ÉPÍTÉSZETI KINCSESTÁRAK

MEGMENTETT ARCHÍVUMOK, KUTATHATÓ ÉS ELZÁRT GYŰJTEMÉNYEK

MúzeumCafé 65.

Még a gyakorlott kutatónak is az okozza a legnagyobb fejtörést, hogy a mintegy féltucatnyi fontos, nyilvános építészeti archívum közül vajon melyikben találja meg a keresett épület terveit, dokumentumait. A lista valóban hosszú. Van múzeum, levéltár, minisztériumi háttérintézmény, de ma is működő vállalat által fenntartott gyűjtemény is. Nagyon eltérő az anyagok feldolgozottsága és digitalizáltsága. Teljes, interneten kereshető katalógusa egyik gyűjteménynek sincs. De például a Budapest Főváros Levéltárában (BFL) az anyag legrégebbi része már tanulmányozható az interneten, s némi keresgélés után a kutató meggyőződhet arról, érdemes-e felkeresnie az intézményt. Ugyanakkor a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központnak még honlapja sincs.

¶ Úgy hírlik, a Miniszterelnökség háttérintézményeként működő Lechner Tudásközpont azon dolgozik, hogy létrehozza a Magyar Tervtárak Központi Katalógusát. Ez olyan adatbázis lenne, amelyben az összes, cikkünkben is szereplő intézmény egyesítené virtuális katalógusát, feltéve, ha ezzel egyszer valóban elkészül. Számos helyen nem állnak rendelkezésre források digitális katalógus felépítésére. Pedig az lenne a cél, hogy csupán egy központi keresőbe kelljen beírni a kiválasztott épület mai címét vagy helyrajzi számát, esetleg a tervező nevét vagy más kulcsszót, és máris kiderülne, melyik intézmény, intézmények őrzik a keresett dokumentumot vagy dokumentumokat. Ugyanis egy-egy épülethez több helyen is fellelhetők tervek: máshol kell keresni az építési hatósághoz beadott dokumentumokat, a műemléki felméréseket, a geodéziai vizsgálatokat, satöbbi.

¶ A teljes netes hozzáférésnek ugyanakkor nem csak a kezdetleges digitalizáció a gátja. Talán ennél is fontosabb, hogy a tervezőket szerzői jogok illetik, így amíg a jogvédelem időtartama le nem jár, elvben nem lehet feltölteni az anyagot az archívumok honlapjára vagy a digitális közgyűjteményi adatbázisra, a Hungaricanára. Egy ideje már van együttműködés a különféle hazai építészeti archívumok között, mondja ­Ritoók Pál, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa. Több intézmény közt szoros az együttműködés, elsősorban műtárgy­védelmi, digitalizálási szempontból.

¶ A papírra, pauszra ceruzával, tussal, akvarellel készített építészeti rajzok műtárgyvédelmi szempontból az egyedi grafikák kategóriájába tartoznak. Óriási a különbség papír és papír között – a keletkezés idejétől teljesen függetlenül. A második világháború utáni papírok, pauszok, sőt a fénymásolatok is – említi Ritoók Pál – gyakran sokkal kevésbé ellenállók az idő múlásával szemben, mint a százévesnél régebbi rajzok. Nem beszélve a papír legnagyobb ellenségéről, a gombás fertőzöttségről. Az összetekert, töredezett szélű pauszpapírokat, az akár évszázada összehajtva tárolt terveket széthajtogatni is csak előzetes kezelés után lehet, hiszen a rajz éppen eközben eshet szét apró darabjaira, amelyek összerakása sokórás munkát adhat a restaurátornak. Szerencsésebb, ha az összegöngyölt pausz hengeres papírtárolóban, úgynevezett „dudában” maradt. A legbiztonságosabb tárolási mód, ha fa, vagy még inkább acél fiókos szekrényekben terítik ki a terveket. Ez azonban az archívumok többségében csak a legértékesebb darabok „privilégiuma”, s ismerve az anyag nagyságát, ez nem változik.

