Mára eltűnt az a társadalmi osztály Magyarországról, amelyik számára a kastélyok épültek, ahogy az épületekhez kapcsolódó gazdasági infrastruktúra is, így olyan organikus megoldásokat, mint Nagy-Britanniában vagy Ausztriában láthatunk, nálunk nem találunk. Itthon a háború után nekik szánt funkciók mára kikoptak az épületekből, hiszen a műemléki helyreállítás nem fér össze a mai oktatási, egészségügyi intézményekkel szemben támasztott követelményekkel. Az iszonyatosan leromlott állapotú, kirabolt, környezetében zárványként vegetáló épületeket most elsősorban kulturális és turisztikai funkcióval igyekeznek megtölteni fenntartóik.

Kismarton – a grófék otthon vannak

Az Ausztriában élő Esterházyak alapítványokba szervezett 28 ezer hektáros gazdasága évi negyvenmillió eurós bevétel mellett hét-nyolc millió eurós eredményt hoz. Ezekből a jövedelmekből fedezik a kismartoni kastély, a fraknói vár, a lakompaki kastély, valamint az opera-előadások helyszínéül szolgáló szentmargitbányai kőfejtő állagmegóvását és működését. A múzeumi és zenei programok kétszázötvenezer látogatót hoznak évente, így a turisztikai bevételeik is jelentősek. Van is mire költeni, a kismartoni kastélynak – melynek kezelését nemrég vették vissza a tartománytól – és környezetének felújítása tízmillió euróba került 2004 és 2012 között. Az állandó kiállítások – kincstár, fegyvertár, levéltár, csodakamara, ezüstbútorok, ősgaléria – mellett gyakran előrukkolnak egy-egy nagyszabású, komoly kutatáson alapuló, több évig álló időszaki vagy fél-állandó tárlattal, mint a Haydn Explosive, amelynek alapját az ingatlanokban évszázadok alatt felhalmozott, kimeríthetetlennek látszó és máig csak részben, egyáltalán nem sietősen feldolgozott műtárgyállomány szolgáltatja. A munkát ötfős állandó tudományos stáb végzi, de számos szakértővel dolgoznak együtt; a méltán híres kismartoni Haydn Festspielét és a szentmargitbányai szabadtéri opera-előadásokat pedig külső cégek szervezik.

Eszterháza – nincs pardon

A határ másik oldalán a sokáig elhanyagolt állapotú fertődi Esterházy-kastélyba hasonló arculatot és kulturális gazdagságot próbál varázsolni a tulajdonos Magyar Állam, költségvetési forrásokból. A kastély kiemelt pozícióját azzal is hangsúlyozta a kormány, hogy a korábban a Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG), majd a Forster Központ kezelésében lévő kastély 2014. március 1-jével önálló jogi személy lett Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont néven. A Miniszterelnökség felügyelete alá tartozó, múzeumi besorolású közgyűjtemény magába foglalja a szintén újonnan létrehozott Haydn Kutatóközpontot, amely a zeneszerző életművével foglalkozna. Bár a kastély egy részében az ötvenes évek óta működött egy kisebb múzeum, és részben megtörtént a műemléki helyreállítás, ám a régi pompának csak nyomai maradtak: a felújítás előre haladtával újabb és újabb terek készültek el, ugyanakkor gondot okozott ezek méltó és turistacsalogató megtöltése. Számos közgyűjtemény vezetője azt javasolta, hogy segítségükkel és Esterházy-vonatkozású tárgyaikkal hozzanak létre átfogó időszaki kiállításokat. Ehelyett azonban olyan elképzelés született, hogy hozzanak ide minden, egykor itt őrzött, sőt általában a családhoz köthető műtárgyat, amelyek az évek során országos közgyűjteményekbe kerültek. A kétszázhatvan ötvöstárgyat és hatvanöt tétel viseletet tartalmazó Eszterházy-kincstár az Iparművészeti Múzeumba, a százhatvannégy darabból álló éremgyűjtemény, történelmi tárgyú metszetek, festmények és Esterházy „Fényes” Miklós (1714–1790) kedvenc barytonja a Nemzeti Múzeumba, a család levéltára a Magyar Nemzeti Levéltárba, Haydn kottái az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. Az elképzelést azonmód óriási felháborodás és ellenállás kísérte a szakmában. A kincstár anyaga nem volt mozgatható állapotban, a kottáknak az MTA Zenetudományi Bizottságának állásfoglalása szerint „mind állományvédelmi, mind kutatási szempontból legjobb helye a nemzeti könyvtárban van”, ahogy a családi levéltár kiszakításának sem lenne sok értelme a korabeli iratanyag közül. A helyzet végül odáig fajult, hogy Orbán Viktor épp a kastélyban tartott kormányülésen utasította Balog Zoltán minisztert egy olyan rendelet megalkotására, amely a műtárgyak mozgatását a kormány hatáskörébe rendeli. Ám ma úgy tűnik, nem eszik olyan forrón a kását: egyelőre nem törekednek az összes tárgy Eszterházára hozatalára, ellenben számos, a kastélyból származó műtárgyat vásárolnak hazai és külföldi gyűjtőktől. Bardi Terézia tudományos igazgató szerint Németországból visszavásárolták és restaurálták a díszterem bútorait, Londonban pedig Haydn-kottákat sikerült megszerezniük. Az Esterházy-kincstár ügyében azonban nincs pardon, az ötvöstárgyak Fertődön lesznek, amint lesz alkalmas kiállítóhely. Addig is növekszik az Eszterháza Központ, 2014 júliusában hozzácsapták a nagycenki Széchenyi-kastélyt és a benne lévő emlékmúzeumot, valamint a fertőrákosi egykori püspöki palotát. Folyik a kastély és a park felújítása is, januárban zárult le a harmadik ütem. Az Európai Unió és a magyar állam összesen 1 milliárd 585 millió forintos támogatásával meg-újult az egykori jószágkormányzóság, valamint egy új, barokk színháztörténeti kiállítással is gazdagodott Eszterháza. Az új vezetés folytatja a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának egykori vezetője, Varga Kálmán által elkezdett folyamatot: egyrészt tartja a kapcsolatot – az ausztriai rokonokkal amúgy is feszült viszonyban lévő – Esterházy Antal herceggel, aki gyakorta tartózkodik a kastélyban a neki felajánlott lakosztályban, egyfajta házigazdaként fellépve; másrészt fejleszti a kiadható apartmanokat, a turisztikai, kulturális kínálatot: tavaly kétszázötvenmillió forintot költhettek az ötven hangversenyből álló Eszterházi Vígasságokra. A költségvetésben az idén 791 millió forint áll az Eszterháza Központ rendelkezésére, a kincstár elhelyezésének másfél milliárdos forrása mellett.

