Felvetések a régészeti akkreditációról
A régészeti gyűjtőkörű múzeumok minősítésének új rendszere
MúzeumCafé 55-56.
¶ 2014-ben a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) módosításával a nagyberuházásokkal kapcsolatos régészeti feladatellátás új modelljét alakították ki: rendelet (a nagyberuházást megelőző régészeti feltárás végzésére jogosult intézmények és a feltárásban alvállalkozóként részt vevő szervezetek akkreditálásának szabályairól és eljárásrendjéről szóló 14/2015. (III. 11.) MvM-rendelet, a továbbiakban: Akkr.) alapján történik az akkreditált intézmények kijelölése, így a beruházóknak nem kell közbeszerzési eljárást lefolytatniuk a feltáró intézmény kiválasztására.1
¶ A régészeti akkreditáció gondolata a 2014-ben Szentesen megrendezett örökségvédelmi konferencián merült fel. Az egyik előadás felvetette ugyanis a feltárási jogú intézmények akkreditációjának, minősítésének szükségességét, megnevezve néhány akkreditációs szempontot (az öt régészeti szakágban járatos régész szakemberek, geodéta, múzeumi jogász alkalmazása, leletbefogadáshoz szükséges raktárkapacitás, közbeszerzések lebonyolítására alkalmas, projektszemléletű könyvelésre képes pénzügyi szervezet, társadalmi hasznosulás mutatóinak vizsgálata: feldolgozás eredményei, kiállítás, kiadvány stb.). Ezek közül néhány bekerült az Akkr. rendelkezései közé, teljes kidolgozásuk azonban elmaradt.2
¶ A régészeti akkreditáció jelen formájában a nagyberuházáshoz kapcsolódó régészeti feladatellátás végzésére vagy az abban való közreműködésre való jogosultság odaítélésére irányuló, évente lefolytatott, minősítési célú, közigazgatási eljárás. Az eljárás kérelemre indul, amelyet legkésőbb a tárgyév február 15-ig kell benyújtani. Kérelmet feltárásra jogosult intézmény, továbbá főtevékenységként régészeti szolgáltatást nyújtó, a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény szerinti átlátható gazdálkodó szervezet adhat be. Az eljárás során a kulturális örökség védelméért felelős (jelenleg: a Miniszterelnökséget vezető) miniszter azt vizsgálja, hogy a kérelmező az előírt feltételeknek megfelel-e. Az akkreditáció időbeli hatálya három évre szól, területi hatálya egy vagy több megyére, vagy az ország teljes területére terjed ki. Országos akkreditáció elnyeréséhez az alapfeltételeken („kötelező feltételeken”) túl további, a rendeletben meghatározott feltételeket („többletfeltételeket”) kell teljesíteni. Az akkreditáció során a miniszter kikérheti az Ásatási Bizottság véleményét is. Az eljárásban meg kell állapítani az egyes intézmények pontszámát, és ennek megfelelően rangsorolni kell őket azzal, hogy – amennyiben megfelel a kötelező akkreditációs feltételeknek – a megyei hatókörű városi múzeum, az elért pontszámtól függetlenül, gyűjtőterülete vonatkozásában a rangsorban az első helyet kapja meg.
¶ A feltételek fennállásáról az akkreditált intézmény, szervezet évente, február 1. napjáig nyilatkozni köteles. A feltételek meglétét a miniszter ellenőrizheti is, és minden év március 31-ig közzéteszi az akkreditált intézmények (azaz feltárási jogú intézmények) és szervezetek (azaz feltárási joggal nem rendelkező gazdasági társaságok) jegyzékét.3 Az elnyert akkreditációt a törvényi előírás alapján legalább kétévente felülvizsgálják. Az akkreditációt ugyanis vissza kell vonni, ha elnyerésének feltételei már nem állnak fenn, vagy a feltáró intézmény a feltárási dokumentáció benyújtására és az elsődleges leletfeldolgozásra irányuló kötelezettségének jogszabályban meghatározott határidőig nem tett eleget (Kötv. 27/A.§ (3) bekezdés).
