AZ ÉV MÚZEUMA DÍJAS MUNKÁCSY MIHÁLY MÚZEUM ÚJ ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSÁNAK RÉGÉSZETI RITKASÁGAI
MúzeumCafé 90.
A Munkácsy Mihály Múzeum megújult régészeti tereinek felosztása idővonalra fűződik fel, folyamatosan haladva előre az időlabirintusban, ami összhangban áll a bemutatóterek elrendezésével. Az újkőkortól az egyes régészeti korszakokon át ismerhetjük meg Békés megye történetét egészen a Rákóczi-szabadságharc végéig.
¶ A bemutatott tárgyak kiválasztásakor a fő szempont az volt, hogy lehetőleg a legizgalmasabb, legérdekesebb leleteket helyezzük a vitrinekbe, de nagy hangsúlyt fektettünk a frissességre is. Ennek köszönhetően rengeteg olyan tárgyunk van a kiállításban, amelyet eddig még nem láthatott a közönség. Zömük az elmúlt évek ásatásain került elő, és már akadnak olyan példányok is, melyek a néhány éve indult közösségi régészeti programok során bukkantak elő. A kiállításban azonban nemcsak magukat a tárgyakat, hanem azok összefüggéseit, használati
és viseleti módját is igyekeztünk bemutatni rekonstrukciók és interaktív elemek segítségével.
¶ Az újkőkori (Kr. e. 6000 k.–4500/4400 k.) települések főként a folyók menti, árvizektől védett, magasabb térszinteken helyezkedtek el, a korszak középső és késői időszakában akár több méter vastag rétegsorokat kialakítva. Ezek az úgynevezett tellek, amelyek körül akár több hektárnyi területen találunk házakat, sírkerteket. Az egyik ilyen battonyai tellről származik az egyik legritkább lelet: egy gyermek vagy nő lábnyoma. Valaki rálépett egy puha agyagdarabra, mely nemsokára enyhén kiégett, megőrizve a lábujjak és a lábfej egy részének lenyomatát.
¶ Mintegy ötezer éve, a rézkor végén, a bronzkor elején készülhetett az a vésett díszű állókő vagy sztélé, amelyet Kevermesen találtak, és melynek motívumai Franciaország területéhez köthetők. Maga a kő a Zarándi-hegységből származik, és a hitelesítő ásatás során sikerült tisztázni a pontos megtalálási he-
lyét is.
¶ A bronzkor kései időszakában (Kr. e. 1400/1300–900/800) a Kárpát-medence területén ugrásszerűen megszaporodtak az elrejtett ép vagy törött bronztárgyak. Némely esetben akár több mint száz, néha csak egy-két tárgyat ástak el. Mezőberény határában két meghajlított kardot rejtettek el ebben az időszakban, amelyek valószínűleg két különböző tulajdonosnak készülhettek. A hajlítás hevítéssel történt, tehát mindenképpen szándékolt volt, a mögötte sejthető rituálé jelentése azonban sajnos idáig homályban maradt.
¶ A dobozi görög éremlelet 1977 tavaszán került elő kertásás közben. Valamikor
a Kr. e. 2–1. század során kis edényben 141 ezüstpénzt rejtettek el. Az éremlelet túlnyomó többsége a balkáni görög városállamok érméiből áll, maga a kincs 140 apollóniai és dyrrhachiumi drachmát és egy római köztársasági dénárt tartalmaz. A görög érmék előlapján egy borját szoptató tehén, hátlapján Alkinoos kertje látható. A római denáron sisakos Róma-fej és Viktória négyes fogatban szerepel. A kincs elrejtését konkrét eseményhez kötni egyelőre nem tudjuk, talán egy dák betörés alkalmával rejtette el tulajdonosa, aki már nem tudott visszatérni, hogy kiássa vagyonát.