¶ A tervrajzok közül a másolatok is értékesek lehetnek. Ha az eredeti rajzokból egy sem maradt fenn, akkor az építkezések során nagy számban készült másolatok máris komoly jelentőségűek. A tervmásolatok anyaga és technikája is igen eltérő. Gyakran a százéves fénynyomat inkább időtálló, mint a harmincéves fénymásolat.

¶ Olyan kincseket is találunk a Budapest Főváros Levéltárának raktárában, mint a városegyesítéskor készült telekszintű térkép, amit, hogy ne változtassa a méretét, üveglapokra kasíroztak, és az e célra gyártott, ma is jó állapotú szekrényekben helyeztek el. A makettek kapcsán Ritoók Pál megjegyzi: egy kiállításon igazi érdekességek lehetnek, szinte elengedhetetlenek, más tekintetben viszont inkább nehézségeket okoznak. Míg egy építész akár teljes rajzi, fényképes és irathagyatéka elfér egyetlen átlagos méretű szobában, ha a hagyaték maketteket is tartalmaz, akkor jóval nagyobb hely szükséges. A nagyméretű, fémből, fából vagy gipszből készült makettek még a födém teherbírását is próbára tehetik.

 

 

Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi

Dokumentációs Központ

 

¶ Az egyik legnagyobb archívum a 2017 novemberében két nagy egységből létrehozott Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ. Az egyik részt az 1968-ban, akkori nevén Országos Műemléki Felügyelőségen belül alapított Magyar Építészeti Múzeum (MÉM) jelenti. A másik egységet a 2016. december 31-én megszűnt Forster Központ műemléki gyűjteményei képezik. A műemlékes gyűjtemény és a Magyar Építészeti Múzeum egy intézményt alkotva, de különálló egységekként működik.

¶ Az egyik legsanyarúbb sorsú közgyűjtemény az 1975-ben országos gyűjtőkörű szakmúzeumként engedélyt kapott Magyar Építészeti Múzeum. Máig kiállítóhely és látványraktár nélkül működik. Volt idő, amikor munkatársainak száma egyetlen főre csökkent. 2001-től a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) részeként működött, nem tett jót a kilátásainak a KÖH, majd ennek utódszervezete, a Forster Központ megszüntetése sem. Rövid időre felcsillant a remény, hogy épületet kap a Liget Projekt részeként, ám végül a kormány úgy döntött, nem épül meg a Városligetben az Építészeti Múzeum.

¶ 2016-ban került át az intézmény a Magyar Művészeti Akadémiá­hoz (MMA), s a kormány tavaly ősszel határozott arról, hogy a Városligeti fasor 9–11. szám alatti egykori BM-kórház épületeibe költözhet. A projekt felelőse az MMA leköszönt elnöke, Fekete György. A valaha Korvin Ottó nevét viselő kórházhoz tartozik egy Bajza utcai – nemzetközileg is jegyzett építészeti értékű – Bauhaus-villa is, amelyet egykor Radó Géza lapkiadó és Walter Rózsi operaénekes megbízásából tervezett
Fischer József. Az együttes másik kiemelkedő darabja a Gresham-palotát is jegyző Quittner Zsigmond tervei alapján 1887-ben épült, és kezdetben szanatóriumként üzemelő szárny. Ám azt, hogy a 17 ezer négyzetméteres telken lévő 26 ezer négyzetméternyi, általában rettenetes állapotú ingatlanegyüttes felújítása mikor fejeződik be, és mikor költözhet be a mú­zeum, ma még megbecsülni is nehéz.

