GODOT-RA VÁRVA – ÉRTÉKVESZTÉS ÉS ÉRTÉKKERESÉS
MúzeumCafé 92.
„Két csavargó, Vladimir és Estragon, várakozik egy országút mentén egy fa mellett. Estragon sikertelenül próbálja levenni cipőjét, közben Vladimir a kalapjával van elfoglalva. Beszélgetésükből kitűnik, hogy Godot érkezésére várnak, aki hosszas várakozásuk ellenére sem akar megérkezni. Eldöntik hát, hogy elmennek, de végül »nem mozdulnak«.” Samuel Beckett abszurd drámájának első jelenetét választottam bevezetőnek.
Részletek a Vallásos giccs – az érték alulnézetből című kiállításból
Evangélikus Országos Múzeum
¶ Az érték és giccs fogalompár kapcsolata, viszonya tulajdonképpen azóta foglalkoztat, mióta bekerültem a múzeumba. (Evangélikus Országos Múzeum – A szerk.) Munkaköri leírásom egyik mondata kitörölhetetlenül belém égett: feladata gyűjteni és megóvni az evangélikus értékeket. De mi is az az érték? Művészeti érték? Egyháztörténeti érték? Mindkettő? Esetleg egyéb? Nekem kell eldönteni, hogy mi kerüljön be a múzeumba, és mi az, ami nem? Ugyanakkor a minket körülvevő világ folyamatosan változik, átalakul. Eddig etalonnak tartott dolgok és fogalmak vesztenek értékükből, míg mások nagyobb hangsúlyt kapnak.
¶ Napjainkban lehetetlen nem észrevenni a hagyományos európai, alapvetően zsidó-keresztény értékek erózióját, megkérdőjeleződését. Eddig nyilvánvaló, széles konszenzuson alapuló fogalmak és értékrendek inognak meg, legtöbbször magyarázatra, újra definiálásra szorulnak. Ez a keresztény értékekkel is így van. Már nem természetes vagy magától értendő, hanem újra tanulandó és tanítandó a keresztény értékrend. Ezt látom a vallásos giccs rohamos elterjedésének legfőbb, ha nem is az egyetlen forrásának. Gondolatmenetem fő témájaként ezért választottam a giccsé válás folyamatának elemzését, de legalább is erre teszek kísérletet. A forma és a tartalom, a létrehozott mű és az általa közvetíteni akart tartalom viszonyának megbomlását szeretném górcső alá venni
a vallás tárgyainak vonatkozásában.
Részletek a Vallásos giccs – az érték alulnézetből című kiállításból
Evangélikus Országos Múzeum
¶ Amit a franciák la forme et le contenu kifejezéspárjával szoktak jellemezni, magyarra csak jelentésvesztéssel fordíthatunk forma és tartalom szavainkkal (lásd bővebben in: Voigt
Vilmos: A giccs tárgya, Holmi online, 2005). A jelentős művészeti alkotásoknál kiegyensúlyozott, koherens viszony áll fenn a művész által létrehozott mű és az általa közvetíteni akart tartalom között. Ha a művésznek sikerül ezen felül belecsempésznie valami örök emberi mondanivalót az alkotásába, akkor kortalanná és örök érvényűvé válik az a mű. Akkor kezdődik el a giccsé válás folyamata, amikor ez a viszony felborul, eltorzul akár a fizikai méreteket (kicsinyítés, nagyítás), akár a tartalmi jelentéstorzulásokat (másnak látszani, mint ami) tekintve.
¶ A híres műtárgyakról készült másolatok azzal a nem is titkolt szándékkal születnek, hogy a hatásuk alá került látogató „hazavihessen” valamit abból a felemelő érzésből, melyet a helyszínen tapasztalt. Csakhogy rajta kívül a többi nézőben a „mű” már nem kelti ugyanazokat az érzéseket, hiszen kiragadva környezetéből, lekicsinyítve, olcsó anyagból már egyáltalán nem hasonlítható az eredetihez. Példaként hadd említsem a Reformáció 500 éves évfordulójára készült, Wittenberg főterén álló ember nagyságú bronz Luther Márton alakját másoló sok kis, alig egy méter magas, fröccsöntött, különböző színekben (kék, zöld, piros, fekete) kicsinyített másolatot. Ami eddig követendő példa és etalon volt, az most elveszítette eredeti jelentését, és könnyen hozzáférhető, olcsó, de a tiszteletet a legkevésbé sem megkívánó vagy megparancsoló vásári látványosság lett.
¶ A vallásos giccs tárgya a többi giccstől eltérően jól behatárolt
és behatárolható, ez pedig maga a vallás (a mi szempontunkból
a keresztény vallás). A keresztény ihletésű művészet akkor hozott és hoz ma is létre nagy műveket, ha alkotója teljesen átéli a Krisztus földi tartózkodásának és értelmének teljes vertikumát, és birtokában van a kifejezéséhez szükséges művészeti tudásnak.
¶ Személy szerint az a meggyőződésem, hogy a giccsé válás folyamatában hatékonyan játszik közre az a hozzáállás is, amikor
a befogadó meg akarja spórolni a téma feletti mély elgondolkodást, ha beéri a készen kapott sztereotípiák kritikátlan átvételével. Ez pedig óhatatlanul torzuláshoz vezet.
