A MAGYAR ÉPÍTÉSZET ÚJ OTTHONA
A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóhelye, a Walter Rózsi-villa tárlata a modern magyar lakóház-építészetről
MúzeumCafé 91.
A Magyar Építészeti Múzeum hallatán sokaknak „az egyik legsanyarúbb sorsú közgyűjtemény” vagy egy „raktárba zárt múzeum” jut eszébe – legalábbis szakmai körökben, hiszen a nagyközönség számára többnyire még ennyire sem volt ismert. 2022 májusában viszont mesés fordulatot vett az öt éve Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) néven működő intézmény sorsa, amikor is megnyitotta kapuit első kiállítóhelye, a Walter Rózsi-villa Budapesten, a Bajza utca 10. alatt. Sokrétű munka előzte meg a villa megnyitását: épületkutatás és épületrekonstrukció, kiállításrendezési és kurátori munka, nem utolsósorban egy újonnan születő rendezvénytér és kiállítóhely létrehozása. Egy új kulturális helyszín születésével esett egybe egy jelenleg fővárosi helyi védelem alatt álló, páratlan építészettörténeti értéket képviselő modernista lakóház rehabilitációja. A villában jelenleg két tárlat látható, a Színtér és Lakótér – Modern lakóházak Magyarországon 1928–1945 címet viselő időszaki nyitókiállítás (vezető kurátor: Ritoók Pál, kurátorok: Magyaróvári Fanni Izabella és Sebestyén Ágnes Anna) és a Fasori históriák – A Városligeti fasor és a Walter Rózsi-villa képes története elnevezésű állandó kiállítás (kurátor: Kovács Dániel).
A Walter Rózsi-villa a felújítás során visszanyerte eredeti kialakítását. A zárt földszinti rész jelzi, hogy itt egykor
a személyzet élt és dolgozott, míg a hatalmas ablakokkal és teraszajtókkal megnyitott első és második emelet a
tulajdonosok élettere volt. A kertre való nyitottságot ezek a nagyméretű üvegfelületek, teraszok és a közvetlen
kertkapcsolatot megteremtő külső lépcső biztosítja
Fotó: Wachsler Éva, 2022, MÉM MDK
Egyedi helyzetből helyzeti előny
¶ Az 1968-ban, az Országos Műemléki Felügyelőség keretein belül megalapított Magyar Építészeti Múzeumnak több mint fél évszázados fennállása óta soha nem volt saját kiállítóhelye. Elhelyezésére számos ötlet született,1 a közelmúltban a Liget Projekt keretében jutott a legközelebb ahhoz, hogy saját épületbe költözhessen. A számos elvetélt gondolat után a 2017-ben, több elődintézmény összevonásával létrehozott Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ 2018-ban jutott új lehetőséghez. Ekkor ugyanis az intézmény fenntartója, a Magyar Művészeti Akadémia kormányhatározat alapján megkapta tulajdonba a Budapest VII. kerület, Városligeti fasor 9–11. szám alatt található egykori belügyminisztériumi kórház épületegyüttesét azzal a céllal, hogy a MÉM MDK végleges elhelyezése megvalósulhasson. Ennek
az épületegyüttesnek a része az 1936-ban Walter Rózsi operaénekes és férje, Radó Géza számára épült modernista villa. A ház tervezője a korszak kiváló modern építésze, Fischer József, statikusa pedig az első magyar mérnöknő, Pécsi Eszter, aki Fischer felesége volt. A megrendelők csupán 13 évig használhatták otthonukat, hiszen a villát 1949-ben államosították, majd a következő hatvan évben a Belügyminisztérium kórháza használta óvodaként és gyermekorvosi rendelőként. Az épület ekkor jelentős átalakításokon esett át a kórházi funkciókhoz igazítás érdekében, ráadásul a legsilányabb minőségben. A nyílászárók jó részét és a burkolatok zömét kicserélték, az első emeletre új válaszfalakat húztak fel, a kerti homlokzatot átalakították, a külső lépcsőt elbontották. Csodával határos módon megmaradt az elsőről a második emeletre vezető belső lépcső kerti diófából készült elegáns korlátja, amely restaurálva ma a belső tér kevés eredeti elemeinek egyike.