Fehérvárcsurgó – ahova a gazdák visszatértek

A jelentős kastélyok esetében egyetlen olyan példa van, ahol az egykori tulajdonosok visszatértek otthonukba, ez pedig a fehérvárcsurgói Károlyi-kastély. 1997-ben a Párizsban élő Károlyi György által létrehozott Károlyi József Alapítvány kilencvenkilenc évre szóló hasznosítási szerződést kötött a kastély tulajdonosi jogait gyakorló MÁG-gal. Az egykor autógyárat vezető közgazdász életképes modellt dolgozott ki – mondja Szabó Szabolcs igazgató. A Károlyi József Alapítvány a hasznosítást végzi, a szintén Károlyi György által létrehozott részvénytársaságnak pedig a felújítás a feladata. Hitelből, saját tőkéből, uniós és állami támogatásból máig 1,6 milliárd forintot fordítottak a kastélyra. A tizen-nyolc szobával, két lakosztállyal, hat konferenciateremmel, csónakázótóval, valamint egy nyolcvan fő befogadására alkalmas étteremmel működő kastélyszállót egy patinás hotellánc (Accent) működteti. Az eredeti berendezésből csupán egy szék maradt fenn, de igyekeztek a korabeli állapotoknak megfelelően berendezni az épületet. Állandó kiállítás mutatja be a család, az épület és a park történetét. A kastély ad otthont az Európai Kulturális Találkozó Központnak, amelynek célja a műemlék kulturális hasznosítása. Ennek keretében került ide az író felajánlásaként Fejtő Ferenc több ezer kötetből álló könyvtára, saját műveivel. Emellett a kastélyban helyezték el Vajay Szabolcs történész könyvtárát is. Az alapítvány országos közgyűjteményekkel együtt készíti időszakos kiállításait.