¶ Az akkreditáció a magyar régészeti örökségvédelem legkevésbé végiggondolt és kiforrott; új, de meghatározó eleme. Rendeltetése szerint a régészeti feladatellátás színvonalának emelését szolgálná, mert nagyberuházásokhoz kapcsolódó régészeti feltárást csak akkreditált intézmény végezhet. Az akkreditációs eljárás célja ezért a minősítés, a feladatra alkalmasság vizsgálata, igazolása, ezáltal magasabb színvonalú feladatellátás biztosítása lenne. A minősítés tudományos szempontrendszere azonban nagyon gyenge lábakon áll: a legmagasabb megkövetelt régészeti képzettség az egyetemi (MA); nem jelenik meg a régészeti korszakolás fontossága (pl. őskoros régész ne vezessen középkori ásatást!); egyedül az ásatásvezetői alkalmasság számít, de nincs részletezve, hogy más egy többrétegű városi ásatást vezetni, mint egy zöldmezős beruházás esetében folyó feltárást stb. Jól láthatóan a személyi feltételek meghatározásakor rendszerszinten nem gondolták végig, hogy az egyes munkakörökhöz milyen végzettséget írjanak elő, milyen gyakorlatot követeljenek meg, és a jogviszonyok szabályozása sem egységes (például régésztechnikus lehet valaki pusztán gyakorlat révén, a restaurátori tevékenységhez elég a középfokú végzettség, és még gyakorlatot, referenciát sem követelnek meg stb.). Külön zavaró, hogy a bontómunkára vonatkozó, meglehetősen elnagyoltan megfogalmazott kapacitásigazolást is a személyi feltételek között tüntetik fel, holott ez jellemzően vállalkozási szerződés keretében történik (bár deklaráltan nem azonos a kézi földmunkával), ráadásul semmiféle alkalmassági kritérium (gyakorlatra vonatkozó előírás) nincs. Fájóan hiányoznak akkreditációs feltételként vagy legalább „bónuszként” a régészet különböző segédtudományai: archeobotanika, archeozoológia, archeometria, dendrokronológia, numizmatika stb. A tárgyi feltételek is elnagyoltak: az ingatlanok esetében például semmiféle mutatók, mérőszámok (m², m³) nincsenek, a tárgyi felszereltség is lehetne kidolgozottabb (a kerámiarestaurálási alkalmasság mint egyedüli akkreditációs feltétel teljességgel komolytalan: mi lesz a fémekkel? stb.). Az Akkr. által meghatározott, viszonylag könnyen teljesíthető pénzügyi feltételek esetében négy szempontnak kell az akkreditált intézménynek és szervezetnek megfelelnie: rendelkezik a működéséhez szükséges pénzügyi eszközökkel (1), az alvállalkozói díjakat határidőre megfizette (2), nem szerepel az adóhiányosok, hátralékosok vagy végrehajtási eljárás alatt álló adózók listáján, és nincs hat hónapnál régebben lejárt adó-, vám-, járulékfizetési, illetve egyéb köztartozása (3), továbbá ellene sem csőd-, sem felszámolási eljárás nincs folyamatban (4). Mindegyik szempont fontos, de egyik sem biztosít garanciát a jövőbeni kiszámítható működésre. Kérdéses az is, hogy a felelősségbiztosítás miért nem került be az Akkr. előírásai közé, hiszen például egyes közbeszerzési eljárásoknál ez pénzügyi-alkalmassági kritérium lehet, de építési beruházásban az ajánlattevőnek kötelezően rendelkeznie kell felelősségbiztosítással legkésőbb a szerződéskötés időpontjáig.4 A vezető személyes megbízhatóságával kapcsolatos előírások is könnyen teljesíthetők, azok kizárólag az általa korábban vagy a kérelem beadásakor vezetett szervezettel kapcsolatosak, nem a személyével. Mivel az akkreditációt nemcsak költségvetési szervek, hanem gazdasági társaságok is kezdeményezhetik, megkövetelhető lenne a három hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítvány, hiszen a mostani szabályozás esetén akár az is előfordulhat, hogy egy olyan gazdasági társaság is megkaphatja az akkreditációt, amelynek vezetője nem rendelkezik erkölcsi bizonyítvánnyal (büntetett előéletű).
