LELÉPTEK A FALVÉDŐRŐL

DIAFILM: A MAGYAROK TARTJÁK ÉLETBEN

MúzeumCafé 74.

A meséhez hozzátartozik a diafilm, legalábbis így volt ez az „átkosban”, de úgy tűnik, sem a rendszerváltás, sem a digitális forradalom nem volt olyan erős, hogy a diafilmet a múltba száműzze, a világon egyedül Magyarországon ma is jelennek meg új filmek. Sőt múzeuma is van a diának, az viszont a lehető legkorszerűbb: bárki otthonából végignézheti gyermekkora kedvenc meséit, vagy épp az ’56-os „disszidenseket” gúnyoló, mesébe rejtett propagandafilmet.

Hófehérke és a hét törpe, F. Györffy Anna rajza, először kiadva 1955-ben dia.osaarchivum.org

Hófehérke és a hét törpe, F. Györffy Anna rajza, először kiadva 1955-ben dia.osaarchivum.org

¶ A szalagos diafilm a háború után az egész világon ismert volt, de leginkább csak a szocialista tábor országaiban terjedt el. Nyugat-Európában és a tengerentúlon inkább oktatási célra használták az ötvenes években, de a nagy mozisikerekből is készült adaptáció, a legutolsó amerikai diafilm a Star Wars első része volt a hetvenes évek végén. A szocialista országokban tovább tartott a virágkor, és leginkább a mesék domináltak. A népszerűbb darabok, mint a Hófehérke, a Csipkerózsika vagy a máig csúcstartó Öreg néne őzikéje évente 50-60 ezres példányszámban jelentek meg idehaza, a legkedveltebbekből egy-két millió darabot is legyártottak az évtizedek során. Nem beszélve a szovjet diafilmek csillagászati számairól.

Babszem Jankó kalandjai, Benkő Sándor rajza, először kiadva 1956-ban dia.osaarchivum.org

Babszem Jankó kalandjai, Benkő Sándor rajza, először kiadva 1956-ban dia.osaarchivum.org

¶ 1990 után azonban nemcsak a rendszer, hanem a diafilm pia­ca is összeomlott, amit a VHS-kazetták elterjedése, végül
a digitális forradalom tett teljessé. Legalábbis így volt ez minden más országban, kivéve Magyarországot. Ennek valószínűleg az az oka, hogy Balogh Ákos, a Libri tulajdonosa fantáziát látott a Magyar Diafilmgyártó Vállalat megvásárlásban a kilencvenes évek közepén. Valószínűleg nem élete üzleteként tekintett rá, hanem inkább a műfaj iráni nosztalgia vezette. A vállalat korábbi privatizációja egyébként – nem épp tipikus módon – meglehetősen körültekintően zajlott. Ugyanis az ötvenes években alapított cégnél felhalmozódott sok százezernyi eredeti grafika közgyűjteménybe, az Országos Széchényi Könyvtárba került. Hiszen nemzeti kincsről van szó, olyan művészek rajzairól, mint például Zórád Ernő. Az ötvenes évek propagandafilmjeinek vagy a Kádár-kor oktatófilmjeinek pedig kortörténeti értékük van. Az új tulajdonos felhasználási jogot szerzett a rajzok fölött, ha egy korábbi filmet ki akar adni a Diafilmgyártó Kft., az OSZK-tól kéri el a rajzok immár digitális másolatát. A kilencvenes években csak az archívumból dolgoztak, régi filmeket adtak ki újra, évente hármat-négyet. Ekkor már természetesen csak meséket. Aztán a 2003-as volt az első év hosszú idő után, hogy új filmmel, a Kis Mukk kalandjaival jelentkeztek. Számos mai meseíró keresi meg őket, fontosnak tartják, hogy adaptálják műveiket, így jelent meg például a Bogyó és Babóca is diafilmen. A sikert ma már nem százezres példányszámokban mérik, de „kétezer eladott szalag már nagyon jónak számít”, mondja Lendvai Gabriella,
a Diafilmgyártó Kft. ügyvezetője. A cégadatbázisból az is kiderül, hogy mára üzletnek sem rossz a diafilm, a cég 90 mil­liós árbevétel mellett csaknem 30 milliós eredménnyel zárta a tavalyi évet. Idén öt új és három régi filmet adtak ki. Megoldódott a diavetítők gyártása is, hiszen a nyolcvanas években készült darabok mára már jórészt felmondták a szolgálatot. Egy cég Kínában a magyar piacra gyárt készülékeket. „Próbálkoztunk betörni a volt szocialista országok piacára, Európa legnagyobb játékvásárán, a nürnbergin is kint voltunk, de értetlenség fogadta a diafilmet”, teszi hozzá az igazgató. Viszont a külföldre települő vagy kint dolgozó magyar családok ma is nagy számban visznek magukkal diafilmeket, hiszen a nyelvtanulás, az olvasni tanulás hatékony eszköze a közös filmnézés. Azt a paradoxont, hogy a digitális forradalom hogyhogy nem söpörte el ezt az analóg „őskövületet”, Lendvai Gabriella azzal magyarázza, hogy a diafilmnézés a mesélésnek egy olyan közös formája, amelyet nem tesz lehetővé más módszer: „A besötétített szobán a falra vetülő színes képek a legautentikusabb hangon, a szülő hangján szólalnak meg, bármikor megállhatnak a vetítésben, megbeszélhetik a látottakat a családtagok.”