Forster – az új földesúr

A rendszerváltás után lassan elkezdődött, és minden kormány idején folyt (ha eltérő intenzitással is) a kiemelkedő jelentőségű kastélyok felújítása, ami főként az uniós források megnyílása után vált látványossá. A jelenlegi kormány nemrégiben kastély- és várprogramot hirdetett, ami a legutóbbi kormányhatározat szerint immár negyvenöt kastély felújítását irányozza elő 2020-ig, és erre harminchárommilliárd forintnyi európai uniós és tízmilliárd forint hazai forrást szán. Ezzel együtt az MNV Zrt. közlése szerint folyamatosan átkerülnek a Fors-ter Központhoz az állami tulajdonban lévő kastélyok tulajdonosi jogai. A program részleteiről sajnos nem árultak el többet az illetékesek, nem tudható, hogy az egyes kastélyokra mekkora összeget szánnak. A Forster Központ egyébként a MÁG jogutódja, amit annak idején azért hoztak létre, hogy az építészeti és történeti szempontból legfontosabb kastélyainkat egy műemléki szakszerv kezelje, ami aztán Varga Kálmán alatt nyugati példák alapján működő komplex műemléki vagyonkezelő, hasznosító szervvé vált. A Forster Központ kezelésében lévő ingatlanok közül jelenleg tíz kastély látogatható: Budapesten a De la Motte–Beer-palota, Dégen a Festetics-kastély, Edelényben a L’Huillier–Coburg-kastély, Füzérradványon a Károlyi-kastély, Lovasberényben a Cziráky-kastély, Nádasdladányon a Nádasdy-kastély, Oroszlány–Majkpusztán a Kamalduli Remeteség, Ozorán Ozorai Pipo várkastélya, Pécelen a Ráday-kastély, s legutóbb, tavaly decemberben nyílt meg a tiszadobi Andrássy-kastély. Közlésük szerint kastélyaikban törekednek arra, hogy a családi inventáriumok és archív fotók alapján visszaállítsák a történeti enteriőröket, az eredeti hangulatot. A bútorok és más műtárgyak a történelmi családok leszármazottainak, az állami közgyűjteményeknek, valamint civil felajánlásoknak és vásárlásoknak köszönhetően kerülnek régi/új helyükre. Jelenleg Nádasdladány, Füzérradvány, Tiszadob, Iszkaszentgyörgy, Fáj, Pécel, Majk, Dég, a De la Motte–Beer-palota és Edelény kiállításain láthatók korabeli enteriőrök és a kastély történetét bemutató kiállítások. A szakmai hátteret a Forster Központ kutatói, építészet- és művészettörténészei, tudományos munkatársai biztosítják. Az intézmény minden esetben törekszik arra, hogy „jó emberi és szakmai kapcsolatot ápoljon az egykori tulajdonosok leszármazottaival”.

A rendszerváltás után Kanadából hazatérő Nádasdy Ferenc a volt családi otthonba Nádasdy Akadémiát álmodott, és ennek érdekében hozta létre a Nádasdy Alapítványt. A kastélyról az ő részvételével hasznosítási programterv készült, amelyet a kastélyprogram tervezése során beépítettek a felújítási tervbe – tájékoztatott a Forster Központ, de bővebbet nem árult el róla, csak annyit, hogy Nádasdy Borbála, a két éve elhunyt Nádasdy Ferenc unokahúga több alkalommal tartotta könyvbemutatóit a nádasdladányi kastélyban. A fenntarthatóságról is kevés információt kaptunk, mindössze annyi derült ki, hogy a kiállításokból származó bevételek nem fedezik a felmerülő költségeket. A jó példák egyikeként kiemelték a füzérradványi Károlyi-kastélyt, ahol A főúri világ hangulata című állandó kiállítás nyolc teremben mutat be eredeti enteriőröket, amelyek a kastély egyik kiemelkedő időszakát, a 20. század első évtizedeit idézik meg. A kiállítás egyébként kevés kivételtől eltekintve magyar közgyűjtemények (Iparművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum, Herman Ottó Múzeum, Természettudományi Múzeum, Magyar Mezőgazdasági Múzeum) kölcsönzött tárgyaiból állt össze. Ezt egészítik ki egyes magánszemélyek letétbe helyezett műtárgyai, például a nagykárolyi gróf Károlyi László, illetve az általa létrehozott Fóti Károlyiak Alapítvány, ahonnan számos eredeti, a kastély 1945 előtti berendezéséhez tartozó tárgyat kaptak kiállítás céljára. A legtöbb tárgy egy budapesti, antik bútorral kereskedő cég letétbe helyezett gyűjteménye, de kaptak kiállításra trófeákat és festményeket magánszemélyektől is. A kastély fenntartásához nemcsak a belépőjegyek, hanem a pavilonépületekben kialakított szállások bevétele is hozzájárul.