¶ A ház felújítása és kiállítási funkciókra való átalakítása 2020 és 2022 között Kokas László építész tervei alapján, a LAKI Zrt. kivitelezésében és a Magyar Művészeti Akadémia finanszírozásában valósult meg. A villa felújításával párhuzamosan zajlottak a nyitókiállítás előkészületei is, ami egyszerre jelentett előnyt és hátrányt a kurátori és a tervezői csapat számára. A MÉM MDK Kutatási Osztályának munkatársai falkutatást végeztek az épületen, hogy a villa eredeti tereinek elosztását, valamint a falak és nyílászárók egykori színeit meghatározhassák. A felújítást szakmai tanácsadóként segítette Ritoók Pál, a villa Színtér és Lakótér című nyitókiállításának vezető kurátora, aki nem restellt olykor ásót ragadni, hogy egy régész kíváncsiságával kiderítse, hol volt a kerti lépcső egykori alapozása, vagy hogy egykor milyen felületű üvegeket használtak az egyes nyílászárókon és mellvédeken, amelyeknek darabjai a földből kerültek elő. A villára rárakódott, utólagos rétegek lehámozása során így értékes adatok és leletek kerültek elő. Így vált a földszinti tér kicsit a villa lapidáriumává is, ahol minden üveg- és linóleumdarabnak, faragott lábazati kőnek és betonelemnek története van.
Walter Rózsi operaénekes a korszak egyik híressége volt, aki primadonnaként elsősorban Puccini-, Respighi- és Wagner-darabok női
főszerepeit énekelte a budapesti Operaházban. A képen egyik leghíresebb szerepében látható, Ottorino Respighi A láng (La fiamma)
című operájának Silvanajaként. Ebben a szerepében a milánói Scalában is fellépett
Fotó: Vajda M. Pál, 1935, MÉM MDK Múzeumi Osztály
¶ A villában látható kiállítások előkészítését kísérő, archívumokban zajló kutatások közben pedig olyan új információk jöttek elő, amelyek a két tárlat folyamatos újragondolására és finomítására késztették a kurátorokat. Az előkészítési folyamatok közben a kurátorok szenzációként élték meg Walter Rózsi három unokájának felbukkanását, akik 2021 augusztusában jelentkeztek e-mailben Dél-Amerikából. Az így előkerült családi fotóalbumok, iratok és levelezések löketet adtak a villa és az építtető család történetének kutatásában. A kurátorok az így előkerült adatokból írták a MÉM MDK honlapján olvasható Villanapló című cikksorozatot, amely 2021. februári kezdéssel – igazodva a villa 1936. februári építési engedélyeztetésének időpontjához – kísérték végig a villa építésének állomásain keresztül annak felépülését, és egyben bepillantást engedtek a felújítási munkálatokba is.
A Walter Rózsi-villa elsőről a második emeletre vezető belső lépcsőjének fakorlátja túlélte a kórházi idők évtizedeit, restaurálva
jelenleg a belső tér kevés eredeti elemeinek egyike
Fotó: Wachsler Éva, 2022, MÉM MDK
Központi műtárgy: a villa
¶ A nyitókiállításról való gondolkodásban már a kezdetektől a villa lebegett a kurátorok szeme előtt mint elsőrendű kiállítási tárgy. Kivételes alkalom, hogy egy építészeti gyűjtemény egy történeti értékű villát kapjon kiállítóhelyül, amely bejárható, és reprezentálja egy adott korszak építészeti törekvéseit. Ez adta a Színtér és Lakótér című nyitókiállítás koncepcióját is: abba enged betekintést, hogy mi foglalkoztatta a modernista építészeket lakóépületek tervezésekor, vagy milyen volt egy korszerű lakás akkoriban. A műtárgyak válogatásának és csoportosításának tematikáját maga a ház adta, a villa tereinek egykori funkcióihoz a modern építészet hívószavait rendeltük. A tágas és levegős első emeleti kiállítási terek – az egykori szalon, társalgó és ebédlő – a nyitottság hívószó köré szerveződnek, amely egyben a nyilvánosság terére is utal, hiszen Walter Rózsi egykor itt fogadta vendégeit. A második emeleten a gyerekszoba a játék,
a dolgozószoba a munka, a hálószoba a komfort, a fürdőszoba a higiénia és egészség, a gardrób pedig a szín hívószavakat kapta. A nyitókiállítás tehát a villa nélkül nem jöhetett volna létre, magyarázza, kíséri a házat és a látogatókat. Ugyanakkor felvállaltuk, hogy ez egy hibrid kiállítás, ami a házról és egyúttal
az ott kiállított tárgyakról és ezáltal a tágabb kontextusról is szól.
