MOBILITÁS
MŰTÁRGYAK, MÚZEUMOK, KIÁLLÍTÁSOK
MúzeumCafé 95.
Mit jelent a mobilitás a művészetekben, mit jelent a művészek számára? Az Európai Bizottság (European Commission) Kultúra és kreativitás elnevezésű programjának weboldala a korlátozott tematikus keresésre is húsz különböző támogatási lehetőségről adott információt. És rögtön választ is a fenti kérdésre,
¶ A Művészek és kulturális szakemberek mobilitása című program megfogalmazásában a mobilitás, kapcsolódjon akár munkához, tanuláshoz, kutatáshoz, együttműködéshez vagy rezidens csereprogramhoz, alapvető része a művészek és kulturális szakemberek általános működésének és életpályájának. A mobilitás nem egyszerűen személyes döntés kérdése,
a szakma, a hivatás szempontjából a túlélés feltétele. A művészek és kulturális szakemberek mobilitása számos szempontból alapvető fontosságú: új szakmai lehetőségek, közönség, piacok elérése, újabb álláshelyek teremtése a kulturális és kreatív területeken, a kulturális sokszínűség és az interkulturális párbeszéd elősegítése, szakmai hálózatépítés és partnerség megteremtése. A művészek és a kulturális szakemberek többnyire magasfokú mobilitással rendelkeznek, hiszen műveik bemutatásához, a kiállítások szervezéséhez utazniuk kell. Az utazások körülményeinek javítása szintén alapvető fontosságú.
Az American Museum for Natural History
A benned lévő titkos világ című vándorkiállítása
Forrás: AMNH
¶ A program egyik fő célja a mobilitás akadályainak csökkentése, ennek egyik módja az, hogy az Európai Bizottság a program révén közvetlenül a tagállamokat támogatja ezeknek az akadályoknak a csökkentésében vagy megszüntetésében, részben gyakorlati lehetőségekkel (pénzügyi támogatás, pályázatok), részben információk és tanácsok révén.
A mobilitás része a Kreatív Európa (Creative Europe) EU-programnak is, a projektek, hálózatok, platformok együttműködésének segítésében. De szükség volt az új támogatási rendszer kiépítésére, összhangba hozva az EU tervezési szintjét a tényleges programokkal.
¶ Az EU első, egyénekre szabott mobilitási programja, az i-Portunus kipróbálása még 2019-ben megtörtént, látványos eredményekkel és lelkes támogatókkal. 350 egyéni pályázó kapott anyagi támogatást az összesen 620 millió euró összegű alapból, elsősorban rezidens programokra. A résztvevők 49 százaléka kapott a program végeztével állásajánlatot vagy szerződést, 97 százalék értékelte úgy, hogy bővült a képességeinek és együttműködési lehetőségeinek a köre, újabb közönséget ért el a munkájával. A pályázók általában 1500–3400 euró
összeget nyertek el és használhattak fel. Ezt az első programot számos újabb, a mobilitást segítő kezdeményezés követte, például az Erasmus+, a fiatal vállalkozók számára alapított Erasmus (COSME program), és 2020-ban létrejött
a STARTS rezidens program, amely a tudomány, technológia és a művészetek terén támogatta a fiatal vállalkozókat.
¶ Az Európai Bizottság mellett 2008 óta a tagállamok is foglalkoznak a művészek és kulturális szakemberek mobilitásának kérdésével, erre született az Open Method of Coordination (OMC) programja, ami lényegében együttműködési megállapodás az EU-tagállamok kormányai között. 2011-ben az Európai Bizottság egy szakértői csoportot hozott létre, amely kidolgozta a támogatás alapelveit, egyúttal tanácsadó testületi szerepet is betöltött. 2012-ben kiadtak egy összefoglaló jelentést, amelyben öt alapelv követését javasolták. 2013–2014-ben két tematikus szemináriumot rendeztek a tagállamok és a kulturális terület számára, amely elsősorban a problémákkal foglalkozott (schengeni határ, vízumok, szociális biztonság, munkaengedélyek, a szellemi tulajdon fogalmának változásai, a tagállamok közötti eltérő adózási rendszerek). A kulturális szakemberek mobilitása hasonló problémákat vetett fel, a találkozók, konferenciák, előadások, szimpóziumok megszervezése révén.