¶ Ahogy a múzeum gyűjteményének nagyságára és jelentőségére vonatkozóan is csak becsléseink vannak. Ezek szerint összesen 120 ezer műtárgy és 264 folyóméter irattári anyag van a kezelésében. A gyűjtemény lényegi részét képezi a tervtár és a grafikai gyűjtemény. A 60 ezer tervvázlat, terv, egyedi és sokszorosított grafika a magyarországi és a határon túli magyar épített örökség egyik legfontosabb dokumentációja, a magyar építészet- és művészettörténeti kutatás forrása. A második legnagyobb egység a fotógyűjtemény, amely 16 ezer egyedileg regisztrált fotónegatívból és 34 polcfolyóméter archív nagyításból áll. A kétezer darabos képzőművészeti gyűjteményt építészeti vonatkozású festmények, sokszorosított grafikák, szobrok, érmek, plakettek alkotják. Az iparművészeti gyűjteménybe bútorok, üvegablakok és egyéb iparművészeti tárgyak tartoznak, amelyek száma ezer körüli. A modellgyűjtemény egyes darabjai különféle céllal készültek. Az úgynevezett munkamodellek a tervezés segédeszközei lehettek. Számos makett olyan megbízók meggyőzésére szolgált, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudták olvasni az építészeti rajzokat. Más makettek reprezentációs vagy kiállítási célokra készültek. A hétezer kötetes könyvgyűjtemény egy része az alapvető kézikönyveket tartalmazó kézikönyvtár, a többi építészek magánkönyvtárából a gyűjteménybe került szakkönyv, amelyek közt igen értékesek is vannak. Az adattárba tartoznak az építészek kéziratai, hivatalos és magánlevelezései, tanulmányaikkal, munkájukkal kapcsolatos dokumentumai.

¶ A gyűjtemény nagy része a 19. és 20. században keletkezett építészeti és építészettörténeti dokumentumokból áll, amelyek zöme papíralapú, vagyis az egyik legérzékenyebb műtárgyfajta mind az anyagot, mind a technikát tekintve. A gyűjteményi feldolgozottság megközelítőleg ötvenszázalékos.
Az anyagnak csak töredéke digitalizált, ezért az intézmény jelentős digitalizációs programot tűzött ki maga elé. A gyűjtemény ma is gyarapszik, ajándékozás vagy vásárlás útján, építészek vagy leszármazottaik felajánlásaival.

¶ A KÖH, majd Forster Központ, jelenleg Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ műemlékes anyaga nem kisebb, mint az Építészeti Múzeumé. A tervtárban körülbelül 200 ezer archív és mai felmérési rajz, valamint több mint 70 ezer dokumentáció található. A fotótár majdnem 400 ezer eredeti felvételt őriz az 1870-es évektől napjainkig. Az anyag a magyar műemlékvédelem pótolhatatlan adatbázisa, amelyet sem az elméleti kutatók, sem a felújításokon, állagvédelmen dolgozó szakemberek nem nélkülözhetnek.

¶ A műemlékvédelem, művészettörténet és építészettörténet témájára specializálódott könyvtár több mint 40 ezer kötet könyvből és hatezer kötet folyóiratból áll. A tudományos irattár a magyar állami műemlékvédelem 1872 és 1992 közötti archív iratanyagát tartalmazza. Az anyag digitalizáltsága csekély, és egy része az átgondolatlan kormányzati intézkedések miatt nem is kutatható. Az 1970 óta az I. kerületi Táncsics utca 1. szám alatt működő gyűjteményeket ugyanis 2016-ban egy költözésre felkészülve bezárták, becsomagolták, egy részüket a Forster Központ XI. kerületi, Daróczi úti telephelyére szállították. A gyűjtemények 2017 elején szervezetileg a Miniszterelnökséghez, majd novemberben az akkor létrehozott Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központhoz kerültek. A becsomagolt anyag nem hozzáférhető, és három helyszínen – a Táncsics utcában és két XI. kerületi telephelyen – szétszórva található. A Magyar Építészeti Múzeum gyűjteményeit is ezen a két XI. kerületi helyszínen raktározzák. A múzeum tervtára és adattára a Daróczi utca 3. szám alatt a kutatók számára hozzáférhető.

Levéltárak

 

¶ A mai Döbrentei tér 4. alatt épült egyemeletes lakóház 1811-es terveit mutatja, mint a tervtár egyik legrégebbi dokumentumát Sipos András, a Budapest Főváros Levéltára (BFL) főosztályvezetője. A fővárosi és megyei levéltárak nagyon fontos lelőhelyei a tervrajzoknak és a hozzájuk kapcsolódó iratanyagoknak, hiszen mióta hatósági engedély kell egy-egy építkezéshez, az illetékes hivatalokból ide kerülnek a dokumentumok.

