Gyerekek, dobozok, kiállítások

Múzeumpedagógia a Kogartban

MúzeumCafé 30.

A 2003-ban alapított, az Andrássy út 112. szám alatt működő Kovács Gábor Művészeti Alapítvány egyedülálló művészeti színhely Magyarországon. A magánkezdeményezésre létrejött, önfenntartó és független intézmény kilencéves működése alatt számtalan hiánypótló és kuriózumnak számító kiállítást hozott létre, amelyek nemcsak az itthoni, de a külföldi közönség számára is vonzók voltak. Az alapítvány célkitűzésének három alappillére a gyűjteményépítés (Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény), a fiatal alkotók tehetséggondozása (Kogart Ösztöndíj és egyéb díjak), továbbá a művészet népszerűsítése, ami évente négy-öt nagy kiállítás megrendezését jelenti.

Míg az állami fenntartású intézményekben kötelező a közművelődési feladatokat ellátó osztály fenntartása, addig a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány esetében a múzeumpedagógiai programsorozat megvalósítása olyan felvállalt feladat, amely színesíti a kínálatot. 2011-ben az Egry József gyűjteményes kiállításhoz kapcsolódóan, kísérleti jelleggel vezettük be azt a négyalkalmas foglalkozássorozatot, amelyet Sinkó István képzőművész-múzeumpedagógus vezetett. Bár a Kogart Ház kiállítótere nem rendelkezik a csoportos foglalkozások megtartásához szükséges különálló, szeparált helyiséggel, mégis pozitív visszhangot váltottak ki a kiállítási enteriőrben, a művek között megtartott hétvégi alkalmak, amelyek a leg-fiatalabbaktól a legidősebbekig vonzották az érdeklődőket. Az alapítvány annál is inkább fontosnak tartotta a múzeumpedagógiai program kiszélesítését és az intézmény működési struktúrájába foglalását, mivel látogatóink átlagéletkora a statisztikák szerint negyven év körülre tehető. A legfiatalabb generáció bevonása és aktivizálása tehát különösen sürgetővé vált. A 2011 őszétől megrendezett San Franciscótól Woodstockig című, amerikai rockposztereket bemutató kiállításon már tudatosan fordultunk a középiskolás korosztály felé, amelyből két hónap alatt több mint százötvenen látogattak el a szervezett tematikus foglalkozásokra. A kínálatot a családok felé is bővítettük a családi nap bevezetésével, amikor is az egész napos kedvezményes jegyár mellett a kiállításhoz kapcsolódó, változatos programokat is kínálunk kicsiknek és nagyoknak (gitárfestés, koncert, ingyenes tárlatvezetések, kézműves-foglalkozások, vendégelőadók, mozgásszínház).

A 2012-es év alapvető célkitűzése az alapítvány múzeumpedagógiai struktúrájának megszilárdítása. Joó Julianna vezetésével kifejezetten a középiskolai tanárok számára hirdettünk pedagógusnapot, amelyen ingyenesen tájékoztatjuk a tanárokat az éppen aktuális tárlatról és az ahhoz kapcsolódó foglalkozástípusokról. Ennek eredményeképpen a középiskolai csoportok száma jelentősen megnőtt a kiállításokon az év első felében, közülük is különösen fontos megemlíteni a Mozgásjavító Általános Iskola visszatérő látogatóit.

Bár az általános gazdasági helyzet nemcsak az állami, hanem az önfenntartó intézményeket is érzékenyen érinti, mégis sikernek tekinthető a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány múzeumpedagógiai programja, amely kis költségvetéssel, de magas színvonalú szakmai irányítás mellett – Joó Julianna és Sinkó István múzeumpedagógusok révén – és számtalan innovatív ötlet segítségével valósult meg.

*

A múzeumpedagógus megszokott, hagyományosnak mondott foglalkozási struktúráját némileg átírja egy olyan szakmai kihívás, amely a nem hagyományos gyűjteményeket vagy éppen időszakos tárlatokat hivatott közérthetővé tenni.

2011 nyarán kapcsolódtam be a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány múzeumpedagógiai munkájába Szabó Noémi, Fertőszögi Péter, és az éppen akkor futó Egry József-életművet bemutató tárlat kurátora, Gopcsa Katalin felkérésére, hogy a szombat-vasárnapi családi programokon teremtsünk lehetőséget a különböző korosztályok játékos együtt munkálkodásához a kiállítási térben. A négy alkalomra az Egry-életmű gondolati és technikai elemeiből kiemelt négy foglalkozást terveztem.