Szintén a Forster Központ kezelésében áll a 2014-ben átadott edelényi kastély, amelynek felújítása 2009 óta folyt. Itt különösen nehéz dolguk volt a felújítás vezetőinek és a kiállítás kurátorainak, hiszen az épület már 1820-ban elveszítette eredeti funkcióját. Ekkor halt ki az alapító Jean-François L’Huillier családja, s Dessewffy Ferenc halála után a Coburgok vették meg a birtokot, akik nem költöztek be a kastélyba, hanem ki-, majd (az államnak) eladták azt. Volt itt hivatal, járásbíróság, szovjet főparancsnokság, lakások, börtön, óvoda, Zöldért-raktár. A kiállítás kevés eredeti tárgya között van Dessewffy saját kezű rajza a kastélyról, valamint a szegényes temetéséről emlékül maradt néhány sírlelet. Az építtetőről, L’Huillier-ről sem sokat tudunk, arckép sem maradt fenn a báróról, ahogy a kastély egyik korabeli lakójáról sem, külföldi és magyar levéltárakban sem sikerült kideríteni, milyen ember is volt, csupán egyetlen aláírásunk van tőle. A kiállítás egyik terme így inkább csupán a kérdéseket teszi fel a fényes karriert befutó, francia származású katonáról. Jean-François L’Huillier unokája, Ludmilla és második férje, Eszterházy István gróf idején végezték a legjelentősebb, máig fennmaradt átalakításokat a kastélyon és környezetén. Ők bízták meg az iglói Lieb Ferenc vándorfestőt hat szoba kifestésével. 1770-ben készültek el a ma is látható rokokó falképek. Ezek az elegáns, mégis kissé provinciális falképek a kastély igazi díszei. A kiállítás alkotója, Eleőd Ákos építész jó érzékkel a freskókat, az épület szinte egyetlen hiteles „berendezését” hagyta érvényesülni. Nem kreált rokokó enteriőröket, csak egy-egy bútorral, tárggyal jelezte a termek egykori funkcióit,
az ott élők – inkább csak elképzelt – személyiségét. Megbecsülte és kihangsúlyozta a nagyon kevés megmaradt eredeti tárgyat, építőelemet. Így tett például egy 19. században elfalazott, majd a felújítás idején ismét előkerült eredeti ablakkal is, amit egy olyan, tejfehér üvegborítással látott el, ami időnként kitisztul, látni engedi, s így műtárggyá nemesíti az építéstörténeti rekvizítumot. Ettől a visszafogott eleganciától kissé eltér a kastély másik két kiállítása: a Népszuper-retro című tárlat az 1945-től 1968-ig tartó időszak mindennapjait, használati tárgyait mutatja be, a másik pedig a térképekre koncentrál, a magyarázat szerint a kastély katona tulajdonosaira emlékeztetve.

Gödöllő – az önállóság útja

A Gödöllői Királyi Kastély is állami tulajdonban van, felújítása a rendszerváltás után viszonylag hamar elindult. A több tulajdonosi összetételt megélt üzemeltető kft.-nek 85 százaléka az államé, 15 százaléka pedig a városé. A kastély építészeti minősége, a főváros közelsége, az Erzsébet királynéra építő profi imázs lehet az oka, hogy a kastély kiemelkedő látogatószámmal és így saját bevétellel dicsekedhet, ami 2015-ben elérte a 360 millió forintot. Ráadásul ennek nagy része, 220 millió forint közhasznú feladatokból származik, így a kiállítások és koncertek, múzempedagógiai foglalkozások jegybevétele – mondja Gönczi Tibor igazgató. A fennmaradó összeg pedig helyiség-bérbeadásból, az ajándékboltból és a kávézó bérleti díjából származik. Mindezt tavaly csupán 86 millió forinttal egészítette ki az állam. Az igazgató szerint a teljes önfenntartás elképzelhetetlen volna. A kastély kilencvenes évek óta folyó felújítására költött forrás nagyjából öt-hat milliárd forint lehet, a rendkívül elhanyagolt állapotban lévő kastély és park mára szinte teljesen megújult. A rekonstruált állapot a királyi időszak lett, de a kiállításon igyekeznek átfogni a kastély teljes történetét is. Így a Lipót-szárny-ban a Grassalkovichok korát idézik fel, három szoba szól a kastély legfőbb vonzerejéről, Erzsébet királynéról. A legújabb kiállítás pedig Ferenc József és Erzsébet gyermekeit mutatja be, akik még gyerekkorukban sok időt töltöttek itt. Ez a tárlat szakít a rekonstruált enteriőrök világával, és egyetlen teremben igyekszik felidézni, hogy különböző korokban milyen belsőépítészeti jellemzői lehettek a kastélynak, de ebben a szobában a mai kor is megtalálható, számítógépes terminálok képében. Felújították és a fennmaradt eredeti tervek szerint berendezték Horthy Miklós légvédelmi bunkerét. A kiállítást a Hadtörténeti Múzeumi munkatársai készítették. Az utolsó termekben a legtöbb kastélytól eltérően bátran fel-idézik az épület háború utáni, méltatlan sorát is. Azért beszélünk bátorságról, mert például Eszterházán, amikor egy melléképületben visszavarázsolták a szocializmusban ott működő mozi világát, a próbálkozás megbukott, a látogatók ugyanis nem engedték kizökkenteni magukat a barokk korból.

