Megoldások raktározásra és restaurálásra

MúzeumCafé 58.

Csaknem minden múzeum – nagyobb és kisebb egyaránt – küzd a restaurálás és raktározás gondjaival, sőt ezek mára a múzeumi terület legfontosabb megoldandó problémái lettek. A korszerű raktárak építése magától értetődően kapcsolódott össze a restaurátor-műhelyek és –műtermek kialakításával, a következő lépés olyan komplex épületegyüttesek tervezése és megvalósítása lett, amelyek e két feladat mellett továbbiakat – kiállítás és kutatás – is szolgálnak. A közelmúltban több ilyen intézmény is született, még több – közöttük a budapesti OMRRK (Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ) – épül vagy éppen a tervezés fázisában van.

 

 

World Conservation and Exhibitions Centre – British Museum

 

¶ Restaurálási és kiállítási központnak nevezik a British Museum új egységét, amely világszínvonalú felszereléssel és szolgáltatásokkal várja a látogatókat és kutatókat a restaurálás, tudományos kutatás és gyűjteménykezelés területén. A terveket 2009-ben hagyták jóvá, 2010 áprilisában kezdődtek el a bontási munkák, 2011 augusztusára lettek készen az alapozással. Ezt megelőzően, 2010 nyarán, a föld alatti épületrészek kialakítása előtt ásatásokat végeztek, elsősorban 17. századi emlékeket találtak, egyebek között a polgárháborús védőárkok egy szakaszát. Az itt feltárt díszkertrészletek a terület 18–19. századi urbanizációjához szolgáltak adalékként. A Montagu House (a Great Russel Streeten korábban álló 17. századi palota) a korszak egyik legnagyszerűbb épülete volt, 1759-től a British Museum első otthona, egészen az 1840-es években történt lebontásáig. A helyén emelték a múzeum új, ma is álló épületét.

¶ A Rogers Stirk Harbour + Partners (RSHP) a világ egyik vezető építészirodája, számos díjban részesült már különböző munkáiért, ilyen például a 2006-ban Stirling Prize-nyertes madridi Barajas repülőtérhez készített terve. Van irodája Londonban, Sidney-ben, Madridban és Sanghajban is. A British Museum rezidens művésze, Liam O’Connor a teljes építési folyamatot dokumentálta.

¶ A múzeumi munka fontos része a kutatás, amely értelemszerűen a múzeum gyűjteményére összpontosul. A központ első alkalommal biztosít kimondottan e célra épült műhelyeket és olyan felszerelést, amely a tudományos kutatást lehetővé teszi, elősegíti. A múzeumok ma már nemzetközi tudásforrást jelentenek, ez a központ segít abban, hogy a kutatás (belső és külső egyaránt) helyi, nemzeti és nemzetközi szinten magasabb színvonalon folytatódjék. Azokat az eszközöket, amelyek működtetése biztonságos és nyugodt körülményeket igényel, a legalsó, föld alatti szinten helyezték el. A szellőztetés és a tűzvédelem bonyolult hálózatát építették ki, hogy ezekben a terekben biztonságos munkakörülmények fogadják a szakembereket. Mindemellett korszerűen felszerelt irodák, könyvtár és egy nagy terű, kiváló természetes megvilágítású átrium is rendelkezésre áll a legalsó szinten.

¶ Ökológiai szakemberekkel konzultálva sikerült az épület egy részén úgynevezett zöldtetőt kialakítani. A tervezés során lehetőséget teremtettek arra, hogy ez később más épületrészeken is alkalmazható legyen. Kellő körültekintéssel válogatták ki az ide telepített növényeket, cserjéket, úgy alakítva a körülményeket, hogy a kártevőket kiszűrjék, nehogy veszélyeztethessék a múzeumi gyűjteményeket. Fészkelődobozokat helyeztek ki a fecskék számára, és méhkaptárak is helyet kaptak a tetőn. Az épület nyugati oldalán található szabad tér lehetőséget nyújtott arra, hogy tájképi elemeket alakítsanak ki. A szorosan beépített városi térben a tájképi megformálású tér valóságos oázist jelent, amely kellemes látvány mind a múzeum munkatársai és látogatói, mind pedig a környező épületek lakói számára. Tájépítész és várostervező gondoskodott arról, hogy az udvar megformálásakor az épület szerkezetét idézzék fel a burkolat kialakításával és az ide ültetett növényzettel.

