JELLEN, WANDRASKÓ, PÁL

A magyar grafikai restaurálás a Monarchia időszakában a Szépművészeti Múzeumban és jogelődjében, az Országos Képtárban vette kezdetét. Német–osztrák orientáció – főként a bécsi Albertina és a berlini Kupferstich-Kabinett példája – alapján alakult ki a grafikai restaurálás kultúrája. Az első metszettisztító, a szolgai sorból felemelkedő Jellen Géza Gusztáv és utóda, az eredetileg könyvkötő Wandraskó Vári Bálint egyaránt német tanulmányutakon, német mesterektől sajátította el a papírrestaurálás művészetét. Wandraskó Vári gyakorlatilag a 20. század első felét lefedő tevékenysége alatt a Szépművészeti Múzeum műhelyében – grafikai restaurátor szakképzés hiányában, a fiatalabb generá­ciónak átadva a szakmai tapasztalatát – iskolát teremtett, amelyet az utóda,
Pál Tibor a Rákosi-rendszerben már nem folytathatott.

Az Országos Képtár komornyikjából a Szépművészeti Múzeum

első metszettisztítója: Jellen Géza Gusztáv

¶ A Szépművészeti Múzeum első grafikai restaurátora, pontosabban metszettisztítója, Jellen Géza Gusztáv szolgai tisztségben a jogelőd Országos Képtárnál kezdte a pályafutását.

¶ Jellen Géza Gusztáv a felvidéki Dobócán született 1856. október 31-én,1 apja, Jellen Ágoston erdőmester volt.2 A fővárosba közlegényként 1876 és 1879 között teljesített katonai szolgálata után került fel. Az Országos Képtár Történelmi Képcsarnok gyűjteményének szolgai állományában 1885. január 15-én véglegesítették,3 de korábban is itt dolgozott napidíjasként: a budapesti belvárosi plébánián 1884. május 1-jén ugyanis az Országos Képtár komornyikjaként kötött házasságot a Besztercebányáról érkező, szintén felvidéki Fábry Karolina Katalinnal.4

¶ Az Országos Képtár vezetésének eredeti koncepciója szerint 1885-ben a „megbízható, szorgalmas és előnyösen ismert és több oldalról melegen ajánlott egyénnek” jellemzett Jellen Géza eredetileg azzal a feltétellel nyerte el az állását, hogy a gipszöntésben is gyakorlatot szerez.5 A képtár 1885. február 15-én Stróbl Alajoshoz ajánlotta be: „méltóztassék nevezettnek műtermében oly irányban kijelölni munkakörét, hogy lehetővé tétessék neki a gipszöntéshez mielőbb kellő jártasságot, ügyességet elsajátítani.”6 Jellen tanulási kötelezettségének valószínűleg eleget tett, de ezt követően nem foglalkozott gipszekkel, így a Szépművészeti Múzeum megnyitásának időszakában nagy nemzetközi megrendelésekkel kialakított, egyebek mellett a Román Csarnokban elhelyezett gipszmásolat-gyűjtemény felállításában sem működött közre. Az Országos Képtár dokumentációjában 1891-ben már van adat arról, hogy – még mindig szolgai beosztásban – szakterülete a grafikai restaurálás lett.7

¶ Az Országos Képtárban az 1880-as évek végén vetették fel a metszetek korszerű tárolásának kérdését. Pulszky Károly igazgató – más nemzetközi példákkal összevetve – a világ egyik legnagyobb és legjelentősebb grafikai gyűjteménye,
a bécsi Albertina gyakorlatát tartotta követendőnek: „a kezelési nehézségek kikerülése végett… a nagy formátumot középen összehajtják s az összehajtott részt vászonsarokkal látják el. Ezzel elérik azt, hogy a nagyformátumot a II-ik nagyságú kartonra lehet montírozni.”8 Felterjesztésére válaszolva Csáky Albin kultuszminiszter 1889. november 22-én hagyta jóvá a bécsi eljárás itteni alkalmazását.9 Ennek az elavult eljárásnak ma már nincs nyoma a gyűjteményünkben.