¶ A BFL-nek is több százezres a gyűjteménye, hiszen itt őrzik a 19. század elejétől Pest, Buda és Óbuda építési hatóságainak anyagait. Pesten 1804-től a Szépítő Bizottmánynak, Budán az 1810-ben alakult Építő Bizottmánynak kellett jóváhagyásra benyújtani a terveket. A tervtár jó része természetesen az 1873 után létrejött főváros gyakran változó építési hatóságaitól származik; a legfiatalabb irat tíz évvel ezelőtt keletkezett. Bár a főváros urbanisztikai kérdéseiben döntő Közmunkák Tanácsa állami szerv volt, értékes iratanyaga mégsem az Országos Levéltárat, hanem a BFL-t gazdagítja. Az anyag nagyobb része a levéltári törvény rendelkezései alapján az iratképző szervektől kerül a Teve utcai épületbe, de a BFL gyűjtőmunkájának eredményeképp is gyarapodik. Így került ide például a BUVÁTI 1954 előtti anyaga. Azok a magáncégek, amelyek egy-egy műemléki felújításkor maguk is kutatnak a levéltárban, tisztában vannak a gyűjtemény fontosságával, és saját archív anyagaikat is itt helyezik el.

¶ A tervtár összességében több mint kétezer folyóméternyi anyagot őriz és dolgoz fel, ennek mintegy tíz százaléka digitalizált. De ez a szám félrevezető, hiszen nagyon különböző módon tárolták és tárolják ma is a terveket. A fiók esetében néhány centi több tucat kiterített, egyenként számon tartott tervet jelent, ám a – legáltalánosabb tárolási mód – az összehajtogatott iratkötegek esetében senki nem tudja megmondani, hogy egy-egy ilyen paksamétában hány terv lapul. Így gyűjtötték ugyanis az engedélyezési hatóságok az egy-egy helyrajzi számhoz tartozó építéshatósági iratokat. A különböző tervek, tervmódosítások mellett elvben megtalálható az építési és használatba vételi engedély is. (Az eljárás teljes anyaga az engedélyező hatóság iratanyagának fondjában van.) A spárgával akkurátusan átkötött csomagok zömét évtizedek óta nem bontották ki. Ha azonban megtörténik a feldolgozás, akkor megszámozva, sorba rendezve és adott esetben digitalizálva kerül vissza a polcra az anyag. Ez az állapot ma a gyűjtemény mintegy húsz százalékát jellemzi. Ha az anyag állapotát rossznak ítéli meg a levéltáros, akkor csak a digitalizált változat tekinthető meg. Így van ez az értékesebb gyűjteményekkel is, például az itt őrzött Ybl-hagyatékkal. Utóbbi teljes egészében tanulmányozható, sőt letölthető az internetről.

¶ Pest, Buda és Óbuda tervtári irategyütteseinek összes tervlapja és részben a kapcsolódó iratanyag a 19. század elejétől a városegyesítésig szintén megtalálhatók az interneten, és többségében akár a mai címek alapján is kereshetők. De ha a levéltár keresőjébe beírunk egy helyrajzi számot, akkor annyi mindenképpen kiderül: található-e anyag arra a telekre vonatkozóan, és ha igen, meg is rendelhetjük. Ha szerencsénk van, már feldolgozták, ám ha még nem, a kérés apropóján megteszik a levéltárosok, így mi már egy rendezett dossziét kapunk kézhez.

