Értékek, élmények a Klapka-házban
„Múzeumnegyed” Kecskeméten
MúzeumCafé 35.
Az 1970-es évek Magyarországának kultúrtörténeti históriáját majdan böngésző kutatónak nem lesz nehéz feladata, amikor összeszámolja a magánkezdeményezésre született közgyűjteményeket. Természetesen voltak elhivatott gyűjtők, működtek a műkereskedelem különböző csatornái, még azt is érdemes megemlíteni, hogy a hosszú hajú tarisznyásoknak titulált értelmiség lakberendezési tárgyai között is akadtak szép számmal értékes néprajzi tárgyak, ám a hivatalos muzeológia és a magángyűjtők világa két külön vár volt. Így egyfajta csodának is tekinthetjük a Bozsó Gyűjtemény 1975-ös hivatalos megalapítását. A művészeti műhelyek helyi honfoglalásán felül a Bozsó Gyűjtemény létrejöttének, közgyűjteményi megalapításának a mozgatórugója természetesen maga Bozsó János (1922–1998) festőművész volt: az ő egyénisége, az ő szellemisége tette lehetővé, hogy megvalósítson egy szinte lehetetlen elképzelést.
Bozsó János sohasem járt a megszokott, mások által kitaposott utakon – festőművészként sem. Nem állt be a különböző csoportokba, érdekszövetségekbe. Festett szenvedéllyel, hittel. Műgyűjtői ars poeticáját is ugyanígy fogalmazhatjuk meg: mentett szenvedéllyel, hittel. 1957-ben került Kecskemét egyik legismertebb, 18. századi műemlék házába, élete első, igazi műtermébe. A Klapka-ház ódon, parasztbarokk homlokzata fogadja a mai napig a gyűjteménybe látogatókat. A pince gerendájába vésett 1786-os évszám őrzi az építés időpontját. A Klapka-ház elnevezés arra emlékeztet, hogy itt élt rokonainál kisdiákként a szabadságharc későbbi tábornoka 1832 és 1834 között. A négy évtized alatt, amelyet Bozsó János a házban töltött, teljesedett ki alkotói életműve, és született meg a régiónak a legnagyobb, a nagyközönség számára látogatható magángyűjteménye (lásd: MúzeumCafé 15. – a szerk). Kezdetben csendéletekhez keresgélt gyermekkorából ismerős, paraszti használati tárgyakat. Tudatos, értékmentő gyűjtővé vált, sohasem vezérelte befektetői magatartás. Az első években már kialakultak azok a szerelmetes vonzódások, amelyek meghatározták, végigkísérték gyűjtői érdeklődését. A magyar néprajz emlékei közül különösen közel álltak hozzá az alföldi fazekasközpontok edényei. A mezőcsáti, a tiszafüredi, a hódmezővásárhelyi pálinkás-butellák között található a ritka, Kecskeméten készült, 1872-es datálású, könyv alakú ivóedény. A faragások közül gazdag anyagot őrzünk borotvatokokból, mángorlókból, és festett bútorokból is rangos darabokkal találkozik a látogató. Itt tekinthető meg a legfrissebb német kutatómunka alapján 1482-ből származó hegeni szász láda. Külön egységet képez a történeti Magyarország kerámiakultúrája, a későhabán edények. Mind újabb területekre kalandozott el a művész, és iparművészeti tárgyak gyűjtésével is kiteljesedett az életmű. Fokozatosan bővülő gyűjteménye belakta a műemlék épület egészét, majd miután életében szülővárosának, Kecskemétnek ajándékozta gyűjteményét, lassan kisebb átalakításokkal növekedett is az épületegyüttes alapterülete. Mindig enteriőrökben gondolkozott: akár néprajzi tárgyegyüttesekkel rendezte be a műemlék házat, akár 17–18. századi főúri, 19. századi polgári miliőt varázsolt a gyűjteménye számára kialakított termekbe. Az edényes szekrényekbe a magyar fajanszmanufaktúrák remekeit helyezte el, a biedermeier vitrinekben főként a magyar és a cseh üvegművészet ékes darabjait állította ki. A falakon 18–19. századi bécsi porcelánok, magyar keménycserép-tányérok keretezik a bútorokat. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia ötvöseinek keze munkáját dicsérik az ezüsttárgyak. Az egyházművészeti gyűjtemény többnyire a katolikus hitélet, a búcsújáróhelyek, az egykori „szentsarok” emlékanyagát őrzi, de a főúri barokk művészet szobraiból és görögkeleti ikonokból is ízelítőt kaphatunk.
