Az Országos Széchényi Könyvtár 1803-ban nyitotta meg kapuit az olvasók és a kutatók előtt. Az intézmény a nevét alapítójáról, gróf Széchényi Ferencről kapta, aki nemcsak felkutatta és egyesítette a régi nemzeti könyvkincseket, de gyűjteményét később felajánlotta a köz használatára. A nemzeti könyvtár megnyitását követően a magyar társadalom részéről is megindult az adományozás, és ennek, valamint a hagyatékoknak és a kötelespéldányoknak köszönhetően gyorsan bővült a gyűjtemény. Végül a könyvtár kinőtte a Nemzeti Múzeum épületének hátsó traktusát, és új helyre kellett költöznie. Ez a hely a Budavári Palota „F” épülete lett, amelynek átépítési munkálatai 1959-től egészen 1985-ig folytak.

Míg az Országos Széchényi Könyvtár kívülről nézve a vár egyik barokk palotája, addig az épület belseje a szocialista realizmus stílusjegyeit hordozza. A bejáratnál lévő, Fadrusz János által készített Atlasz-szobrok a míves lépcsőfeljáróval együtt a barokk épület szerves részei voltak, jelenleg azonban kissé funkció nélküliek, mivel a felújítást követő szocreál jellegbe nem igazán illeszkednek. A márványlépcső, a két fölé tornyosuló szobor és a szovjet műmárvány kontrasztja jól mutatja, hogy az 1959-ben kezdődő átalakítások megkezdésekor nem volt cél az épület eredeti állapotának megtartása. Így a kultúrpalotának épített könyvtár sokáig igazi elefántcsonttoronnyá vált, nemcsak külsejében, hanem szellemében is.

„Amikor 2008-ban idejöttem, olyan érzésem volt, mintha itt megállt volna az idő, ezért is szerettem volna főigazgatóként átalakítani, korszerűsíteni a nemzeti könyvtárat. Büszkén mondhatom, hogy jól haladunk, sorban számoljuk fel az évtizedes hiányosságokat, elmaradásokat, és hamarosan elérjük a nagy európai nemzeti könyvtárak színvonalát” – számol be az eredményekről Sajó Andrea, a könyvtár főigazgatója. Az itt dolgozók kreativitással, összehangolt munkával igyekeznek élettel telivé tenni a könyvtárat, és megmutatni kincseiket a látogatóknak. Mert fantasztikus kincseik vannak. A többi között Corvinák Hunyadi Mátyás híres könyvtárából; a Lázár-térkép, Magyarország első fennmaradt térképe; az Ómagyar Mária-siralom, a Himnusz és a Szózat kézirata; a Drakula gróf történetét leíró első nyomtatott mű egyetlen ismert példánya; Nostradamus jövendöléseinek első kiadása és még sorolhatnánk.

A könyvtárnak két nagy olvasóterme van, az egyik az Általános Olvasóterem, a másik a Történettudományi és Irodalomtudományi Szakolvasóterem a Hírlapolvasóval együtt. Az olvasótermek szabadpolcain mintegy nyolcvanezer kötetet tárolnak bárki által hozzáférhetően. Ez nem kevés folyómétert jelent, de az itt dolgozók bármikor segítenek eligazodni a „polcrengetegben”. A Könyvtári Intézet Könyvtártudományi Szakkönyvtára ugyanezen a szinten található, itt kölcsönözni is lehet, éppen ezért kissé el van különítve az általános olvasói résztől. Ezen felül a különgyűjteményeknek is vannak saját olvasótermeik. „Tavaly indítottunk el egy programsorozatot, a Fogadó órát, amikor is irodalmár, történész vagy néprajzkutató látja el gyakorlati tanácsokkal az érdeklődőket, leendő kutatókat a könyvtár használatát illetően” – meséli Elbe István, az OSZK információszolgáltatási igazgatója.

