Miután az ENSZ 2001-et az önkéntesség nemzetközi évének nyilvánította, szimbolikus jelentőségű, hogy tíz évvel később az Európai Unió is az önkéntességnek szentelte ezt az évet, külön hangsúlyozva az aktív állampolgárság fogalmát. Marian Harkin ír európai parlamenti képviselő szerint „az önkéntességet nemcsak társadalmi értékként, hanem hatékony és fenntartható fejlődési stratégiaként kell szemlélni”. A kampány hivatalos szlogenje: Önkéntesként a változásért!

Az Európa Unió szinte minden országában létezik már hivatalos definíció az önkéntességre, de mindenütt közös kritérium, hogy soha nem lehet kötelező, nem járhat érte pénzbeli ellenszolgáltatás, és mások javát kell szolgálnia. Az önkéntesség tehát olyan tevékenység, amelyet egyénileg vagy csoportosan, rendszeresen vagy alkalmanként, belföldön vagy külföldön a közös jó érdekében személyes akaratból végeznek. Az önkéntes nem helyettesíti a fizetett munkaerőt, de munkálkodása hozzáadott értékként jelenik meg a fogadó szervezet életében. Az önkéntesség a társadalom különböző szintjein kiemelten fontos szerepet tölt be: az egyes ember számára sokoldalú tanulási tapasztalatot nyújt, lehetővé teszi a szociális készségek és kompetenciák fejlesztését, a szervezetek szintjén fontos szerepet játszik a szolgáltatások elérhetővé tételében és minőségük fejlesztésében, és nem utolsósorban erősíti a társadalmi kohéziót, segít környezetünk és közösségünk jobbá tételében, hozzájárul a szolidaritáshoz.

Az önkéntesség hazai hagyományai után kutatva emlékezetemben először az „önként és dalolva” szókapcsolat ugrik be, meg az önkéntes tűzoltók (Ausztriában és Németországban amúgy vidéken kizárólag belőlük áll a tűzoltóság!), aztán felrémlik a kommunista szombat és a társadalmi munka is: itt is önkéntesen, bár kevésbé saját akaratból, de a közért, ellenszolgáltatás nélkül végezhettünk munkát. Kétségtelen, hogy mi itthon nem rendelkezünk olyan hagyományokkal és történelmi háttérrel az önkéntesség terén, mint az angolszász országok, de az is valószínű, hogy nincs az országnak olyan szeglete, települése, kisvárosa, ahol ne önkéntes munkában, a közösségi összetartozás jegyében jöttek volna létre alkotóházak, tájházak, falumúzeumok. Barátom meséli, hogy középiskolás korában mennyire meghatározó élménye volt szülővárosa múzeumában hasznosnak lenni: könyveket rendezgetni, tárlatvezetést tartani.

Önkéntes segítők mindig is voltak a kultúra, a művészetek területén is, és vannak ma is, szerencsére már a spontán megnyilvánulások helyett egyre inkább szervezett formában. Múzeumi honlapokat böngészve egyre több olyan felhívással találkozhatunk, amelyek meghatározott feladatra keresnek önkénteseket: a Magyar Földrajzi Múzeum szakkönyvtára földrajzi érdeklődésű könyvtári önkéntest, a Ludwig Múzeum pedig az októberben nyílt Yona Friedman életmű-kiállítás installációjának építési munkálataihoz toborzott önkénteseket. De itt kell megemlíteni a Szépművészeti vagy a Skanzen (ezen a területen a két legszervezettebb hazai múzeum) önkéntes oldalait, ahol az intézmények profiljának megfelelően például az információs pult működtetéséhez, a gyerekfoglalkozások lebonyolításához, az audio guide nyelvi mutációihoz vagy éppen kertészkedéshez, bolti kisegítő feladatokhoz keresnek segítőket. Másrészt gyakori a még nem teljesen körvonalazott feladatmeghatározás is, lásd a Néprajzi Múzeum honlapját: „Érdeklődik a néprajz és a múzeumi munka iránt? Szereti a változatosságot? Van szabadideje? Jók a kommunikációs készségei? Beszél idegen nyelveken? Szeret kézműveskedni? Tegye próbára tudását és képességeit, jelentkezzen önkéntesnek a Néprajzi Múzeumba!”; hasonló felhívást találni az Iparművészeti Múzeum honlapján is. A szegedi Móra Ferenc Múzeum az országban elsőként indított középiskolások számára önkéntes tárlatvezetői képzést, hogy megismertessék és megszerettessék a középiskolásokkal a múzeumi világot; hasonló feladatokra indít célirányos múzeumi képzést a miskolci Herman Ottó Múzeum szépkorúak számára. A Petőfi Irodalmi Múzeum pedig múzeumi önkénteskoordinátor-képzést hirdetett érdeklődő munkatársak részére. A honlapokon az önkéntes programok keretében nyújtott gazdag kínálatról is tájékozódhatunk: ingyenes tárlatvezetések a Kogartban, a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága szervezésében, a Magyar Nemzeti Galériában. És végül két kiragadott konkrétum az önkéntes munka megvalósulására: a kemencei Erdei Múzeumvasút, amelyet kizárólag önkéntes munkával működtetnek, vagy a túrkevei Finta Múzeum épülete, amelynek tetőtéri munkálatai lebonyolításához is önkéntes, külső segítséget vettek igénybe 2007-ben.

