SZILÁRDFY ZOLTÁN GYŰJTEMÉNYE A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYEI MÚZEUMBAN
MúzeumCafé 92.
Székesfehérvár városa mint királyi koronázó- és temetkezőhely a magyar államiság születésétől kiemelt fontosságú szakrális központ volt. Szent István király püspökséget ugyan nem alapított itt, ám egy kiváltságos papi testületet, társaskáptalant hozott létre, melyet kiemelt a veszprémi püspök joghatósága alól, és közvetlenül az esztergomi érseknek rendelt alá. A török uralom alatt (1543–1688) Székesfehérváron mind az egyházi, mind a világi igazgatás összeomlott. A 18. században újjáéledt ugyan a kiváltságos prépostság, de régi befolyását nem nyerhette már vissza. Mária Terézia (1740–1780) 1777-ben a veszprémi egyházmegye területéből kihasítva alapította meg a székesfehérvári püspökséget. Az új egyházmegye székesegyházát az uralkodó gazdagon ellátta ajándékokkal, köztük az 1778. április 2-án Székesfehérvárra érkezett Szent István fejereklyéjével. A viszonylag szerény jövedelemmel rendelkező egyházmegye országos hírnévre a 20. században tett szert, hiszen itt volt püspök 1905 és 1927 között Prohászka Ottokár. Utóda Shvoy Lajos (1927–1968) a világválság után talpra állította az egyházmegye gazdaságát, és nagyszabású kulturális fejlesztésekbe kezdett. Kiváló munkatársra talált papja, Kuthy István (1889–1966) személyében. Kuthy István rendezte a püspöki levéltárat, munkatársaival katalogizálta a püspöki és a szemináriumi könyvtárakat, végigkutatta az egyházmegye plébániáit, begyűjtötte a régi könyveket, különleges kéziratokat, valamint az értékes műtárgyakat. E gyűjtemény képezte az Egyházmegyei Múzeum anyagát. A tárgyak a püspöki szeminárium épületében kaptak helyet, mivel a papnevelés segítésére szánták őket. A múzeum installációját, felszerelését Székesfehérvár városa és helyi birtokosok adták. A nagyközönség számára 1938. október 13-án, a Szent István Év egyházmegyei ünnepségeinek keretében nyílt meg az ország első egyházmegyei gyűjtőkörű múzeumának kapuja.
Szilárdfy Zoltán állandó kiállításának megnyitóján a Székesfehérvári Egyházmegyei
Múzeumban, 2010
Lakata Pál felvétele
¶ A gyűjtemény szerencsésen átvészelte a második világháborút, de a szocializmus idején csak korlátozottan lehetett látogatni. Az épület funkcióváltása miatt – az Országos Papi Otthon költözött a szeminárium épületébe – sorsa kérdésessé vált. Kuthy István halála után Szilárdfy Zoltán (1937–2017) pap, művészettörténész a nehéz körülmények ellenére igyekezett életben tartani az intézményt. 1973-ig székesfehérvári káplánként, majd kálozi plébánosként gondozta a gyűjteményt. Értő közreműködésével a korlátozott nyilvánosságú múzeum kölcsönzésekkel bekapcsolódhatott az országos múzeumi életbe, s szerényen gyarapodhatott, illetve a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátor Tanszékének növendékei segítségével megkezdte a rossz állapotban lévő műtárgyállomány szisztematikus helyreállítását. A Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum 1998-ban új helyre, a püspökség épületével szemközti egykori ferences rendházba költözött. Az emeleti helyiségek felében új állandó és időszaki kiállítóhelyeket hoztak létre. 2007-től az egykori ferences rendház emeleti helyiségei teljes egészében a múzeum kiállítóterei lettek. Ettől kezdve az intézmény kultusztörténeti és bibliai témájú időszaki kiállításaihoz Szilárdfy Zoltán magángyűjteményének jelentős darabjait kölcsönözték. Az egyre szorosabb együttműködés eredményeként a múzeum épületében 2010-től Szilárdfy Zoltán gyűjteményéből állandó kiállítás nyílt. A 17. századi Kunst- und Wunderkammereket idéző tárlatot a gyűjtő válogatta és rendezte.
