GÖRÖGKATOLIKUS MÚZEUM NYÍREGYHÁZÁN
MúzeumCafé 92.
A görögkatolikus egyház liturgikus tárgyainak művészeti, történeti értéke még szakmai körökben is, egészen az 1980-as évek elejéig kétséges volt. A legfeljebb népművészeti emlékeknek vélt, használatból már kikerült templomi berendezési darabok, ikonok, ötvöstárgyak vagy textilek nagy része emiatt elenyészett, illetve a profanizálódástól tartva elégették ezeket. Így rendkívüli fordulatot jelentett, amikor 1983-ban Dr. Timkó Imre hajdúdorogi görögkatolikus megyéspüspök megalapította a Görögkatolikus Egyházművészeti Gyűjteményt, elindítva a tárgyak megmentését. A gyűjtemény fő feladata a magyar görögkatolikus egyház művészeti örökségének megőrzése, tudományos feldolgozása és bemutatása volt. Dr. Nagymihályi Géza görögkatolikus pap, művészettörténész személyes gyűjtésével jött létre a gyűjtemény magja, amely a püspökség nyíregyházi szecessziós épületében kialakított kiállítóteremben kapott helyet.
A múzeum épülete
A Görögkatolikus Múzeum jóvoltából
¶ Az ott őrzött ikonok és a kapcsolódó művészeti tárgyak szakmai szintű újraértékelésére 1991-ben került sor, amikor először mutathattuk be őket a Magyar Nemzeti Galériában a Kelet és Nyugat között címmel rendezett nagyszabású nemzetközi kiállítás keretében, több külföldi gyűjteményből kölcsönzött 15-19. századi kárpát-vidéki posztbizánci és görögkatolikus ikonok izgalmas sorába illesztve. Ezt követte 1996-ban, a görögkatolikus egyháztörténeti vonatkozásban is többszörös jubileumi évben, az erre az alkalomra restaurált emlékanyag hazai kölcsöntárgyakkal kibővített bemutatása a nyíregyházi megyei Jósa András Múzeumban, az „Ikon és Liturgia” című nagysikerű tárlaton, majd az újrarendezett állandó kiállítás megnyitása 2000-ben (mindhárom kiállítás kurátora:
Dr. Puskás Bernadett).
¶ Az utóbbi években a gyarapodó gyűjtemény a 2020-as Eucharisztikus Kongresszus idejére tervezett újabb, országos jelentőségű bemutatóra készült, folytatódott az ikonok, további tárgyak restaurálása. Egy nagyobb kutatócsoport közreműködésével reprezentatív tudományos szakkatalógus készült Orcád világossága. Görögkatolikusok Magyarországon címmel dr.Terdik Szilveszter szerkesztésében, amely egységbe foglalva mutatta be a görögkatolikus egyházhoz kapcsolódó hazai emlékeket, köztük országos gyűjteményekben őrzött ikonokat és liturgikus tárgyakat. Az azonos nevű időszaki kiállítást a világjárvány miatt megváltozott programsorozat részeként, a tervezettnél összefogottabb keretek között a pesti Vígadóban láthatta a nagyközönség 2021-ben (főkurátor: Dr. Szabó Irén).
¶ A harmadik mérföldkövet a gyűjtemény életében a 2022-es év jelenti, hiszen Nyíregyháza belvárosában, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola szomszédságában Balázs Mihály DLA Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész és társa, Török Dávid tervei alapján megépült új, korszerű épületet kapott. Az intézmény ezzel együtt, kibővült tevékenységi körrel, tematikus múzeumként folytatja munkáját az egész magyar görögkatolikus egyház, azaz a Hajdúdorogi metropólia és a joghatóságába tartozó Nyíregyházi és Miskolci püspökség közös intézményeként. A közel 2000 négyzetméter hasznos alapterületen a kiállítótermek mellett festőrestaurátor műhelynek, raktáraknak és nem utolsó sorban közösségi tereknek is biztosítottak helyet. A projekt múzeumszakmai vezetője, dr. Szabó Irén irányításával a négyszintes, többszáz négyzetméteres kiállítótér emeletein a görögkatolikus egyháztörténeti és egyházművészeti örökség állandó kiállítása lesz látogatható 2023 április végétől, a földszintjén időszaki kiállítások és művészeti kulturális rendezvények fogják váltani egymást. Hiszen, ahogy az igazgató fogalmazott az intézmény kibővült feladatkörével kapcsolatban az ünnepélyes alapkőletétel alkalmából, a múzeum a műtárgyak őrzése a gyűjtés és kutatás mellett a hagyományok megismertetésének és a közösségi identitás megerősítésének a helyszíne is, hiszen a nemzet, a város vagy egy felekezet életében a múlt tárgyi emlékei segítik a jelen generációk kapcsolódását saját gyökereikhez.