Pápa – a város élménykastélya

A pápai Esterházy-kastély főépületének felújítása az elmúlt évtizedekben több ütemben zajlott. Az utolsó, legnagyobb volumenű, uniós forrásokkal is támogatott beruházás 2013-ban kezdődött el, a projektzárás pedig tavaly decemberben történt meg. Az állami tulajdonból ki nem adható kastély ingyenes használója a város, amely az üzemeltetésre egy nonprofit kft.-t hozott létre. Miután csak tavaly áprilisban nyitottak, Boros Katalin, a cég vezetője még nem tud pénzügyi adatokat mondani, de a látogatottsággal kapcsolatban nem panaszkodik. A korábban több intézménynek – egyebek mellett zeneiskolának, városi könyvtárnak – helyet adó kastély egyetlen berendezési tárgya sem maradt meg, ugyanakkor fennmaradt az 1799-ből származó inventárium, az 1916-os leltárkönyv, amelyekből részletes információkat kaphatunk az egyes terek berendezéséről. Fennmaradt továbbá egy 1927-es fotósorozat, amely mintául szolgált például a textil falikárpitok rekonstrukciójához. A barokk enteriőrt az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött korabeli bútorok és replikák idézik fel. Visszatértek a Nemzeti Múzeumból az ősgaléria eredeti festményei is. A kastély működtetésének koncepciója, hogy „élettel töltsék meg” a történelmi tereket. Nézzük, hogy működik ez! A barokk főúri enteriőr kiállítás csak tárlatvezetéssel látogatható.
A látogatók először egy filmet néznek végig az Esterházyak vagy a kastély történetéről, esetleg a város más turisztikai látványosságairól. A témát a csoport érdeklődésének megfelelően választják ki. Ezután a kastély kápolnája következik, amely a felújítás eredményeként ismét eredeti funkcióját betöltve működhet, szentmisék, esküvők és keresztelők tereként. A kápolna megtekintése után a barokk ruhába öltözött tárlatvezető, megkérve a látogatókat, hogy ne zavarják az udvartartást, behívja a vendégeket a kastély barokk enteriőr termeibe, akik a grófi család vendégeként a barokk főúri élet mindennapjait bemutató élőképsorozatban találják magukat. Az első teremben a „komorna” fogadja a vendégeket, a könyvtárszobában a „gróf úr” olvasgat, a „grófnő” pedig festeget, a Nádor Teremben tánccal köszöntik a látogatót, a Vörös Szalonban pedig a teázásra és muzsikálásra összegyűlt „családdal” találkozhatnak. Az egyes képek tartalmának nincs közük a kastély itt élt lakóihoz, a munkatársak képességei, készségei határozzák meg a műsort – derült ki Boros Katalin szavaiból. Szerinte a látogatók szívesen mennek bele a játékba, és élvezik a tárlatvezetéseket, amelyek közben egyébként rengeteg információ elhangzik az Esterházy családról, a barokk hétköznapokról.

A kastély egy másik attrakciója a nemsokára nyíló marionettszínház, itt majd egy húszperces előadást láthatnak a nézők, azt követően pedig a bábok és a színház működésével is megismerkedhetnek. Kérdésünkre kiderül, hogy nem volt marionettszínház a kastélyban, de Boros Katalin szerint ez nem probléma, hiszen számos barokk kastélyban működött hasonló. Így kultúrtörténeti elemként hitelesen beilleszthető a kastély látnivalói közé egy bábszínház. Míg a szülők a barokk főúri enteriőrt vagy a kastély valamely más kiállítását bemutató programot élvezik, a kicsiket a gyermekbirodalomba invitálják, ahol a kastély Lego kockákból épült makettjét csodálhatják meg, és hasonlót maguk is építhetnek. Kicsiket és nagyokat egyaránt vár a külön belépőjeggyel működő kézművesműhely. A mézeskalácskészítés a város mézesbábos hagyományai előtt tiszteleg, ahogy a csokoládébonbon-készítés is, jó mulatság szülőnek, gyereknek egyaránt. Mint ahogy a barokk ruhás fotózás is. A kastélyban két, a városhoz szorosan kötődő képzőművész, Nemcsics Antal és Cziráki Lajos állandó tárlata is megtekinthető.

