Kortársak be és ki

MúzeumCafé 29.

Nagyon kíváncsi lennék, hogy akár még a világ kortárs képzőművészeti életére az átlagosnál nagyobb figyelmet fordító hazai érdeklődők közül is hányan ismerték „a világ vezető művészeti magazinja” alcímű FlashArt folyóiratot azt megelőzően, hogy ez év elején meg nem jelent a lap magyar nyelvű változata. (Az 1979 óta világszerte a legismertebb, ma már több tucat országban jelen lévő angol nyelvű kiadás mellett mindeddig csak az elsőként 1967-ben Rómában alapított olasz, illetve 2003 óta egy Prágában szerkesztett cseh és szlovák nyelvű változata létezett az újságnak.) A magyar kiadás tehát a maga mostantól kéthavonta megjelenő 102 oldalával (amiből az első két számban – ha jól számoltam – 27, illetve 26 hazai kortárs galériák, illetve művészeti kiadványok hirdetéseként nyújt szinte teljes aktuális „programajánlót”), részben az anyakiadásból átvett-fordított, illetve nagyobb részben a magyar FlashArt részére készített saját írásaival egyfelől igencsak fontos igazodási pontja, másfelől meg fóruma lehet a magyarországi kortárs művészeknek, valamint az ő és nemzetközi kollégáik munkái iránt érdeklődő olvasóknak. A FlashArtot a Műcsarnok mint a kortárs művészet bemutatására alapított legnagyobb hazai kiállítási intézmény adja ki, és a nagyobb újságosok és a fontosabb könyvesboltok mellett művészeti galériákban és múzeumshopokban lehet megvásárolni (695 forintos áron). A lap főszerkesztője Rieder Gábor művészettörténész, akinek a téma iránti érzékenységét és szerkesztői vénáját már több korábbi művészeti kiadványból (Artmagazin, artportal.hu) ismerhetik az érdeklődők. Ami az első két számot illeti, van bennük interjú Nicola Trezzivel, a Flash Art New York-i szerkesztőjével (mégiscsak ő az anyalap feje, de amúgy is erősen érdeklődik Kelet-Közép-Európa művészete iránt), a nemzetközi részekben szerepel Gerhard Richter, Ilja és Emilia Kabakov, valamint Erik Bulatov, szó esik kortárs brit és skandináv művészetről, míg a saját anyagokból többek között Csörgő Attila bécsi, Maurer Dóra isztambuli, valamint Fehér László Saint Étienne-i és Kicsiny Balázs St. Louis-i kiállításait, a Műcsarnokban bemutatkozó Bernar Vanet-t, a Berlinben élő Magyar Ádám és a talán éppen a nemzetközi karrier küszöbére érő Dezső Tamás (lapunk munkatársa) fotóit, a szentendrei MűvészetMalmot és a kolozsvári Ecsetgyár fiatal, magyar és román alkotókból álló művészkolóniáját, illetve az abból „kinőtt” kolozsvári-berlini Plan B Galériát ismerhetjük meg – plusz még sok minden mást, például jó néhány kiállításkritikát is. A második számban már egyes hazai anyagok angol nyelvű összefoglalója is szerepel, és szó van arról is, hogy a jövőben nemcsak a magyar kiadás vesz majd át anyagokat az anyalaptól, de a magyar művészeket bemutató írások némelyike is megjelenik majd a „világkiadásban”. Vagyis a FlashArt nemcsak behozza hozzánk a világ mai művészetét, de talán segít megismertetni ott a mi kortárs alkotóinkat is.

 

Flash Art Hungary

A Flash Art nemzetközi lapcsalád magyar kiadása, Budapest, 2012