A felhívásban így jelent meg a program:

Készítsünk képet Egry motívumaiból! A rövid tárlatvezetés után az Egry-festmények jellegzetes motívumait gyűjtjük össze, majd ezekből különböző technikák segítségével egy „saját” Egry-festményt készítünk.

Fessünk fényt!/Fessünk szivárványt! Egry fény- és szivárványmotívumait figyeljük meg prizma és fóliák segítségével. Megpróbáljuk a fehér fényt létrehozni papíron pasztellel és akvarellel.

Ismerkedés Egry technikáival. Pasztell, pasztell és víz, pasztell és zsírkréta és lenolaj alkalmazásai.

Dobozba zárt Balaton. Egry különleges téralkalmazásának megismerése, amelynek során három térrétegben egy dobozban készítjük el Egry egy kiválasztott festményét.

A hétvégi családi foglalkozásokon a kiállítás bemutatása után mindig az adott foglalkozási témához választottam festményeket, majd a részt vevő családokkal a kiállítási térben dolgoztuk fel az adott témát sokféle anyaggal, változatos módon. A foglalkozás tárlatvezetéssel együtt – ami nem volt több maximum huszonöt percnél – másfél órát vett igénybe. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a kiállítás vonzza szinte az összes korosztályt, így a családi délutánokon alkalomról alkalomra egyre magasabb létszámmal vettek részt az érdeklődők az óvodáskorúaktól a nyugdíjasokig. A végső létszám a negyven főt is meghaladta.

Nyilván ez az eredmény sarkallta az alapítvány vezetőit arra az elhatározásra, hogy a következő nagy tárlaton, amely amerikai rockplakátokat mutatott be, több és változatosabb programot szervezzünk: a gitárfestés és a zenei előadások mellett a már bevált családi hétvégéket és középiskolásoknak meghirdetett, tanítási időben zajló múzeumpedagógiai foglalkozást is terveztünk. A foglalkozási tervekbe számos elemet beiktattunk, ezek közül két igazán sikeres vállalkozás volt: a baráti kör részére megtartott esti komplex foglalkozások és a középiskolás tárlatvezetések, foglalkozással egybekötve. Ez utóbbiaknak a sikere messze meghaladta a várakozásokat, míg a családi hétvégéket a téma szűkebb vagy éppen erősen korosztályos kötöttsége visszavetette.

A tervezett témák a következők voltak: a hatvanas évek divatja és a retro; a plakátművészet 1890 és 1970 között; tipográfia és plakátművészet; reklám és tárgykultúra a hetvenes–nyolcvanas években; művészet – terápia – ifjúság a zenétől a drogig. Ezekből a plakátművészetet, a divatot, a tipográfiát, valamint a rockot ismertető előadásokat a baráti kör, illetve a családi hétvégék témáiként dolgoztuk fel, vendégelőadók segítségével. A kreatív munka elsősorban a személyes plakát, illetve a csoportban elkészíthető, kevés anyagot igénylő tervezés irányába fejlődött. Erre a középiskolásokkal való foglalkozásokon került hangsúly, mivel az adott másfél óra alatt a tárlatot itt alaposabban (mintegy negyven percben) kellett bemutatni. Néhány tárgyról, plakátról kiemelten is beszéltünk, majd a kiállítási térben – ezúttal asztalok mellett – viszonylag szűk időkeretben lehetett csak a manuális munkákat elvégezni. A kész műveket azután az eredeti plakátok mellé helyezve értékeltük, és természetesen mindenki elvihette a saját munkáját (ez fontos szempont: emlékfelidézésre alkalmas tárgy és saját mű is egyben).

A legutóbbi munkám az alapítvány megbízásából ugyancsak középiskolásokkal – valamint meglepő módon egy általános iskola első osztályosaival – a Tihanyi Lajos-életműkiállításon zajló foglalkozások voltak. Tihanyi expresszionista és kubista művei, grafikai és festészeti életműve megint új megközelítést igényelnek a feldolgozás sikere érdekében. A program szerint kolléganőmmel, Joó Juliannával a Tihanyi-portrék kapcsán a mester kortársainak fényképeit dolgozzuk fel középiskolás csoportokkal, az első osztályosokkal pedig a késői Tihanyi-képek nyomán színes papírok segítségével a nagy kubisztikus formák és szürreális víziók nyomába eredünk. Ezek a foglalkozások is a kiállítási térben, az adott művek közelében zajlanak. A kicsiknek áttekintő kiállítási sétát, a nagyoknak a korszakot is érintő tárlatvezetést tartunk, utána rövidebb ideig zajlik a kreatív munka, amelyet itt is egy mini tárlatbemutató zár az elkészült művekből.