¶ Az új központot maximális energiafelhasználási hatékonysággal tervezték. A múzeum holisztikus felfogása megmutatkozik abban, ahogy az új központ energiafelhasználásának minimalizálására törekedtek annak tervezésekor, valamint abban is, hogy a teljes múzeumi energiafelhasználás és szén-dioxid-kibocsátás jelentősen csökkenhet a jövőben. A teljes múzeumi terület zöldenergia-stratégiája elkészült, és a fejlesztés ennek részeként valósul meg.

¶ Az új központ személyi állománya mintegy kétszáz fő, és a munkatársak többsége számára irodahelyiség szükséges, ezeket egy szinten helyezték el. A tervek a legnagyobb mértékben rugalmas terek kialakítását tették lehetővé, nemcsak az irodák, hanem a közösségi terek vonatkozásában is. Tekintve, hogy az irodák az épület felső emeletén találhatók, világításukhoz maximálisan kihasználható a természetes fény.

¶ A múzeumi tevékenység fontos részét teszik ki az időszaki kiállítások, amelyek természetesen a közönség számára is kiemelten fontosak. Az új központ olyan kiállítótérrel rendelkezik, amely lehetővé teszi a múzeum sikeres időszaki kiállítási programjának folytatását, sőt a kiállítások számának növelését. Ami még fontosabb, a rugalmasan alakítható terek módot adnak jelentős nemzetközi kiállítások fogadására a jövőben, és így még nagyobb közönség számára lesznek ezek a kivételes tárlatok megtekinthetők. Az új kiállítási tér bejárata a díszudvarról nyílik. A több mint ezer négyzetméteres galéria egyedülálló Angliában, nemcsak méreteit, de felszerelését tekintve is. Az új központ a múzeum látogatóáramlását is javítja, és könnyít egyes régi kiállítóterek, mint például az egyiptomiszobor-galéria terhelésén. Az új galéria átvett olyan kiállítási programot is, amelyet eddig a könyvtárban mutattak be, így onnan végre el lehetett távolítani az azt elfoglaló installációt.

¶ A múzeum nemzetközileg elismert restaurátorai a szakmai tudás fejlesztésében és az új technikák kialakításában élen járnak. Korábban a restaurátor-műhelyek a főépületben szétszórtan, sőt egyes esetekben azon kívül voltak találhatók, összesen tíz műhelyben és műteremben. Az új központ korszerű laboratóriumokkal, műtermekkel, könyvtárral rendelkezik, így továbbra is a legmagasabb színvonalú munkavégzésre képesek a szakemberek.

¶ A múzeum korábban három londoni helyszínen tárolta gyűjteményeit: a főépületben, Bloomsburyben és két másik városi helyszínen. Az új központ lehetővé teszi, hogy a raktárakban őrzött gyűjteményekből minél több visszakerüljön a főépületbe, különösen a szerves anyagokból álló tárgyak. A restauráláshoz szükséges feltételek itt adottak, könnyebb a hozzáférés a gyűjteményi anyaghoz, a korszerű rendszer állandó körülményeket biztosít. A célszerűen kialakított tárolási struktúra lehetővé teszi a rendelkezésre álló tér legjobb kihasználását is. Minden tárolási szinthez önálló kutatóhelyiség tartozik, amelyben a tárgyak megtekinthetők, megvizsgálhatók. Ezek a helyiségek rugalmasan alakítható munkaasztalokkal és bútorzattal rendelkeznek, így lehetséges a legkülönfélébb gyűjteményi anyagokkal való egyidejű foglalkozás.

¶ A British Museum a világ azon kevés múzeumainak egyike, amely eddig nem rendelkezett a műtárgyak fogadására és szállításhoz való előkészítésére kialakított speciális térrel. Az új központban a gyűjteményi anyag fogadása, illetve szállításra történő előkészítése központilag történik, a biztonság és hatékonyság érdekében. Ez évi több ezer műtárgyat érint.

¶ Előzetes felmérések alapján a helyhez tervezett, a Montagu térről elérhető teherlift segíti a tárgyak kifelé és befelé történő mozgatását. Biztonságos rakodóterek nyílnak közvetlenül a galériatérbe, a restaurátor-műhelyekbe és a többi múzeumi térbe. Az utóbbi időkben egyre több vándorkiállítást rendezett a múzeum, a gyűjteményi anyag minél nagyobb részének megismertetése céljából, ugyanakkor a kölcsönzések száma is jelentősen emelkedett, mind bel-, mind pedig külföldi vonatkozásban. Ezek az új lehetőségek jelentősen megkönnyítik a British Museum kiállítási, kölcsönzési és gyűjtemény­fejlesztési tevékenységét.