Az olvasótermek alatti raktárakat a két belső udvarban helyezték el, ezek egyenként tizenegy emeletes acél toronyszerkezetek, vasbeton lábakkal. A raktártornyok önmagukat tartják, megépítésükkor ez azért is volt fontos, mert a bennük őrzött könyveknek hatalmas súlyuk van. „Ha összeadnánk a raktárakban található polcok hosszát, Budapesttől Siófokig érne” – mondja Elbe István. De hiába olyan hatalmas ez a két „acélmonstrum”, 2002-re világossá vált, hogy a kétszer tizenegy emeletnyi raktár sem elég a folyamatosan bővülő gyűjtemény elhelyezésére, így mára már több külső raktára is van a könyvtárnak. „A raktáraink tele vannak, a kollégáink negyven-ötven centiméterekért pakolnak át több tonnákat a polcokon. Évente mintegy hétszáz polc telik meg csak a kötelespéldányként beérkező könyvekkel, és ebben nincsenek benne az időszaki kiadványok” – osztja meg gondjait a főigazgató.

Az OSZK több millió magyar nyelvű és magyar vonatkozású dokumentumot őriz a legkorábbi nyelvemlékektől az elektronikus dokumentumokig. A törzsgyűjteménybe tartoznak az 1711-től nyomtatásban megjelent magyar könyvek és hírlapok, valamint az 1601-től nem Magyarországon megjelent, de magyar vonatkozású könyvek. A különgyűjteményekben azok a dokumentumok találhatók, amelyek értékük, ereklye jellegük, egyediségük miatt különlegesnek számítanak. A speciális gyűjteményekben több mint hétmillió könyvtári dokumentum található. Itt őrzik a magyar nyelv legrégebbi szövegemlékeit, a legrégebbi magyarországi nyomtatványokat, költők, zenészek, színészek hagyatékait, a modern kor jellegzetes dokumentumait, plakátokat, fényképeket, hanglemezeket, CD-ket, DVD-ket és több ezer további értékes dokumentumot. A Kézirattárban körülbelül másfél millió kézirat található. A legrégebbi az a 3500 éves papirusztöredék egy egyiptomi halottaskönyvből, amelyet Balassa Pál orvos vett meg az alexandriai piacon 1890 körül. A kézirattár törzsállománya a 9. századtól egészen napjainkig tartalmaz dokumentumokat. A középkori anyag legkiemelkedőbb része a Corvinák csoportja, amely harmincöt kódexből áll, a másik nagy csoportja a magyar nyelvemlékek gyűjteménye, többek között a Halotti beszéd, az Ómagyar Mária-siralom és a Jókai-kódex található itt, utóbbi a legrégibb magyar nyelvű, kézzel írott könyv. A mai napig folyik a gyűjtés, legutóbb például Benedek István pszichiáter-író hagyatéka érkezett be a kézirattárba.

Az európai kézirattárak között a magyar a legjobban feldolgozottak egyike. „Mi nem szunyókálunk a poros kéziratok fölött, mint ahogy azt sokan gondolják rólunk, hanem igyekszünk minél több anyagot digitalizálni, katalogizálni és ezáltal megvédeni a jövő nemzedéke számára. Száztízezer digitális felvételünk van, a többi között ötezer Babits-fotót digitalizáltunk, és tizenháromezer felvételt készítettünk Kazinczy összes kéziratáról. Az lenne az ideális, ha minden digitalizálva lenne, és az eredeti dokumentumok muzeális tárgyakká válhatnának, ezzel megakadályozhatnánk, hogy a folyamatos mozgatástól megsérüljenek a gyűjtemény egyes darabjai” – osztja meg velünk Földesi Ferenc, a kézirattár vezetője.

Szintén a Különgyűjtemény része a Színháztörténeti Tár: itt kaptak helyet a magyar színháztörténet papír alapú dokumentumai. A gyűjtemény egy része Széchényi Ferenc könyvtárából való, és tartalmazza az akkori színlapokat, szövegkönyveket, díszlet- és jelmezterveket, valamint az akkori vándortársulatok teljes írott anyagát. Később a Nemzeti Színház, az Operaház és a Vígszínház teljes dokumentum-állománya is itt kapott helyet.