A törökök és a tehenek, Csermák Tibor rajza, először kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

A törökök és a tehenek, Csermák Tibor rajza, először kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

¶ A magyar diafilm több mint százéves múltra tekint vissza, az első tekercsek az ismeretterjesztést és az oktatást szolgálták. Úgy tudni, idehaza először 1913-ban a Székesfővárosi Pedagógiai Filmgyár készített diatekercseket, mint neve is mutatja, mindenekelőtt az iskolai oktatást segítette; legismertebb filmjei a Tavaszi munkák a kertben, a Fenyőfa útja, A Tisza és a A Duna voltak. Az 1920-as évek végén a Falu Urániája nevű ismeretterjesztő társaság az egész országot a nyakába vette, hogy akkumulátoros diavetítővel mezőgazdasági oktatósorozatokat, népmeséket, híres emberek életéről készített diafilmeket vetítsen. Ezek a filmek még gyúlékony alapanyagra, nitrofilmre készültek, azért vagy másért, a háború előtt nem vált széles körben ismertté a diafilm, Bíró Ferenc gyűjtő és kutató szerint százötven cím jelenhetett meg ebben az időszakban. A diafilm virágkora a háború után jött el, 1952-től már biztonságos nyersanyagra készítették őket. Innentől vált a legtöbb gyermekes otthon alapfelszerelésévé a diavetítő. Ekkoriban alakult a Magyar Diafilmgyártó Vállalat, mely a következő évtizedekben ontotta a filmeket. A címek kétharmada oktató-, ismeretterjesztő film volt, csak a maradék a mese. A példányszámok esetében azonban fordított volt az arány.

¶ Természetesen a párt hamar megtalálta a diafilmek szerepét
a propagandában. Illés Béla szövegével Rákosi Mátyás „harcos életéről” is készült diafilm, de a fémgyűjtés népszerűsítésében vagy a krumplibogár elleni harcban is szerepet szántak neki. A mozi általánossá válása idején is használták a diafilmeket, például a téeszesítés sikereiről 1959-ben készült propagandafilmnek elkészítették a diaváltozatát is, hogy azokba a falvakba is eljusson a jó hír, ahová a villany még nem. A legtöbb esetben azonban mesébe csomagolva juttatták el a párt üzenetét. A Hűtlen kutya kalandjai Ugatóniában című opus például azt regélte el, hogy Nyugaton sem fenékig tejfel az élet, sőt jobb meghunyászkodva hazatérni. Ezekből a darabokból rendezett 1998-ban az OSA Dia, mese és meggyőzés címmel kiállítást, mely bemutatta a műfajt alakító szociológiai, politikai és technológiai hátteret is. A kiállítás anyagát Bíró Ferenc gyűjteménye adta, aki szerint az Egyesült Államokban készült propagandafilmek sem maradtak el abszurditásban
a szocialista „versenytársaiktól”.

¶ Bíró Ferenc könyvtárszakos hallgatóként kezdett foglalkozni a gyermekkorából ismert diákkal. Kiderült ugyanis, hogy a korabeli könyvtárügy nem boldogul a diafilmek besorolásával, egységes leírásával. Bíró 1974-es szakdolgozatával oldotta meg ezt a problémát. Annyira beleszeretett a diafilmekbe, hogy szenvedélyes gyűjtőjükké és kutatójukká vált, ma az övé a legnagyobb, több mint ötezres kollekció az országban. Sikerült beszereznie a háború előtti darabokat is, a rendszerváltáskor sorra járta a megszűnő állami intézményeket, „társadalmi szervezeteket”, a KISZ-től, az MHSZ-ig, hogy elkérje a kidobásra ítélt felvételeket. De valóságos aranybányák voltak a lomtalanítások vagy a bolhapiacok is számára.
Így a Magyarországon kiadott diafilmek legteljesebb gyűjteménye az övé.