Oszlopos Szent Simeon Makkoshotykáról, 17. század közepe
A Görögkatolikus Múzeum jóvoltábó
¶ A görögkatolikusság számára jelentős gondolatokat külön kiemelve, az állandó kiállítás hat tematikus egységbe rendezettem kalauzol végig a műtárgyakon. Az első egység az egykor Kelet-Magyarországon álló, ma már elenyészett fatemplomokból megmentett, illetve késő barokk görögkatolikus templomokból kikerült, már nem használatos ikonokat, ötvöstárgyakat és további liturgikus eszközöket mutat be. A gyűjtemény legkorábbi ikonja Makkoshotykáról származik, a 17. század közepén készült, ismeretlen ikonfestő munkája a Kárpátok vidékéről. Az ezüstözött hátterű képmezőben egy meglehetősen ritka ábrázolás látható, Oszlopos Szent Simeon kehelyszerűen kiszélesedő oszlopfőből kiemelkedő alakja. A 6. században élt aszkéta a lemondás sajátos, Szíriában elterjedt formáját gyakorolta: egész életét egy oszlop tetején töltötte imádságban, tanítva a hozzá fordulókat. Tisztelete nemcsak Bizáncban, hanem Kelet-Európában is elterjedt. A Kárpát-vidék ikonjai számára gyakran liturgikus könyvekben elhelyezett metszetek szolgáltak előképül, sikeresen ötvözve a bizánci kánont az európai késő reneszánsz ábrázolási elvekkel, ahogy a makkoshotykai ikon esetében is.
¶ A következő kiállítási blokk révén a húsvéti ünnepkör képi
és tárgyi emlékeivel ismerkedhetünk meg. A görögkatolikus egyház is megőrizte azt a bizánci hagyományt, hogy a halott Krisztust ábrázoló, festett síri leplet terít ki Nagypénteken a szentsírra, majd Húsvétkor a templom oltárán helyezik el a Mennybemenetel ünnepéig. A kompozíció leggyakrabban a fehér leplen, sírban fekvő halott Krisztus testét ábrázolja. A 19. századból egy sor ilyen leplet, úgynevezett plascsenyicát őriz a gyűjtemény.
¶ A harmadik tematikus egység központi gondolata az Eucharisztia, ebben az oltárhoz kapcsolódó liturgikus tárgyakat mutat be a kiállítás. Funkciója révén illeszkedik ebbe a csoportba a Gagyvendégiből származó nagyméretű ikon, amely eredeti, tagolt formákkal készült, erősen mélyülő barokk építészeti keretben maradt fenn. Ilyen keretépítmények a 17. század közepén jelentek meg a nyugat-európai esztétika és a barokk oltárok látványelemeinek hatására. A kimondottan oltárépítmény jellegű keretbe foglalt gagyvendégi ikonon a Levétel a keresztről kompozíció látható. Az építmény aranyozással kiemelt vörös-zöld festése, az ikon zömök, kissé naivan megfestett és darabosan mozgó alakjai arról tanúskodnak, hogy a 18. század második felében rendkívül népszerű lengyelországi rybotyczei műhely munkája ez. A műhelyhez tartozó mesterek sokfelé dolgoztak a Kárpátok lengyelországi oldalán és a Munkácsi Egyházmegye felvidéki templomaiban a fatemplomok egész berendezését ebben a dekoratív stílusban kivitelezve.
Istenszülő a gyermekkel Tokajból, 1787
A Görögkatolikus Múzeum jóvoltából
¶ Az oltárasztal egyik alapvető kelléke, az oltárkő megfelelője a bizánci egyházban használatos antimenzion, amely egy négyszögletes formájú fehér textilkendő, hátoldalán bevarrt ereklyével. A Szent Liturgia végzéséhez feltétlenül szükséges tárgy előoldalát hímzett, festett vagy nyomtatott ábrázolás díszíti. Az ábrázolások ikonográfiája Krisztus nagypénteki áldozatára és az Eucharisztiában jelen lévő Krisztusra utal.
Az ereklyekendő ugyanakkor joghatósági emlékként is szolgál, mivel dedikációs felirat is olvasható rajta, amely megadja a megszentelését végző főpap nevét, a községet és a templom titulusát, ahol használatba kerül. A kiállításon a legkorábbi Bizánczy Gennadiusz mohácsi püspök (1716–1733) antimenzionja, amelynek vászonra nyomtatott fametszet technikával készült ábrázolásán Krisztus halott testét három angyal helyezi be az üres keresztfa lábánál álló sírládába. A liturgikus vonatkozású, szimbolikus Sírbatételt ábrázoló kompozíció előképe Mogila Péter (Petr Mohila) kijevi metropolita négyangyalos antimenzionja.
