MÚZEUM A REPÜLŐGÉP ALATT
DEUTSCHES TECHNIKMUSEUM BERLIN
MúzeumCafé 66.
A Kelet- és Nyugat-Berlin egykori központjait, az Alexanderplatzot és a Zoologischer Garten megállót összekötő U2 vonalán, valahol középtájt, egyszer csak egy repülő tűnik fel a vonat mellett. Nem a szemünk káprázik: ha visszasétálunk a néhány száz méterre lévő Gleisdreieck megállótól, valóban szemügyre vehetjük a Douglas C–47 típusú bombázót egy épület negyedik emeletén. A gép „cukorbombázó” – azaz azok közül való, amelyek biztosították Nyugat-Berlin élelmiszer-ellátását az 1948–49-es szovjet blokád alatt. Az épület pedig nem más, mint a város egyik legnépszerűbb kulturális intézménye: a Deutsches Technikmuseum.
¶ 1982-es alapításával a Deutsches Technikmuseum nemzetközi léptékben Benjáminnak számít. Nem előzmény nélküli azonban: a második világháború előtt csak Berlinben legalább száz vonatkozó muzeális kollekció volt elérhető – a Német Légügyi Gyűjteménytől a Közlekedési és Építőipari Múzeumon keresztül az Oceanográfiai Intézet és Múzeumig. Sajnos ezek többsége pótolhatatlan tárgyállományával együtt a bombázások áldozatává vált. A pótlásról évtizedek múltán Nyugat-Berlin gondoskodott az eredeti nevén Museum für Verkehr und Technik létrehozásával a müncheni Deutsches Museumból átcsábított Günther Gottmann segítségével.
¶ Alapító igazgatóként Gottmann találta meg a helyszínt, a várost kettészelő határfal zónájától néhány száz méterre kihasználatlanul gazosodó Anhalter Bahnhof egykori teherpályaudvarát, pontosabban annak egyik jó állapotú melléktömbjét,
a zseniális feltaláló, Carl von Linde egykori jéggyárát a Trebbiner Strassén. Az 1983-ban itt látogathatóvá tett 1700 négyzetméter mára 26 500-ra nőtt; a főépülethez kapcsolódik a repülőgéppel dekorált, 2001-ben átadott bővítmény mellett két egykori vasúti fűtőház, két komplett szélmalom, egy működő sörfőzde, továbbá a később felújított, külön álló keleti szárnyban helyet kapó Science Center Spectrum. Az ide kapcsolódó hajdani teherraktáraknak még csak egy részét újították fel – az itt rejlő potenciállal számol is a múzeum fejlesztési terve.
¶ Bár a hatalmasra duzzadt komplexum leglátványosabb eleme a 2001-es szárny posztmodern homlokzata a repülés- és hajózástörténeti gyűjtemény hatalmas üvegtáblák mögül előtűnő büszkeségeivel, a főbejárat ma is a régi a kissé eldugott Trebbiner Strasséról nyílik. Itt, az étterem és a múzeumi bolt között vezető, a mai léptékhez már kissé szűkös folyosón közelíthető meg a meglepően tágas előcsarnok, amelynek kiállítási tárgyai: a Jacquard-szövőgép, a mechanikus utcai orgona, az eredeti toronyóra-szerkezet vagy a Cessna 172 Skyhawk repülőgép jó benyomást adnak a gyűjtemény szerteágazó jellegéről. Ez a kedélyes összevisszaság velünk marad a látogatás alatt: a labirintusszerű komplexumban a 19. századi Berlinben működő 156 művirággyár történetéből néhány lépéssel átjutunk a cukor előállításával, kémiájával és hasznosságával foglalkozó tárlathoz, ahonnan egy ugrás csak a repüléstörténet. A vízi közlekedéstől öt kerékpár érintésével jutunk a mozdonyokkal teli két fűtőházba; az ezeket összekötő Beamtenhaus négy szintjén a film- és fotótechnológia, a vegyipar és gyógyszerészet, valamint a bőrönd- és ékszergyártás külön gyűjteményei kaptak helyet. Aki akar, innét tovább ballaghat a sörfőzdébe – ha mindent végignézett, szüksége is lehet rá.
¶ Utunkat ezt követően folytathatjuk a néhány lépésre a Ladenstrassén álló egykori teherraktárakban a mobilitás történetének elmúlt 125 évét bemutató tárlattal. Az itt látható harminc autó mellett egy ideiglenes kiállításon, 2018 nyaráig, a kétszáz darabot számláló oldtimergyűjtemény további 29 gyöngyszeme is látható, köztük olyan klasszikusok, mint az Opel Olympia vagy egy 1932-es Ford B. Ezek helyhiány miatt jellemzően egy közeli raktárban vesztegelnek – az ottani felújítás miatti kényszermozgatás vezetett a mostani időszaki bemutatáshoz.
