A PÁPAI PANNONIA REFORMATA MÚZEUM
MúzeumCafé 92.
A Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (DRETGY) a Dunántúli Református Egyházkerület (püspökség) központi közgyűjteménye, mely a régi főiskolai könyvtár, az egyházkerületi levéltár és az egykori kollégiumi régiségtár összevonásával 1958-ban jött létre Pápán. Napjainkban a fizikailag külön épületekben működő könyvtár, levéltár és múzeum működését fogja össze.
A pápai református ótemplom udvara
Bolla Bernadett felvétele
¶ A Pannonia Reformata Múzeum élő templommúzeumként igazi kuriózum a magyar múzeumi palettán, a dunántúli reformátusság szimbolikus helyszíne, találkozópontja. Látogatóink előtt 2018 májusában rendhagyó keresztyén hitvalló kiállítással nyitottuk meg „ősi hajlékunk”, az Ótemplom kapuit, melyben csaknem fél évezredes történetünk tárgyi és írott emlékein keresztül teszünk tanúbizonyságot ma is élő hitünkről.
Rövid történeti áttekintés
¶ A múzeum létrejöttének gyökerei a 17. század derekára nyúlnak vissza (Borsos, 1898), s története szorosan összefonódik az 1531-ben létrejött híres Pápai Református Kollégium történetével. A korabeli műtárgyaknak az ellenreformáció viszontagságai között nyomuk veszett. Az első, ma is kézzelfogható emlékek 1818 körül kerültek a főiskola birtokába, de őseink ezt csak a későbbiekben dokumentálták. Az egyházkerületi közgyűlés 1823-ban kelt számvevőségi jelentéséből már hivatalosan tudunk egy kisebb numizmatikai gyűjtemény létezéséről.1 1824-ben pedig Márton István kollégiumi professzor egy kisebb muzeális gyűjtemény létezéséről tett jelentést.2 Ez a tárgyegyüttes elsősorban az iskolai oktatás céljait szolgálta, szemléltető eszközöket biztosítva a tanításhoz, a tudás mélyebb elsajátításához. A régiségtár alapjait 1863-ban Sárközy József egykori egyházkerületi főgondnok vetette meg az általa adományozott 418 múzeumi tárggyal. Szintén ebben az esztendőben került a főiskola birtokába báró Baldácsy Antal 2771 műalkotásból álló metszetgyűjteménye (Kövy, 1987). Ezt követően évtizedekig kizárólag mecénások ajándékozásai, hagyatékai útján gyarapodott a természetrajzi, történetfilológiai gyűjtemény, illetve a régiségtár. Ennek nyomán számos egyháztörténeti, illetve egyházművészeti ritkaság halmozódott fel az intézményegyüttesben. 1884-ben Markstein Károly egykori diák újabb jelentős ajándékkal, egy háromezer éves óegyiptomi koporsóval és múmiával gyarapította a régiségtárat. A műtárgyakról 1898-ban jelent meg Borsos István első nyomtatott katalógusa. Az addig külön kezelt múzeumi gyűjteményeket az 1895-ben átadott új főgimnázium épületében külön helyiségben egyesítették és helyezték el, a múzeum őrzésével és gondozásával Borsos Istvánt bízták meg. Ekkor még a múzeum és a könyvtár is a főgimnázium fennhatósága alatt működött.
¶ 1903-ban azonban annyira nehéz anyagi körülmények közé került az intézmény, hogy kénytelen volt állami segélyért folyamodni, így került a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyelőségének fennhatósága alá. (Kövy, 1987). A Gyűjtemények könyvtári és muzeális anyaga 1912-ben költözött a Március 15. téri – akkor még főiskolai, ma gimnáziumi – épület keleti szárnyának földszintjére. Az 1952. évi államosítás hozott döntő változást az akkori Református Főiskola, illetve könyvtár és levéltár életében. A Rákosi-korszakban az iskola állami tulajdonba került, a könyvtár és a levéltár egyházkerületi fenntartásban maradt.
¶ A múzeum kialakításával kapcsolatos első részletes feljegyzés3 1968 decemberében született meg, melyben a kiállítás előkészítésére Miklós Dezső akkori gyűjteményi igazgató – aki a begyűjtést, feldolgozást, kiállítástervezést egyedül végezte – négy évet határozott meg.
¶ 1971-ben készült el a kiállítás teljes forgatókönyve, majd Bakos Lajos püspök egyházközségekhez intézett felkérő levele4 nyomán megkezdődhetett a gyülekezetek írásos és tárgyi anyagának begyűjtése. A felhívásra 63 egyházközség küldte be használaton kívüli klenódiumait, templomi berendezéseit,
úrasztali textiljeit.5
Az ótemplom szószéke
Horváth Géza felvétele
¶ A lelkes gyűjtésnek köszönhetően ma liturgiából kivont muzeális tárgyak, egyházművészeti textilek, kelyhek, képzőművészeti alkotások (festmények, szobrok), iparművészeti remekek, fém- és ötvösmunkák, numizmatikai, grafikai, metszet-, plakát- és bibliagyűjtemény várja a kutatókat és a látogatókat.
