Egy közös „felhőbe” kerül a Magyar Kulturális Örökség adatbázisa

MúzeumCafé 47.

A Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet (MaNDA) egy több évtizedes múltú, mégis viszonylag új szereplője a magyar közgyűjteményi szférának. A Magyar Nemzeti Filmarchívum bázisán hozta létre a magyar kormányzat 2011 nyarán, azzal a szándékkal, hogy egy közös felületet nyújtson a digitalizált magyar kultúrkincs különböző elemeinek. Emellett a hagyományos filmintézeti funkcióit is megtartotta az új szervezet, amely hazánk egyetlen filmes közgyűjteményeként filmállományát és kapcsolódó gyűjteményeit, például huszonhatezer darabos plakáttárát is gondozza. A MaNDA – az Európai Unió digitális könyvtára, az Europeana alapsztenderdjére, az ESE-re alapozva – létrehozott egy saját, felhőalapú adatbázist, amely egyszerű, átlátható felületet nyújt a különböző kulturális intézményeknek, hogy digitalizált anyagaikkal benne megjelenjenek. Természetesen elsősorban múzeumok, könyvtárak és levéltárak számára kínál közös felületet – valamint saját maga mint audiovizuális archívum számára –, de más kulturális szereplők, így oktatási és egyházi intézmények, művelődési házak, civilszervezetek is a látókörébe kerültek.

A felület célja, hogy a nagy, országos intézmények gyűjteményeibe éppúgy betekintést engedjen, mint különböző magángyűjteményekbe vagy egyes helyi közösségek számára fontos szervezetek kulturálisan releváns anyagaiba. Az adatbázisban különböző dokumentumtípusok szerint szövegek, képek, hangok, audiovizuális dokumentumok és 3D-s modellek is helyet kaphatnak. A digitalizált állomány hozzáférhetőségéről mindig a feltöltő intézmény rendelkezik: az dönti el, hogy minden látogató számára letölthető anyagot kínál-e – amely a MaNDA küldetése szempontjából a legüdvösebb –, vagy csak regisztrált felhasználók számára teszi megtekinthetővé a fájlt, terveink szerint a letöltést megakadályozó, speciális terminálokon, a MaNDA Pontokon. A feltöltő intézmény határozza meg az állományra vonatkozó jogokat, licencet is. Minden állományhoz metaadatok és egy kis méretű nézőkép is tartozik.

A MaNDA adatbázisa – e sorok írásakor fejlesztés alatt lévő látogatói felülete, a mandadb.hu – jelenleg több mint 225 ezer rekordot, milliónyi metaadatot tartalmaz, de naponta körülbelül ezer dokumentummal gyarapodik a gyűjtemény. Ezeken túl milliós lehet azoknak a dokumentumoknak a száma, amelyeket már digitalizáltak, de még nem kerültek bele a rendszerbe.

A dinamikus fejlődésről árulkodó – és éppen ezért a cikk megjelenésekor várhatóan már jócskán nagyobb – számok mögött sok száz kollégánk többéves munkája van. A MaNDA koordinálásával lényegében tömeges digitalizálás történik hazánkban. Olyan intézményeknél is jelen vannak munkatársaink, amelyekben a digitalizálásnak nagy hagyományai, professzionális eszközei, nagy tudású szakemberei vannak, ahol az adott intézmény maga is kezel digitális gyűjteményeket, virtuális tárlatokat. Még nagyobb számban viszont olyan intézményekkel működünk együtt, amelyeknek eddig nem vagy csak szórványosan volt lehetőségük gyűjteményeiket digitalizálni, ahol erre sem eszközpark, sem emberi erőforrás nem állt rendelkezésre.

Ezt a tevékenységet már 2013–14-ben – kísérleti előzmények után – az Országos Kulturális Digitalizációs Közfoglalkoztatási Mintaprogram révén tudta koordinálni a MaNDA. A program 2014. április végéig tartott; célja nemcsak kulturális értékek nagy mennyiségű digitalizációja volt, tehát a MaNDA központi adatbázisában található kulturális örökségi objektumok (CHO) tömeges növelése, de az is, hogy képzett munkaerőt és eszközöket biztosítson a partnerintézményeknek. Természetesen fontos szempont az is, hogy a magasabb képzettséggel rendelkező, regisztrált álláskeresők munkalehetőséghez jussanak, amely saját egyéni képességeik fejlesztésében is segítséget jelenthet.

2013 novemberétől 2014. április végéig százhatvan partnerintézményben kilencszáz közfoglalkoztatott kolléga dolgozott, munkájukhoz csaknem négyszáz számítógépes munkaállomást és szkennert, valamint tíz 3D-s digitalizáló szettet biztosítottunk. 2014 második félévében, majd idén márciustól is mintegy ötszáz fővel, csaknem száz aktív partnerintézménnyel folytatjuk a projektet. Az adott intézményeknél a közfoglalkoztatott munkatársak munkáját szakemberek – muzeológusok, levéltárosok, könyvtárosok – felügyelik, és az adott partnerintézmény dolgozza ki a munkatervet is, amelyben a digitalizálandó gyűjteményi elemeket kijelölik.

A munkatervek összeállítása közben az intézmények különböző szempontokat vesznek figyelembe, intézményi stratégiájuk, lehetőségeik függvényében. Akár teljes gyűjtemények feldolgozására is törekedhetnek annak érdekében, hogy a MaNDA felületén keresztül a kutatók hozzáférhessenek az anyaghoz. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum például ilyen célból kezdett archív fotógyűjteménye digitalizálásához, 2015-re pedig azt tervezi, hogy a digitális állomány gyarapításába tudásbázis jelleggel más olyan intézményeket is bevon, amelyekben kereskedelmi és vendéglátóipari vonatkozású anyagot is őriznek.

