Gyerekek, dobozok, kiállítások
Múzeumpedagógia a Kogartban
MúzeumCafé 30.
A 2003-ban alapított, az Andrássy út 112. szám alatt működő Kovács Gábor Művészeti Alapítvány egyedülálló művészeti színhely Magyarországon. A magánkezdeményezésre létrejött, önfenntartó és független intézmény kilencéves működése alatt számtalan hiánypótló és kuriózumnak számító kiállítást hozott létre, amelyek nemcsak az itthoni, de a külföldi közönség számára is vonzók voltak. Az alapítvány célkitűzésének három alappillére a gyűjteményépítés (Kogart Kortárs Művészeti Gyűjtemény), a fiatal alkotók tehetséggondozása (Kogart Ösztöndíj és egyéb díjak), továbbá a művészet népszerűsítése, ami évente négy-öt nagy kiállítás megrendezését jelenti.
Míg az állami fenntartású intézményekben kötelező a közművelődési feladatokat ellátó osztály fenntartása, addig a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány esetében a múzeumpedagógiai programsorozat megvalósítása olyan felvállalt feladat, amely színesíti a kínálatot. 2011-ben az Egry József gyűjteményes kiállításhoz kapcsolódóan, kísérleti jelleggel vezettük be azt a négyalkalmas foglalkozássorozatot, amelyet Sinkó István képzőművész-múzeumpedagógus vezetett. Bár a Kogart Ház kiállítótere nem rendelkezik a csoportos foglalkozások megtartásához szükséges különálló, szeparált helyiséggel, mégis pozitív visszhangot váltottak ki a kiállítási enteriőrben, a művek között megtartott hétvégi alkalmak, amelyek a leg-fiatalabbaktól a legidősebbekig vonzották az érdeklődőket. Az alapítvány annál is inkább fontosnak tartotta a múzeumpedagógiai program kiszélesítését és az intézmény működési struktúrájába foglalását, mivel látogatóink átlagéletkora a statisztikák szerint negyven év körülre tehető. A legfiatalabb generáció bevonása és aktivizálása tehát különösen sürgetővé vált. A 2011 őszétől megrendezett San Franciscótól Woodstockig című, amerikai rockposztereket bemutató kiállításon már tudatosan fordultunk a középiskolás korosztály felé, amelyből két hónap alatt több mint százötvenen látogattak el a szervezett tematikus foglalkozásokra. A kínálatot a családok felé is bővítettük a családi nap bevezetésével, amikor is az egész napos kedvezményes jegyár mellett a kiállításhoz kapcsolódó, változatos programokat is kínálunk kicsiknek és nagyoknak (gitárfestés, koncert, ingyenes tárlatvezetések, kézműves-foglalkozások, vendégelőadók, mozgásszínház).
A 2012-es év alapvető célkitűzése az alapítvány múzeumpedagógiai struktúrájának megszilárdítása. Joó Julianna vezetésével kifejezetten a középiskolai tanárok számára hirdettünk pedagógusnapot, amelyen ingyenesen tájékoztatjuk a tanárokat az éppen aktuális tárlatról és az ahhoz kapcsolódó foglalkozástípusokról. Ennek eredményeképpen a középiskolai csoportok száma jelentősen megnőtt a kiállításokon az év első felében, közülük is különösen fontos megemlíteni a Mozgásjavító Általános Iskola visszatérő látogatóit.
Bár az általános gazdasági helyzet nemcsak az állami, hanem az önfenntartó intézményeket is érzékenyen érinti, mégis sikernek tekinthető a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány múzeumpedagógiai programja, amely kis költségvetéssel, de magas színvonalú szakmai irányítás mellett – Joó Julianna és Sinkó István múzeumpedagógusok révén – és számtalan innovatív ötlet segítségével valósult meg.
*
A múzeumpedagógus megszokott, hagyományosnak mondott foglalkozási struktúráját némileg átírja egy olyan szakmai kihívás, amely a nem hagyományos gyűjteményeket vagy éppen időszakos tárlatokat hivatott közérthetővé tenni.
2011 nyarán kapcsolódtam be a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány múzeumpedagógiai munkájába Szabó Noémi, Fertőszögi Péter, és az éppen akkor futó Egry József-életművet bemutató tárlat kurátora, Gopcsa Katalin felkérésére, hogy a szombat-vasárnapi családi programokon teremtsünk lehetőséget a különböző korosztályok játékos együtt munkálkodásához a kiállítási térben. A négy alkalomra az Egry-életmű gondolati és technikai elemeiből kiemelt négy foglalkozást terveztem.
