Ember és környezet egymásra hatása
A Geoarcheológia tudománya
MúzeumCafé 27.
Ember és környezete viszonyát, az embernek a környezetre, valamint a környezetnek az emberre gyakorolt hatását a 18. században Montesquieu francia filozófus és Malthus angol közgazdász próbálta először a mai tudományos felfogásnak megfelelően értelmezni. Montesquieu szerint a természetből fakadó szükségszerű viszonyok nyomán alakultak ki a társadalmi törvények, míg Malthus a népességszám-növekedés okozta élelmezési és megélhetési problémákról, a Föld eltartó képességének a társadalomra gyakorolt hatásairól írt. A 18. századi gondolatokat követően többen próbálták megfogalmazni az ember és környezete viszonyát, de csak a 20. században kialakult új szemléletmódnak, az ökologizmusnak és történeti vetületének, a környezettörténetnek a kialakulása nyomán sikerült megnyugtató módon értelmezni ezt a kérdéskört. Ugyanis az ember és a környezet viszonyának feltárását nehezíti, hogy az időben zajló természeti és társadalmi folyamatok következményeként világunk valamennyi elemének történetisége van. Bizonyos természeti és társadalmi jelenségek, anyagi formák – kőzetek, élőlények, fajok, egyedek, tárgyak, gondolatok, eszmék, kultúrák – megjelennek, fennmaradnak, majd átalakulnak és letűnnek az idő színpadáról.
Az egyes folyamatok sebessége nagyon eltérő, és ez különösen akkor feltűnő, ha egy rövid idejű eseményt (például egy kémiai reakciót vagy az egyedi életet) hasonlítunk össze egy kultúra vagy egy faj fennmaradásának időtartalmával. Ezek az eltérő sebességű folyamatok eltérő tudományos gondolkodást, megközelítést, más és más módszereket és kiértékelést igényelnek, ezért a különböző tudományok, tudományágak az időbeli folyamatok vizsgálati szempontjából elkülönülnek.
A történeti tudományok a kulturális hatásokat és az emberi gondolkodást visszatükröző eszközöket, építményeket, a kőzetté válás során fel nem oldódó, szilárd vázrészekkel rendelkező, a környezeti hatásokat is visszatükröző élőlényeket (ősmaradványokat) és kőzeteket vizsgálják. Vagyis az anyagnak azokat a megjelenési formáit használják az időben történő tájékozódáshoz, az egykori természetes és társadalmi környezet folyamatainak rekonstrukciójához, amelyek a beágyazódást követően múltunkból az időben történő folyamatok során a betemetődést és átalakulást (információcsökkenést) követően fennmaradtak.
A régészet, a geológia és az őslénytan közötti társtudományi kapcsolat tehát nem véletlenszerű, hiszen az ember által készített tárgyak, eszközök, vagyis a régészet dokumentumai különböző geológiai rétegekből, különböző ősmaradványokkal (például ember- és állatcsontokkal, faszéndarabokkal, csigákkal, kagylókkal, virágporszemekkel stb.) együtt temetődtek el, együtt fosszilizálódtak és váltak rétegalkotó tényezővé. Ezek a leletek segítenek megérteni az egykor élt ember és környezete kapcsolatát, segítenek időben elhelyezni az emberi leleteket, és információkat biztosítanak az ember környezetátalakító tevékenységéhez.
A történeti tudományoknak azt a területét, amely a múltbeli emberek és a múltbeli környezet viszonyával foglalkozik, geoarcheológiának nevezzük. Ezen belül a régészeti lelőhelyek természettudományos feldolgozásával, az ember és környezete kapcsolatának komplex feltárását elemző tudományterületet környezetrégészet néven különítjük el. A környezetrégészeti vizsgálatok célja az emberi élőhelyek paleomorfológiai, kronológiai és paleoökológiai feltárása, rekonstruálása, az ember és környezete múltbeli, időben változó viszonyának modellezése. Ebben az esetben az őskörnyezeti vizsgálatok célja egy speciális, az egyszerre biológiai, társadalmi, technikai és kulturális élőlény, az egykori ember múltbeli környezettel kialakított viszonyának a feltárása.