A munkaterveknél szempont lehet az is, hogy olyan műtárgyakat, dokumentumokat jelöljenek ki digitalizálásra, amelyek a MaNDA által biztosított eszközökön a tárgy sérülése nélkül feldolgozhatók. Aprónyomtatványok, régi, analóg műtárgyfotók, képeslapok például akár egy alapkészüléken, egy A4-es szkenneren is digitalizálhatók. Ugyanakkor szempont lehet a leletmentés is, az a cél, hogy a rossz állapotú, de nagy eszmei értékű anyag állapotát dokumentálják, és legalább a digitális lenyomat hozzáférhető legyen. Ami az adott helyszínen történik, az a munkának csak az egyik fele. A MaNDA kutatási és fejlesztési főosztályának fiatal könyvtáros-informatikusokból és muzeológusokból álló csapata monitorozza az adatbázist, segít a nem megfelelően adatolt vagy technikailag hibásan digitalizált tételek javításában. Helpdesk munkatársaink telefonon és e-mailben is rendelkezésre állnak. Az adatbázis használatáról „kisokost”, egyfajta felhasználói kézikönyvet készítettünk, és kisebb, önálló háttéranyagokat hoztunk létre a 3D-s modellezésről, a pdf-formátumban összefűzött szövegek tömörítéséről, az OCR-ezésről (optikai karakterfelismertetés). Ugyanez a főosztály válogatja ki és exportálja egy-egy intézmény anyagait az Europeana felé, amellyel a MaNDA mint nemzeti aggregátor együttműködik. A kiválasztott tételek egy részéhez angol nyelvű leírást készítünk, erre fordítóinknak körülbelül havi ezer rekordra van kapacitásuk.

A csapat fontosnak tartja azt is, hogy személyesen is megismerkedjen az intézmények szakértőivel. Mi magunk is sokat tanulunk tőlük, és láthatjuk azokat a legjobb technikákat, amelyek a gyakorlatban már bizonyítottak. 2014 utolsó negyedévében ötvenhárom vidéki és huszonhárom budapesti helyszínen fordultunk meg. Többek között Hódmezővásárhelyre, Kecskemétre, Keszthelyre, Miskolcra, Ózdra, Pápára, Szegedre, Székesfehérvárra, Szendrőre, Szerencsre, Szolnokra, Tatára, Zalalövőre, Zsámbékra látogattunk el. Sok helyen kaptunk olyan visszajelzést, hogy az adott múzeumnál nem is lenne az alapfeladatok ellátása mellett digitalizálásra lehetőség, ha nem lenne a MaNDA programja. Elhivatott, lelkes szakemberekkel alakítottunk ki személyes kapcsolatot, a szakmai eszmecseréken elhangzott javaslatokat természetesen beépítjük a fejlesztési terveinkbe. Igény mutatkozik olykor egészen speciális funkcióknak megfelelő digitalizáló eszközökre is, ezek beszerzése egyelőre meghaladja egy tömeges közfoglalkoztatási program kereteit. Máshol a közönséghasznosításra helyezik a hangsúlyt: tervezzük egy tematikus, virtuális kiállítási oldal indítását az adatbázisra alapozva, annak megindulásáig pedig hírportálunkon (mandarchiv.hu) és blogunkon cikkezünk rendszeresen a magyarországi közgyűjteményekről, sokszor egy-egy érdekes dokumentum apropóján.

Egyik legszorosabb együttműködőnk a Balatoni Múzeum, a keszthelyi intézmény országos hírű, több mint huszonötezer darabos képeslapgyűjteményét is elérhetővé tette az adatbázisban. Emellett mintegy háromszáz körbeforgatható 3D-s modellt készítettek el régészeti, néprajzi, hadtörténeti és művészeti tárgyaikról. A 3D-s modellezésben a legnagyobb gyakorlatra partnereink közül talán a Balatoni Múzeum tett szert. Az általunk biztosított 3DSOM nevű, brit fejlesztésű alkalmazást használják. A kezelhető méretű – egy általában kb. 30 × 30 × 30 centiméteres befoglaló méretbe beleférő – tárgyat egy kis dobogóra helyezik, és egy elforgatható tárcsa segítségével tizenöt szögből fényképet készítenek róla az egyszínű háttér (blue box) előtt. Az így létrejött fázisokból a számítógép fűz össze egy modellt, amely nemcsak körbeforgatható a képernyőn, de az adatbázisból megnyitva akár a tárgy méretei is lemérhetők rajta. Ózdon a múzeum és a könyvtár felügyeletével egy digitális irodában dolgozik mintegy hetven kolléga: hatalmas, ipartörténeti jelentőségű tervrajzokat szkennelnek be és illesztenek össze kisebb részletekből a digitális utómunka során. A Hagyományok Háza immár az Europeanán is látható archív tárgyfotói éppúgy izgalmasak bárki számára, mint a szegedi Móra Ferenc Múzeum által feldolgozott irodalomtörténeti anyag, köztük a névadó kézírásos levelezése. A Holokauszt Emlékközpont memoárjai, a miskolci Herman Ottó Múzeum népművészeti tárgyfotói, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum zoológiai preparátumokról lenyűgöző gondossággal készült képei vagy a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum apró babaházbútorairól készült fotói egyaránt részei a magyar kultúrának. Magyarország egyelőre nem tartozik talán a világ élvonalába a kulturális örökség digitalizáltságában, de úgy érzem, a MaNDA-nak kialakult az a szerepe, ami segíthet abban, hogy ez megváltozzon.