¶ Jelenleg a régészeti akkreditáció inkább tűnik az első lépésnek a régészet kiszervezése, magánosítása felé (hiszen magántulajdonban álló, de feltárási joggal – egyelőre – nem rendelkező szervezetek is könnyen „helyzetbe kerültek”), mint szigorú minősítési rendszernek. Az akkreditáció bevezetése, az új rendszer hatása még nem látszik, ugyanakkor a magánosítás értelemszerűen azt is jelenti, hogy – előbb vagy utóbb – meg kell nyitni a lehetőséget a külföldi vállalkozások akkreditálása számára is.5
- táblázat: Az akkreditáció személyi feltételei (az Akkr. 4. § alapján)
| munkakör | végzettség | alkalmasság | fő | jogviszony | |
| 1. | régész | egyetemi régész (MA) | három év szakmai gyakorlat, ásatásvezetésre alkalmasság | 3 | határozatlan idejű vagy legalább három év határozott idejű munkaviszony, vagy közszolgálati jogviszony |
| 2. | régész- technikus | régésztechnikus, egyetemi régész (BA) vagy legalább három év, régészeti feltáráson szerzett szakmai gyakorlat | 4 | határozatlan idejű vagy legalább három év határozott idejű munkaviszony, vagy közszolgálati jogviszony, vagy megbízási jogviszony | |
| 3. | restaurátor | középfokú szakképesítésű restaurátor | 1 | határozatlan idejű vagy legalább három év határozott idejű szerződés vagy kinevezés, vagy megbízási szerződés | |
| 4. | geodéta | a földmérési és térképészeti tevékenység végzéséhez szükséges szakképzettségről szóló 19/2013. (III. 12.) VM-rendeletben meghatározott végzettség | legalább egy év földmérési szakmai gyakorlat, valamint régészeti feltárással kapcsolatos geodéziai referencia | 1 | határozatlan idejű vagy legalább három év határozott idejű szerződés vagy kinevezés, vagy közreműködését az intézmény vagy a szervezet rendelkezésre állási nyilatkozattal igazolja |
| 5. | jogi előkészítő | jogász | 1 | határozatlan idejű vagy legalább három év határozott idejű munkaviszony, vagy közszolgálati jogviszony, vagy rendelkezésre állási nyilatkozattal igazolt | |
| 6. | bontó- munka | kapacitás igazolása |
- táblázat: Az akkreditáció tárgyi feltételei (az Akkr. 5. § alapján)
| eszköz | alkalmasság | darab | munkavégzés jellege | |
| 1. | jármű | terepi közlekedésre alkalmas | 2 | terepi |
| 2. | geodéziai műszer | terepfelvételre alkalmas | 1 | terepi |
| 3. | laptop | terepi használatra alkalmas | 1 | terepi |
| 4. | fényképezőgép | terepi használatra alkalmas | 2 | terepi |
| 5. | műholdas helymeghatározó eszköz (GNSS) | térinformatikai célú | 1 | terepi |
| 6. | jogtiszta szoftver | dokumentáláshoz és az elsődleges feldolgozáshoz | 2 | terepi és feldolgozó |
| 7. | őrzött ingatlan | régészeti feldolgozó munkára, régészeti leletanyag átmeneti tárolására alkalmas | 1 | feldolgozó |
| 8. | restaurátor-műhely | bármely időpontban rendelkezésre álló őrzött, felszerelt, legalább kerámia restaurálására alkalmas | 1 | restaurálás |
Jegyzetek
[1] A Kötv. említett módosítása: a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény és az azzal összefüggő törvények módosításáról szóló 2014. évi CVI. törvény. Az akkreditációval kapcsolatos törvényi szabályozás a Kötv. 23/B.§. (2)–(4) bekezdéseibe került.
[2] Kálnoki-Gyöngyössy Márton: Intézménytípusok az örökség védelmében (2014. május 15., Szentes, Megyeháza, Közös múlt – közös feladat. Szakmai konferencia a régészeti örökségvédelem intézményi helyzetéről örökségvédelmi konferencia)
[3] Az akkreditációs jegyzéket a Miniszterelnökség legutóbb 2016 júniusában tette közzé (kormany.hu/download/0/ef/b0000/604_BTM_akkreditáció_módosítás_jegyzék.pdf).
[4] Vesd össze: a közbeszerzési eljárásokban az alkalmasság és a kizáró okok igazolásának, valamint a közbeszerzési műszaki leírás meghatározásának módjáról szóló 321/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 19. § (1) bekezdés d) pont, valamint az építési beruházások, valamint az építési beruházásokhoz kapcsolódó tervezői és mérnöki szolgáltatások közbeszerzésének részletes szabályairól szóló 322/2015. (X. 30.) Korm. rendelet 26. §
[5] 2014 őszén a sajtóban olyan hírek jelentek meg, hogy a régészetet „kiszervezik”, magánosítják, például: Az állam kiszervezné a régészetet. index.hu, 2014. október 2. (index.hu/gazdasag/2014/10/02/az_allam_kiszervezne_a_regeszetet/), Magáncégek is végezhetnének régészeti feltárásokat. hvg.hu, 2014. október 2. (hvg.hu/vallalat_vezeto/20141002_Magancegek_is_vegezhetnenek_regeszeti_fel). A magánosítás az akkreditáció révén – egyelőre – csak részlegesen valósult meg.