 

 

Liévin – Louvre

 

¶ A világ legjelentősebb múzeumaiban zajló változások elérték a Louvre-t is. Az új raktározási és restaurátori központ tervezéséhez ugyanazt az építészirodát találták meg, mint a British Museum. A Rogers Stirk Harbour + Partners kapott megbízást, az új központ helyszíne pedig a Párizstól kétszáz kilométerre északra fekvő Liévin városa lett, nem messze a Louvre-Lens-tól. A projekt befejezése 2018-ra várható, a gyűjtemények költöztetése előreláthatólag 2023-ra ér véget.

¶ A Louvre gyűjteménye talán a legnagyobb a világon, 460 ezer tárggyal a Kr. e. négyezertől 1838-ig tartó időszakból. A múzeumban e periódust 35 ezer kiállított tárgy képviseli, a többi az 1980-as években, a Grand Louvre projekt keretében kialakított föld alatti raktárakban található, valamint nehezen megközelíthető külső tárolóhelyeken, amelyek bérleti díja évente minimum hárommillió euró pluszköltséget jelent a múzeumnak. A Louvre föld alatti raktáraiban őrzött 250 ezer műtárgy a Szajna egyre nagyobb veszélyt jelentő árvizeinek van kitéve. A 20. században öt nagyobb áradás történt. Az 1910-es katasztrofális volt a Louvre számára. 2003-ban az árvízveszély miatt százezer műtárgyat kellett kimenekíteni a Louvre-ból és más párizsi múzeumokból, ami a második legnagyobb mérvű műtárgymozgatás volt a második világháború óta. 2008-ban a francia Kulturális Minisztérium javasolta egy új nemzeti raktározási, restaurálási és kutatóközpont létrehozását a Louvre, a Musée d’Orsay és a Musée du Quai Branly számára. A központ tervezett helye Cergy-Pontoise lett volna, Párizstól harminc kilométerre északnyugatra, ám ez végül nem valósult meg. 2013-ban a Louvre új javaslattal állt elő, ezúttal Liévin helyszínnel, közel a Louvre-Lens-hoz.

¶ A Louvre-Lens 2012-ben nyílt meg (lásd a MúzeumCafé 39. száma), a francia nemzeti kulturális intézmények decentralizálásának szándékával. Lens-ra a Párizzsal, Brüsszellel, Londonnal való gyors TGV-kapcsolat miatt esett a választás, no meg azért is, mert a Nord-Pas-de-Calais regionális kormányzat a projekt 150 millió eurós költségének felét vállalta, hogy a bányászvárost a kulturális turizmus célpontjává tegye.

¶ Tapasztalva, hogy a Louvre-Lens első évében 900 ezer látogatót vonzott, Nord-Pas-de-Calais kormányzata készen állt egy újabb beruházásra, a hatvanmillió eurós liévini központ költségvetésének 49 százalékát vállalva. A maradék 51 százalékot az Agence France-Muséums és a Louvre finanszírozza. A liévini projekt élvezi a Kulturális Minisztérium és a Louvre korábbi és jelenlegi elnökének támogatását, de nagy felzúdulást és ellenállást keltett sokakban a Párizstól való távolság. A kétórás TGV-út (a visszaúttal együtt négy óra) a kurátorok és kutatók számára korlátozza, ha nem éppen lehetetlenné teszi a munkát, ily módon megbénítva a tudományos tevékenységet. A műtárgyaknak is kétszáz kilométert kell utazniuk, és a szállítás költsége mellett ez egyéb kockázatokat is jelent. 2015 februárjában a múzeum negyvenöt kurátora közül negyvenketten írták alá azt a levelet, amely a Kulturális Minisztériumot és a Louvre elnökét sürgeti a terv újragondolására. Ehhez csatlakozott később tizenhárom korábbi kurátor és gyűjteményvezető, akik egyenesen a köztársasági elnöknek írtak levelet, háromezer tiltakozó aláírásával.