¶ Külön figyelmet érdemel a negyedik kiállítási blokk, amelynek középpontjában a görögkatolikus templomok leginkább jellegzetes liturgikus építménye, a templomhajó és a szentély határán álló ikonosztáz áll. A teremben felépített, teljesen rekonstruált 18. század végi rokokó magyarkomjáti ikonosztáz képi programjával, az egyes ikonsorok jelentésével interaktív képernyő segítségével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. A díszes háromajtós építmény vízszintes ikonsorokból áll, amelyek függőleges tengelyek mentén is rendeződnek. Ezek között a tartalmi vonatkozásban is a legjelentősebb a központi tengely, amely a Krisztust ábrázoló, vagy személyére utaló ikonokból áll. Az együttes célja, hogy képi módon jelenítse meg a transzcendens világot. Az ikonosztázok alsó, úgynevezett alapképsorában négy jelentős ikon vonzza magára a tekintetet, balról jobbra hagyományosan elsőként a görögkatolikusság általános védnöke Szent Miklós püspök, a központi Királyi ajtó két oldalán az Istenszülő Mária és a Tanító Krisztus, jobb szélen a templom címünnepének ikonja. Az alapképsor felett az egyházi év Krisztus-, és Mária-ünnepei emlékeztetnek az üdvösségtörténet földi időben zajló körforgására. Az ikonosztáz felső része a mennyekben trónoló Krisztus elé vitt állandó imát jeleníti meg a megfestett apostolok és ószövetségi alakok révén. A templomban zajló Szent Liturgia sajátos légkörének megidézését hanginstalláció segíti, audiovizuális eszközökkel kiegészített két kántorállvány, amelyek segítségével a látogató megismerkedhet a bizánci
liturgikus zene dallamvilágával.
¶ Az alapképsorban álló ikonok őrizték meg leginkább az évszázados bizánci ikonográfiát. Ennek példája a 18. század első felében festett Hodigitria, azaz Útmutató Istenszülő Kántorjánosiból. Az ebbe a típusba tartozó ikonokon Mária
és a gyermeke szinte szembenézetben láthatók, a gyermek Jézus anyja bal karján foglal helyet, Mária a jobbjával hangsúlyosan a fia felé mutat, arra utalva, hogy Krisztus követése az egyedül üdvözítő út. Az Istenszülő sötétkék khitónt és zöld bélésű sötétvörös maforiont, a fejet is takaró leplet visel. Ruháját arany szegély díszíti, homlokán és vállán a szüzességére utaló hagyományos csillagmotívumokkal. Jézus Pantokrátorként uralkodói arany himationban, palástban szerepel, kezében az Evangélium könyve. Az ikonfestőműhely, ahol ezt az ikont festették, a Kárpátokon túli, nyugat-galíciai területről indulva egészen Szatmárig vándorolt a templomi megrendelések nyomán. Munkáit a barokkosan plasztikusan ábrázolt arcok és még szinte középkoriasan síkban tartott öltözetek ellenpontja jellemzi. A kiállítás legsajátosabb darabjai az ikonok, melyek stílusa összetéveszthetetlen módon jellemzi e vidék görögkatolikus művészetét. Hiszen, ahogy a kiállított darabok is jól szemléltetik, itt találkozik a nyugati és a keleti bizánci szemlélet és forr egybe jellegzetes közép-európai posztbizánci egyházi művészetté.
Levétel a keresztről Gagyvendégiből, 18. század közepe
A Görögkatolikus Múzeum jóvoltából
¶ A kiállítás következő egysége egy „időalagút”, amelynek egyes pontjai a görögkatolikus egyház történetének fontosabb állomásait elevenítik fel a kezdetektől napjainkig. A Múzeum gyűjteményében az ikonosztáz-faragványok, ötvösművészeti tárgyak, egyházi könyvnyomtatványok, liturgikus öltözetek, templomi zászlók és egyéb egyházművészeti emlékek mellett levéltári anyagok, papi hagyatékok is megtalálhatók. Így az épület második és harmadik emeletén két hagyatékból készül válogatás. A kiállításokhoz, kulturális rendezvényekhez kapcsolódóan az intézmény felnőtteket és gyerekek megszólító múzeumpedagógiai programokat tervez. Az épület utcafr