A bagdadi tolvaj, Lengyel Sándor rajzával, kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

A bagdadi tolvaj, Lengyel Sándor rajzával, kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

A bagdadi tolvaj, Lengyel Sándor rajzával, kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

A bagdadi tolvaj, Lengyel Sándor rajzával, kiadva 1963-ban dia.osaarchivum.org

¶ A kiállítás részeként digitalizálták a bemutatott diafilmeket, amelyek azután több közgyűjteménybe, így például a Neumann János Digitális Könyvtárba kerültek. De épp a műfaji sokszínűség miatt egyik közgyűjtemény sem érezte saját feladatának a digitalizáció folytatását. 2006-ban az OSA folytatta hát a munkát, és a Virtuális Diamúzeum című honlapon tette közzé a filmeket. A munkát Bíró Ferenc irányította és részben végezte, az OSA a technikai hátteret adja, a felkerült filmek is döntően az ő gyűjteményéből származnak. 2012-ben beszállt a munkába a MaNDA is, három közmunkás segített a digitalizációban. Mára a honlap szerint 5423 diafilm tekinthető meg, s ha egy új tekercs előkerül, hamarosan az is látható a virtuális múzeumban. Ezen kívül ezernél több forgatókönyv, csaknem 150 hangosított dia, több száz technikai eszköz képezi a gyűjteményt. A kollekció magántulajdon ugyan, a hozzáférés viszont ingyenes. Igaz, van, ahol a szerzői jogok csak néhány kockányi film elérését teszik lehetővé. Maguk a műtárgyak
a gyűjtő tulajdonában vannak, de az Art+Cinema moziban
őrzik azokat, és ott időszakosan megtekinthetők, például
a havonta a moziban megrendezett diavetítések alkalmával.

A molnár, a fia, meg a szamár, Valker István filmrajzainak felhasználásával, először kiadva 1955-ben dia.osaarchivum.org

A molnár, a fia, meg a szamár, Valker István filmrajzainak felhasználásával, először kiadva 1955-ben dia.osaarchivum.org

¶ A hasonló nagyságrendű, bár kisebb időintervallumú gyűjteménnyel rendelkező Országos Széchényi Könyvtár honlapja csak szűkszavúan tájékoztat saját kollekciójáról, a filmeket nem lehet megtekinteni, csak a központi katalógusban lehet tallózni a címek között. Pedig a Fénykép és Diafilmtárban 3025 tekercset őriznek. A Diafilmgyártó Vállalat teljes gyűjteménye megtalálható náluk. Bár csak 1986-tól kellett a vállalatnak kötelespéldányt adnia a nemzeti könyvtárnak, a hatvanas évektől szokássá vált, hogy egy-egy tekercset az OSZK-ba küldjenek. De ami még fontosabb, a vállalat privatizációjakor ide kerültek az eredeti illusztrációk, amelyeket a szaknyelv rajztesteknek nevez. Ezekből 52 ezer darabot őriznek. A diafilmek esetében nem mindig rajzokról, grafikákról beszélünk, hanem fotókról is, különösen az ötvenes évek oktatófilmjei esetében igaz ez. A kollekció része száznál több szövegkönyv is. A gyűjtemény egyelőre csak személyesen kutatható  a fényképtárban. Itt a rajztestek is kézbe vehetők időpont-egyeztetést követően. Az OSZK azt ígéri, hogy – lapzártánk után – októberben lesz kész a Fotótér elnevezésű felület, amelyen
a fotógyűjtemény egy része, mintegy 13 ezer kép megtekinthetővé válik, idővel itt lehet majd elérni a diafilmek egy részét is. Ígéretük szerint az ötvenes évek fotó alapú diafilmjeinek egyes kockáit az Europeana digitális archívum közreműködésével készülő fejlesztésben már novemberben meg lehet majd találni, a Kaleidoscope-Fifties in Europe című tematikus weboldalon.

Öreg néne őzikéje, Czeglédi István rajzával, elsőként kiadva 1957-ben dia.osaarchivum.org

Öreg néne őzikéje, Czeglédi István rajzával, elsőként kiadva 1957-ben dia.osaarchivum.org