¶ A projekt mindezek ellenére haladt, és 2015 nyarán bemutatták a terveket. Richard Rogers, az építésziroda alapítója tervezte Renzo Pianóval és Gianfranco Franchinivel a párizsi Pompidou Központot. A liévini húszezer négyzetméteres központ Európa legnagyobb ilyen intézménye lenne. Az új Centre de Reserves du Musée du Louvre tökéletesen illeszkedik a természeti környezetbe, tájkerttel ellátott tetőzettel, homlokzati üvegfallal. A raktárak 250 ezer műtárgyat fogadnak be, a kutatóhelyiségek és a közösségi terek közvetlenül kapcsolódnak a természeti környezethez az üvegfal révén, ami beengedi a természetes fényt. Az RSHP partnere a Mutabilis Paysage nevű tájépítészeti cég, a műszaki tanácsadó az Egis Bâtiments Nord, környezetvédelmi tanácsadó az Inddigo, a gazdasági pedig a VPEAS. A kivitelezési munkák ez évben kezdődnek el, a központ 2018 végétől lesz képes a műtárgyak fogadására, amelyek költöztetése előreláthatólag öt évet vesz igénybe.

¶ A két múzeumóriás, a British Museum és a Louvre mellé az orosz múzeumok is felzárkóznak, már ami az ambiciózus terveket illeti: a moszkvai Puskin Mú­zeum nemrég tette közzé a jövőjét illető terveit.

 

 

„Múzeumváros” – Puskin Múzeum

 

¶ E tervek szerint 2019-re a Puskin Múzeum a mai külsejéhez és belső szerkezetéhez képest szinte teljesen átalakul. Itt egy új, úgynevezett „Múzeumváros” keretében tervezik a jövőt. Egy ilyen terv volt már a múzeum alapítójának, Iván Cvetajevnek is az álma, a mostani tervek a jelenlegi épületkomplexum teljes rekonstrukcióját és további, föld alatti galériák építését foglalják magukba. A rekonstrukció mindenképpen szükséges, tekintettel a gyűjtemény jelenlegi méretére, amely az intézmény százéves története során folyamatosan gyarapodott. Az alapításkori egyetemi gyűjtemény mára a nyugat-európai művészet legnagyobb oroszországi kollekciójává vált, Rembrandt és Tiepolo remekműveivel és a világhírű impresszionista anyaggal. Mindez már jócskán kinőtte az eredeti, Roman Klein által tervezett épületét. Az 1980-as években Irina Antonova, az akkori igazgató, aki ma a múzeum elnöke, kezdte meg további épületek terveztetését. Az ő vezetése alatt csaknem harminc újabb épülettel gyarapodott a múzeum, ezek a főépület közelében, több mint hat hektáron helyezkednek el. A „Múzeumváros” projekt egyik célja ezeknek az épületeknek az egységbe foglalása.

¶ Elsőként Norman Fostert kérték fel a tervek elkészítésére, ő azonban 2013-ban kilépett a projektből. Távozását követően új pályázatot írtak ki, és 2014-ben Jurij Grigorjan és a Meganom cég nyerte el a megbízást. Az ő tervük lényege az épületek egységes parkzónába foglalása, a Volkonka utca egy részének sétálóutcává alakításával, valamint föld alatti raktáregyüttes és galériák kialakítása. A Meganom segítségére az Avesta cég volt a tervek megformálásánál, amely például részt vett a Pompidou Központ és velencei Punta della Dogana Múzeum munkálataiban. A tavaszi és nyári időszakban a „Múzeumváros” fesztiválok és koncertek rendezésére is alkalmas lesz, míg ősszel és télen a föld alatti előadóterem használható e célra. Az ehhez kapcsolódó hatalmas csarnok állandó és időszaki kiállítások bemutatására is alkalmas lesz, és itt kapnak helyet a kávézók, üzletek, és egyéb közösségi terek is.

¶ A „Múzeumváros” minden épülete egy-egy művészeti ágat mutat majd be, és saját karaktere lesz. Például a Vjazemszkij–Dolgorukova-palota a régi mesterek galériája lesz, a Sztilovij épület könyvritkaságokat mutat majd be. Az impresszionista művészet a Golicin-palotába költözik, és arra a helyre, ahol jelenleg látható, designkiállítást terveznek. A föld alatti galériák kiállításai tematikusan kapcsolódnak majd a fölöttük álló épületekhez. A munka már megkezdődött, a „Múzeumváros” projekt első elemeként a Raktározási és Restaurátor Központ építése indult el. Hasonlóan a nyugat-európai társaihoz, a raktárterek és restaurátor-műhelyek mellett kiállítóterek is lesznek benne. A „Múzeumváros” 2019-es megnyitása után a Volkonka utcai régi épület kizárólag restaurátor-központként működik majd, egy ókori állandó kiállítást is magába foglalva. A „Múzeumváros” projekt eredményeként a Puskin Múzeum alapterülete megkétszereződik, és a múzeumvezetés reményei szerint ez az éves látogatószám háromszorosára növekedését eredményezi, vagyis a jelenlegi átlag hárommillió látogató helyett kilencmillióan tekintik majd meg a kiállításokat. A múzeum átalakulásának tervei megtekinthetők a weboldalán is.