¶ A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Országos Levéltárában mintegy 11-12 ezer tervet vagy ahhoz kapcsolódó dokumentumot őriznek, ami körülbelül 20-30 ezer lapnak felel meg, mondja Török Enikő főlevéltáros, a tervtár vezetője, hozzátéve: ezek mintegy harmadát digitalizálták már, és a Hungaricana oldalán elérhetők. A központi kormányszervek, mint a Helytartótanács vagy a Kamara 18–19. századi iratanyagából emelték ki a tervtár gyűjteményét, így értelemszerűen elsősorban latin és német nyelvű kéziratos anyagról beszélünk. Mivel a helyrajzi szám csak a korszak végén jeleik meg, a helységre keresve tudunk elindulni. A korabeli épületállománynak csak egy szelete tartozott a központi kormányszervekhez – például a megyeházák, sóraktárak –, ezért hamar rá lehet bukkanni a keresett ingatlanra. Szintén az MNL tervtárát gazdagítja az az anyag, amelyiket egy tervezett építészeti gyűjtemény számára vásárolt az állam, ám a terv végül nem valósult meg, a kollekció pedig – közte Ybl Miklós és Petz Samu hagyatékával –
a levéltárba került.

Kiscelli Múzeum

 

¶ Természetesen a városi és megyei múzeumok is rendelkezhetnek építészeti gyűjteménnyel. Közülük a szakmai besorolása szerint országos Budapesti Történeti Múzeum Kiscelli Mú­zeumában tettünk látogatást.

¶ Az építészeti gyűjtemény majd 35 ezer, elsősorban budapesti vonatkozású tervet őriz, tudjuk meg Branczik Márta művészettörténésztől, a gyűjtemény gazdájától. A legkorábbi lapok jellemzően a 18. század végéről származnak, a legkésőbbi tervek az 1996-os Budapesti Expóra készültek. Itt őrzik számos, mára elpusztult pesti középület, például a Német Színház tervlapjait is. Szintén idekerült a Mátyás-templom és a Halászbástya, valamint a budai Királyi Palota több ezer terve. Az Operaház mintegy ötszáz-hatszáz tervlapjára az épület 1980-as évekbeli felújításakor tettek szert. Sok esetben a Fővárosi Tanács selejtezésre ítélt anyaga lelt menedékre a falak között.

¶ A gyűjteményezés a hatvanas években indult az Országos Műemléki Felügyelőséggel rivalizálva. Ott a kollekcióból az Építészeti Múzeum, itt pedig 1965-től önálló gyűjtemény jött létre. Ekkoriban fogadták be számos idős, a pályáját a harmincas években kezdő építész hagyatékát, köztük Árkay Aladárét és Bertalanét, Györgyi Dénesét, Gerlóczy Gedeonét. De alig van olyan jelentős, Budapesten is működő építész a klasszicizmus korától, akinek a terveivel ne találkoznánk itt. A gyűjtés ma is folyik, nemrégiben került ide a hatvanas évektől aktív Mináry Olga és Kismarty-Lechner Kamill építész hagyatéka. A digitalizálás 1992-ben kezdődött a tervek pontos leírásával, a műtárgyak adatainak rögzítésével. Első szkennerüket egy NKA-pályázat segítségével 2000-ben vették, s mostanra a múzeum erőfeszítéseinek köszönhetően az állomány csaknem egésze digitalizált. Ám mivel sem a honlapon, sem más múzeumi gyűjtőportálon nem elérhető, csak a múzeumban kutatható.

Lechner Tudásközpont

 

¶ A századforduló ipari építészetének talán legkülönlegesebb együttesében, a Lágymányosi Dohánygyár gyönyörűen felújított, hétezer négyzetméteres épületében, a Budafoki úti földhivatal szomszédságában őrzik a rendszerváltás után jogutód nélkül megszűnt vagy privatizáltan tovább működő, de az archívumukat tovább gondozni már nem tudó építőipari tervező- és kivitelező vállalatok tervdokumentációit. Az egykori dohányszárító hatalmas vasbeton csarnokaiban megmenekültek az eredeti, súlyos acél nyílászárók, sőt a bízvást muzeá­lisnak nevezhető teherlift is.

