Határokon átnyúló együttműködés

Múzeumpedagógia több nyelven

MúzeumCafé 35.

A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeumában a történeti Vas megye területén tevékenykedő szlovéniai múzeumi kollégákkal hosszú ideje élő, jó munkakapcsolatot tartunk fenn, így gyorsan igent mondtunk a muraszombatiak hívására: egy határon átnyúló, a magyar–szlovén határ menti területen – részben kisebbségi, nemzetiségi létben – élő magyarok és szlovének népi kultúráját terveztük párhuzamosan bemutatni. A megvalósításhoz uniós támogatásra pályáztunk. A SI-HU-1-1-001. számú, Sense of Place nevű projektben olyan kétnyelvű és két tájnyelvű múzeumpedagógiai programot dolgoztunk ki, amelyben két kultúrát – ezen belül pedig négy néprajzi kistáji csoportot – ismerhetnek meg a résztvevők, és amelyben a gyerekeknek az idősebb korosztályokat is meg kell szólítaniuk, velük együtt kell működniük.

A projekt címéül Peter Davisnek az ökomúzeumokról írt tanulmánya alcímét választottuk: Sense of Place – Doživetje prostora – A megélt táj: a környezet, a táj értelme és értelmezése. A múzeumok napjainkban „megpróbálnak átfogó élményt nyújtani a táj megéléséhez, beleértve azt a természeti, társadalmi és kulturális környezetet, ami körülvesz minket, és amelyet mi magunk is formálunk, és amely olyanná formált minket, amilyenek vagyunk” – írta a projekt vezető partnere, Metka Fujs a muraszombati Muravidéki Múzeum (Pomurski muzej Murska Sobota) munkatársa. Ugyanő A megélt táj – A gyermekek a kultúrák közötti párbeszéd hordozói című projektben kitűzött céljainkat – egyebek mellett – így foglalta össze: „A határ menti múzeumi szakemberek közötti együttműködés révén hozzájárulni a terület nemzeti és kulturális identitásának megértéséhez, valamint biztosítani annak fenntartható fejlődését, mint többnemzetiségű és multikulturális területét. Létrehozni a kultúrák közötti állandó párbeszédet.”

Mit jelentett mindez konkrétan? Szünidős programok szervezését új ismeretek elsajátítása érdekében, valamint hogy ismerkedjenek, kapcsolatot teremtsenek a gyerekek, akár a határ menti diákok cseréjével. A létrehozott oktatási program továbbfejlesztését, új ötletek és programok kifejlesztését a hagyományos tudás birtokosai és közvetítői, az oktatási intézmények, a turizmus, a gazdaság számára.

A Vas Megyei Múzeumok Igazgatósága a vezető partner, amely a muraszombati Muravidéki Múzeum mellett a lendvai Galéria és Múzeum (Galerija-muzej Lendava) munkatársaival működött együtt. A muraszombati Jelka Pšajd néprajzkutató muzeológus és Tamara Andrejek múzeumpedagógus, valamint a lendvai Kepe Zoltán néprajzkutató muzeológus voltak a projekt kivitelezői a vasi muzeológusok, M. Kozár Mária néprajzkutató és Horváth Sándor néprajzkutató (jelen sorok írója) mellett.

Az egymás mellett élő, etnikailag, nyelvileg eltérő kultúrák megismerése eddig általában egyoldalúan valósult meg: vagy „mi” mutatjuk be a saját kultúránkat „másoknak”, vagy „mi” akarjuk megismerni „mások” kultúráját. A megélt táj projekt múzeumpedagógiai programjának koncepciója más volt: ismerjük meg egymás kultúráját úgy, hogy bemutatjuk a magunkét, de egyidejűleg a másik hasonlóképpen bemutatja nekünk a sajátját. Esetenként szükség van már a saját kultúra, a saját múlt, a saját nyelv megismerésére is a nemzetiségi közösségek fiatalabb generációiban. Ez sokkal gyorsabban, hatékonyabban történhet, ha egyidejűleg a „másiknak” is be kell mutatnunk a magunk kultúráját. Nem programszerűen, feladatként, hanem játékos foglalkozások keretében.

Alapvető célcsoportunk az általános iskolás gyerekek. Nem határoltunk be szűkebb korosztályt, mert a foglalkozásokat nemcsak iskolai osztályoknak szántuk, hanem nyári táboros gyerekeknek is, sőt kisebb-nagyobb baráti, családi közösségek számára is alkalmassá akartuk tenni azokat. A program célja a korosztályok, illetve a generációk közti kapcsolat, együttműködés erősítése, továbbá hogy a gyerekek felfedezzék az időskor értékeit – miközben a feladatuk segítséget kérni az idősebbektől; olyan segítséget, amelyet csak ők adhatnak meg, aminek ők a birtokosai, ami az ő életük szerves része (volt).