¶ A múzeum hivatalosan ötven évvel ezelőtt, 1972-ben jött létre és lett a Tudományos Gyűjtemények harmadik egysége. (Kövy, 1987) Ezzel kialakult a mai intézményi szerkezet, ám a három, más-más szakértelmet követelő szakmai háttér megteremtése hosszú ideig váratott magára. A szocializmus évtizedei, a politikai nézetek szinte teljes egészében gátolták a fejlődést. 1989-ig az intézmény épp hogy csak vegetált, puritán, méltatlan körülmények között a fennmaradásért küzdött. Az egyetlen túlélési lehetőséget a múzeumban lapuló, a kulturális örökség részét képező műtárgyak, pontosabban az azokból rendezett kiállítások jelentették. Elődeink 1972. szeptember 20-án nyitották meg az első egyháztörténeti és egyházművészeti kiállítást, melynek helyéül az önmagában is gyönyörű, a türelmi rendelet szabályai szerint 1783-ban épült (ma is eredeti formájában látható), később műemléknek, majd történelmi emlékhelynek nyilvánított, késő barokk-copf stílusban épült Ótemplomot választották. Ez a kiállítóhely 2005-ig, a kényszerű bezárás időpontjáig puritán, egyszerű körülmények között ugyan, de számos értékes műkincset, dokumentumot őrzött és mutatott be a viszonylag csekély számú látogatóközönségnek.
¶ A napjainkban otthont adó Pannonia Reformata Múzeum épületegyüttese – beleértve az Ótemplomot, a középkori alapokra épült, utcafronti egykori parókiaépületet, a szomszédos épület alsó szintjének hozzácsatolását és a hátsó udvarban található, korábban levéltári épületet is – 2017-re, a reformáció ötszáz éves jubileumára egy kiemelt kormánytámogatásnak köszönhetően újulhatott meg. Mediterrán hangulatú udvarunkkal, látványtárral, időszaki kiállítótérrel, múzeumi ajándékbolttal és patinás kávézónkkal ma egy több mint kétszáz éves kálvinista kincs, meghatározó keresztyén hitéleti, oktató-nevelő, valamint kulturális központ vagyunk a Dunántúli Református Egyházkerület szívében. Olyan „multifunkciós” térrel rendelkezünk, amelybe életkortól függetlenül minden korosztályt találkozásra, párbeszédre, örömteli pillanatokra hívunk. A felújított, illetve restaurált templomtérben istentiszteleti alkalmak, esküvők, keresztelők, komolyzenei koncertek, hangversenyek, konferenciák, iskolai alkalmak, csendes nap, irodalmi előadások, ünnepi alkalmak megrendezésére nyílik lehetőség.
Úrasztali terítő a Hajlék az örökkévalóságban című kiállításon
Bolla Bernadett felvétele
¶ A keresztyén, utcafrontra nyíló kávézónk minden embertársunk előtt nyitva áll. A múzeum előszobájaként is funkcionáló, patinás belső térrel és a prémium minőségű kávé mellé járó igei üzenettel igyekszünk megszólítani, megismertetni, tanítani és egyben a kávézó mottójaként sugallni: „több az élet…” (Lk 12, 23). Örömmel tapasztaljuk, hogy beépülve a város kulturális életébe mára kultúrkávézóként könyvbemutatóknak, irodalmi eseményeknek, szervezett kávéházi beszélgetéseknek, családi alkalmaknak, udvari zenés programoknak is kedvelt helyszínévé vált.
¶ Múzeumi alkotóműhelyünk színes és változatos múzeumpedagógiai óráknak, baba-mama találkozóknak, közös családi délutánoknak, tematikus nyári táboroknak tud méltó és színvonalas otthona lenni.
Szószékkorona, részlet a Hajlék az örökkévalóságban című kiállításból
Bolla Bernadett felvétele
¶ A 2021-ben családbarát minősítést is elnyert Pannonia Reformata Múzeum mára egy olyan nyitott, református egyházi kulturális tér, őrzőbástya, ahol a múlt összeér a jelennel, ahol generációk találkozhatnak Istennel, párbeszédet folytathatnak egymással, a múlt örökségének megismerése és átadása a jövő nemzedékének értékrendjét formálja.