¶ A villa múzeumi funkcióhoz való igazításához bizonyos kompromisszumokra volt szükség. Cél volt az eredeti alaprajz és térkapcsolatok visszaállítása, a földszint azonban kivétel: ennek ugyanis közönségforgalmi térként kell funkcionálnia. A földszinten egykor a bejáraton belépve a kisméretű előtérből a család és látogatóik egyből az emeletre jutottak a főlépcsőn keresztül. A földszint hátsó, az előtértől akkoriban fallal elzárt traktusában pedig eredetileg a kiszolgáló terek, a konyha, a kamra, a szakács és a házmester lakása kaptak helyet. A földszinti tér az egykori elrendezéshez képest most kevésbé zárt. A kibontott földszinti falaknak köszönhetően a közönségforgalmi tér áramlóbb és levegősebb lett. A kibontott falakat idézik azonban az alagsorba vezető lépcső körül elhelyezett korlátok és kivetítők, amelyek ugyanakkor erőteljes kortárs hangulatukkal szándékosan is sugallják: ez a tér eredetileg nem így nézett ki. Az első emeletig lift is közlekedik a házban, amely szintén tudatosan vállalt kompromisszum.
A Walter Rózsi-villát megépülése után nem sokkal Seidner Zoltán műszaki fényképész fotózta végig. Az intézményünk Fotótárában
fennmaradt archív üvegnegatívok a felújítás legfontosabb forrásait jelentették
Fotó: Seidner Zoltán, 1936, MÉM MDK Fotótár, ltsz. 92.962b
¶ Az első és második emeleten a jelenlegi terek már az egykori térsort követik. A rekonstrukció során a terekbe az eredetiknek megfelelő szerkezetű, üvegezésű
és színezésű, de már a mai építőipari sztenderdeknek megfelelő nyílászárók kerültek. A villa hatalmas üvegfelületekkel – tolóablakokkal és harmonikaajtókkal nyílik fel a kert, a természet felé – követve a modern építészet fényre, levegőre és nyitottságra való igényét. A villa mint kiállítási tárgy alapelvet szem előtt tartva hagytuk érvényesülni a nagy üvegfelületeket, hogy a ház demonstrálhassa, hogyan engedi be a fényt, illetve megidézhesse, hogyan használták a lakók egykor a tereket. Egy ideális kiállítótérnek azonban ez az adottság teljesen ellentmond, pedig a Magyar Építészeti Múzeum anyagai a legérzékenyebb műtárgyak közé tartoznak, főleg papíralapúak, illetve rengeteg a rendkívül fényérzékeny fotónagyítás. Ezért alapelv volt a nyitókiállítás rendezésekor, hogy a fotókat printként, a tervrajzokat és grafikákat pedig nemesmásolatként mutatjuk be.