On the Move (Mozgásban)
¶ Az On the Move alapítása 2002-ben történt, az IETM (International Network for Contemporary Performing Arts) honlapjaként kezdett el működni. 2005-ben független szervezetté alakult, 2009-től pedig hálózatként működik. Mára
65 különféle szervezetet foglal magába ez a hálózat, mellettük néhány egyéni tagot is. Elsődleges céljuk a kulturális mobilitás segítése. Évente egy alkalommal rendezik meg a Kulturális Mobilitás Fórumot. A hálózaton belül különféle tematikus csoportok működnek, és gyakran vállalnak partnerséget
EU-projektekben, fesztiválok, más események megrendezésében. 2010 óta az On the Move a francia Kulturális Minisztérium folyamatos támogatásában részesül, 2022–23-ra pedig az EU támogatását is elnyerték a Creative Europe 2021 és 2027 között megrendezendő programjaira.
¶ Az On the Move küldetésnyilatkozata szerint a kulturális mobilitás legfontosabb eleme a határokon átívelő kapcsolatok a művészek és kulturális szakemberek között. A mobilitás bizonyos változatai egyénekre vonatkoznak, mint például az alkotói rezidens programok, a hálózatépítés; de a más országban végzett munka vagy kiállítás rendezése is ide tartozik. A mobilitás nem csupán azt jelenti, hogy a művészek és kulturális szakemberek időnként más országba mennek szakmai tapasztalatszerzés vagy művészi fejlődés céljából, a helyváltoztatás, a mobilitás szerves része kell hogy legyen a művészek és kulturális szakemberek mindennapi munkájának.
Ehhez szükséges a rezidens programok mellett az egyes szakmai eseményeken való részvétel biztosítása, anyagi támogatása, a posztgraduális tanulmányok, alkotói vagy szakmai képzéseken történő részvétel lehetővé tétele. De léteznek rövid időtartamú kutatási támogatások („Go and See”), valamint a kulturális-művészeti piacteremtő, illetve fejlesztő tevékenység támogatása. Mindez a művészeti-kulturális területek lehető legszélesebb körében – az előadóművészetek, a vizuális művészetek, zene, irodalom, kulturális örökség, interdiszciplináris kutatások, kulturális menedzsment, film, kulturális újságírás, kurátori tevékenység területén. A mobilitás folyamatában természetesen érintettek, sőt érdekeltek a köz- és magánbefektetők, a döntéshozók, a kulturális szervezetek, maguk a művészek, a kulturális szakemberek, a helyi és tágabb értelemben vett közösségek
Egyiptom területén talált római váza, 1. század
Forrás: British Museum
A műtárgyanyag mobilitása – vándorkiállítások
¶ Míg az előbbiekben a művészek és kulturális szakemberek mobilitása volt a téma, a műtárgyak mobilitása hasonlóképpen fontos. Országokon belül, illetve az egyes országok, sőt akár földrészek között vándorló, számos helyszínen bemutatkozó kiállításokat szervezhetnek konkrétan ezzel a céllal létrejött intézmények, szervezetek, de maguk a múzeumok is. Nyilvánvaló, hogy ilyen módon a kulturális terület igencsak változó és nem ritkán szűkös anyagi és emberi erőforrásait milyen sokoldalúan lehet hasznosítani, már eleve azzal, hogy egy rengeteg pénzt, szakmai munkát, kreativitást igénylő kiállítást több helyszínen lehet bemutatni.