A hazai szervezett önkéntes múzeumi munka úttörőjének számító Szépművészeti Múzeumban 2006-ban született meg az Önkéntesprogram (ÖP) ötlete, elsősorban az információs pult hiányának pótlására, amit ma teljes egészében önkéntesek üzemeltetnek, illetve a múzeumi szolgáltatás színvonalának emeléséhez a legkülönbözőbb területeken. Csordás Izabella közönségszolgálati osztályvezetőtől, az ÖP alapítójától és koordinátorától tudom, hogy 2006-ban az első felhívásra 145 fő jelentkezett, majd hatvanan kezdték el segítő tevékenységüket a múzeumban; számuk ma már száz feletti, s az elmúlt négy-öt évben csaknem 37 ezer munkaórában (4700 munkanapban) segítették az intézmény működését. Segítő munkájuk a fent említetteken kívül kiterjed a könyvtári katalogizálásra, rendezvényeken való segédkezésre, a Baráti Kör támogatóinak regisztrálására, irodai adminisztrációra, sőt saját informatikus önkéntesüknek köszönhetik az ÖP weboldalát. Egy éve nagy sikerrel működtetik a Kezet rá! programot: a látogatók kuriózumként megélve eredeti egyiptomi műtárgyakat vehetnek kézbe, miközben az önkéntesek mesélnek azokról.

Ötévnyi tapasztalatszerzés és gyakorlat után idén tavasszal szervezték meg az első múzeumi önkéntes koordinátorképzést (a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány és a Szépművészeti Múzeum együttműködésében), amelyet tíz szervezet 12 képviselője végzett el; ők ezután több helyen is kiépítik majd önkéntes segítőik körét.

Magyarországon 2005 óta szabályozza törvény a közérdekű önkéntesek foglalkoztatását. Csak összehasonlításképpen: a londoni Tate önkéntesprogramja 1977-ben, a New York-i Museum of Modern Arts önkéntesprogramja 1984-ben jött létre, a British Museum pedig 1988 óta foglalkoztat önkénteseket. És bár tapasztalatban behozhatatlan előnyűeknek tűnnek ezek az intézmények, a „későn jövők” helyzeti előnyt is kovácsolhatnak a korábban nem ismert technikai eszközök használatával. Csordás Izabella meséli: a londoni Victoria & Albert Museum infópultjában még ma is egy határidőnaplóba jegyzik fel az önkéntesek beosztását, míg náluk ugyanerre az önkéntes informatikus fejlesztésének köszönhetően egy könnyen kezelhető szoftvert használnak.

A különbségek abban is mérhetők, hogy a társadalom mely rétege, korosztálya fogékony az önkéntes munkára. Angolszász területen nagy hagyománya van a nyugdíjba vonult, ráérő generáció tevékenységének; nyugdíjas orvosok tartanak például szakmai tárlatvezetéseket az orvostörténeti múzeumokban. Eközben jelentős energiákat fektetnek a fiatalok bevonásába is: a munkavállalás során előnyt élveznek a magukat önkéntes területen is kipróbált jelentkezők. Ezzel szemben idehaza a 35 év körüli korosztály a meghatározó, akik inkább profitálni akarnak az önkéntességből: szakmai fejlődésükhöz kívánnak új ismereteket szerezni, nyelvet szeretnének gyakorolni, a szabadidejüket tartalmasan eltölteni, és persze nem utolsósorban az ezzel a munkával járó kedvezményeket élvezni. Ők azonban mobilabbak, egy-két évre lehet velük számolni, szemben a program stabilitását adó 50-60 évesek generációjával.

Tudva azt, hogy az unióban Ausztriában a legmagasabb az önkéntes munka aránya, meglehetős csalódást okozott a Kunsthistorisches Museum és az Albertina honlapja: valószínűleg itt is akadnak ugyan önkéntesek, de nyoma sincs szervezett jelenlétüknek. Ugyanakkor jobbnál jobb múzeu-mi oldalakra akadtam német nyelvterületen: önkéntesbörzékre, kézikönyvekre, tanulmányokra, működő gyakorlatokra, felhívásokra. És jó példa lehet mindenkinek a www.netbem.eu oldala, amely a civil szerepvállalás múzeumi hálózata, fóruma német nyelvterületen (német, osztrák, svájci koordinációval); célja, hogy negyedévente tudósítson az aktuális hírekről, érdekes gyakorlati példákról, menedzsmentről, minden olyasmiről, ami a múzeumi civil szerepvállalást érinti.

Örömteli, hogy az önkéntesség hasznát, értékét felismerő múzeumok sora egyre bővül idehaza is. De nem árt tudni, hogy az önkéntes munka sincs teljesen „ingyen”: nem magától működik, hanem jelentős szervezést igényel. Hosszú távon az önkéntes-erőforrások megtartása az intézményi fenntarthatóság egyik kulcsává válhat. Az önkéntesek közreműködésével a tudomány és a művészetek egykori templomai valóban kinyílnak a nagyközönség előtt, hisz maguk az önkéntes munkát végzők is bennfentessé vállnak kicsit a múzeumokban, egy oda-vissza átjárható, folyamatosan szélesíthető hidat építve a múzeum és a társadalom között.