A múzeumpedagógiai program tartalmi gerincét munkafüzetben foglaltuk össze. Ebben a négy közreműködő múzeum – a szombathelyi Vasi Múzeumfalu, a szentgotthárdi Pável Ágoston Múzeum, a lendvai Galéria és Múzeum, valamint a muraszombati múzeum és környezetük rövid bemutatása után öt néprajzi témakör következik. Ezeket egy-egy további fejezetben a magyarországi, rábavidéki szlovén nemzetiség, a szlovéniai, hetési magyar nemzetiség, valamint a velük szomszédos területek (a szlovéniai muravidéki szlovének és a vasi, leginkább az őrségi) néprajzi jellegzetességeinek bemutatásával állítottuk össze. A témakörök: 1. népi építészet és lakáskultúra, 2. népi táplálkozás, 3. népviselet, 4. népzene és néptánc, 5. népi gyermekjátékok.

Az egyes fejezetekben több, eltérő típusú feladat ismerteti meg a gyerekeket a témákkal, majd a fejezetek végén „házi feladatot” is kap a munkafüzet gazdája. A négy (táj)nyelv kifejezései folyamatosan keverednek a feladatokban, de mindig egyértelmű a jelölésük megfelelő színkódokkal: a sötétzöld a magyarországi (őrségi), a világoszöld a szlovéniai magyar (hetési) kifejezéseket jelöli, a sötétkék a szlovéniai szlovén (muravidéki), a világoskék pedig a magyarországi szlovén (rábavidéki) kifejezések színe. A memóriakártyára a munkafüzetben szereplő tárgyakból válogattunk, és mindegyik kép négyszer szerepel: a kártya neve váltva az egyik vagy a másik magyar vagy szlovén kifejezéssel. Az interaktív DVD-n az adott néprajzi témakörök területenkénti rövid összefoglalása mellett archív fotók, filmek, hangzó anyagok adatbankját, a foglalkozásokat segítő anyagokat találhatunk.

A Szentgotthárd környéki szlovének életmódja / Življenje Slovencev v Porabju című új állandó kiállítás a Pável Ágoston Múzeumban a programhoz illeszkedően született meg. A kiállításban alakítottuk ki a foglalkoztatóteret, amelyben projektor, két érintőképernyős számítógép és négy számítógép segíti a munkát. Az épületben egy teakonyhát is kialakítottunk a hagyományos ételek elkészítésére, sütésük-főzésük elsajátításához. Kézikönyvet is összeállítottunk a Szlovéniában és a Magyarországon megrendezett workshopok, a zárókonferencia anyaga és pilot-tábor anyagaiból. Emellett a munkafüzet, a kártya és a DVD tartalmi és módszertani bemutatása is megtalálható benne. A program a szentgotthárdi múzeum új állandó kiállítására épül: magát a kiállítást a programhoz alakítottuk ki.

De az interaktív DVD, valamint a kézikönyv segítségével a kiállítás ismerete nélkül is részben megvalósítható a program a munkafüzettel és a memóriakártyával. Erre annál is inkább szükség van, mivel a másik magyarországi helyszín a Vasi Múzeumfalu – újabban Vasi Skanzen – szlovén házához kötődően is létrejött a múzeumpedagógia program. Az eredeti elképzeléssel szemben itt nem tudtuk egy bentlakáshoz, kipróbáláshoz alkalmas 18. századi füstöskonyhás ház tárgyi világát – másolatokban – kialakítani, emiatt itt csak az alapprogram alkalmazható.

A munkafüzet feldolgozása sokféle módon történhet, és az is a cél, hogy a módszerek változatosságával, valamint az eltérő készségeket kívánó és fejlesztő feladatok révén a gyerekek érdeklődése minél jobban fenntartható legyen.

A foglalkozásokat három-négy fős csoportokban célszerű megvalósítani. A vegyes anyanyelvű csoportoknál ez kívánatos, és érdemes a csoportokhoz mentorokat állítani. A programot emellett – különösen az iskolai tanórákon – a frontális osztálymunkával, a projektmunkával, önálló kutatómunkával, tanulói kiselőadásokkal, és más módon is fel lehet dolgozni. A programot megismerő pedagógusok felvetették annak lehetőségét is, hogy egy egész témahetet vagy projekthetet érdemes szervezni a program munkafüzetéhez kapcsolódó teljes körű feldolgozáshoz, ezáltal gyakorlatilag valamennyi műveltségi területet magába foglaló oktatási-nevelési program valósítható meg.