Hatvan – pályakorrekció

Hatvan város közepén évtizedekig éktelenkedett a romos Grassalkovich–Hatvany-kastély, míg a város akkori vezetőjének 2012-ben sikerült 3,15 mil-liárd forintot szerezni a rekonstrukcióra. Bár voltak aggódó hangok, hogy a falak közé a felújítás után, 2014 tavaszán beköltöző Széchenyi Zsigmond Vadászati Múzeum megfelelő vonzerőt jelent-e majd a turisták számára. A kiállítást a Magyar Természettudományi Múzeum készítette, és kezdetben úgy tűnt, az ő filiáléjaként működik a múzeum. Ám a város magáénak akarta tudni az intézményt, és végül maga működtette azt mint országos múzeumot. Volt elképzelés arra is, hogy közös cégbe tereli a város a kulturális intézményeit, így dinamizálva azokat, de ez lekerült a napirendről. Ugyanakkor hamar kiderült, hogy Hatvan nincs felkészülve arra, hogy szakmailag, pénzügyileg sikeres kulturális turisztikai attrakcióvá fejlessze a múzeumot. Ám dicséretes, hogy ezt másfél év alatt belátta. Az idei évtől a Gödöllői Királyi Kastélyt működtető kft.-t kérték fel az üzemeltetésre.

Körmend, Szécsény – városi múzeum

A szocializmusban a szerencsésebb kastélyok a városi vagy megyei múzeumok székhelyei lettek, de erre alig akadt példa. Körmenden az 1953-ban iskolai, majd helytörténeti gyűjteményből kinőtt helyi múzeum 1980-ban költözött a Batthyány-kastélyba. Az intézmény 2004-ben felvette Dr. Batthyány-Strattmann László nevét, s az új működési engedélyében gyűjtőköre a város történetén kívül a Batthyány család uradalmainak gazdasági és családtörténetére is kiterjed. A szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum 1973 óta működik a Forgách-kastélyban, kiállítása bőven idéz az épület egykori történetéből is. Kevésbé viharos azoknak a kúriáknak, kastélyoknak a sorsa, melyek emlékmúzeumként, emlékházként működtek, s a szocializmus évtizedeiben jól is prosperáltak, elég, ha csak a nagycenki Széchenyi-kastélyra gondolunk. Ám a rendszerváltás után a kisebb emlékházak gyakran elnéptelenedtek. A drámai látogatottság-visszaesésnek egyik iskolapéldája az álmosdi Kölcsey-kúria, ahol évi tizenhétezerről ezerhétszázra esett vissza a vendégek száma. A pénztelenség, az idő és a figyelem hiánya nem tett jót az évszázados épületeknek. A kiállítások pedig a házakkal öregedtek, porosodtak, avultak el. Csak rontott a helyzeten, hogy a megyei múzeumi rendszer, ha megtehette, többnyire szabadult az emlékházaktól.

Monok és Kállósemjén – községek kastélyai

A Kossuth Emlékmúzeum mellett Monok másik nevezetessége az Andrássy-kastély. A kastélyból nemcsak az egykori építtetők koptak ki az idők folyamán, hanem az 1914 óta itt működő általános iskola is. Ahogy a család, Andrássy György 1881-ben bekövetkezett halála után a kőhajításra lévő, szerényebb „kiskastélyba” költözött, és katolikus iskola céljaira az Országos Gyermekvédő Ligának ajándékozta a hátrahagyott barokk épületet, úgy költözött nemrégiben a milliós fűtési számla elől a kastély melléképületeibe az ott működő iskola. Na meg azért, mert „elfogytak a gyerekek – mondja lakonikusan egy helyi pedagógus: „idén három elsősünk van.” Nehéz eldönteni, mi szívszorítóbb, a nyolcvanas évek végéig tornateremnek használt ütött-kopott díszterem, ahol a mennyezetről a festett korlátnak dőlve rokokó dámák, szerecsen asszonyok, magyar dolmányba öltözött pipázgató urak és egy bájosan ügyetlen lófejű teve nézeget búsan a már fentebb említett Lieb Ferenc 18. századi freskóiról, vagy a még falon hagyott gyerekrajz-kiállítás, hirdetőtábla, az immár – legalábbis e helyütt – nem folytatódó tablók sora. A tantermekre szétszabdalt kastély, amelynek a díszterem mellett másik eredeti formájában megmaradt része a Szent Orbán-kápolna, az önkormányzat tulajdonában van, amely kétségbeesetten pályázik a felújításra. Demeterné Bártfay Emese polgármester a tervekről mindössze annyit árult el, hogy felvették a kapcsolatot a Forster Központtal. Talán valami olyasmit képzelnek el, mint amit állami segítséggel a 3800 lelkes nagyközség, Kállósemjén önkormányzatának sikerült véghezvinni az egykori miniszterelnök, Kállay Miklós – a tervek szerint idén tavasszal megnyíló – kúriájával. A 2012-ben kezdődött, 1,2 milliárd forintos költségvetésű beruházás során eredeti állapotba állítják vissza az 1763 körül Salvatore Aprilis tervei alapján Kállay György megrendelésére készült, műemléki védettségű Kállay-kúriát, valamint a szomszédságában található, évtizedekig magtárként használt Wolkenstein-kastélyt. A Kállay-kúriát belsőépítészeti szempontból olyan állapotban állítják helyre, amilyen a 20. század első felében volt, hiszen annak leghíresebb lakója, Kállay Miklós akkoriban rendezkedett be. Itt töltötte családjával a nyarakat, országos jelentőségű mintagazdaságot hozott létre a településen. Kozma Mihály, az önkormányzat képviselője elmondta, az állandó kiállítás a középkortól mutatja majd be a Kállay család történetét. A berendezés minden tárgya a húszas éveket idézi, ezeket már megvásárolta az önkormányzat, de egyik sem kötődik a miniszterelnökhöz. Az épületben kiállítóterem, kávéház, játszóház és rendezvényterem várja majd a látogatókat. A kúria szomszédságában található Wolkenstein-kastély földszintjén turisztikai információs iroda, büfé és ajándékbolt működik majd. Az egykori urasági kiszolgáló épületben korabeli cselédszoba lesz látható, a garázs büszkesége pedig egy 1928-as Ford A-modell. A két történelmi épület húsz éve áll használatlanul, romosan a falu közepén, ezért mindenképpen kezdeni kellett vele valamit. Reményeik és a megvalósíthatósági tanulmány szerint fenntartható lesz az együttes.