¶ A Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkárságának háttérintézményeként működő Lechner Tudásközpont mintegy 24 és fél ezer iratfolyóméternyi gyűjteményével minden bizonnyal a legnagyobb építészeti archívum idehaza. Láthatóan kiváló körülmények között sorakoznak például az ÁÉTV, a KERTI, a Borsodterv, a Pécsiterv, a Hajdúterv, a KÖZÉV, az UVATERV, az Iparterv, a Győriterv és a VÁTI anyagai. A Lechner Központ tervezővállalatonként tárolja az anyagot, általában megtartotta a cég nyilvántartási, raktározási struktúráját is. Bár a tervrajzok a leginkább sérülékeny pauszpapírra készültek, nincsenek rossz állapotban, mert az irodák általában vigyáztak az archívumaikra, ha nem is mind olyan példásan, acélszekrényekben kiterítve őrizve a tervlapokat, mint a Győriterv. Ám Kis Yvette igazgató mutat nekünk összegyűrt, töredezett pausztekercseket is a papírrestaurátor-műhelyben.

¶ Fontos eleme a Lechner Tudásközpontnak a 30 ezer fotót tartalmazó fotótár, amely elsősorban a VÁTI, az UVATERV és az FTV (az 1950-ben alapított Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat) munkáját dokumentáló anyagból származik. Az Építésügyi Tájékoztatási Központ anyagával együtt egy mintegy másfél ezer, elsősorban oktatófilm is bekerült a Lechner Központba, ezek egy része a honlap „filmtár” fülére kattintva megnézhető. Három évvel ezelőtt az UVATERV Zrt. Dombóvári úti irodaházának alagsorában egy elektromos zárlat miatt egy óra alatt megsemmisült a cég ötven éve gyűjtött fotóarchívumának egy része, benne az ’56-os forradalom utáni újjáépítés, a budapesti szanálások, aluljáró-építkezések, foghíjbeépítések, lakótelepek és a Ferihegyi repülőtér fotódokumentációival. A megmaradt fotók fellelhetők a Lechner Központban.

¶ A Lechner Tudásközpont amellett, hogy gyűjti és feldolgozza
a hazai építész-műszaki tervdokumentumokat, a településrendezési és –fejlesztési terveket, szívesen fogad be tervezőktől vagy magánirodáktól is dokumentumokat. Az adakozókedvet azzal igyekeznek fokozni, hogy a bekerülő életművet feldolgozzák, kutathatóvá teszik, és lehetőség szerint kiállítást is rendeznek belőle.

¶ A gyűjtött tervek és dokumentumok száma folyamatosan növekszik. Az ügyfélforgalom kiszolgálása, valamint az adatszolgáltatás minőségének biztosítása érdekében a tárolt dokumentumok megtekintésére lehetőséget nyújtó, 250 négyz­­etméteres ügyféltér várja a látogatókat, itt helyben betekintésre kikérhetők a tervek, valamint a folyóirat- és könyvgyűjtemény példányai. Mivel ezek katalógusa online is kereshető, akár otthonról is ki tudjuk választani a szükséges dokumentumokat. A kutatók elsősorban az Építési Geotechnikai Adattárat használják, hiszen ennek adatai a mai építkezések számára is használható információkat nyújtanak.

 

 

MÁV Archívum

 

¶ A magánarchívumok legnagyobbja a MÁV Archívum, amelyet a MÁV Szolgáltató Központ Zrt. működtet. Az első dokumentumok 1845-ben keletkeztek, a vasútépítési láznak köszönhetően az 1870-es évektől már ezres nagyságrendű tervlap áll rendelkezésre. A 13 ezer iratfolyóméternyi dokumentumból mintegy négyezer folyóméter a tervgyűjtemény, amely nem kevesebb, mint 1,4 millió tervlapot tartalmaz, mondja Opauszki István archívumvezető. A budapesti Nyugati pályaudvar területén létesített, összesen háromezer négyzetméteres alapterületű épület négy szintjén raktárak találhatók, egy szinten pedig az ügyfélszolgálat, irodák és az iratfeldolgozás kapott helyet. Az archívumot az ezredfordulón alapították, az addigra felgyűlt 70 ezer folyóméternyi, gyakran rossz körülmények között, pincékben tárolt, a levéltárak által át nem vett, de nem selejtezhető kategóriába sorolt iratanyag tárolására. Ezen dokumentumok összegyűjtése a MÁV elemi érdeke volt, hiszen elengedhetetlen, hogy a szakmai munkához szükséges dokumentumok, információk egy helyen rendelkezésre álljanak.