¶ Jellen Géza a feleségével a Történelmi Képcsarnoknak otthont adó Stefánia úti egykori Műcsarnok épületében (ma Olof Palme Ház) lakott, távol a Magyar Tudományos Akadémián elhelyezett Országos Képtártól.10 Szolgai státusából adódóan többször is megaláztatásnak volt kitéve 1892-től: „a központtól távol lévő s ezen okból folyamatosan és teljes szigorral nem igen ellenőrizhető Történelmi Képcsarnoknál alkalmazott szolgában fontosabb megbízhatóság kellékeivel kell meglenni.”11 Végül 1893-ban az Országos Képtár főépületébe helyezték át,12 új lakhelye pedig – haláláig – a Szondi u. 79. lett.13

¶ A múzeumi munkák mellett Jellen magánmegrendelők számára is dolgozott.
Az ismert műgyűjtő, Ráth György is megkereste 1893-ban: „Jellen Gázának Károlyi 1597-iki magyar Bibliájából 182 levelet – köztük egy üres – egyszerű vízben való mosás és a papírnak a megfelelő két minta szerint való kiegészítése végett átadtam.” Ráth 1893. november 19-én írt kérelmet Pulszky Károlyhoz, hogy a restaurátornak a múzeum „hivatalos helyiségeiben, de a hivatalos órákon kívül a fent említett munkák… elvégzését megengedni méltóztassék”.14

¶ 1895-ben Jellen visszakerült a Történelmi Képcsarnokhoz magasabb szolgai beosztásban, laboránsként. Tevékenységét Pulszky elégedetten összegezte:
„a Történeti Képcsarnok grafikai sorozatának tisztítása s kezelése körül kellő buzgalommal jár el…, a metszetek tisztítása és a fotográfiák montírozása körüli ügyességével az intézet körül nagyon hasznos munkásságot fejt ki.”15

¶ Pulszky távozását követően a Németországból hazaérkező, ott már jelentős szakmai pályát befutó Térey Gábor szorgalmazta Jellen előléptetését Wlassics Gyula kultuszminiszterhez írt 1899. május 15-i kérvényében, „mert működését a metszetgyűjteményben s a Történelmi Képcsarnok metszetosztályának folyamatban lévő munkálatainál egy percre sem nélkülözhetem”. Ha mégsem kapna kinevezést, akkor – miként azt Térey kilátásba helyezi – Jellen „a főváros szolgálatába áll, hol részére már hasonló javadalom kilátásba helyeztetett”. Térey hozzátette, hogy a papírrestaurálási munkát így „nehogy külföldről hozandó munkaerővel s sokkal nagyobb költséggel legyek kénytelen végeztetni”.16 A kultuszminisztérium 1899. június 12-én az éves költségvetésre hivatkozva elutasító választ adott: Jellent „metszettisztítói állásra kinevezni állás hiányában nem lehet és hogy ily állás szervezésének költségeiről az 1900. évi költségvetésben gondoskodik”.17

¶ Ezt követően kezdődött el a metszettisztító műhely kapcsolata a legjelentősebb németországi múzeumokkal. Térey a berlini Königliches Museum (ma Altes Museum) intézményébe küldte tanulmányútra Jellen Gézát. A restaurátor 1899. augusztus 15-én kezdte meg továbbképzését E. Hausernél, akinek az Országos Képtár tiszteletdíjat is átutalt.18 Ezt követően Térey újból megkísérelte Jellen metszettiszíttói kinevezését,19 ezúttal eredményesen: Wlassics Gyula miniszter 1900. június 16-án nevezte ki a volt szolgát,20 és a fizetésén felül a metszetgyűjtemény felszerelésére is utalványozott.21 Így érkezhettek a berlini Kupferstich-Kabinett-től ólomsúlyok a metszetek tisztítás közbeni rögzítéséhez.22

¶ 1904-ben Jellen komoly szembetegséggel – a jobb szemén üvegtesti homállyal – küzdött, amit több hónapos gyógykezeléssel sikerült kikúrálni.