¶ A görög és római antikvitásban népszerűek voltak a vésett ékkövek, latin nevükön gemmák. Felületükre isteneket, héroszokat és más mitológiai alakokat, portrékat, állatokat, tárgyakat, esetleg jeleneteket véstek. Használták őket gyűrűbe foglalva vagy az átlyukasztott követ nyakban hordva pecsétlőként, ékszerként, talizmánként viselték. A kardosi gemmán Zeusz alakja tűnik fel kedvenc állatával, a sassal (mivel római kori kontextusból került elő, szerencsésebb volna őt Jupiternek hívnunk). Párhuzamok alapján egy arany pecsétgyűrűhöz tartozott. Anyagát tekintve jáspis, mivel bemélyed a kő felszínébe, technikai szempontból „intaglio”. A Római Birodalom területén készítették valamikor a Kr. u. 2–3. század fordulóján. Az alföldi szarmatákhoz kereskedelem révén vagy rablóportya során került. A szarmata közösség a tulajdonosával együtt eltemette. Kérdés persze, hol van az aranygyűrű? Talán már eleve csak a gyűrű pecsétkövét helyezték a sírba, de valószínűbb, hogy egy sírrabló vitte el az aranyat.
Enteriőr a régészeti állandó kiállításban
¶ 1856 őszén Balázs János kunágotai dohánykertész háza előtt egy vályogvető gödröt ástak. A dohánykertész fia az ásás közben bukkant a páratlan vezéri sírra. Először a vezér két, felszerszámozott lovának a maradványait találták meg, majd a lócsontok alatt kerültek elő az emberi csontok, illetve a gazdag mellékletek. A férfi övét arany veretek díszítették, aranyból készített gyűrűket viselt ujjain, és a kardját is aranyveretekkel szerelték fel. Egy medalion mellett egy ezüstből készült korsó és egy pohár is előkerült a csontok mellett. A sír keltezésében segítséget nyújt egy szintén a sírban lelt bizánci aranyérme, melyet I. Justinianus veretett 545 és 565 között. Az eredeti leleteket a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi a 19. század óta, kiállításunkban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült másolatok láthatók.
¶ Egy szarvasi sírból került elő az a 8–9. századra keltezhető csörgő, amelynek legjobb párhuzamát Szentesen találták az 1930-as években. A csörgő két oldalán egy-egy szakállas férfifej néz ránk. Az igen jó állapotban megőrződött csörgőben a golyócska is megmaradt, így a kiállításunkban meg is lehet szólaltatni.
¶ A honfoglalás időszakára keltezhető leletek közül érdemes kiemelni a nemzetségjelekkel ellátott íjcsontokat, amelyek sírleletekből kerültek elő. Az írásos forrásokkal egybevágnak a régészeti eredmények is, hiszen az 1046-os, valószínűleg a békési Vata-féle pogánylázadás is arra utal, hogy a kereszténység lassabban terjedt el vidékünkön. Számtalan olyan sírt tártak fel a régészek, amelyekben pogány módra eltemetett egyént találtak, viszont mellette akár Szent László által veretett érme is feküdhetett.
Sátor a múzeumpedagógiai foglalkozásokhoz
¶ Különleges leleteknek számítanak a középkori harangtöredékek is. Valószínűleg a törökökkel vívott harcok során zuhant le és tört össze Kétsoprony középkori templomának harangja is, amelynek néhány töredéke megtekinthető kiállításunkban. A harangon jól látható egy kereszt talpa és egy görög betű is.
¶ A királyi végvár, Gyula parancsnoka, a csabai Ábránfy család Szapolyai-pártiságára és a törökökkel való összejátszás veszélyére hivatkozva 1556-ban ostrom alá vette a csabai kastélyt, és egyes források szerint csellel, illetve ostrommal elfoglalta az erődítményt, majd le is rombolta. A nádornak írt jelentésben a gyulai kapitány, Mágocsy Gáspár kőerősségről, illetve toronyról, sőt az épületet körülölelő nagy árokról is említést tett. Ábránfy Imre halálát lelte az ostromban, vagyonát elkobozták. Ezt követően új erősség már nem épült a rövidesen török uralom alá kerülő városban. Talán az ifjú Ábránfy halálát ábrázolják azok
a kályhacsempék, amelyeken két hasonló ruhát viselő katona harcol egymással.
¶ A kiállításunkban megtekinthető békési kiöntőcsöves korsó, pohár és bronztál
a környékünkre betelepülő törökök tárgyi emléke lehetett csakúgy, mint a nemrégiben Csárdaszálláson talált feliratos gyűrű, melynek szövege: Ahmed, Isten szolgája. Ez a gyűrű igazi ritkaság, hiszen megyénkben ez az első ilyen jellegű darab.
A kevermesi megali