¶ Többnyire a nagyobb, jelentősebb anyagi forrásokkal rendelkező muzeális intézmények szerveznek vándorkiállításokat. A British Museum honlapján külön menüpont ad tájékoztatást a vándorkiállításokról, arról, hogy „a világ múzeuma” mit adhat a világnak. Az elmúlt évek vándorkiállításainak archívuma jól érzékelteti, egyre összetettebb témák megvalósításába kezd bele a múzeum, amikor azok számos helyszínen történő bemutatása a cél. 2022 és 2024 között utazik és mutatkozik be Spanyolország nagyvárosainak híres múzeumaiban a British Museum múmiáinak egy válogatott anyaga, 2023 és 2026 között ausztráliai és kínai múzeumokban láthatja a közönség az ókori görög sport világát illusztráló tárgyválogatást. Még öt további témából összeállított tárlatok között válogathattak a külföldi helyszínek: A női hatalom – az istenitől a demokráciáig, Róma – város és birodalom, A fáraó – Egyiptom uralkodója, Szigetlakók – művészet és élet Óceániában, Az emberi alak – a figurális művészet remekművei. A vándorkiállítások létrehozására, szervezésére a múzeumon belül külön szakmai egységet hoztak létre, kurátorok, műtárgyvédelmi szakemberek, tudósok, projektmenedzserek összehangolt munkájának eredményét láthatja a közönség más országokban, más földrészeken. Ez egyfelől tudatos törekvés a British Museum részéről, a gyűjtemény megismertetése minél szélesebb körben, másfelől a presztízs és az ismeretátadás mellett financiális haszonnal is járnak a vándorkiállítások. Egyfajta szellemi-anyagi befektetést jelentenek, amelyet a megfelelő anyagi és szakmai adottságok és lehetőségek birtokában lehet működtetni.
Márvány női figura, Kr. e. 2800, a British Museum vándorkiállításán
Forrás: British Museum
¶ Az ICOM 1983-ban hozta létre a kiállítások cseréjéért felelős bizottságát (International Committee for Exhibition Exchange, ICEE). Nagy-Britanniában a National Touring Exhibitions programját az Angol Művészeti Tanács (Arts Council England) szervezi és finanszírozza, elérhetővé téve a különböző adottságú múzeumok számára a magas minőségű kortárs és történeti vándorkiállítások bemutatását, évente két-három művészeti tárlat és mintegy tíz-tizenkét történeti kiállítás vándoroltatását felkínálva.
¶ A vándorkiállítások szervezését egy-egy ország kormányzata is támogathatja, hogy minél szélesebb legyen a kultúrához való hozzáférés azok számára is, akiknek ez helyben nem lehetséges. Erre jó példa, amikor országon belül, például egy szakmai szervezet hoz létre vándorkiállítások megvalósítására alkalmas testületet.
¶ Az Amerikai Múzeumi Szövetség (American Alliance of Museums) hozta létre a TEN-t (Traveling Exhibitions Network), mint egy olyan hálózatot, amely összefogja azokat, akiket érdekelnek a vándorkiállítások. A kapcsolódás, információmegosztás, a szakmai tapasztalatok és információk
cseréjének platformja a TEN, amelynek bárki tagja lehet, aki a múzeumi szövetségnek eleve tagja. Egyaránt segíti azokat az intézményeket, szervezeteket, amelyek rendeznének vagy éppen fogadnának vándorkiállításokat. A szövetség honlapján roppant informatív ábrán jelenítik meg a vándorkiállítások értékeit a közönség, a közösség, az anyagi haszon és az innováció szempontjából. A közönség szempontjából előnyös, hogy a vándorkiállítások új, illetve visszatérő látogatókat vonzanak, a stabil látogatói kör számára viszont újdonságot, érdekességet, új értékeket jelentenek, az iskolai csoportok új információkat kapnak, a közönség és a média figyelmét, érdeklődését felkeltik. A közösség számára fontosak az újabb támogatók megnyerése révén, akikkel partnerség kialakítására lehet mód, pozitív hatást gyakorolnak a helyi gazdaságra, a fenntarthatóságot támogatja a kiállítási anyag többszöri felhasználása. Az anyagi haszon szempontjából extra bevételt hoznak, már csak a látogatószám növekedése révén is, arányaiban a vándorkiállítás kevesebbe kerül, mint egy új, vagy állandó tárlat. Növelheti a helyi szponzorációs hajlandóságot, és a befogadó intézmény számára az eseti költségek csökkennek. Ami az innovációt illeti, az új témák és ötletek, a legújabb kutatások eredményeinek felhasználása mind hasznosak e szempontból, és a vándorkiállítás alkalmas arra is, hogy a majdani új(abb) állandó kiállításokon alkalmazandó technikai és tartalmi újdonságokat kipróbálják.