Ugyanakkor a régészeti lelőhelyek feltárása mellett ismeretesek olyan lelőhelytípusok, az üledékgyűjtő medencék (barlangok, tavak, lápok medencéi, löszterületek, jégtakaró), amelyek az emberi megtelepedéstől távolabb helyezkednek el, de itt is fennmaradtak az egykori környezet és az emberi hatások nyomai. A régészeti lelőhelyeken végzett geoarcheológiai környezetrégészeti és a régészeti lelőhelyek hátterében, az úgynevezett „őskörnyezeti” lelőhelyen végzett geoarcheológiai környezettörténeti vizsgálatok összehasonlító elemzésével végezhetjük el az egykori emberi közösségek környezetének rekonstrukcióját.
Mivel az ember megjelenése és felemelkedése a legutolsó geológiai időszak, a negyedidőszak során játszódott le, ezért a geoarcheológia az alkalmazott negyedidőszaki őskörnyezeti vizsgálatok részét alkotja. A negyedidőszaki paleoökológiai (őskörnyezettani) kutatások feladata azoknak a meghatározott folyamatoknak és jelenségeknek a vizsgálata, amelyek a negyedidőszak során kialakult energia- és anyagforgalmat, ennek mintázatát, tér- és időbeli kifejlődését meghatározták, mind az egykori élő (ma már fosszilissá vált), mind az élettelen (geológiai) rendszerekben. A negyedidőszaki paleoökológia őslénytani és üledékföldtani központú tudomány, művelése megkívánja az ősmaradványok és a beágyazó üledékes környezet, a beágyazódás törvényszerűségeinek, azaz a földtani és őslénytani törvényszerűségek, fogalmak és folyamatok azonos súlyú ismeretét. Ugyanakkor a geoarcheológiai vizsgálatoknál, mivel alapvetőek a régészeti, egykori társadalmakra, közösségekre vonatkozó kérdések, ezért legalább ilyen kiemelkedő jelentőségű a régészeti fogalmaknak, a régészeti vizsgálati módszereknek az ismerete, a régészeti kronológia elsajátítása és a régészeti, történelmi adatok elmélyült tudása. A geológiai, őslénytani, régészeti vizsgálatok, alapadatok, fogalmak, kronológia és megközelítések nélkül tudományos alapon nem lehetséges a múltbeli események rekonstrukciója, nem végezhetünk régészeti célú őskörnyezeti, geoarcheológiai elemzéseket, és nem tudjuk rekonstruálni a múltbeli emberi közösségek és az egykori környezet viszonyát. A múltbeli adatok korrekt feltárása és értelmezése nélkül pedig nem rajzolhatók meg a napjainkban felgyorsult technikai, társadalmi és éghajlati változások jövőbeli következményei, és társadalmi, környezeti hatásuk sem.
A Szegedi Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke 2000-ben fejlesztette ki a régészeti lelőhelyeket és környezettörténeti háttérlelőhelyeiket vizsgáló, a negyedidőszaki paleoökológiai és geoarcheológiai komplex elemzésekre koncentráló laboratóriumát, amelyet 2002-ben az MTA Régészeti Intézettel közösen fejlesztett tovább, és amely az egyetemen (archeometriai és térinformatikai, valamint OSL laboratóriumok), Magyarországon (MTA Atomki) és a nemzetközi színtéren kialakult laboratóriumi hálózat részévé vált. Ezzel a kutatási hálózattal a következő vizsgálatokat tudjuk elvégezni:
Térinformatikai elemzések
A digitális adatbázisban Magyarország bármely területére találhatunk több időpontban és különböző méretarányban, felbontásban készült térképeket, légi felvételeket, műholdképeket. A térinformatikai alkalmazásokat segíti, hogy az adatok jelentős része előfeldolgozott állapotban van; vetületi rendszerbe transzformálva található meg. A 18. századtól napjainkig, 1:100.000-estől, 1:10.000-es (korlátozottan akár 1:1000) méretarányig rendelkezésre állnak a katonai felvételezések, kataszteri, topográfiai és tematikus (például területhasználat, talaj) térképek raszteres és vektoros formátumban egyaránt. A LANDSAT és SPOT multispektrális képekből idősoros adatok állnak a rendelkezésünkre az 1980-as évektől napjainkig, és az ország jelentős területéről rendelkezünk nagy felbontású CORONA és IKONOS felvételekkel.