A felhívásban így jelent meg a program:
– Készítsünk képet Egry motívumaiból! A rövid tárlatvezetés után az Egry-festmények jellegzetes motívumait gyűjtjük össze, majd ezekből különböző technikák segítségével egy „saját” Egry-festményt készítünk.
– Fessünk fényt!/Fessünk szivárványt! Egry fény- és szivárványmotívumait figyeljük meg prizma és fóliák segítségével. Megpróbáljuk a fehér fényt létrehozni papíron pasztellel és akvarellel.
– Ismerkedés Egry technikáival. Pasztell, pasztell és víz, pasztell és zsírkréta és lenolaj alkalmazásai.
– Dobozba zárt Balaton. Egry különleges téralkalmazásának megismerése, amelynek során három térrétegben egy dobozban készítjük el Egry egy kiválasztott festményét.
A hétvégi családi foglalkozásokon a kiállítás bemutatása után mindig az adott foglalkozási témához választottam festményeket, majd a részt vevő családokkal a kiállítási térben dolgoztuk fel az adott témát sokféle anyaggal, változatos módon. A foglalkozás tárlatvezetéssel együtt – ami nem volt több maximum huszonöt percnél – másfél órát vett igénybe. A tapasztalatok azt mutatták, hogy ez a kiállítás vonzza szinte az összes korosztályt, így a családi délutánokon alkalomról alkalomra egyre magasabb létszámmal vettek részt az érdeklődők az óvodáskorúaktól a nyugdíjasokig. A végső létszám a negyven főt is meghaladta.
Nyilván ez az eredmény sarkallta az alapítvány vezetőit arra az elhatározásra, hogy a következő nagy tárlaton, amely amerikai rockplakátokat mutatott be, több és változatosabb programot szervezzünk: a gitárfestés és a zenei előadások mellett a már bevált családi hétvégéket és középiskolásoknak meghirdetett, tanítási időben zajló múzeumpedagógiai foglalkozást is terveztünk. A foglalkozási tervekbe számos elemet beiktattunk, ezek közül két igazán sikeres vállalkozás volt: a baráti kör részére megtartott esti komplex foglalkozások és a középiskolás tárlatvezetések, foglalkozással egybekötve. Ez utóbbiaknak a sikere messze meghaladta a várakozásokat, míg a családi hétvégéket a téma szűkebb vagy éppen erősen korosztályos kötöttsége visszavetette.
A tervezett témák a következők voltak: a hatvanas évek divatja és a retro; a plakátművészet 1890 és 1970 között; tipográfia és plakátművészet; reklám és tárgykultúra a hetvenes–nyolcvanas években; művészet – terápia – ifjúság a zenétől a drogig. Ezekből a plakátművészetet, a divatot, a tipográfiát, valamint a rockot ismertető előadásokat a baráti kör, illetve a családi hétvégék témáiként dolgoztuk fel, vendégelőadók segítségével. A kreatív munka elsősorban a személyes plakát, illetve a csoportban elkészíthető, kevés anyagot igénylő tervezés irányába fejlődött. Erre a középiskolásokkal való foglalkozásokon került hangsúly, mivel az adott másfél óra alatt a tárlatot itt alaposabban (mintegy negyven percben) kellett bemutatni. Néhány tárgyról, plakátról kiemelten is beszéltünk, majd a kiállítási térben – ezúttal asztalok mellett – viszonylag szűk időkeretben lehetett csak a manuális munkákat elvégezni. A kész műveket azután az eredeti plakátok mellé helyezve értékeltük, és természetesen mindenki elvihette a saját munkáját (ez fontos szempont: emlékfelidézésre alkalmas tárgy és saját mű is egyben).
A legutóbbi munkám az alapítvány megbízásából ugyancsak középiskolásokkal – valamint meglepő módon egy általános iskola első osztályosaival – a Tihanyi Lajos-életműkiállításon zajló foglalkozások voltak. Tihanyi expresszionista és kubista művei, grafikai és festészeti életműve megint új megközelítést igényelnek a feldolgozás sikere érdekében. A program szerint kolléganőmmel, Joó Juliannával a Tihanyi-portrék kapcsán a mester kortársainak fényképeit dolgozzuk fel középiskolás csoportokkal, az első osztályosokkal pedig a késői Tihanyi-képek nyomán színes papírok segítségével a nagy kubisztikus formák és szürreális víziók nyomába eredünk. Ezek a foglalkozások is a kiállítási térben, az adott művek közelében zajlanak. A kicsiknek áttekintő kiállítási sétát, a nagyoknak a korszakot is érintő tárlatvezetést tartunk, utána rövidebb ideig zajlik a kreatív munka, amelyet itt is egy mini tárlatbemutató zár az elkészült művekből.