Sztaraja Gyerevnya Restaurátor- és Raktárközpont – Ermitázs

 

¶ A projekt már 1990-ben elkezdődött, és 2010-re fejeződött be. Az ok ez esetben is a raktári anyag folyamatos növekedése volt, a cél pedig ennek az anyagnak a közönség számára történő elérhetővé tétele. A korszerű raktározási és bemutatási elvek eredményeképpen a központ 35 ezer négyzetméteres területén restaurátor-műhelyek, előadótermek és látványraktár található. Jelenleg egy kilométernyi bejárható útvonalon tekinthetik meg szakvezetéssel a látogatók. Az orosz kultúrtörténeti gyűjtemény anyaga a legnagyobb, kihúzható rácsfalakon látható a 17–20. századból származó háromezer-ötszáz festmény, mellettük Pszkov és Szmolenszk templomainak régi falképei, ikonok, szobrok és régi orosz bútorok. Itt láthatók továbbá azok a tárgyak, amelyeket a méretük miatt korábban nagyon ritkán vagy sohasem tekinthetett meg a nagyközönség, mint például a Hintók Termének kocsijai vagy a Nagy Katalin cárnőnek III. Szelim török szultán által 1793-ban küldött hatalmas sátor. Hála a látványraktárnak, az Ermitázs gyűjteményének jelentős újabb egységei váltak megismerhetővé, a cári kocsigyűjtemény restaurátor-műhelyeiben a látogatók is betekintést nyerhetnek a szakemberek munkájába, egyfajta „látványműhelyként” működik. A raktározási és restaurátor-központ második egysége jelenleg is épül, műtárgyak tízezrei várják idekerülésüket. Az elmúlt években a múzeum új büszkesége lett a központ, amely a város külterületén egy bevásárlóközpont és egy park között helyezkedik el.

 

 

Paul E. Garber Raktározási és Restaurátor-központ – Washington DC

 

¶ A Paul Edward Garberről (1899–1992) elnevezett raktározási és restaurátor-központ az amerikai Nemzeti Repülési és Űrhajózási Múzeumhoz tartozik, s mint ilyen, a Smithsonian Intézetet szolgálja. Garber a Smithsonian repülőgép-gyűjteményének több mint a felét adományozta az intézménynek. A „Silver Hillként” ismert komplexum Washington egyik külvárosában nyílt meg, hogy a repüléssel és űrhajózással kapcsolatos, egyre növekvő gyűjteménynek helyet adjon. Külön épületben dolgoznak azok a szakemberek, akik a tárgyak restaurálását, konzerválását végzik. A harminckét csarnok a Smithso­nian szervezeti egysége, a gyűjtemények egy része azonban már elkerült innen. A központi restaurátor-műhely is újabb helyekre költözött, de a repülőgépek, űrhajóalkatrészek, motorok jelentős része még mindig itt található, bár tervezik elköltöztetésüket egy látványraktárként működő csarnokba. Nagyon speciális igényű az itt raktározott és restaurált, konzervált gyűjtemény, és a központ ennek a módszereit alakította ki.

 

 

Bernstein Kutatási és Raktározási Központ – Hood Museum of Art, Darthmouth College

 

¶ A New Hampshire-ben található Dartmouth College a legjobb amerikai egyetemek közé tartozik, a tavalyi rangsorban a tizenegyedik helyet foglalta el. A Hood Museum egy klasszikus egyetemi múzeum, 1772-ben alapították. A jelenlegi múzeumépület 1985-ben nyílt meg. Egy kissé eltérő példa, hiszen itt nem világhíres, hatalmas gyűjteményekről van szó, hanem egy egyetemi intézményről. Ennek ellenére a projektet azzal az igénnyel indították el, ami a fentebb felsorolt nagy múzeumokat is jellemezte. A központ jelenleg a múzeumbővítés építkezései miatt zárva tart, az új intézmény a tervek szerint 2019-ben nyílik meg.