Az audiovizuális dokumentumok megőrzése szintén a nemzeti könyvtár feladata. A Történeti Interjúk Tára 1985-ben alakult, itt kezdetben életútinterjúk készítésével és gyűjtésével foglalkoztak. „Azokkal az emberekkel készültek ezek az interjúk, akik közel voltak a politikához, a döntéshozatalhoz. Most már ezernégyszáz interjúnál tartunk, és továbbra is veszünk fel újabbakat” – meséli a tár vezetője. A tár feladata még a Magyar Mozgóképkincs Megismertetéséért Alapítvány filmes „hungarikumokból” álló, kutatási és oktatási célból létrejött gyűjteményének gondozása és a könyvtárba érkező audiovizuális kötelespéldányok feldolgozása. A Szabad Európa Rádió és a BBC Magyar Osztályának gyűjteménye is itt található, ezeket a hanganyagokat digitalizálják és feldolgozzák. 2001 őszén kerültek a gyűjteménybe a Szabad Európa Rádió 1956-ban sugárzott hangdokumentumai, 311 darab kilencvenperces audiokazettán. Ezek szinte teljes egészében tartalmazzák az 1956. október 22. és november 13. között elhangzott SZER-adásokat, valamint a Kossuth rádió adásait, amelyeket a SZER úgynevezett Monitoring Osztálya rögzített. Ez azért is nagyon különleges anyag, mert fennmaradása „történelmi véletleneknek” köszönhető. „A hidegháború idején a Szabad Európa Rádió rögzített adásanyagait csak néhány hónapig őrizték meg, majd a tekercseket újra felhasználták. Közvetlenül az 1956-os forradalom után vizsgálat indult a rádió ellen, így a német külügy bekérte az átjátszóállomáson rögzített adásfolyamot. Ezt követően a hangfelvételek gyorsan visszakerültek a Szabad Európa Rádióba, de az éppen akkor zajló munkaügyi perek miatt 1957 tavaszán a rádió amerikai tulajdonosai megegyeztek a német állammal, hogy az ’56-os hangdokumentumokat a német külügy a koblenzi Bundesarchivba helyezi el, zárt anyagként. Több mint negyven évig pihentek itt a szalagok, míg a kilencvenes évek végén újra fel nem fedezték a magyar forradalomnak ezt a páratlan forrásdokumentumát” – olvasható a könyvtár honlapján.

A könyvtár tulajdonképpen olyan, mint egy sajátos, interaktív, élő múzeum, ahol a különböző dokumentumokat, köteteket, kéziratokat, használati tárgyakat nemcsak körbejárják és megnézik a látogatók, hanem kézbe is veszik, használják az olvasók és a kutatók. Így mint minden múzeumnak, a Széchényi Könyvtárnak is a restaurátorműhely az egyik legfontosabb részlege. Ráadásul ez az országban a legnagyobb, ahol a restaurálás mellett könyvkötéssel is foglalkoznak, sőt restaurátor- és könyvkötőképzés is folyik itt. „Itt mindig van mit csinálni. A folyóiratok savtalanító kezelésére például kétszáz év sem lenne elég” – jegyzi meg a restaurátorok vezetője, mivel a nem is olyan régi hírlapok rendbetétele sokkal nagyobb fejtörést okoz, mint a hártyákra írott Corvináké. A helyreállításon kívül a gyűjtemény egészének védelméért is ők felelnek. „Ha például egy kiállításra kölcsönzünk könyvet, akkor úgy bánunk vele, mint egy műtárggyal. Leírjuk, hogy milyen állapotban van, és csak úgy engedjük útjára, ha a kiállítási feltételek is le vannak fektetve. Például milyen legyen a megvilágítás, a hőmérséklet, a páratartalom” – avat be a részletekbe Érdi Marianne, a Restauráló és Kötészeti Osztály vezetője. „Ezeket a dokumentumokat nekünk meg kell őriznünk, viszont nagyon nehéz múzeumként működni úgy, hogy mi nyilvánvalóan nem tudjuk felvenni a versenyt a klasszikus értelemben vett múzeumokkal, hiszen nekünk más feladataink is vannak” – teszi hozzá Sajó Andrea.

