Egy fájó hiány enyhítése

MúzeumCafé 43.

A témájában, terjedelmében és megvalósításában egyaránt súlyos kötet műfaját tekintve nem újdonság, hiszen a három szerző közül kettő, Jalsovszky Katalin és Tomsits Emőke már több hasonlóval örvendeztette meg a közönséget és a szakmát egyaránt; képekkel bemutatni egy korszakot a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára két kiváló szakembere számára már jó ideje gyakorolt feladat. Ám ebben az esetben Toronyi Zsuzsannának, a Magyar Zsidó Levéltár igazgatójának bekapcsolódása a munkába érzékelteti, hogy ennél most többről van szó; a téma sokkal bonyolultabb, összetettebb, mint a korábbi kötetek esetében, és ez nem azok érdemét csökkenti, hanem a mostaniét növeli. Ahogy a Mazsike honlapján megjelent ismertetés fogalmazza, „fájó hiányt enyhít ez a kötet – azt a sokrétű, értékteremtő folyamatot mutatja be, amely mintha kihullott volna közös emlékezetünkből”. És ennek kapcsán rögtön egy a könyvvel kapcsolatos hiányt kell megemlíteni: nagyon hiányzik belőle, az elejéről egy olyan írás (és ezt Csorba László személyes hangvételű záró esszéje sem pótolja), amelyből megtudhatná az olvasó, miért kellett ez a kötet, miért volt nagy szükség rá – hogy felkészüljön, miért látja ezeket a képeket, témákat így együtt, egy kötetben. És meg is értse.

A könyv felépítése kronologikus, az ókorral indít, és egy tízoldalas, A rendszerváltozás után címet viselő fejezettel zárul. Az első ötven oldalon eljutunk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idejéig, az emancipáció és asszimiláció korát tárgyaló fejezet viszont az addigi rész csaknem háromszorosa. Nem véletlenül. Ez a hosszú és különösen gazdag fejezet is bizonyítja, mennyire hiányzik az a bizonyos írás. Amit kapunk, szinte feledtetné is ezt, ha nem sorakoznának a miértek a képek és az őket értelmező szövegek láttán-olvastán. Persze ha figyelmesen olvasunk, akkor a szövegek folyama azért megadhatja a válaszokat: egy elképesztően gazdag, egyszerre zárt és nyitott világra hívja fel a figyelmet, kínál vele azonosulást, és juttat el bennünket olyan élményhez, amelyet annyira nélkülöznek jelenlegi mindennapjaink. A türelem, a tolerancia, a megismerés és az elfogadás élményéhez, amely ma annyira hiányzik.

Aki ezt a könyvet nyitott szívvel és elmével a kezébe veszi, nem tudja letenni egyhamar. A szöveg kitűnő példa arra, hogyan lehet egyszerre szakmailag magas színvonalon, ugyanakkor regényszerűen, élvezetesen írni. A képek pedig… Nos, a képek lenyűgözők. Sokuk jól ismert, de még többük teljesen ismeretlen. A fotográfiák mellett műalkotások reprodukciói is megjelennek. Kivételesen nehéz feladat lehetett a válogatás, hiszen az egy-egy oldalt kapó témák mindegyike akár önálló monográfiát is érdemelne. Reméljük, ez a kötet valóban csak a kezdete annak, hogy az egyes témák, szereplők, események, intézmények önálló kiadványokban történő feldolgozása is mihamarabb megkezdődjék.

 

Jalsovszky Katalin–Tomsics Emőke–Toronyi Zsuzsanna: A magyarországi zsidóság képes története

Vince Kiadó, 2014, 376 o.