Seidner Zoltán műszaki fényképész a villa belső tereinek jó részét is lefényképezte. Ezek a fotók megörökítették a belső terek eredeti
kialakítását, részleteit és berendezési tárgyait is
Fotó: Seidner Zoltán, 1936, MÉM MDK Fotótár, ltsz. 92.964f
¶ A kiállításon a látogatókat végigkísérik Seidner Zoltán műszaki fényképész a villáról 1936-ban készített archív fotóinak mai nagyításai. A villa egykori fényét megörökítő, jelenleg a MÉM MDK Fotótárában őrzött üvegnegatívok az épület helyreállításának elsődleges forrásai voltak. A negatívok nagy felbontású digitalizálásának köszönhetően olyan részletekre derült fény, mint az emeleti parketták lerakásának egykori módja, a hidegburkolatok mintázata és anyaghasználata, a korabeli nyílászárók, kilincsek és lámpatestek típusai, de a gyerekszobában sorakozó játékok és mesekönyvek meghatározásának is az adott helyiségről készült archív fotó volt a kiindulópontja. A fotók által rögzített egykori berendezést azonban nem rekonstruáltuk. Már korán eldőlt, hogy a házat nem enteriőrmúzeumként akarjuk megnyitni, hanem a MÉM MDK kiállítóhelyeként, a MÉM MDK gyűjteményeiben őrzött műtárgyak bemutatása érdekében. A villában mai használatra így kortárs bútorokat választottunk, köztük a Magyar Formatervezési Díjat nyert TILT elnevezésű, karfa nélküli, rakásolható széket, amelyet Lakos Dániel tervezett, és a Balaton Bútorgyár kivitelezett. Nem volt tehát cél a korabeli enteriőrök rekonstruálása, amelyeknek neobarokk stílusú, konzervatív ízlésvilágú bútordarabjai egyébként is erős kontrasztban álltak a villa modern formaképzésével. Az egyes terekben az adott térről készült Seidner-féle fotók kiállításával természetesen nem tagadjuk le a villa egykori belső világát, sőt ezzel is rámutatunk a korszak sokszínűségére és arra, hogy a modernizmus valójában nem a korszak vezető stílusirányzata. A modern elveket képviselő építészek is kénytelenek voltak együtt élni azzal, ha a minden ízében modern házukat a lakók hagyományos bútorokkal és nem a modernizmus esztétikáját hirdető csőbútorral rendezik be – amire számos példa akadt a korszakban. A Színtér és Lakótér című kiállítás tehát egyszerre mutatja be az alapvetően konzervatív ízlésű építtető házaspár életterét és a modernista építészeti és belsőépítészeti törekvéseket, amelyeket egyébként a villa formaképzése implikál. Ide tartoznak az első emeleti kiállítótérben helyet kapott építészeti rajzok, amelyeknek jó része nem megvalósult modernista vízió. Ilyen például Tálos Gyula ideális modernista villaterve, amely kiállításunk egyik kiemelt darabjaként egy interaktív szoftver ötletét is adta. Az első emeleti főfal falgrafikai elemét is egy ideálterv ihlette: Major Máté saját magának tervezett úgynevezett „építész házának” homlokzati vonalrajzai. Az elképzelt ház egy nagyméretű üvegfelületekkel operáló, letisztult kockaház, amelynek színes látványterve kiállítási darab. A Fischer József tervezte Járitz-villáról pedig előtervet állítottunk ki, amelyben benne van a tervezés folyamata, a gondolat magja, amely később formálódott a megépült épületté, amelyről ugyanezen a falon korabeli fotó is helyet kapott.
A Walter Rózsi-villa első emelete egyszerre kiállító- és rendezvénytér. A főfalon a hazai modernizmus vezető alakjainak munkái
láthatók, grafikai elemként pedig Major Máté saját házához készített eredeti tervének falra felnagyított vonalrajzai
Fotó: Hack Róbert, 2022, MÉM MDK
A második emeleten, Radó Géza egykori dolgozószobájában a munka hívószóhoz kapcsolódva az építészi munka kellékeiként
szerepel Breuer Marcell két csőszéke, amelyek egykor Breuer, illetve Fischer József és Molnár Farkas közös irodájának berendezési
darabjai voltak. A fotón a B34-es számmal forgalomba hozott konzolos szék részlete látható
Fotó: Wachsler Éva, 2022, MÉM MDK
Közösség a közönségben
¶ Már a nyitókiállítás előkészítésekor is számítottunk arra a leszármazotti körre, amely a hazai modern építészet jeles alkotóinak gyermekeiből, unokáiból áll. A legkézenfekvőbb forrás a Fischer család volt, amely a rendelkezésünkre bocsátotta a második emeleti „munka-szoba” fő tárgyegyüttesét: a csőbútor-szettet – két Breuer Marcell tervezte úgynevezett konzolos széket és egy feltehetően Fischer József által tervezett csővázas tervezőasztalt. A bútorokat Fischer József, Molnár Farkas és a rövid ideig Budapesten tartózkodó Breuer Marcell használta pár hónapig fennálló közös irodájukban, 1934–35-ben. A két Breuer-szék a Thonet által sorozatgyártott darab, de eszmei értéküket nagyban növeli a tény, hogy a világhírű építész és formatervező Breuer maga is használta őket Budapesten. Breuer távozása után a bútorok Fischer Józsefhez kerültek, és már a harmadik Fischer-generáció használja őket otthonukban. Ugyancsak a Fischer családtól kapta néhány éve a Magyar Építészeti Múzeum a gyűjteményébe a tárlaton szereplő Fischer József-féle építészeti rajzokat. A korszak egy másik jelentős építészének, Preisich Gábornak a családja is segítette a tárlat létrejöttét: a gyerekszoba egyik fő kiállítási tárgya a Preisich Gábor és Vadász Mihály által tervezett óvodaszekrény, amely Preisich feleségének, Preisich Rutnak a magánóvodájába készült, és amelyet később a család használt gyerekszobabútorként. Molnár Farkas építész unokája és Körner József építész fia is a múzeumnak adományozott munkákkal gazdagította a kiállítást.
