és megfigyelni az életmódból eredő állatfaji különbségeket, illetve azokat összevetni a szervek funkcióival. Méretarányosan nézve óriási a különbség. A vakbél fő feladata a cellulóz emésztése, ezért lett a lóban hatalmas, miközben mellette a macskáé egy felnőtt ember kisujjbegyéhez hasonlatos méretű. Közben a nyúl spirálisan csavarodó vakbele, amelyen háziállataink közül egyedi módon megtalálható a féregnyúlvány, mintegy ötven centiméter hosszú – hiszen a nyúl is döntően fűvel táplálkozik.
¶ Ezekben a vitrinekben a törzsfejlődés mellett az egyedfejlődés lépcsői is tetten érhetők. A fiatal és a felnőtt juhok egymás mellett elhelyezett gyomorrendszerein jól megfigyelhető, hogy az anyatejjel táplálkozó újszülött kérődzőkben a cellulóz emésztésének másik lehetséges helyszíne, a bendő arányaiban nézve mennyivel kisebb, mint a szilárd táplálékra már áttért kifejlett állatokban.
¶ A második vitrin a légzőrendszeré. A fej és az orr különbözői metszetei mutatják be a levegő lehetséges útjait, festéssel vagy az üregek gipsszel való kitöltésével segítve a szemlélőt a tájékozódásban. A leglátványosabb készítmények az úgynevezett robbantott koponyák és a korróziós készítmények. A robbantott koponyák fiatalon elhullott állatok kifőzött koponyáiból készültek, ahol a varratok még nem csontosodtak el, és így az egyes alkotó csontok különválaszthatók és egyesével is megfigyelhetők. A koponyát alkotó tucatnyi csont mindegyike, az eredeti pozíciójának megfelelően, apró fém lándzsákra tűzve, egyszerre mutatja be a csont egyedi feladatát és helyét a nagy egészben. A korróziós készítmények egy üreges szerv belsejébe engednek betekintést, legyen az üreg bármennyire kicsiny vagy összetett is. A módszer nem új, az első ismert ilyen készítményt 1663-ban mutatták be, és a 19. században terjedt el széles körben az alkalmazása. Akkoriban főként kaucsukkal és gipsszel dolgoztak, amelyeket még folyékony halmazállapotban a vizsgált üregbe (akár egy érbe is) fecskendeztek, megszilárdulása után a szöveteket savval lemarták. Kiváló példája ennek a módszernek gyűjteményünk egyik ékessége, a Nádaskay Béla professzor által a tanszéken egy felnőtt ló tüdejéből készített hörgőfa, amely az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. Mellette több hasonló, kisebb készítmény látható ugyanilyen elvi alapon,
de már szilikon alapú gyanta felhasználásával a közelmúltban készítve.
¶ Szintén korróziós készítmények mutatják be a következő vitrinben a vesét, valamint annak belső szerkezetét: az egymásba fonódó apró artériákat és vénákat, valamint a vizeletet összegyűjtő vesemedencét. Ezen parányi, színes szobrok mögött a nemi szervek többnyire fából faragott és festett makettjeit
hajlamosak vagyunk észre se venni, pedig a művész-tudós gondos munkái pontosan mutatják be a szervek helyeződését, jellegzetességeiket. Innen már csak egy lépés választja el a látogatót az idegrendszeri készítmények borzongató világától. Itt nincsenek ügyesen széppé varázsolt vagy művészi benyomású preparátumok: az agyak, szemek, gondosan kiboncolt idegek formalinfürdőben, zárt üvegedényekben egyenesen beszélnek az élet múlandóságáról. Nyitott gerincű vagy épp félbevágott macska és egér, felszeletelt agy és rétegről rétegre meghámozott szem – kell egyfajta biológiai érdeklődés, hogy az ember meglássa bennük a szépséget és a rendszert.
¶ Elvonják figyelmünket a hátsó üvegteremben méltóságteljesen álló hatalmas csontvázak. A világításnak köszönhetően jóformán csak akkor vesszük észre őket, amikor már odaértünk, talán jobb is, különben nem biztos, hogy kellő figyelmet fordítanánk a korábbi vitrinekre. Lovak, magyar szürkemarha, kisebb patások, kenguru, tigris, farkas, kutya, disznó, lúd, strucc, aligátor, anakonda, halak – a gerincesek evolúciójának szinte minden lépcsőfokáról és oldalhajtásáról találunk példát. És ha már kellően megnéztük a tigris elrettentő szemfogát vagy a bika hatalmas szarvát, netán eltűnődtünk a strucc furcsa szárnyszerkezetén, vegyük észre a sok különbség mellett a mindent átfonó azonosságokat is. A váz mindenütt ugyanaz – a lábak ugyanannyi szakaszból állnak, a gerinc és a bordák is mind ugyanazt az alapszerkezetet mutatják. Szakértő szem tudja csak egy disznó vagy egy farkas karcsontját vagy épp egy ló és egy marha bordáját megkülönböztetni; csak az egész csontvázat összerakva nyilvánvaló a különbség. A darwini alkalmazkodás és adaptáció a szemünk előtt tárul fel, ahogy észrevesszük, hogy a sok különböző igazából mennyire hasonló.
