Június 1-jei hatállyal Rémiás Tibor történész-muzeológust nevezték ki a Heves Megyei Múzeumi Szervezet igazgatói posztjára. A frissen megválasztott megyei vezető korábban a miskolci Herman Ottó Múzeum osztályvezetője volt. Ez év februárjában, amikor kiírták a Heves megyei pályázatot, hat másik jelentkező mellett ő is beadta pályázati anyagát, ami a bírálóbizottság döntése szerint végül is a leginvenciózusabbnak, a feladatkör betöltésére való alkalmasság szempontjából a legkiemelkedőbbnek ítéltetett. Így került nyártól az ő vezetése alá az ország most már évek óta rendszeresen leglátogatottabb kiállítási intézménye, az egri Dobó István Vármúzeum, de emellett még két másik, a gyöngyösi Mátra Múzeum és a hevesi Helytörténeti Gyűjtemény is. Hogy utóbbiaknak a közben történt újabb szervezeti átalakulások nyomán a jövőben mi lesz a sorsuk, azt a beszélgetés idején még sem a kérdező, sem az új intézményvezető nem tudhatta – a változások megint gyorsabbak voltak, mint lapunk szerkesztőségi átfutási ideje…

Beszélgetésünk elején rögtön azt kérdezem tőle: mit ígért nyertes pályázatában? „Marketingszemléletű igazgatóság létrehozását, ami szervezeti átalakításokat is feltételez. Huszonöt éves szakmai gyakorlat van mögöttem, ez is dönthetett a kinevezésem során. – Hangsúlyosan teszi hozzá: – Egerben jól működő, látogatócentrikus, múzeumot vettem át, ezt a hagyományt akarom folytatni, miközben a látogatók felé a kaput még szélesebbre szeretném tárni.”

A múzeumok életében, működésében, fenntartásában az elmúlt időszakban jelentős változások történtek. A kormány konszolidációs politikájának részeként a megyei közművelődési és közgyűjteményi intézmények 2011-ben állami tulajdonba – és egyben fenntartásba – kerültek. A törvény létrehozására a megyei önkormányzatok konszolidációjával összefüggésben került sor, életbe léptetésének célja a felhalmozott adósságok növekedésének megállítása volt. Idén július elején került a kormány elé az a törvénymódosítás, amely lehetővé tenné a közgyűjteményi intézményfenntartói struktúra legégetőbb átalakításait. Ki most tehát a fenntartója az ön által igazgatott múzeumoknak? – kérdezem. „A többi megyei múzeumigazgatóságokhoz hasonlóan itt is a megyei intézményfenntartó központ látja el a múzeumok gazdasági felügyeletét, ellenőrzését. Mivel szűkre szabott a keret, ezért az intézményfenntartó minden, a gazdálkodással kapcsolatos ügyet ellenőriz” – mondja az új igazgató.

Rémiás Tibornak új posztján három intézményt kell igazgatnia: az egri Dobó István Vármúzeumot, a gyöngyösi Mátra Múzeumot és a Hevesi Helytörténeti Gyűjteményt. Ezek közül a Dobó István Vármúzeum látogatottsága nagyon magas, az éves látogatószám itt meghaladja a 350 ezret. „Szinte önfenntartó a múzeum, ami országosan is kevés intézményről mondható el” – büszkélkedik a direktor. A másik két múzeum azonban jóval kisebb látogatottságú, így nem képes saját erőből fenntartani magát.

Sokak félelme szerint a jövőben sok helyen ezekben az esetekben az intézmény bezárása jelenti majd a megoldást. Fenyegeti-e ez a veszély a többi Heves megyei múzeumot? – kérdezem. Rémiás Tibor szerint „bezárásoktól nem kell tartani. Lehetőség van arra, hogy az egyes helyi önkormányzatok fenntartóként átvegyék a területileg hozzájuk tartozó intézményt. A hatvani önkormányzat például idén júliusban átvette fenntartóként a Hatvany Lajos Múzeumot, miközben a szakmai felügyeletet továbbra is a Heves Megyei Múzeumi Szervezet gyakorolja az intézmény felett.” Első lépésként a műtárgyak revíziója kezdődött meg, hogy a városi önkormányzatnak átadhassák azokat. (A múzeumi törvény előírása szerint tízévenként amúgy is el kell végezni a múzeumoknak a revíziót.) Gyöngyös önkormányzata pedig szándéknyilatkozatot tett arról, hogy ugyancsak élne az átvétel lehetőségével. Más önkormányzatok egyelőre még kivárnak…

Rémiás Tibor a sokkal nyugalmasabb Hermann Ottó Múzeumot hagyta ott ezért az igazgatóságért. Miért vágyott ide? – kérdezem tőle; csak nem menekülés volt a lépése több mint húsz év ottani munka után? „Nem menekülés volt! – szögezi le nagyon határozottan. – A miskolci múzeum történeti osztályának voltam a vezetője, egyszerűen huszonöt éves szakmai múlttal, annak minden eredményével a hátam mögött ki akartam próbálni magamat ebben az új helyzetben. Az első sikertelen pályázat után másodszor már nem nyújtottam be jelentkezést az ottani vezetői posztra. Ott tizenhét intézmény tartozott volna a vezetésem alá. Itt ugyan kevesebb, de a munka és a felelősség azért ugyanaz.”