¶ A szövetség honlapján találhatunk is példát vándorkiállításra. A National Museum of African American History and Culture (NMAAHC) több mint 40 ezer tárgyat őriz a gyűjteményében, és ezek közül négyezer bármikor kiállítható. Először 2017-ben rendeztek virtuális kiállítást, amelynek legkülönlegesebb tárgyait később a Google-val való partnerség keretében 3D-formában is elérhetővé tették a közönség számára. Végül egy magángyűjtemény felajánlott anyagából létrehozták a Black History 101 Mobile Museumot. A rabszolgaságtól a hip-hop korszakig terjedő tárgyválogatás beutazta az országot, a vándorkiállítást bemutatták iskolákban, konferenciákon, könyvtárakban, múzeumokban és különféle kulturális eseményeken, így a lehető legszélesebb közönséget érte el.
Az éjszaka királynője relief, Isin-Larsa időszak, Mezopotámia,
a British Musum vándorkiállításán
Forrás: British Museum
¶ A New York-i Amerikai Természettudományi Múzeum (American Museum of Natural History), akár a londoni British Museum, honlapján önálló menüpontban ajánlja fel vándorkiállításait. A kínálatból a kölcsönző (valójában a kiállítás majdani bérlője) ki tudja választani azt a tárlatot, amely megfelelő a fogadó intézmény számára rendelkezésre álló terület szempontjából, és a kiválasztott időszakban elérhető, valamint
illeszkedik az intézmény küldetésnyilatkozatában megfogalmazottakhoz. Ezután a két fél projektmenedzserei közösen alakítják ki a kiállítási teret, összehangolják a szállítást, sőt segítenek a rendezésben és bontásban is. Az AMNH gondoskodik a marketing- és sajtóanyagról, valamint a múzeumpedagógiai program összeállításáról, a szövegek megírásától a nagyméretű képek rendelkezésre bocsátásán át a múzeumpedagógiai kiadványokig.
¶ A Smithsonian Travelling Exhibition Service (SITES) osztálya
a vándorkiállítási kínálat kialakításakor gondolt a legkülönfélébb forrásokkal és lehetőségekkel bíró múzeumokra és kiállítóhelyekre: a komplex, eredeti tárgyak sokaságát kínáló vándorkiállítások mellett „build it yourself” (építsd magad) és posztertárlatokat is felajánlva. A 16 komplex vándorkiállítási téma mindegyikéhez konkrét installációs és technikai csomag jár – tárlók, terem- és tárgyfeliratok, videómonitorok, audioeszközök, mobiltelefonra applikálható kiállításvezető a megfelelő helyszínhez alkalmazott tartalommal, molinók, plakátok.
¶ Az „építsd magad” tárlatok esetében olcsón bérelhető tartalmat kap a megrendelő kétévi időtartamra, az anyagot digitális formában biztosítva, beleértve a nyomtatásra kész grafikai anyagot, a helyszínhez alakítható grafikai tervet és az installáció kivitelezésének kézikönyvét. Itt négy téma kínálatából lehet válogatni.
A Southern Railway Company férfi dohányzó-mosdója, National Museum of African American History and Culture
Forrás: National Museum of African Amercan History and Culture
¶ A poszterkiállítások esetében nyomtatott és letölthető változatban is elérhetők az anyagok, ez esetben 14 témából lehet válogatni, az oktatásban történő felhasználás esetén ingyenesen biztosítják őket. A nyomtatott anyag korlátozott mennyiségben érhető el, viszont nem kell a használat után visszaadni a posztereket, s ha netán elfogyna a rendelkezésre álló kínálat,
a letöltés ingyenes. Minden poszter vándorkiállítás anyaghoz jár egy felhasználói kézikönyv, nyomtatási, installálási és bemutatási javaslatokkal. Itt is tartozik a csomaghoz múzeumpedagógiai és marketinganyag, ami a kölcsönző intézmény honlapján és közösségi média felületein is ingyenesen használható.
¶ A londoni National Gallery, amely – igazgatója megfogalmazása szerint – „a nemzet galériája”, szintén külön programot dolgozott ki vándorkiállítások szervezésére, elsősorban a tudás és ismeretek megosztásának céljával. A projekt a korábban a londoni épületben sikerrel bemutatott tárlatok utaztatását vállalta 2023-ban. A kiválasztott tárlatok – A bűn, Jan Gossaert, Holland virágok –, valamint a hozzájuk készült digitális és múzeumpedagógiai anyag szabadon felkínált „ajándék” az angliai múzeumok, galériák és kulturális szervezetek számára, akik a galéria partnerei lehetnek a vándoroltatott anyag bemutatásában. Mindez kölcsönzési díj nélkül, az intézmény csak a szállítási és biztosítási költségek térítését kéri a partnerintézményektől.