Lőkösháza – fényfestés

Magántulajdonban, uniós forrásból három éve újult meg a Vásárhelyi–Bréda-kastély Lőkösháza határában. Van ugyan itt étterem, és honlapja szerint esküvői és más rendezvény helyszíneként is kibérelhető, jó része mégis inkább kiállítótérként funkcionál. Felújítása saját, tulajdonosi tőkéből és 286 milliós uniós támogatásból három éve fejeződött be. Eredeti tárgyként mindössze két ezüstkanál található a hatszáz négyzetméteres épületben. „Nem vagyunk hagyományos értelemben vett múzeum” – hangsúlyozza Megyeri Anikó, az egyik tulajdonos, hanem „interaktív kiállítótér.” A kiállításokból megismerhető a kastélytörténet, az egykor itt lakó családok históriája, de a jelenlegi tulajdonosok elsősorban időszaki kiállításokban gondolkodnak, így kortárs képzőművészeti tárlatokat rendeznek: jelenleg fotó- és trófeakiállítás látható. A kastélyban egy szoba van az 1800-as évek korának megfelelően berendezve. A hálószoba és a dolgozószoba empire bútorát a tulajdonosok vásárolták. „Egyenes ági leszármazottak sajnos nem maradtak, de jó kapcsolatot ápolunk a Rómában élő Nagykállói Kállay Miklóssal, akinek édesanyja itt született Lőkösházán, és gyermekként sokat játszott a kastély kertjében, esküvője is itt volt az azóta már lebontott kápolnában” – mondja a tulajdonos, aki a legnagyobb attrakciónak azt tartja, hogy minden este 3D-s fényfestést vetítenek az épület teljes, háromszáz méteres homlokzatára. Közlése szerint Európában egyedülálló és a világon is csak három helyen látható minden este hasonló szenzáció. A nyári időszak vonzza a turistákat, mondja Megyeri Anikó, „de a téli, csendesebb hónapokat nem könnyű átvészelni”.

Kastélyszállók – dizájn bútorral

Ha megnézzük a magyarországi Kastélyszállók Szövetségének honlapján szereplő hoteleket, általában nagyon általános utalásokat találunk „a mesélő falakról”, de konkrét és tudományos igényű múltidézésre alig vállalkoznak az elsősorban kényelmes, elegáns és nem is olcsó szállodák. Gulyás Eszter, a röjtökmuzsaji Szidónia Kastélyszálló marketingigazgatója (egyben a Kastélyszállók Szövetségének titkára) elmondta, hogy az épület megmaradt értékeit, például a belső fa lépcsőházat nagy becsben tartják, de a klasszikus vonalú új olasz dizájnbútoraik jellemzője inkább a kényelem és az elegancia. A régi tulajdonosok leszármazottait felkeresve beszereztek néhány korabeli fotót, amit a folyosóra kihelyeztek, és rendben tartják a kertben lévő Verseghy-kriptát, de igazából nem szeretnék, ha vendégeik egy múzeumban éreznék magukat. Építik ugyanakkor saját történelmüket: minden évben kiadják az év eseményeit tartalmazó „kastélykrónikát”, elhelyezik híres vendégeik fényképét a szálloda falán, réztáblán örökítik meg a náluk házasságot kötő párok nevét.