Rémiás Tibor végzettsége, eredeti szakmája szerint történész-muzeológus. Fő kutatási területe a 18. századi életmód-, társadalom- és gazdaságtörténet. Ezekben a témakörökben végezte kutatásait, ezekről írt tudományos munkákat. Honnan hát a vezetői ambíció és gyakorlat? – kérdezem. Válaszul elmondja, hogy a korábbi évtizedekben azért volt már lehetősége kipróbálnia magát vezetőként is. Ugyanakkor – teszi hozzá –, azt reméli, hogy a múzeum vezetése mellett jut majd ideje a tudományos munkája folytatására is. „Erre még most nem volt ugyan lehetőségem – mondja –, hiszen az adminisztratív feladatok, az intézmény és a dolgozók megismerése egyelőre kitöltötte minden időmet.”

A kulturális tárca idén júniusban kinevezett államtitkára, L. Simon László hivatalba lépésekor a többi között a kulturális ágazat egységességének a helyreállítását tűzte ki céljául. Hogyan értelmezi, mit jelenthet ez a múzeumok életében? – kérdezem Rémiás Tibort. „A megyei levéltárak esetében ez egyértelműen az egységes szakmai irányítást jelenti, és valószínűleg a múzeumok esetében is így kell érteni ezt a mondatot” – mondja válaszul. Hozzáteszi még, hogy ideje lenne a múzeumi törvény megújításának is, hiszen számos olyan része van a korábbi törvénynek, amely rászorulna a frissítésre, az újragondolásra.

Rémiás a pályázatában frissességet, innovatív szemléletet, javarészt fiatalabb munkaerőkre alapozó, „fiatalosan gördülékeny” vezetést ígért. Arra a kérdésre pedig, hogy az ötvenedik életévét betöltött igazgató hol húzza meg a fiatal kor határát, így válaszol: „Magamat még fiatalnak tartom, és számítok akár a saját korosztályomban is a lendületes kollégákra.” Elve, hogy miközben lehetőséget kell adni a fiataloknak, meg kell tartani a tapasztalt, szakmailag kiemelkedő munkatársakat. „Csak sajnos az a tapasztalatom, hogy sokan a korosztályomból elfásultak, beleragadtak a szakmába. Sokszor a fiatalok látásmódja, lendülete tud ezen változtatni, ezért támogatom őket.” Vezetőként – mondja – az a típus, aki szeret teamben dolgozni, aki nyitott a jó ötletekre. „Nem kinyilatkoztató, befogadó személyiség vagyok.”

És, tegyük hozzá: szerencsés is, hiszen a megyei múzeumhálózat zászlóshajójaként emlegetett Dobó István Vármúzeum eddig is jól működött, többször nyerte el Az Év Leglátogatottabb Múzeuma kitüntetést. Ráadásul idén júniusban a Heves Megyei Intézményfenntartó Központ vezetője, Benedek István egy olyan, 1,7 milliárd forintos turisztikai projektet támogató szerződést írt alá, amelyből 2014-re tovább erősítik az egri vár arculatát, bővítik annak kulturális és turisztikai programjait. Mivel Gárdonyi Géza Az egri csillagok című regénye kötelező olvasmány, így alig van olyan iskolás, aki legalább egyszer ne járna egy osztálykirándulás keretében a várban. Csakhogy ez leginkább úgy zajlik, hogy „idejönnek, megnézik a várat, visszaülnek a buszba, és elmennek – mondja Rémiás Tibor. – Ezen akarunk változtatni, a támogatás erre ad lehetőséget. Például gasztronómiai élményt is adni, hiszen eddig nem volt étterem a várban, bővíteni a gyerekprogramjainkat, játszótereket kialakítani. Szeretnénk a borkultúrát is beemelni a programok közé” – sorolja. Hogy lehet-e iskolásokra építeni a turisztikai attrakciót, abban kételkedem ugyan, de az igazgató megnyugtat: turistákra, családokra is számítanak, főleg a nyári időszakban. Tervezik, hogy családi kedvezményekkel teszik vonzóvá számukra a látogatást. Éppen beszélgetésünk hétvégéjén (júliusban) tartják a nyár egyik legizgalmasabb, „legnagyobb volumenű produkcióját”, a négy napon át tartó Végvári Vigasságokat.