¶ A bűn című kiállítás több évszázad műalkotásaiban kísérelte meg feltárni és értelmezni a bűn fogalmát – míg a kereszténység számára az isteni törvények áthágása jelentette a bűn fogalmát, és bár a koncepció egyetemes, néhány példa abszolút személyes. A gyűjteményből válogatott tíz festmény, közöttük Id. Lucas Cranach, Jan Steen, Jan Gossaert, valamint kortárs művészek képei, mint például Tracey Emin It was Just
a Kiss című műve szerepelnek az anyagban, amelynek a bemutatáshoz szükséges optimális terület akár egy nagyobb terem is lehet.
¶ Jan Gossaert 16. századi remekműve, a Királyok imádása a National Gallery egyik legkedveltebb festménye, amelyre interaktív megoldásokat építettek, a digitális kép hatalmas képernyőn jelenik meg, és a részletekbe a látogatók belenagyíthatnak, olyan dolgokat is észrevehetnek, amelyek eddig ismeretlenek voltak „csak” a képet nézve.
Harriet Tubman, 1868, National Museum of African American Hisory and Culture
Forrás: National Museum of African American History and Culture
¶ A Holland virágok téma a virágfestészet remekeit mutatja be,
a kezdetektől, a 17. századtól a 18. század végéig. A virágfestészet divatossá válása a botanika fejlődésével szoros kapcsolatban volt. Az 1630-as évekre alakult ki a „tulipánmánia” és a virághagymák piaca, ahol elképesztő árakat értek el az árveréseken. A vándoroltatott anyagban a galéria gyűjteményének tíz gyönyörű holland virágképe szerepel, közöttük
Id. Ambrosius Bosschaert, Rachel Ruysch, valamint Jan van
Huysum festményei. A vándoroltatott tárlat csomagja tartalmazza a kurátori munkát, a kiállítási koncepciót, a digitális anyagokat, a feliratokat és szövegeket, a múzeumpedagógiai kiadványokat. Tekintettel a festmények korára és érzékenységére, speciális körülmények és biztonsági megoldások szükségesek az egyes helyszíneken.
¶ A National Gallery folyamatosan dolgozik a vándorkiállítási programján, amelyhez partnerséget kínál az angliai múzeumoknak és galériáknak. A projektek változók, az Utazó mesterművek sorozat mellett kortárs művészek számára rezidens programot is kialakított a múzeum.
¶ A Touring Exhibitions Organization (TEO) nevű szervezet nemzetközi szinten fogja össze a vándorkiállítások rendezését tervező és az azokat fogadni szándékozó intézményeket. Adatbázisában 25 oldalon keresztül böngészhetünk a felkínált vándorkiállítások között, elképesztő változatosságú anyagban. Minden témánál megjelölik a kiállítási anyag összeállítójának, szervezőjének nevét, azt, hogy milyen intézményben célszerű bemutatni a tárlatot (többnyire múzeumokban és galériákban), tudatják, milyen méretű tér szükséges az anyag bemutatásához, valamint eredeti tárgyakat (többnyire igen), vagy mellettük még egyéb anyagokat is tartalmaz-e a kiállítás. Külön menüpontban kereshetünk rá a felkínált szolgáltatások fajtáira, a kurátori munkától a marketingig,
a biztonságtechnikától a multimédia eszközökig. A TEO alapítói Manon Delaury, nemzetközi vándorkiállítási szakember és Fabian Niel digitális média szakértő, az alapító szervezetek között a legkülönbözőbb szakterületek képviselői jelennek meg. 2023 májusában egy szabad részvételű online eseményt szerveznek, a vitaindító előadás témája a vándorkiállítások jövője, hogyan hatott a műfajra a pandémia, majd az azt követő válság, milyen új gyakorlatok és trendek figyelhetők meg a területen. A fenntarthatóság külön menüpontot kapott,
és a honlapon is kiemelt helyet szántak a témának. A fenntarthatóság amúgy is a múzeumi terület egyik központi ügye lett napjainkra, ugyanakkor a vándorkiállítások esetében számos kérdés merül fel, vajon hogyan biztosítható ebben a műfajban. A TEO honlapján megfogalmazottak szerint a vándorkiállítások elsősorban gazdasági szempontból kaphatnak pozitív megítélést a fenntarthatóság vonatkozásában.