¶ A metszettisztító műhely 1905-ben újabb gépekkel gazdagodott: egy száz centiméter vágóhosszal, keskenyvágóval rendelkező Krause-féle lemezollóval, egy gömbölyű és ovális Franco kivágógéppel és egy sarokgömbölyítő géppel. Ezek beszerzésének szükségességéről Térey Gábor a következőképpen írt 1905. február 28-án, az újonnan épülő Szépművészeti Múzeumba való beköltözés előtt: „Tekintettel a… nagyszabású montírozási munkálatokra, a fönt említett három gép megszerzése föltétlenül kívánatos, amennyiben ezek hiánya a metszetgyűjteménynek új megfelelő kartonlapokra való áttételét és az új lapok montírozását nagyon megrekesztette és meglassította. Minthogy a grafikai osztály átköltözése április havában megtörténik, óhajtandó volna, hogy e gépek addigra megszereztessenek, nehogy… fennakadás” legyen. A Dessauer és Márkus cégtől megrendelt eszközöket már a Szépművészeti Múzeum Hősök terén felépült épületébe szállították.23 A Szépművészeti Múzeumban a metszettisztító műhely a félemeleten, a grafikai osztály földszinti három helyisége (az osztályvezető dolgozószobájaként is funkcionáló rajzgyűjteményi terem, kutatóterem, kiállítási terem [szekrényeiben a metszetgyűjtemény tárolva]) fölött közvetlenül kapott helyet.24

¶ Az 1906-os megnyitását követően a grafikai műhely egyik legfontosabb feladata a Lotz-kartonok restaurálása volt. A 991 kartont Lotz Károly a monumentális freskóihoz készítette azonos méretű szénrajzvázlatként.25 A hivatalos munkája mellett a restaurátor ekkoriban olyan magánmegrendelők számára is dolgozott, mint a Szépművészeti Múzeum egyik legjelentősebb adományozója, Majovszky Pál kultuszminisztériumi művészeti osztályvezető és műgyűjtő, Palkovics Ede szállodavezető, Scholtz Róbert festő-műgyűjtő és Wellmann Róbert festő.26

¶ Jellen szervezetét 1908 végén tbc támadta meg. Betegsége súlyosbodása miatt kéthavi vidéki, klimatikus környezetben történő gyógykezeléséhez előlegért fordult a kultuszminiszterhez, de ennek elbírálása már nem történt meg. A metszetrestaurátor 1909. május 23-án hunyt el.27 Az 1909-es éves jelentés úgy említi, mint „lelkiismeretes és nagyszorgalmú metszettisztítót, aki a Múzeum és a Történelmi Képcsarnok grafikai gyűjteményei körül óriási munkát végzett”.28

¶ A Szépművészeti Múzeum metszettisztító műhelye fejlesztésének és Jellen Géza restaurátori életműve összegzésének egyaránt szemléletes dokumentuma
a műhely berendezéséről 1909. szeptember 19-én készített szobaleltár, amely a grafikai restauráláshoz szükséges eszközöket veszi számba: Loeser-féle simító- és csomagolóprés, Krause-féle lemezolló, Dietz- és Liesting-féle gömbölyű-
és oválkivágó gép, Krause-féle sarokgömbölyítő gép, faprés, cédulalyukasztó,
2 db Schindler-féle forralógép, 2 db enyvtartó (réz, ill. bádog), 2 db bádogtálca áztatott papír szárításához, 4 db mosótálca a már tisztított metszetek részére,
6 db kék zománcos főzőedény, bükkfa vágódeszka, 65 db simításhoz való üvegtábla, 340 db ólomnehezék, 18 db üvegnehezék, 47 db kés, 4 db kefe, 2 db papírvágó olló, 2 db köszörűkő, késfenő bőrkészülék, 2 db csavarhúzó, lyukasztó, ringliző gép, gyémánt üvegvágó, körző, nagyító üveg, kalapács, 2 db szögfúró,
5 db vonalozó, 2 db szivacs, 210 db papírlemez, 2 db rajztábla, 4 db keretbe foglalt üveg a metszettisztításhoz, 11 db ecset, 19 db munkaruha (közte 12 db kötény), papíros körvágó gép kézi használatra, ill. asztalok, szekrények, székek, papírkosarak, létra, gyertyatartó, reflektorok, minimax, fogasok…29