És hogy mire fordítják tételesen az uniós pénzeket? Megnyitják az egykori provizori palota pincéjét, a dézsma pincét; itt lehet majd végigkövetni a regényből ismert ostrom harmincnyolc napjának történetét. A vár nyugati és északi szárnyán sétányt alakítanak ki. „Régészeti leletmentésekre, ásatásokra is lehetőség nyílik ebből az összegből, és ebből fedezzük majd az új kiállításokat is” – sorolja a további terveket Rémiás Tibor. Tegyük hozzá: ha a kulturális célokra felhasználható pénzeket nézzük, valóban kiemelkedő összeggel gazdálkodhat az egri vár, és hogy a nyár valóban frekventált időszaka itt a turizmusnak. De ahogy ma már a budapesti múzeumoknak is gondot jelent a késő őszi és a téli időszak, úgy persze itt is. A szakmai programok, tudományos konferenciák, a múzeumpedagógia keretében megvalósuló foglalkozások ennek a hátrányosabb időszaknak a túlélését célozzák.

2013-ban kezdődnek a régészeti ásatások, az épületfelújítási munkák. „Nehéz év áll előttünk, de a kivitelezők ígérete szerint a munkák nem okoznak nehézséget a várat látogató turisták számára, a várat nem kell bezárni az építkezés alatt sem.”

Rémiás Tibor hangsúlyozza: múzeumigazgatóként meg akarja tartani a korábban jól működő dolgokat, de „változtatni, jobbítani” is szeretne. „Az elmúlt évtizedekben sikerült kiépítenem külföldi múzeumokkal és szakemberekkel egy jól működő kapcsolatrendszert, amely itt is jól hasznosítható. A lengyeleknél, franciáknál, németeknél, angoloknál megszerzett tapasztalataim arra biztatnak, hogy egy európai színvonalú múzeumot vezessek. Tervezem, hogy az új kiállításainkhoz külföldről is kérjünk kölcsön tárgyakat. Hiánypótló lehet az a hatalmas, nemzetközi anyagot is felvonultató fegyvergyűjtemény-kiállítás, amelyet jövőre szeretnénk megnyitni. Egy ilyen fegyverarzenálon keresztül jól bemutatható a 17. század történelme, a végvári élet. Több kiállítás felett eljárt az idő, ezeket frissíteni, modernizálni fogjuk. Mi itt Magyarországon soha nem voltunk Európán kívül – ezt a szemléletet akarom erősíteni a kiállításokkal is.”

Hogy jelent-e hátrányt, hogy a három múzeumnak kisebb költségvetésből, szerényebb látogatottság mellett kell talpon maradniuk, azzal Rémiás Tibor vitatkozik. „Rá vagyunk szorulva ezekre a múzeumokra, hiszen néprajzi, helytörténeti, természettudományos anyagokban ezek jóval gazdagabbak.” A gyöngyösi múzeumot csaknem egymilliárd forintos támogatásból éppen az elmúlt években újították fel. „Lehet, hogy a köztudat még úgy őrzi, hogy csak a mamutjától híres ez az intézmény, ám a valóságban nagyon izgalmas, modern múzeumot talál az idelátogató, ami sok tekintetben versenyképes a budapesti Természettudományi Múzeummal is.” És hogy nyomatékot adjon mindennek, Rémiás Tibor lelkesen beszél az ottani, világviszonylatban is kiemelkedő poloskagyűjteményről. A Helytörténeti Gyűjtemény pedig a helyi tudat erősítésében játszik fontos szerepet.

Bár az új budapesti múzeumi negyed terve a fővárosi intézményeket érinti, megvalósulásának hatása a fővároson kívül is meghatározó lehet. Ám hogy a nagyszabású terv megvalósulása miként befolyásolhatja a vidéki múzeumok sorsát, az jelen pillanatban kevéssé foglalkoztatja még az új igazgatót. Úgy véli, hogy intézményileg, szervezetileg őket ez aligha érinti. A kapcsolat azonban a fővárosi intézményekkel a műtárgykölcsönzés szempontjából mindenképpen fontos.

Rémiás Tibor kinevezése 2017-ig szól, márpedig öt év hosszú idő a fentebb vázolt terveknek a megvalósítására. Amit mindenképpen meg szeretne valósítani, az elsősorban a látogatók számának a további növelése: igazgatói ciklusa végére az évenkénti félmilliós látogatószám elérése a cél. Emellett pedig hivatásukat szerető, vidám kollégákkal valósítani meg a múzeum új profilját, „hogy az egri múzeum márkanév legyen”.

A híre megelőzte az idejövetelét. Hogyan fogadta a város, hogyan fogadták a múzeumok? – kérdezem végül. Hiszen sokan ismerték korábban is a szakmából, többekkel munkakapcsolatban is állt. „Vártak – mondja egyszerűen. – Azt tudták, hogy milyen tapasztalatokkal rendelkezem, azt is, hogy engem ebben a szakmában nem lehet megvezetni. Azt kellett az elmúlt időszakban bebizonyítanom: nem elég a szakmai múltam, de szeretem, tisztelem a kollégáimat, nekem ez fontos.”