Szilárdfy Zoltán gyűjteményének állandó kiállítása a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeumban
Lakata Pál felvétele
A gyűjtő
¶ Szilárdfy Zoltán 1937. november 6-án született Budapesten. Édesapja Szilárdfy Ernő kunszentmártoni tanár, édesanyja Szalai Margit pomázi iparművész, grafikus. Pomázon nevelkedett, majd a Szentendrei Ferences Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A Székesfehérvári Egyházmegye papnövendékeként a teológiát 1956 és 1961 között a szegedi Hittudományi Főiskolán abszolválta. Shvoy Lajos székesfehérvári megyés püspök Székesfehérvárott 1961-ben szentelte áldozópappá. Segédlelkészi állomáshelyei Csepel, Nagytétény, Székesfehérvár-Felsőváros, majd a Székesfehérvár-Belváros voltak. Kálozon 1973 és 1993 között működött plébánosként.
¶ Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1981-ben kitüntetéses oklevéllel művészettörténész diplomát szerzett, az egyetemi doktorátus fokozatát summa cum laude minősítéssel 1985-ben nyerte el A barokk szentképek Magyarországon című könyvével. 1984-ben keresztény ikonográfiai témájú egyetemi szakdolgozatok elismerésére jutalomdíjat alapított. 1990-ben az ELTE, majd több féléven át a Pázmány Péter Katolikus Egyetem meghívott előadója. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán, idővel a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 1989 és 2012 között a keresztény ikonográfia óraadó tanára.
Szent Balázs vértanú püspök gyermeke – k körében, 1720 körül
rézmetszet, papír, imakönyvből
Makói Juhász István felvétele
¶ A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat 1994-ben Henszlmann Imre-díjjal, 2006-ban az Oktatási és Kulturális Minisztérium Fraknói Vilmos-díjjal ismerte el munkásságát. 2003-ban Pomáz város díszpolgára lett.
¶ Kutatási területe a keresztény kultusztörténet és ikonográfia. Szakfolyóiratokban 1968-tól számos írása jelent meg. Önálló kötetek mellett nagy számú tanulmánykötet, kiállítási katalógus, szaklexikon-szócikk őrzi szellemi munkásságát. Népszerűsítő cikkeket, rádió- és tévériportokat is szívesen készített. Passziója volt családja és szülővárosa, Pomáz történetének feldolgozása. Tudományos publikációiban szinte kivétel nélkül utalt gyűjteménye vonatkozó darabjaira. Kollekcióját három terjedelmes kötetben publikálta a Barna Gábor néprajzkutató szerkesztésében Szegeden megjelenő Devotio Hungarorum sorozatban. Az első kötet a 17–18. századi, a második a 19–20. századi szentképeket, a harmadik pedig az alkalmazott vallási témájú műtárgyait mutatja be.
Az alamizsnálkodó Szent Erzsébet rózsás keretben, 1750 körül
Akvarell, tempera, pergamen
Makói Juhász István felvétele
¶ Gyermekkora óta szenvedélyesen gyűjtötte a vallásos kegytárgyakat. „Senkit sem ismerünk, akihez tudománya tárgya annyira és úgy nőtt volna hozzá és vele, mint az Ünnepelthez” – írta találóan Szilárdfy Zoltán 60. születésnapja alkalmából Mojzer Miklós, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója. Szilárdfy Zoltán egyszerre és elválaszthatatlanul volt életét teljesen Krisztus szolgálatának szentelő pap és kivételes tehetségű, műveltségű művészettörténész. 2017. december 20-án Budapesten hunyt el, végakarata szerint Pomázon nyugszik.