A múzeumpedagógiai program eddigi felhasználói annak értékével kapcsolatban – hátterüktől függően – más-más dolgokat emeltek ki. A szlovént tanító tanárnő szerint a hazai szlovén származású gyerekek számára az anyanyelv tanulásának sokkal kedvesebb módja a program alkalmazása. A szlovén nemzetiségi politikus szerint a tanulók ezen a módon megismerhetik nemzetiségi kultúrájukat.

A pilot-táborban részt vevő felnőttek esténként közösen értékelték a nap eseményeit, végül pedig a teljes tábor tanulságait összefoglaltuk a projekt zárókötetében, a kétnyelvű múzeumpedagógiához készített kézikönyvben. Ezekből érdemes kiemelni néhány tanulságot. A népi gyerekjátékok megismerése örömet okozott a falusi és a városi gyereknek egyaránt, sőt a játékok révén a gyerekek szülei is részeivé válnak a programnak azzal, hogy felidéződhet bennük a saját gyerekkoruk. A segítő felnőttnek a segítés során nem a megoldást kell megadnia, hanem kérdésekkel rá kell vezetnie a feladat megoldására a csoportot, de nem a „helyes” válaszra, hanem a helyes útra, a helyes gondolkodásmenetre kell irányuljon a segítés. A munkafüzet „házi feladataihoz” a gyerekeknek beszélgetniük kell az idősebb korosztályokkal, tőlük információt kell gyűjteniük, így a korosztályok közötti együttműködéssel közelebb kerülhetnek egymáshoz a gyerekek és az idősebbek.

A magyar–szlovén határvidék köz- és magánintézményeinek (elsősorban az iskoláknak és a szünidős programokat szervezőknek), az önszerveződő csoportoknak (például az énekkaroknak) és a közszféra további képviselőinek (a média, a kisebbségpolitikai szervezetek stb. tagjainak) hálózatosodása, a kultúrák közötti párbeszéd múzeumpedagógiai programon túlnyúló kapcsolódása is várható. Egyes iskolák már jelezték rendszeres együttműködési szándékukat. Ugyanakkor például a népi táplálkozás egyes elemeinek a turizmusba, vendéglátóiparba való emelésének is tanúi lehetünk. A program a toleráns társadalmi környezet jövőbeni fejlődését segítheti a magyar–szlovén határ menti vegyes anyanyelvű térségben – példájával pedig a területen túlnyúló, hasonló társadalmi hatást érhetünk el. Mindezek által a múzeum pozitív társadalmi megítélése, közösségi elfogadottsága növekedik. Így a múzeum – más feladatai mellett – a kultúrák és a generációk közötti párbeszéd egyik központjává válik.

Januártól a vidéki múzeumok a helyi önkormányzatokhoz kerültek, a megyei múzeumi szervezetek megszűntek. Ennek következtében jelenleg éppen a múzeumpedagógiai program háttéranyagának szétválasztásán dolgozunk, hogy mind a szentgotthárdi gyűjteményben, a Móra Ferenc Városi Könyvtár és Múzeumban (korábban: Pável Ágoston Múzeum), mind a Vasi Skanzenben (korábban: Vasi Múzeumfalu) fenntartható legyen öt esztendeig a kidolgozott múzeumpedagógiai program. Bonyolítja a helyzetet, hogy a szentgotthárdi múzeum épülete 2012-ben állami tulajdonba került. A fenntartás szándéka közös – a mikéntje kérdéses.

Mi a program kidolgozóiként személyesen is érintettek vagyunk. Nem véletlen, hogy az időközben nyugdíjba vonult M. Kozár Mária már a projekt idején is önkéntesként végezte a munkáját, amely helyettesíthetetlen, hiszen rajta kívül nincs a hazai szlovén nemzetiség nyelvét beszélő, annak kultúrájába belenőtt képzett néprajzkutató. Ő a továbbiakban is kész önkéntesként részt venni a program megvalósításában. A munka végzéséhez persze megnyugtatóbb hátteret biztosítana a szentgotthárdi gyűjtemény szlovén nemzetiségi bázisgyűjteménnyé minősítése és ekként való kezelése.

A program azonban alkalmazható, adaptálható más kulturális – nyelvi, nemzetiségi – környezetben is. Országunk több muzeális intézményének muzeológusához, múzeumpedagógusához eljutottak segédleteink és a kézikönyv. Érdeklődve várjuk mások tapasztalatait!