A Tolna megyei Medinán megbúvó Apponyi Kiskastély honlapja előre figyelmeztet, hogy senki „ne várjon pompázatos termeket, éttermünkben fehér kesztyűs pincéreket. Ez nem egy mesterkélten régies hangulatú, hamisan csillogó kastélyhotel. Egy XIX. századi középnemes életének, miliőjének és korának lenyomata – falusi bájjal fűszerezve.” A kastély a tulajdonos, Halász Zsolt és felesége, Horváth Csilla otthona is. Horváth Csilla elmondta, férje világéletében kastélyban szeretett volna lakni, imádja az antik holmikat, legyen az bútor vagy autó. Ezért vette meg 2009-ben a kastélyt, amikor lehetősége nyílt rá. Ám a felújítás a jól menő fogorvosnak is nagy teher lehetett, ezért a turisztikai végzettségű felesége javaslatára eldöntötték, hogy a kastély felét lakásként használják, a másik felét pedig szállodaként üzemeltetik. A szimbiózis működéséről annyit mond: „örülünk, ha van vendég, de annak is, ha épp nincs.” Hét szobát adnak ki, nem akarnak bővülni, mert, mint mondják, az már a saját és vendégeik nyugalmát veszélyeztetné. Bár roppant büszkék művükre, mégsem látják szívesen a kíváncsiskodókat, nem lehet csak úgy bekéredzkedni a tizenöt hektáros park övezte kastélyba. Horváth Csilla szerint komoly erőfeszítéseket tettek – harmonikusan együttműködve az örökségvédelmi hatósággal – hogy eredeti formájában újítsák fel a kastélyt, megtalálták az eredeti festést, ha pedig találtak egy eredeti zárat, nyílászárót, parkettadarabot, akkor annak mintájára gyártatták le a többit. Kifaggatták az egykori tulajdonos, Rezső gróf még a faluban élő szolgálóit, és felkeresték Bécsben élő fogadott lányát, a 94 éves Bella kisasszonyt, aki szintén felidézte emlékeit, sőt eredeti dokumentumokkal, fotókkal is segítette a munkájukat. Az egykori berendezésből csak egy hatalmas szekrény maradt meg, valószínűleg azért, mert olyan súlyos és hatalmas volt, hogy nem tudták elvinni.

Magánzók – kis extrával

Somogyban, a száznyolcvanöt lelkes Kisasszondon lévő Sárközy-kúria, amelyben Csokonay Vitéz Mihály A magánossághoz című verset írta, jelenleg Róna Péter közgazdászé. A kastély a központja az oxfordi professzor mezőgazdasági vállalkozásának is. A várdai Somssich–Matolay-kúriát pedig a rendszerváltáskor Szász Endre vette meg, özvegye ma is ott él, és a festő életművét bemutató magánmúzeum is működik a falai között. Ritkán, de van eset, hogy a leszármazottak visszavásárolják őseik kastélyát, erre példa a Somogy megyei Felsőmocsoládon az egykori Kacskovics–Bánó-kastély. A 19. század elején Kacskovics Mihály, Eszterházy Pál ügyvédje számára épült kastély a háború után a helyi téesz tulajdonába került, mely 1997-ig használta, majd árverezni kezdte. A negyven év után hazatelepülő Bánó Sándor egy újsághírből szerzett tudomást róla, és potom pénzért megvásárolta a rendkívül rossz állapotban lévő épületet, de kora miatt nem kezdte meg a kastély felújítását. Ezt 2002-ben a Bánó-leszármazott Csorba Virginia és férje, Mocsai Lajos kézilabdaedző vállalta fel. Egy korábbi interjúban Csorba Virginia így nyilatkozott az épületről: „otthonuk felújításakor igyekeztünk az enteriőrökben felidézni nagyszüleink életfelfogását, a háború előtti időket, törekedtünk arra, hogy az eredeti mintákat és színeket megtartsuk.” A ma családi nyaralóként, egyben hotelként is üzemelő Bánó Mária kastély honlapján frappánsan foglalja össze, hogy milyen korlátai vannak egy hasonló próbálkozásnak Magyarországon: „Családunk felmenői kétszáz éven keresztül laktak ebben a házban. Ha Angliában lennénk, minden bútordarabhoz és sarokhoz lenne egy történetünk. Nekünk nincs, de a megmaradt puszta falak, a feltáruló faldíszítések, az előbukkanó kőkeretek és a génjeinkben hordozott történelem megalkotta bennünk azt a képzelt világot, amelyből származunk.”