„A ház jó szelleme, kire mindenki mindig biztosan számíthatott”:

Wandraskó Vári Bálint

¶ A metszettisztító műhely tevékenységének kiteljesítője Wandraskó Vári Bálint volt. Működéséről Vayer Lajos a Szépművészeti Múzeum történetének első ötven évét feldolgozó összefoglaló kiadványban a következőképpen emlékezik meg: a grafikai osztály korszakalkotó osztályvezetője, Hoffmann Edith „munkatársai közül a grafikai konzervátor műhely érdemes vezetője, Vári (Wandraskó) Bálint volt az, kinek ugyancsak több mint harminc esztendős lelkes és fáradtságot nem ismerő tevékenysége oly sokban járult hozzá az osztály elért eredményeihez. A régi és új szerzemények, a rajzok és metszetek, a százezernyi lap rengeteg tömege hosszú pályája alatt kivétel nélkül megérezte biztos kezének gondos munkáját. A kiállítások sikerében nagy része volt, a művészi érték méltó keretét ő teremtette meg.”30

¶ Az 1909-ben hirtelen grafikai restaurátor nélkül maradó Szépművészeti Mú­zeum nehezen talált megfelelő képzettségű mestert. A szintén felvidéki, 1876-ban Szepesváralján született Wandraskó Bálint könyvkötő31 látszott a legalkalmasabbnak az állásra, aki a századforduló legjelentősebb, művészi színvonalat képviselő magyar könyvkötő műhelye és nyomdája, a Gottermayer cég művezetője volt.32 A korszerű grafikai restaurálási eljárások oktatására a múzeum
a drezdai grafikai gyűjteményből, a Kupferstich-Kabinettből hívott szakembert. Eduard Samtleben metszetrestaurátor 1910. február 3-tól egy hónapon keresztül oktatta Wandraskót.33 Végleges kinevezésére 1910. augusztus 1-jén került sor, a hivatali esküt szeptember 1-jén tette le.34

¶ Hamarosan a nemzetközi szaktekintélynek számító Meller Simon, a grafikai gyűjtemény igazgatója közbenjárására Berlinben tett tanulmányutat: „Ez idei tavaszi tanulmányutamon, midőn az európai fő metszetgyűjtemények berendezését megtekintettem, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az összes e nemű intézetek között még mindig a berlini a mintaszerű. Azt hiszem, hogy a tervbe vett ellenőrzés helyett sokkal tanulságosabb volna, ha metszettisztítónkat rövid időre Berlinbe küldenénk, ahol kiképzését tökéletesítené.”35 A nemcsak művészeti, hanem grafikai restaurátori szakkérdésekhez is kiválóan értő Meller javaslatára 1911 októberében egy hónapig Wandraskó a berlini Kupferstichkabinett mesterétől, E. Hausertől tanulhatott.

¶ A Szépművészeti Múzeum festményrestaurátora, Beer József Konstantin felvetésére a német fővárosban a Kaiser-Friedrich-Museumban (ma Bode Museum) is tökéletesíthette a tudását Alois Hausernél „a festmények vászonra való húzása” terén.36

¶ Wandraskó Bálint szorosan együttműködött Beer József Konstantinnal: segített a vászonra festett festmények dublírozásában, a képek elöregedett hátoldalának új vászonra való felragasztásában.37

¶ Wandraskó a Szépművészeti Múzeum egyik legmegbízhatóbb szakemberévé vált: „A ház jó szelleme volt, aki éber lelkiismerettel ügyelt mindenre, kire mindenki mindig biztosan számíthatott. Ezermester ügyességével minden rábízott feladatot kitűnően oldott meg. Metszet- és rajzgyűjteményünk anyagának mintaszerű, remek montírozása az ő műve. (…) Már puszta megjelenésével megnyugtatólag hatott, zömök, tagbaszakadt alakja szinte a megbízhatóság megtestesítője volt. Mindig kedvvel és végtelen gondossággal dolgozott. Készséges tevékenységéből a munka öröme sugárzott, minden művén, még a legcsekélyebben is, a munka szépsége ragyogott. A régi céhek mestereire emlékeztetett, azoknak komoly szelleme, rendíthetetlen erkölcse élt benne.”38