¶ A Hood, mint a múzeumok többsége, gyűjteményének csak töredékét tudja bemutatni a korlátozott alapterületű galériaterekben, ugyanakkor elkötelezett amellett, hogy oktatási és kutatási célból a gyűjtemény minél nagyobb hányada legyen elérhető. A Bernstein Kutatási és Raktározási Központ a hallgatók, oktatók és látogatók számára értékes ismeretek forrása, közvetlenül elérhetővé teszi a jelentős és változatos gyűjteményt. 1990-től egészen a 2016-os bezárá­-
sáig az egyetemi oktatás legváltozatosabb területei számára volt fontos forrás – az antropológiától a művészettörténetig, a környezeti kutatásoktól az orvosi képzésig mindenhol használták a Hood gyűjteményét és a központot.

¶ A jelenlegi múzeumbővítés és rekonstrukció fő célja a tárgyközpontú kutatás szolgálata, ennek megfelelően új termekkel, technológiával, kutatóhellyel, galériákkal és közönségfogadó térrel bővül az intézmény. A projekt 2019-ben zárul, ez a Dartmouth College alapításának kétszázötvenedik évfordulója.

¶ Jóllehet a Hood jó három évtizede szolgálja már a hallgatókat, a külső látogatók előtt nem eléggé ismert. Az újragondolt múzeum hangsúlyosabban kívánja a művészetek jelentőségét bemutatni az egyetem és a látogatók számára. A Hopkins Művészeti Központ párhuzamos rekonstrukciójával együtt egy Művészeti és Innovációs Központ is születik, ahogy megfogalmazták: egy új ajtó a világra. A múzeum deklaráltan a kreativitás központja kíván lenni, ahol a hallgatók összegyűlnek, kutatnak, a művészetek és más disciplinák találkozási pontja. Az új múzeumi arculat már a bejáratnál kezdődik: a Tod Williams Billie Tsien Architects|Partners cég olyan bejáratot tervezett, amely a figyelem felkeltésére és megragadására törekszik. Az új főbejárathoz közeledve a hallgatóknak és látogatóknak át kell haladniuk a North Plazán, amely a társasági élet, a társalgás helyszíne, performance-ok színhelye, egyúttal a szobrok és más installációk bemutatóhelye. A Hood világhírű gyűjteményi anyagának jelentős része bemutathatóvá válik, így a múzeum jelentősége is megnő ezek révén: Rembrandt van Rijn, Francisco Goya, Pablo Picasso, Mark Rothko, Georgia O’Keeffe, Richard Serra, Andy Warhol, Frank Stella művei mellett (hogy csak a legnagyobb neveket említsük), az amerikai őslakosok történetének mintegy hétezer tárgyat számláló kollekciója, a régészeti, iparművészeti anyag, a kétezernégyszáz darabos melanéz gyűjtemény, az egyedülálló ausztrál őslakos anyag, amelynél gazdagabb és jelentősebb csak Ausztráliában található. Mindezekhez járul még az egyre gyarapodó kortárs művészeti gyűjtemény. A Hood az egyik legnagyobb és legkiválóbb egyetemi múzeum az Egyesült Államokban.

¶A Tod Williams Billie Tsien Architects|Partners cég kiválasztása egy meghívásos pályázat keretében történt. A bírálóbizottságban részt vettek a múzeum képviselői is. Tod Williams és Billie Tsien nemzetközileg ismert és elismert építészek, 2013-ban az American Institute of Architects díját érdemelték ki, 2014-ben a National Medal of Arts kitüntetésében részesítette őket Barack Obama elnök. Munkáik közül talán a legismertebb a New York-i American Folk Art Museum épülete, de emellett a nevükhöz fűződnek több más amerikai és külföldi kulturális intézmény díjazott tervei is.

¶ Mint látható, a raktározási és restaurálási központokra egyre nagyobb szükség van a múzeumok sikeres működtetéséhez, fejlődéséhez. Létrejöttük okai nem mindig ugyanazok: a cél lehet a régi műemlék múzeumépületbe való visszaterelése az említett feladatoknak (British Museum), vagy épp az ellenkezője, a tovább már nem fejleszthető régi múzeumépületből minél több tárgyat kivinni egy nagy külső objektumba (Liévin – Louvre). Az utóbbi nyilvánvalóan szakmai ellenállást kelthet, de – más megoldás nem lévén – ezt is el kell fogadni. Az új központok jól érzékelhetően az innováció központjai is a múzeumi világban. Hogy a raktározás és restaurálás mellé még mi társul, az esetenként változó. Többnyire a kutatás és a kiállítás. Egy biztos azonban: ezek a központok a 21. század múzeumi fejlesztéseinek legjellemzőbb és legtöbb eredményt, újítást hozó példái.