A gyűjtemény
¶ Szilárdfy Zoltán elmondása szerint már a „történelem előtti” időkben, két-három éves korától gyűjti a vallásos kegytárgyakat. Nagymamája imakönyvében lévő szentképek elkérésével kezdődött életre szóló gyűjtői tevékenysége. A szegedi szemináriumi évek alatt egy alkalommal meglátogatta a híres néprajztudós, Bálint Sándor, akit lenyűgözött a kispap Szilárdfy Zoltán gyűjteményének gazdagsága. Erről később évfolyamtársai számoltak be. A gyűjtőszenvedélye egész életében elkísérte. Kollekcióját vásárlás, csere, ajándékozás útján bővítette, de számos műtárgyat a végső pusztulástól mentett meg, mivel értéktelennek tartva kidobásra ítélték őket. A műtárgyak személyes életterének elválaszthatatlan részei voltak. Vallásos témájú műtárgyak mellett az iparművész édesanyja és családja profán művészeti emlékeit is gyűjtötte.
Türelemüveg, benne oltár a Fájdalmas Krisztus, rézmetszetű akvarellel festett képével, körülötte az Armatura Christi: a kínszenvedés eszközeinek együttese, alatta a Fájdalmas
Anya akvarellel színezett szentképe, A hátoldalon egykorú felirat: „Joseph Vellich gardíner zu Főldvár in Ungarn Anno 1784 Jahr”
Makói Juhász István felvétele
¶ A gyűjtés mellett nagy hangsúlyt fektetett a kollekció feldolgozására, ismertetésére. Az egri Dobó István Vármúzeum 1984-ben kiállítást rendezett a gyűjteménybe tartozó apácamunkákból, majd a kiállított anyagot megvásárolta. 2011 szeptemberében a Magyar Nemzeti Múzeumban nyílt kamarakiállítás Szilárdfy Zoltán kollekciójának szakrális és profán témájú alkotásaiból Krisztus arca megvilágít minket címmel. A Budapesti Történeti Múzeum A barokk fénye – Kegytárgyak, kincsek szentképek. Különleges műtárgyak a 80 éves Szilárdfy Zoltán gyűjteményéből címmel rendezett kiállítást a kollekció kiemelkedő darabjaiból 2016 novemberében.
Szent Imre fogadalma, 1740 körül
Akvarell, tempera, pergamen, akantuszos ún. florentin, aranyozott, faragott fakeret
Makói Juhász István felvétele
¶ A gyűjtemény nem csak a benne foglalt műtárgyak száma miatt jelentős, sok ma már szinte ismeretlen műfajú vallásos témájú alkotás, kegytárgy található meg benne. A kollekció gerincét kétezernél is több metszet, kisnyomtatvány, tézislap és szentkép adja, mellettük itt található az ország legnagyobb darabszámú, 18. századi miniatűrökkel és ereklyékkel ellátott amulettegyüttese. Apácamunkák, a magánáhítatot szolgáló házioltárok, festmények, szobrok, ötvöstárgyak, vallásos témájú bélyegek, fotók, képeslapok és olyan ritkaságok, mint frászsapkák, selyemképek, vallásos témájú türelemüvegek, áldások, ponyvalapok, nyelhető szentképek, rózsafüzérek, kegyüvegek is fellelhetők a gyűjteményben.
¶ Kollekcióját 2009-ben a Székesfehérvári Egyházmegyének adományozta, a teljes gyűjtemény halála után került az egyházmegye múzeumába.
A beteg Szent Alajos áldoztatása, 1740 körül
Akvarell, tempera, vágott pergamen, fekete fakeret, belül arany szegély
Makói Juhász István felvétele
Sárgaréz foglalat, 1696
vésett, stilizált Jézus és Mária monogram, Szent József invokáció
Makói Juhász István felvétele
Jótanács Anyja
Akvarell, tempera, karton, aranyozott fakeret
Makói Juhász István felvétele
Szent József a passió eszközeit hordozó gyermek Jézussal, 1770 körül
Térhatású kollázs, akvarell, tempera, papír, selyem, vászon, színezett növény, lüszterezett ezüstözött fakeret, üveglap
Makói Juhász István felvétele