Geokronológiai elemzések
Lumineszcens és radiokarbon-vizsgálatokat végző laboratóriumokkal (Szeged, Poznan, Debrecen, Peking, London) állunk szerződésben, ezek az általunk kiemelt és vizsgálatra előkészített mintákon is vállalnak kronológiai elemzéseket.
Archeometriai elemzések
Kutatói hálózatunk a lehető legszélesebb intervallumú, teljes geokémiai és szerves geokémiai összetételt feltáró vizsgálatokat, ásványtani, kőzettani, fémazonosítási eljárásokat képes elvégezni különböző régészeti nyersanyagokon. Olyan nagyműszereket is bekapcsoltunk ebbe a vizsgálatsorozatba, mint a LaChrom ELITE L2130 nagy hatékonyságú folyadékkromatográf (HPLC), Röntgen Fluoreszcens Spektrométer (XRF), a roncsolásmentes elemzést végző THERMO DXR Raman mikroszkóp. 2011-től kezdődően ez a kutatási terület kibővült a kerámiák, kerámia-alapanyagok csiszolatos, valamint teljes roncsolásos és roncsolásmentes geokémiai és mágneses szuszceptibilitási (MS) elemzésével is. Ez utóbbi elemzéseket kiterjesztettük a kőzet- és ásványi nyersanyagok és eszközök vizsgálatára is.
Üledékföldtani vizsgálatok
Ezek a vizsgálatok jelentős részben fúrásokból kiemelt anyagok elemzésén alapulnak. A tanszéki kutatóhálózat teljes laza üledékföldtani térképező geológiai és zavartalan magmintavételi kutatásokat képes megvalósítani a régészeti és környezettörténeti lelőhelyeken egyaránt. A felszíni feltárásokból, fúrásokból kiemelt mintákon a nemzetközi vizsgálatoknak megfelelően szervesanyag- és karbonáttartalmat, mágneses szuszceptibilitás-mérést, szekvenciális fő- és nyomelemzést, röntgen- és lézerszedigráffal szemcseösszetételt tudunk mérni. Az üledékrétegekben feltárt egykori talajrétegeken MSZ szerinti bővített talajtani vizsgálatokat, valamint teljes körű mikromorfológiai elemzést tudunk végezni.
Komplex archeo- és paleobotanikai vizsgálatok
A vizsgálatokhoz a német szabvány szerinti iszapoló berendezéssel, illetve fúrásoknál spóratablettás és mákmagvas feltárási módszerrel a növényi anyag kinyerését tudjuk elvégezni. Vizsgálataink jóval túlnyúlnak a klasszikus archeobotanikai elemzéseken, mivel a mag, termés, növényi törmelék meghatározásán túl a szenült faanyag, növényi szövetek, fitolitok (opalitok), sprórák és pollenanyag meghatározását is elvégezzük. Minden laboratóriumi és mikroszkópi háttérrel rendelkezünk ezeknek a vizsgálatoknak az elvégzéséhez.
Komplex archeo- és paleozoológiai vizsgálatok
A vizsgálatokhoz a német szabvány szerinti iszapoló berendezéssel, illetve fúrásoknál megfelelő szitaszövetes feltárási módszerrel a Mollusca, gerinces (és régészeti) anyag kinyerését tudjuk megvalósítani. Az archeomalakológiai feldolgozások terén a tanszék nemzetközi szintre nézve is új módszereket dolgozott ki (malakohőmérő, kagylónaptár) és a térségünkre nézve is kiemelkedő eredményeket mutattunk fel. A kutatói hálózat adta lehetőségeket kihasználva lehetőségünk van a gerinces csontanyag teljes körű vizsgálatára, valamint a csont- és Mollusca héjanyag csiszolatos és teljes körű geokémiai elemzésére.
Az emberi környezet komplex rekonstrukciója
A tanszék legjelentősebb tudományos előnye, hogy az egész vizsgálatsorozatot, annak minden elemét képes átfogni, irányítani és a beérkező, igen sokrétű adatokból napjaink szintjén teljes körűnek tekinthető környezettörténeti képet rekonstruálni. A környezettörténeti és régészeti geológiai témakörben tanszékünk az elmúlt tizenkét évben tíz könyvet, 34 nemzetközi cikket és tíz nemzetközi könyvrészletet, 115 hazai angol nyelvű könyvrészletet, 85 itthoni cikket publikált, amelyekre több mint hatszáz nemzetközi, és nyolcszáznál is több hazai hivatkozást kapott.