¶ A munkahelyére Wandraskó mindennap Kispestről utazott be. Otthonában, a Kazinczy u. 16. alatti szoba-konyhás házban a feleségével, Tanács Stefániával, az anyósával, majd nevelt lányukkal, a neje árván maradt unokahúgával élt.39 Metszettisztítói tevékenysége mellett grafikák gyűjtésével is foglalkozott. A Szépművészeti Múzeum történetébe műtárgyak adományozójaként is beírta nevét. A Történelmi Képcsarnoknak 1923-ban báró Harkányi János (1859–1938) kereskedelmi miniszter heliogravűr-arcképét,40 1925-ben Oláh Miklós, gr. Esterházy Imre, gr. Barkóczy Ferenc és gr. Batthyány József esztergomi érsekek Ehren­reich után (?) készült nyomatait,41 illetve 1934-ben Komjáti–Wanyerka Gyula Petőfi Sándor és Nagykőrös című rézkarcait,42 a Szépművészeti Múzeumnak pedig ugyanekkor Komjáti–Wanyerka Gyula Tékozló fiú című rézkarcát43 ajándékozta.

¶ A grafikai restauráláson kívül Wandraskó „egyéb munkákat is szívesen vállalt. Sokat dolgozott festményeinken, főként a képek új vászonra húzásával foglalkozott. Továbbá ő végezte az antik terrakotta-gyűjtemény, valamint a régi (közép- és újabbkori) szobrászati gyűjtemény újjárendezése alkalmával a technikai kivitelezést. Kiállítást rendező tisztviselő nála jobb segítséget keresve sem találhatott.”44 A modern szoborgyűjtemény rendezésében is tevékenyen közreműködött.45

¶ A korabeli névmagyarosítási hullám során Wandraskó is a névváltoztatás mellett döntött: 1934. október 2-án, 58 évesen – szülőhelyére utalva46 – a Vári vezetéknevet vette fel.47

¶ Szakterületén jelentős pedagógiai tevékenységet fejtett ki: ő volt „a ma Magyarországon dolgozó összes metszetkonzervátorok mestere” – miként utóda, a mellette 1935-től gyakornokként dolgozó Pál Tibor 1950-ben írta.48

¶ 1941-ben – 65. életévét betöltve – nyugdíjba vonult.49 A második világháborút követően, 1945-ben azonban „a hívó szóra azonnal sietett a feldúlt Múzeum segítségére. Bár ekkor már egészsége az ostrom következtében erősen meggyöngült, mégis hónapokig dolgozott grafikai gyűjteményünk helyrehozatalán.”50 Genthon István főigazgató „a Szépművészeti Múzeumban kb. ¾ évig tartó különleges munkálatok elvégzésére ideiglenesen alkalmazta”. Ezt hagyta jóvá 1945. augusztus 8-án a Nemzeti Múzeum Tanácsának jogkörét gyakorló főigazgatói értekezlet,51 amely szeptember 5-én a tiszteletdíja felemeléséről is határozott.52

¶ Wandraskó Vári áldozatos munkát végzett: „A rajz- és metszetlapok újramontírozásával, restaurálásával foglalkozott egészen addig, amíg utolsó, súlyos betegsége le nem verte lábáról.” 1948-ban a Szépművészeti Múzeum és Kispest köztiszteletben álló személyiségeként halt meg.53

A Rákosi-rendszer politikai áldozata:

Pál Tibor

¶ A Szépművészeti Múzeum grafikai restaurátorai közül Pál Tibor életét határozta meg leginkább a tragikus 20. századi történelem. Szépen ívelő szakmai előmenetelének a málenkij robot vetett véget, majd túlélőként hazaérkezve a Rákosi-rendszer diktatúrája a munkájától is megfosztotta.