Az egyik ilyen fontos feladat például az ország más könyvtárainak szakmai koordinációja. Ezért is gondolja az intézmény vezetősége, hogy a nemzeti könyvtárnak fel kell vetnie az aktuális szakmai kérdéseket. Erre volt példa a tavaly ősszel megrendezett (tr)end of print kortárs tipográfiai és plakátkiállítás, amely mellé egy konferenciát is szerveztek, ahol a hagyományos könyvkiadást állították szembe az e-könyves megjelenéssel.

A könyvtár ugyanakkor tudományos kutatóműhely is. Az utóbbi évben háromszázhúsznál is több egyéni publikációt közölt a könyvtár kutatógárdája, és az OSZK a tavalyi évben huszonöt saját kiadványt adott ki. „Minden kutatói munka együttgondolkodás, ennek eredményeit egy publikációban vagy egy kiállításon tekinthetik meg az érdeklődők” – fűzi hozzá Boka László tudományos igazgató. A Tudományos Igazgatóság kutatói szinte minden évben felfedeznek valamilyen rég elfeledett, sosem kutatott, de a könyvtár tulajdonát képező dokumentumot, legyen az egy művészettörténeti szempontból fontos plakátterv, kárpitterv vagy egy ezeréves kézirat. Nemrégiben mutatták be Apollonius türoszi király históriáját: az illusztrált késő antik regényt egy művészettörténész és egy könyvtörténész közösen fedezte fel.

Ebből is látszik, hogy a nemzeti könyvtár állománya nem teljes egészében feltárt, mindig akadnak kincsek, amelyekre később lelnek rá. Ezek bemutatására szolgálnak a könyvtár olvasótermeiben felállított vitrinekben rendezett mini kiállítások vagy a nagyobb rendezvények. Immár évente három alkalommal, a Múzeumok Éjszakáján, a Széchényi-emléknapon és a kultúra napján szerveznek a nagyközönség számára programokat a könyvtár dolgozói. Történetében először 2012-ben március 15-én is kinyitott a könyvtár, és csatlakozott a várbeli programokhoz: fogadta a csaknem hatezer érdeklődőt, akik kipróbálhatták azt a nyomdagépet, amelyiken 1848-ban a Nemzeti dal és a 12 pont is készült.

„Célul tűztük ki, hogy minden magyar ember az élete során legalább egyszer jöjjön el ide, nézze meg, hogy ez a hely nem egy szentély, ahová csak tudósok, kutatók járnak, hiszen a tudás mindenkié” – hangsúlyozza a főigazgató. Azért is tartják nagyon fontosnak a múzeumpedagógiai foglalkozások beindítását, hogy gyerekek is jöjjenek el ide, ismerjék meg a magyar nemzeti kulturális örökség kincseit. „Tavaly a gyermekkönyvhét alatt állandóan gyerekek futkároztak a »szent« nemzeti könyvtárban, megtelt élettel az épület” – meséli Sajó Andrea. A könyvtár vándorkiállításaiból is egyre több van, nemcsak belföldön, hanem külföldön is, a többi között Horvátországban, Macedóniában, Spanyolországban. Ezen felül nagyon sok dokumentumot kölcsönöznek kiállításokra, most éppen Firenzébe, Clevelandbe, Párizsba; csak a kézirattár 2012-ben hét külföldi kiállításba kölcsönzött anyagot. Nincs az a téma, amihez ne tudnának kapcsolódni a gyűjtemény egyes darabjaival.

Nincsenek benne ugyan a város „szövetében”, de igyekeznek bekerülni a köztudatba, megtalálni, kitapintani azokat a pontokat, amelyekben erősödhetnek. „Persze sok gát van, például az épület műemléki védettsége, állaga és nehéz megközelíthetősége” – fűzi hozzá a főigazgató. Viszont, aki egyszer ellátogat ide, annak szinte biztosan szívügyévé válik a könyvtár, és másoknak is meg akarja majd mutatni, mennyire különleges ez a hely, és milyen végtelen az itt dolgozók tudása.