Rabszolga-zsák, 19. század közepe, National Museum of African American Hisory and Culture
Forrás: National Museum of African American History and Culture
¶ Láthatjuk tehát, a vándorkiállítások formájában megvalósuló műtárgymobilitás története a nyolcvanas évek elejéig nyúlik vissza, és mára valóságos iparággá vált. A legnagyobb múzeumok mellett a kétezres évekre a kimondottan erre a feladatra létrejött szervezetek is egyre jelentősebb szerepet kaptak. A kínálat is változott, ma már nincsen a kulturális életnek olyan területe, amely ne került volna be a témák körébe. A módszerek és eszközök egyre finomodtak, a digitalizáció révén pedig új lehetőségek széles köre jelent meg a kiállításokban.
Jan Gossaert: A királyok imádása, a National Gallery belföldi vándorkiállításáról
Forrás: Wikipedia
Mobilitás a magyar múzeumi életben
¶ Itthon elsősorban a műtárgyak mobilitása jellemző, vándorkiállítások formájában. Valamikor az ezredforduló tájékán kezdődött a magyarországi vándorkiállítások szervezésének újabb hulláma. Az ötlet a Nemzeti Kulturális Alap akkori elnökétől, Harsányi Lászlótól származott, a Megyei Múzeumok Igazgatóságainak Szövetsége a Magyar Nemzeti Múzeummal együttműködve a Dzsingisz kán és öröksége című tárlat mellé a tatárjárást hazai leletekkel bemutatva a kiállítást
a Kárpát-medence hét városában vándoroltatta. Az előkészítést, tervezést, kivitelezést, koordinálást, vándoroltatást a Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága vállalta magára, s a bemutatót – más Békés megyei intézményeket is bevonva – új módszereket felhasználva különleges látványelemekkel gazdagította. Ez 2007-ben itthon abszolút újdonságnak számított. A régészeti leletek mellett itt alkalmaztak az elsők között érintőképernyős terminált, kipróbálható fegyverrekonstrukciókat, kiállítási honlapot s a kiadvány mellett CD-t, pólót, egyéb emléktárgyakat.
¶ A vándorkiállítás nagy sikere továbbiak szervezését ösztönözte, a tavaszi hadjárat nagy csatáiról az ütközetek egyes helyszínein lévő múzeumokban 2009-ben indult vándorkiállítás. 2010–11-ben A lehetőségek országa – Polgárosodás a 19. századi Magyarországon hét helyszínen, elsőként közöttük határon túli városban, Kassán, a Kelet-Szlovákiai Múzeumban volt megtekinthető. 2013–14-ben a két világháború közötti időszakot mutatta be az Egy korszak történelmi traumák között – Kultúra és műpártolás 1920–1944 című vándorkiállítás, szintén hét magyarországi múzeumban. Mindegyikhez készült katalógus és önálló honlap.
¶ A kétezres évek második évtizedében a sikereken felbuzdulva és a kétségtelen anyagi előnyök által ösztönözve már önállóan is vándoroltatták saját kiállításaikat egyes múzeumok, legnagyobb sikerrel és legkorábban a Semmelweis Orvostörténeti
Múzeum és Levéltár (A démoni ragály, a pestis 2007–2008,
Az erényöv titkos történetei, 2010-es évek).
¶ Ha ma beírjuk a Google-keresőbe magyarul a vándorkiállítás szót, láthatjuk, alig van itthon olyan múzeum, amely ne szervezne, rendezne ilyen tárlatot. Jelenleg is látható a 2022 tavaszán indult Magyar Géniusz program, amelynek kiállítássorozata hét vidéki helyszín után 2023 őszén a Magyar Nemzeti Múzeumban zárul majd.
Tracey Emin: It was Just a Kiss, installáció a National Gallery belföldi vándorkiállításáról
Forrás: National Gallery
Id. Ambrosius Bosschaert: Virágcsendélet, a National Gallery belföldi vándorkiállításáról
Forrás: Wikipedia