¶ Pál Tibor 1912. július 8-án Isaszegen született.54 Elődeitől eltérően ő képzett grafikusművész is volt: az Iparművészeti Főiskola Grafikai Tanszékén szerezte meg a diplomáját.55 Ezt követően a Szépművészeti Múzeumban 1935. december 13-án ideiglenes gyakornokként kezdte restaurátori pályáját mestere, Wandraskó Vári Bálint mellett.56 1937-ben, szakaltiszti beiktatása57 előtt Oroszlán Zoltán a következő ajánlást írta a számára: „közvetlen elöljárójának véleménye szerint is munkáját mindig tanulékonyan, becsülettel és rendesen végezte. Hivatali szolgálata alatt ellene semminemű fegyelmi vagy erkölcsi kifogás nem merült fel és így nevezettet kinevezésre a legmelegebben ajánlhatom.”58 Wandraskó Vári nyugdíjazását követően, 1941-ben díjnoki,59 majd 1943-ban segédtiszti kinevezést kapott.60 A grafikai restaurálás mellett a vászonképek dublírozása is a feladatköréhez tartozott.61

¶ A második világháborúban Pál Tibor egyike volt azon megközelítőleg hétszázezer magyarnak, akik a málenkij robot áldozatául estek. Orosz hadifogságának szomorú dokumentációja a Szépművészeti Múzeumban hazaérkezése napján, 1947. július 7-én szolgálattételre való jelentkezésekor kiadott igazolás:

„Igazolvány

Alulírott igazolom, hogy Pál Tibor múzeumi segédtiszt 1947. július 7-én orosz hadifogságból hazaérkezett és szolgálattételre jelentkezett.

Budapest, 1947. évi július hó 7.”

¶ Pál Tibor egészségi állapotát annyira megviselte a kényszermunka, hogy orvosi rendeletre kéthavi szabadságot kellett kérnie, amelyet a Nemzeti Múzeum Tanácsa augusztus 5-én július 11-től szeptember 11-ig bezáróan jóvá is hagyott.62

¶ Az 1946-ban megkezdődött B-listázás során a Nemzeti Múzeum Tanácsa – a 10.430/1946 M. E. sz. rendelet alapján alakított – létszámcsökkentő bizottsága 1947. július 31-én kelt határozatával Pál Tibort „a közszolgálatban megtartandónak jelölte ki”.63 Genthon István főigazgató szorgalmazására, „igen értékes és fontos” munkája révén magasabb fizetési kategóriába is előléptették.64 Múzeumi tevékenysége mellett a délutáni órákban magán megbízásokkal foglalkozott, amit a Nemzeti Múzeum Tanácsa 1947. november 12-én engedélyezett neki.65

¶ Pál Tibor restaurátori tevékenységével kapcsolatban egy saját kezű beadványa is fennmaradt, amelyet 1950. április 15-én Ortutay Gyula kultuszminiszterhez címzett a klórral való metszetrestaurálás kérdésében. Pál Tibor elődje pedagógiai tevékenységére is utalva írja: „Az Orsz. Szépművészeti Múzeumban a grafikai konzerválás azokkal a módszerekkel és vegyi anyagokkal történik, amelyekkel… Vári-Wandraskó Bálint konzervátor dolgozott.” Ezután hangsúlyozza, klórral csak erős szívó képességű színezetlen, fekete-fehér metszeteket lehet tisztítani, de ez is igényes munka: „Fekete-fehér nyomású, és erős szívó képességű papírra nyomott metszeteket a klóros tisztítás után 24 óráig folyton folyó vízben kell tárolni.” A legértékesebb grafikák esetében azért sem lehet klórt alkalmazni, mert „esetleges épületkárok, beázás, tatarozási munkák következtében előálló, vagy más nedvesség esetén se következhessék be a gombásodás jelentkezése.” 1945 után már nem is használtak egyáltalán klórt, de anyagi okok miatt ismét napirendre került a megrendelése.

¶ Pál Tibor inkább a költségesebb hipermangánt javasolta, a klór egészségkárosító hatása miatt is: „A most meginduló metszettári rendezés folyamán a régóta tisztításra váró harmad-, negyedrangú anyag is tisztításra kerül, így vált szükségessé a nagyobb mennyiségű klór igénylése. Ha a klór helyett a drágább hipermangán anyagot megkapjuk, ez mindenesetre a metszettisztításnál ugyanazt az eredményt éri el és a metszettisztító konzervátor egészsége sokkal kevésbé lesz káros, mint a klórral való dolgozás.”