Az életmű ápolói tudatosan őrzik az eredeti elrendezést. A látogató így szinte mindig annak a ritka pillanatnak lehet tanúja a több száz négyzetméteren végigsétálva, hogyan születik a „múzeum”. A gyűjtő elévülhetetlen érdemei között kell említenünk, hogy olyan, egyfajta közönségbarát szemléletnek, mai szóval múzeumpedagógiának a képviselője volt, amely min-dig magával ragadta a hozzá belépőket. Szuggesztivitása miatt kiállításlátogatók, műgyűjtők, mecénások kerültek ki ismeretségi köréből. A technika segítségével szeretnénk megőrizni az élőszóval történő kalauzolás varázsát. A közelmúltban történő felújítás után most kezdődik el az e-guide rendszer tartalmi felépítése.
Az „Értékek Élménye – Gyűjtemények Háza” Kecskeméten, a Bozsó Gyűjtemény fejlesztése elnevezésű DAOP 2.1.1/B-09-2009-0019 azonosító számú projekt a Dél-alföldi Operatív Program keretében valósult meg. A kedvezményezett, mint az ingatlan tulajdonosa, Kecskemét Megyei Jogú Város Önkormányzata. Az elnyert támogatás 254 971 879 forint, a projekt teljes költsége 299 971 879 forint, az önerőt az önkormányzat finanszírozta. A célok között hangsúlyosan szerepelt a turizmus számára a helyi kínálat választékának látogató- és családbarát erősítése, a kiállítások akadálymentesítése. Az új előtér lehetővé teszi a csoportok kényelmes fogadását, ahol kiadványainkat kézbe vehetik és megvásárolhatják az érdeklődők. Sikerült az eddig nélkülözött, pedig valójában nélkülözhetetlen funkciók kialakítása: ruhatár, mellékhelyiségek, közönségterek és előadások, foglalkozások számára is egyaránt alkalmas, szeparálható tér került be a megvalósított célok közé. A projekt keretében arra is lehetőség nyílt, hogy új kiállítótereket nyissunk meg egy ez idáig romos épületszárnyban.
A Kecskemét egykor egyik legnagyobb telkén álló ingatlan az évszázadok során gyakran cserélt gazdát, feldarabolódott. Volt időszak, amikor alig menekült meg a 18. századi ház a bontástól. A párhuzamos utcáig kinyúló épületegyüttes túlsó frontján egy jellegzetes, a város 20. század eleji építészetére oly jellemző eklektikus polgári lakóház áll. Sem a háború, sem az államosítás nem kímélte ezt a Fecske utcai részt, a nagyközönség mindeddig nem is tekinthette meg. Most felújítása után a földszinten új időszaki kiállítótermet alakítottunk ki, amelyhez szabályozható világítás és légtechnika tartozik. Az épületegyüttes 2012. október végi átadása után kezdtük meg az eddigi terek ismételt birtokbavételét. A Bozsó Gyűjtemény állandó kiállításait a hagyatékozó Bozsó János festőművész eredeti berendezése szerint állítottuk vissza. Új időszaki kiállításunkat Gyökerek–jelek–nyomok címmel rendeztük meg, emlékezve az alapító életére és művészetére, születésének kilencvenedik évfordulója alkalmából. A 2013-as év annak jegyében telik majd, hogy olyan szolgáltatásokat építsünk ki, amelyek több nyelven teszik lehetővé a látogatók számára az interaktív tájékozódást.
Az alapító Bozsó János céljai közé tartozott az is, hogy olyan magángyűjteményeket is bemutathassunk, amelyek helyüket keresik, vagy nem kaptak nyilvánosságot. Ebből a gondolatból merítettük a Gyűjtemények Háza projektelnevezést. A megmentett épületszárny tetőterében kialakított kiállítótérben kapott helyet Hanga István Kecskeméten élő órásmester gyűjteménye, aki évtizedek óta elhivatottan gyűjti hivatása emlékeit. A Hanga Óragyűjtemény a különleges zsebóráktól kezdve a faliórákon át a ritka toronyórákig számtalan értékes darabot mutat be, de technikai érdekességeket, órás szerszámokat, dokumentumokat is őriz. A kiállítás részeként egy korhű, 20. század eleji órásüzletet rekonstruált Hanga mester, a családi emlékeket is beköltöztetve. A látogatók között a legnagyobb sikert a kecskeméti Öregtemplom egykori óraszerkezete aratja, egy festett számlap az eredeti méretet is felidézi.
A Bozsó Gyűjtemény működése egy Magyarországon mindeddig nem gyakori formában, alapítványi keretek között történik. Bozsó János és Kecskemét városa szoros támogatói együttműködést alakított ki: a gyűjtő már életében ajándékozási szerződéssel erősítette meg hagyatékozói szándékát. 1993-ban jött létre a Kecskemét Város – Bozsó Gyűjtemény Alapítvány, amely gondozza az életművet, a gyűjteményt.