¶ A csontvázak annyira el tudják vonni a látogató figyelmét, hogy csak hátralépve tűnik fel a csontvázterem előtt, külön emelvényeken álló két kis szobor, amelyek a csontvázteremben lévő harmadik társukkal együtt a múzeum művészettörténeti
szempontból legérdekesebb és legértékesebb elemei. Mindegyiket ifj. Vastagh György készítette tanulmányként későbbi híres lovas szobraihoz. A budai várban a Hadik-szobor és a Görgei-szobor, a szegedi Rákóczi-szobor és a Bábolna Nemzeti
Ménesbirtok parkjában álló lószobor is az ő alkotása. A művész fiatal korában, hallgatóként rengeteg időt töltött tanszékünkön a lovak anatómiájának tanulmányozásával, ennek során készítette a gyűjteményben most is látható fémvázas gipszszobrokat. A mintegy hetven-nyolcvan centiméter hosszú alkotások bőr nélkül ábrázolják a lovat, tökéletes részletességgel mutatva be nemcsak az állat izmait, inait, ízületeit, hanem az ezek felszínén futó idegeket, nyálmirigyvezetékeket is. Eltűnődik az ember: ha egy szobrásznak ennyire alaposan kell ismernie az anatómiát ahhoz, hogy a természethez hűt alkosson, vajon mik az elvárások egy állatorvossal szemben, akinek ezt gyógyítania, adott esetben feltárnia és összeraknia kell.
¶ Erre sejteti a választ a középső folyosó bal oldalán lévő három beugróból kettő. Ezekben a mellső, illetve a hátsó láb anatómiáját mutatják be. Szárított és festett valódi lólábkészítmények mellett gipszöntvények és fából készült faragások is segítik a háziállatok, de főleg a ló lábszerkezetének megértését. Hiszen a ló egyetlen ujján jár, és ha ugrik, egyetlen ujjára érkezik, annak kell átvennie, megtartania és továbbítania az állat ötszáz kilójának teljes lendületét és energiáját. Érdemes ismét az apró részletekre figyelni, a sokféle ín és izomhas, az ezeket rögzítő pólyarészletek, valamint az őket kipárnázó nyálkatömlők és zsírpárnák mindegyikének külön története van, ezekről a több esetben százéves készítmények mesélnek. Utóbbiak megismerhetők a díszes talapzatukról, amelyekre sokszor apró kerekeket is szereltek a könnyebb mozgatás, egyszerűbb hozzáférés végett.
¶ Ugyanilyen talapzatokat látunk az utolsó vitrinben, de immár preparált, ereikben gipsszel feltöltött és festett lófejeket hordoznak. Az összhatás művészi, de a cél itt is a célszerűség:
a keringés kézzelfoghatóvá tétele. Ugyanitt a legmodernebb korróziós technikával mutatjuk be a koszorúerek lefutását, méhviaszból készült szoborcsoporton a szív fejlődésének lépéseit, valamint formalinban tárolva egy gigantikus lószívet is
talál a látogató.
¶ Ez a fajta ellentét jellemző az egész helyre: alapvetően nem nagy, de az apró részletekkel órákat el lehet tölteni. Jól elfér egymás mellett a huszadik század minden viharát átélt preparátum és a frissen készített darab is. A laikus lenyűgözve távozik, a diáknak azonban kihívást és megszerzendő tudást jelent.
¶ Összességében viszont tény, hogy szakszerű magyarázat nélkül nehéz megtalálni az igazi gyöngyszemeket, emiatt, no meg a múzeum és a tanszék oktató jellegéből következően a gyűjtemény alapvetően zárt, látogatókat jellemzően csoportosan, előre egyeztetett időpontban, az oktatási időszakon kívül fogadunk. Ilyenkor még az is előfordul, hogy a csontvázterem mellett álló koncertzongorát felnyitjuk, hogy a zenével tegyük teljessé a látogatás élményét.