¶ Oltványi Imre főigazgató a miniszter részére az alábbi megjegyzéssel egészítette ki a beadványt: „A klóros tisztítás kérdésében régebben is merültek fel viták (Vári-Wandraskó, Varjú Domokos) s ennek következménye, hogy a felszabadulás óta ezt az eljárást a múzeumban nem alkalmazták.”66

¶ A B-listázás alatt még Pál Tibor megtarthatta állását, de nem sokáig, mert 1950-ben a hatalom rajta keresztül statuált példát. Eltávolítási koncepciós ügye a rendszer ellenségeinek tartott személyek elleni kíméletlen fellépés dokumentuma. A málenkij robotot megjárt Pál Tibort néhány, a diktatúrát bíráló megjegyzése miatt bélyegezték ellenségnek, a korszak politikai zsargonjával élve – teljesen eltávolodva a szó eredeti jelentésétől – „fasisztá”-nak. Kató György párttitkár és Szabadics Mátyás ÜB-titkár a restaurátor azonnali elbocsátását követelték 1950. június 2-án kelt levelükben:

¶ „Pál Tibor az elmúlt rendszerben is fasiszta volt, ezt nem titkolta, az ma is és ma sem nagyon titkolja, ha olyan személlyel kerül össze, aki előtt úgy véli, beszélhet, vagy ha nem tud uralkodni magán és elszólja magát. Egy néhány konkrét eset: Berda Ernőné, akkori párttitkár szakszervezetellenes magatartása miatt nagyon megrótta. Zsdanov elvtárs elhunyta alkalmával gyalázkodó kijelentéseket tett vele szemben Palotás Pál, akkori múzeumi dolgozónk előtt, aki most ÁVO-őrmester, tanúkihallgatása lehetséges. Legutóbb egy dekorálás alkalmával Szlovák György elvtársunk írásban jelentette, hogy amidőn Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak képeit felvitte Pálhoz felkasírozás céljából, Pál a képekre durva kijelentést tett. Később megijedt szavai következményétől és azt mondta, hogy persze ezt nem a személyekre, hanem a plakátokra értette, majd annyira megzavarodott, hogy másról kezdett beszélni és azt mondta, hogy a munkások ismét büdös húst fognak enni, mert a KÖZÉRT-be már csütörtökön beszállították a húst, de csak szombaton szabad kimérni. Erről az utóbbi esetről, mint fentebb említettük Szlovák elvtárs írásbeli jelentést tett a Pártszervezetnek, ezt az Államvédelmi Hatóságnak azonnal megküldöttük.

¶ Ezek a felsorolt esetek azonban nem csak egyes esetek, általános azonban mindenki véleménye róla, hogy magatartása teljes egészében ellenző mai szocialista világrendünkkel. Ezt nem tartja magában, ahol lehet, ha másként nem, de gúnyos ajakbiggyesztéssel vagy kézlegyintéssel adja tudtul véleményét.”

¶ A levél kiemeli Pál Tibor konfliktusát a Szépművészeti Múzeum nagyhatalmú párttitkárával, Berda Ernőné Krikovszky Gizellával (férje festőként a szocialista realizmus egyik képviselője), aki a Népművelési Minisztérium Képzőművészeti Főosztály osztályvezetőjeként még csak a múzeum személyi állományába sem került. A kultuszminisztérium 1950. június 21-én azonnali hatállyal, illetményeinek teljes megvonásával függesztette fel Pál Tibort.67 Később ismét dolgozhatott a szakmájában: az ötvenes évek végétől a Kiscelli Múzeum restaurátoraként működött.68

¶ Pál Tibor távozásával sajnálatos módon véget ért a Szépművészeti Múzeum grafikai restaurálásának német–osztrák példa alapján kialakított, a múzeum műhelyében informális pedagógiai munkával továbbörökített hagyománya.