¶ A modern építészetet támogató megbízói kör is reprezentált a kiállításban. A Járitz-villát építtető Járitz István autóalkatrész-kereskedő egykor a villában gyermekéveit töltő fia kölcsönözte az épület fent említett korai vázlatát a kiállításba. A legnagyobb segítséget pedig természetesen Walter Rózsi három unokája, az Argentínában élő Matias Konstandt és Marcos Konstandt, illetve a Chilében élő Sebastian Goldberger Konstandt nyújtotta. Már a kiállítás előkészítése is összehozta tehát ezt az egymáshoz és a modern építészethez több szálon kötődő leszármazotti kört, és terveink szerint a 2022 szeptemberében kezdődő programsorozatban meg is szólaltatjuk jó néhányukat.
A játék hívószót viselő egykori gyerekszoba a két világháború közötti gyermekvilágot idézi meg. A korabeli kiságy és a Preisich Gábor
építész családjában megőrzött óvodaszekrény a szoba fő kiállítási tárgyai
Fotó: Hack Róbert, 2022, MÉM MDK
¶ A villa 1949 utáni története folytán a kollektív emlékezet a „kórház korszakot” is őrzi. Számos látogató érkezik, akik jártak a gyermekorvosi rendelőként működő villában gyermekként vagy szülőként. De a belügyminisztériumi kórház szomszédos nagy kórházépületeinek betegei vagy dolgozói is megőrizték benyomásaikat a villáról.
¶ Külön csoportot képeznek a két világháború közötti időszakban épült házakban élők, akik sokszor a jó gyakorlatokért jönnek el a Walter Rózsi-villába. Közülük már többen is elkérték a házon dolgozó szakemberek elérhetőségeit. Fontos látogatói csoportot jelentenek, hiszen részben rajtuk múlik, hogy a harmincas évek hazai öröksége hogyan, milyen állapotban és minőségben marad fenn az utókor számára. A Walter Rózsi-villával célunk az is, hogy erősítsük a magyar modernizmus népszerűségét és elismertségét. A felújítást kísérő fal- és épületkutatás már megszokott középkori és újkori épületeken – a lassan százéves modernizmus is ugyanezt az elbánást kívánja meg.
A jövő
¶ A múzeumi funkciót kapott és egyben muzealizált villa számos rétege – a modern mozgalom kiváló alkotása, egy híres művésznő otthona, egy államosított egészségügyi intézmény és most egy múzeum – bomlik ki a villáról való párbeszédben és a házban lévő két kiállításban. A Színtér és Lakótér című nyitókiállítás jövő nyárig várja a látogatókat. A villa története és a tárlatot rendező hívószavak a kiállítási tárgyakon és résztémákon túlmenően olyan további témaköröket rejtenek, amelyeket a 2022 őszétől elinduló szakmai beszélgetés- és eseménysorozat keretében bontunk ki. A villa a nyitókiállítás zárását követően a tervek szerint félévente váltakozó időszaki kiállításokat fogad majd be építészet–belsőépítészet–design–fotóművészet témakörökben, elsősorban a modernizmushoz kapcsolódóan.
A szerzők a MÉM MDK muzeológusai és a Színtér és Lakótér című kiállítás
kurátorai