¶ A legtöbb tervrajz a MÁV Tervező Intézet, a Magasépítményi és a Hidász tervtárból származik. Külön említendők az archív tervtárak, melyek az 1945 előtt épített vonalakról és létesítményekről nyújtanak információkat. De a felszámolt vagy eladott leányvállalatok tervanyagát is igyekeznek összegyűjteni. Az 1945 utáni papíralapú tervlapok nagy részének digitalizálása 2001 és 2004 között készült el. Az archívum azóta saját digitalizáló kapacitással folyamatosan dolgozza fel az újonnan érkező terveket. Kiemelkedő eredmény, hogy a tervrajzok 90 százaléka, több, mint 1,2 millió tervlap kutatható elektronikusan. A tervtári kutatásokat jól kiegészíti a 200 ezer felvételt őrző fotóarchívum. Jelentős részük a MÁV Tervező Intézet által tervezett épületek kivitelezése közben és után készült. Az 1400 darabos üveglemez-gyűjteményük teljes digitalizálása már megtörtént. Izgalmas a vasútállomásokról készült képeslapokat tartalmazó, 4500 darabos digitalizált gyűjteményük, amelynek zöme az 1890 és 1945 közötti időszakból származik.

Műszaki Egyetem

 

¶ A Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti és Műemléki Tanszékén őrzött archívum is magángyűjtemény, ám nincs olyan jó helyzetben, mint a MÁV-é. Itt ugyanis az a munka, ami a vasúttársaságnál már véget ért, igazából csak most kezdődik. Egyelőre nem áll nyitva a kutatók előtt: jelenleg nincs is szervezett személyzet a kiszolgálásukra, másrészt a katalogizálás sem fejeződött be. Krähling János tanszékvezető, egyetemi docens tájékoztatása szerint egy OTKA-pályázat nyomán kezdődött el a mintegy 30 ezer dokumentumot – amelyek ötöde a második világháború előtt keletkezett muzeális értékű lap – felölelő gyűjtemény szakszerű feldolgozása. A kollek­ciót a tanszék, illetve jogelődjeinek (a középkori, az ókori és újkori építészeti tanszékek) munkatársai gyűjtötték össze a kar
19. század végi alapításának kezdetétől máig.

¶ Egyetem lévén elsősorban természetesen hallgatói rajzokat találunk itt, ezek egyrészt azért érdekesek, mert segítségükkel tanulmányozható a magyar építészképzés másfél évszázada, másrészt megismerhetők a később jelentőssé váló építészek – például Makovecz Imre vagy Virág Csaba – első lépései. Van, hogy korántsem mondhatók ezek a lépések tétovának, amint például Pintér Béla esetében, akinek már a hallgatói rajzain körvonalazódtak a Hilton Szállónál alkalmazott elképzelései. Talán olyan pályaelhagyók rajzaiból is nyílik egyszer kiállítás, mint Határ Győző, Latinovits Zoltán vagy Sebő Ferenc. Még érdekesebbek az egykori tanárok, többek között Steindl Imre, Hauszmann Alajos, Schulek Frigyes, Lux Kálmán, Rados Jenő hagyatékai. Miután a tanszék és jogelődjei a magyar műemlékvédelem egyik legfontosabb műhelyének tekinthető, így jelentős a műemlékes kollekció, benne a húszas években, Wälder Gyula vetésével zajló műemléki felmérések anyaga. Ahogy a Hajnóczi Gyula és Istvánfi Gyula által a nyolcvanas években a tanszék gyakorlati szakprogramjai részeként az építészhallgatókkal közösen végzett felmérések dokumentumai is, melyekből annak idején a Veszendő templomaink című sorozat kötetei válogattak.