„Hajlék az örökkévalóságban” állandó kiállítás
az Ótemplom karzatán
¶ Valljuk, hogy kétezer éves keresztyén múltunk üzenete ma is érvényes. Nem a múltunkkal akarjuk igazolni önmagunkat, sokkal inkább azt mutatjuk be, hogy ugyanabban a hitben élünk, amiben hittek református hitvalló őseink, családtagjaink. Sőt amikor komoly társadalmi kérdésként merül fel Európa-szerte keresztyén gyökereink, ünnepeink, kultúránk megőrzésének létfontosságú kérdése, mi 21. századi technikákat alkalmazva, az élményalapú ismeretszerzés lehetőségeit segítségül hívva mintegy bevonjuk látogatóinkat, gyermekeket és felnőtteket egyaránt hitéletünk mindennapjaiba, ünnepeink eredetének valódi megismerésébe. A tárlat szakítva a hagyományos történeti, kronológiai felépítéssel, Köntös László koncepciója alapján teljesen új tematikai megközelítésre épül, életünk során felmerülő alapvető kérdésekre kapunk választ az evangélium fényében.
¶ A kiállítás gondolati felvezetője Istenről arra késztet bennünket, hogy átgondoljuk: a mai értékvesztett társadalmunkban és világunkban „mi az, ami az emberi életben a véletleneken, a szerencsén és az elmúláson túl vigasztalást nyújthat”, értelmet és útmutatást adhat mindennapi életünk során.
¶ Rendhagyó tárlatunk gondolkodásra hív: „Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?” – tesszük fel látogatóinknak a kérdést a Heidelbergi Káté 1577-ben, Huszár Dávid pápai prédikátor által Pápán kiadott első magyar nyelvű, eredeti példányából idézve. A Heidelbergi Káté egyik legfontosabb hitvallási iratunk, mely 129 kérdés-felelet formájában református hitünk alapvető hittételeit tartalmazza, s a mai napig használatos egyházunkban.
¶ A kiállítás három síkon fut: a felső, lebegő sávban teológiai gondolatok (Köntös László), a középső felületen a vallási néprajz, kegyességtörténet elevenedik meg (S. Lackovits Emőke), teszi különlegessé a tárgyi örökség bemutatását. A harmadik sík, a „Szőlőszemezgető” küldetés (Halászné Kapcsándi Szilvia)
a gyermekeknek szól, az adott témakört játékos tanulás formájában viszi közelebb a gyermekekhez.
¶ A tematikus tárlat bibliai vezérfonalra épül, egy halottas lepedő keresztszemes hímzésmintáját kirajzolva tereméstörténeti animációval indul, elénk vetítve a kiindulópontot, a (paradicsomi) bűnt, rajta keresztül emberi bűnös mivoltunk témakörét. Ezt követi a halandóság, a bűnbánat, a megváltás, a kijelentés, az írott ige, a testté lett ige, a húsvéti hit, az úrvacsora, a halál és a megváltás, a feltámadás, a mennybemenetel,
a Szentlélek, a Szentháromság, az Egyház születése, majd
a keresztyén nevelés családban és intézményi formában, gyülekezeten belüli élet: templom, keresztelés, konfirmáció, esküvő, férfi és nő témaköréhez, visszatérve az eredeti kiindulópontba, Ádám és Éva férfi és női kapcsolatához, a házasság intézményéhez, a család egységéhez.
Az ótemplom
Bolla Bernadett felvétele
¶ Dunántúli Református Látványtárunk ékes rendben, digitális katalógus segítségével vonultatja fel muzeális értékű szakrális népi (22) és egyházművészeti anyagunk (317) jelentős részét: klenódiumokat, úrasztali textileket, halottas lepedőket, melyek a lenyűgöző látványon túl gyülekezeteink gyökereit, kézzelfogható múltját elevenítik meg.
¶ Egyiptomi tárlatunkban „Hori titkai”-t kutatva, a „Kollégiumi régiségtárból indulva” egy különleges egyiptomi időutazás részesei lehetünk. A több mint háromezer éves, eredeti
óegyiptomi koporsó és múmia egy titokzatos és misztikus halotti kultuszba, egy több ezer évig fennálló, virágzó ókori kultúra hitvilágába enged bepillantást.
A kiállítás adventi részlete
Horváth Géza felvétele
¶ Időszaki kiállítótereinkben évente legalább két alkalommal, tavasszal és ősszel új tárlattal készülünk, otthont és lehetőséget adva a kortárs, illetve helyi művészek bemutatkozására.
Jegyzetek
[1] DREL I.1.a Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv, 1823. évi június 30.–július 12., 65. pont.
[2] DREL I.1.a. Egyházkerületi közgyűlési jegyzőkönyv, 1824. május 24–26., 46. pont.
[3] DREL V.3. 6. d. 1/1969. sz. Feljegyzés a Dunántúli Református Egyházkerület Múzeumával kapcsolatos kérdésekről. Pápa, 1968. december 31.
[4] DREL V.3. 6. d. 70/1971. sz. Dr. Bakos Lajos püspök levele a Dunántúli Református Egyházkerület egyházközségei presbitériumaihoz. Veszprém, 1971. július 27.
[5] DREL V.3. 7. d. 4/1972. sz. Jelentés a Dunántúli Református Egyházkerület Múzeuma létesítésének 1971. évi munkájáról. Pápa, 1972. január 28.
A látványtár részlete a Hajlék az örökkévalóságban című kiállításon
Bolla Bernadett felvétele