¶ Vallási szempontból a történelem során központi problémát jelentett az ábrázolhatóság kérdése. A láthatatlan Isten mindig is élénken foglalkoztatta az embereket, izgatta fantáziájukat, megmozgatta képzelőerejüket. Az alapot maga a Biblia adta, melynek történetei gyakran beszélnek képekben. Földi működése során Jézus Krisztus maga is példázatokkal tette érthetővé az emberek számára üzenetét. A különböző történelmi korszakok keresztyén emberei mindig a saját művészeti eszközeikkel, a saját felfogásukat követve próbálták meg visszaadni, látható formába önteni az örökérvényűt. Így ezek az alkotások mindig egy adott kor, egy adott népcsoport földrajzilag is jól elkülöníthető emberének Istenhez való viszonyáról, istenképéről tanúskodnak, melyek legtöbbször hiteles, őszinte és egyedi alkotásokat eredményeztek. A Biblia „nyitott könyv”, mely az olvasóra bízza a legfontosabb kérdések megválaszolását. A „Te kinek mondasz engem?” kérdésére egyenként kell megadnunk a választ, nem létezik rá előre kidolgozott megoldás. A témában született műtárgy akkor válik valódivá és igazzá, ha készítőjében lezajlik ez a küzdelem az adekvát válasz keresésekor. Félreértés ne essék, ehhez nem szükséges tanult művésznek lenni.
¶ A naiv vagy a népművészet témakörébe tartozó vallásos emlékeket az különbözteti meg a giccses művektől, az én felfogásom szerint, hogy belső ösztönzésből születnek, és ha van is előképük, ha felhasználnak is valamiféle mintát saját művük elkészítésekor, akkor is a saját hitviláguk, a saját felfogásuk szerint valósítják meg azt.
¶ A vallási érzésből fakadó, az azt kihasználó tömegtermékek azonban banális, üres kifejezési formákra redukálják a mélyen átélt vallásos érzést. Lourdes, Oberammergau, Máriazell, Medjugorje vagy akár Genf és Wittenberg is kiszolgálójává váltak ezeknek az érzéseknek, és a tömegek vélt vagy valós vágyaihoz igazítják a művészet normáit. Másik példaként álljon itt az a porcelán Krisztus, mely silány másolatok tömkelegével árasztotta el a keresztény közösségeket. Thorvaldsen eredetije az emberi léptéknél nagyobb (345 cm) márványszobor, mely alázatra hívja a templomba betérőt. Csak az, aki letérdel előtte, nézhet a Megváltó szemébe. Igaz, hogy a porcelán másolata kisméretű, igaz, hogy elnagyolt, de legalább olcsó, és százával készíthető az aprópénzre váltott eredeti. A „souvenir” igényéhez kapcsolódó tömegtermelés és a funkció eltorzulásával a dekorációnak az indokoltnál sokkal erősebb előtérbe kerülése megteremtették a vallásos giccs prototípusait, melyeket azután az adott hely nagyságára hivatkozva áhítattal és tisztelettel, de minden kritikát mellőzve továbbítanak és terjesztenek az odalátogatók. A veszélyt tehát ebben látom, a félig vagy részben átélt hitélmény felületessé teszi a szemlélőt, aki elveszíti közvetlen kapcsolatát a vallás lényegével. Aki megelégszik a giccsek által közvetített hamis Krisztus-képpel, az lassan maga is egyre immunisabbá és igénytelenebbé válik.
¶ Állításom alátámasztására idéznék Hager Ritta Kossuth-díjas keresztény gobelinművész önvallomásnak is tekinthető írásából, mely legújabb katalógusában jelent meg: „Kevés
a valódi értéket teremtő alkotás. A vallás szekularizálódott, felhígult. Az Isten érdekében vívott szellemi harc elfordult Istentől.
Az ember bálványa önmaga lett… Megtapasztalás nélkül nem látom meg a másikban lévő lényeget, és nem látom meg a szemlélt tárgy teljes lényegét sem” – írja a most 91 esztendős művész.
Részletek a Vallásos giccs – az érték alulnézetből című kiállításból
Evangélikus Országos Múzeum
¶ De mit tehet, mi lehet a feladata egy múzeumnak ebben a folyamatban? A múzeum küldetése ebben a helyzetben, ahogy György Péter írja egyik tanulmányában (Múzeumok a válságban, MúzeumCafé, 89. 2022/3., 105–119.), többek között – és most csak ezt az egy fontos szeműpontot emelem ki az ott felsoroltak közül – a figyelemfelkeltő önkritika lehet. A közönségével együtt lélegző, problémáit, kérdéseit, tépelődéseit felvállaló, elgondolkodtató tárlatok és kiállítások rendezése.
¶ Napjainkban valóban sokat várnak Godot-ra: fogalmazta meg egyik prédikációjában Cseri Kálmán nemrég elhunyt református lelkész is. Nem tudják, eljön-e, vagy hogy egyáltalán létezik-e, de azért várnak rá, mert valamire, valakire várni kell. Makacsul, céltalanul, értelmetlenül. A bizonytalanság megbénítja a két főszereplőt, Vladimirt és Estragont. Nekünk, keresztényeknek azonban annyi könnyebbségünk van, hogy mi tudjuk, ki az a Godot, akire várunk, és azt is tudjuk a sokasággal ellentétben, hogy el is fog jönni. A bizonyosság pedig erőt ad. A magam feladatát, az egyházi múzeumban dolgozó muzeológusét pedig abban látom, hogy a várakozókat, a keresőket, a Godot-ra várókat az igazi értékek felismerésére vezessem, történjen akár a giccsen keresztül is.
Az előadás elhangzott az Érték(t)rend – fókuszban a vallásos giccs című konferencián, 2022. szeptember 28-án, az Evangélikus Országos Múzeum
Részletek a Vallásos giccs – az érték alulnézetből című kiállításból
Evangélikus Országos Múzeum