¶ Ez az asszociatív, a gyűjtőkör egymáshoz lazán (vagy úgy sem) kapcsolódó részterületeit bemutató szervezési mód a részletmegoldásokra is jellemző. A cukortárlaton farkasszemet néz az óriás japán rák egy preparált példánya és egy traktor méretű modern répaszedő gép – előbbi glükóztartalmú páncélja, utóbbi a cukorgyártáshoz kapcsolódó funkciója miatt került ide. A hajózástörténeti gyűjteményben életnagyságú modell érzékelteti a rabszolgaszállító hajók kegyetlen körülményeit. De van tengeri mentéssel foglalkozó részleg, a bebörtönzött matrózok makettjeit bemutató szekció, és idekerült egy egyértelműen lokális jelentőségű régészeti lelet is, egy Berlin határában a 19. század közepe felé elsüllyedt teherszállító bárka maradványai. Kortárs eseményekre reagál a Das Netz című, az infokommunikációval foglalkozó tárlat egyik központi darabja, a Guardian egykori merevlemeze: sérüléseit a brit titkosszolgálat okozta 2013-ban, amikor elpusztították az Edward Snowden által kiszivárogtatott információk digitális kópiáit.
¶ A műfaji sokszínűség, ha tudományos szempontból olykor megkérdőjelezhető is, a befogadó dolgát mindenképp megkönnyíti, hiszen minden sarok más korosztály és más érdeklődés számára kínál látnivalót.
¶ A tárlatlabirintus random mivoltát részben magyarázzák a rendelkezésre álló hely szűkössége, valamint a 150 ezer egyedi objektet és ezen túl számos tárgyegyüttest őrző gyűjtemény egyenetlenségei. A bőröndgyártás például azért kaphatott ilyen kiemelt pozíciót, mert a múzeum tulajdonát képezi az 1914 és 1981 között működő coburgi König bőröndgyár egykori infrastruktúrája; a 2015-ben nyitott cukorkiállítás hátterét a múzeumhoz csatolt és eredeti helyszínéről, Berlin-Weddingből ide költöztetett hajdani Zucker-Museum tárgyi anyaga adja.
¶ A sokszínűség elbódít és eltelít; a hiányok elsősorban a célzott keresésnél válnak láthatóvá. Az érdekes mobilitástárlat ellenére is több figyelmet érdemelne az autógyártás múltja és jövője a Mercedes-Benz, az Audi, az Opel, a Volkswagen,
a Porsche, a BMW, na meg persze a Trabant és a Wartburg hazájában. Csak töredékekben kerül elő a 170 évvel ezelőtt Berlinben alapított és a mai napig itt működő világcég, a Siemens történetének és innovációinak bemutatása. Nincs önálló részlege az építőiparnak, elsikkad az űrtechnológia. Természetesen aki akar, talál Németországban a fentiekre szakosodott intézményeket – a kifejezetten erre dedikált fővárosi intézményben viszont minimum érzékeltetni illenék a gyűjtőkör teljes spektrumát.
¶ Akad azonban olyan terület is, ahol a múzeum jóval többet kínál a vártnál – nevezetesen a modern kori német történelem és a technológia összefüggései. A légiközlekedési tárlat kiemelten kezeli a második világháború időszakát: a komplett gépek mellett roncsokat is tanulmányozhatunk az előkerülés történetével együtt, sőt megismerkedhetünk a korszak német haderejéhez kapcsolódó sorsokkal is. Az egykori fűtőházakban sorakozó, válogatott szépségű mozdonyok és kocsik sorában pedig egyszer csak egy szimpla teherszállító vagon tűnik fel. „A birodalmi vasúttal a halálba” – a kissé hatásvadász felirat arra emlékeztet, hogy ilyen vagonok ezreiben szállították a haláltáborokba az alacsonyabb rendűnek ítélt polgárok millióit.
Az évtizedek óta precíziós munkával zajló német múltfeldolgozás ismeretében persze nem meglepő, magyar szemmel ugyanakkor minimum szokatlan, hogy ezeken a pontokon
– a múzeumi szakmunkán túl – megjelenik az általános, morális társadalmi igazságok közvetítésének explicit igénye.
¶ A múzeum egyszerre definiálja magát globális gyűjtőkörű és jelentőségű kutató- és archiváló helyként, valamint a helyi közösséget megszólító családbarát intézményként, amely küldetésének tekinti a lokális ipartörténet dokumentációját, megőrzését is. Bár az épület csak részben akadálymentes, és a feliratok többsége német nyelvű, a megcélzott látogatóréteg egyértelműen túlnyúlik az országhatárokon. Az ingyenesen letölthető, saját applikáció németül, angolul, lengyelül, franciául, törökül és jelnyelven is működik, és az alapinfók mellett audioguide-ként használható, sőt egy internetkapcsolat nélkül működő kvíztúrát is kínál. A helyszínen a térképek és kalauzok angolul, olaszul, németül, spanyolul, lengyelül
és oroszul is elérhetők.
¶ Az egyedi, jellemzően ingyenesen kínált különprogramokat hosszan lehetne sorolni: a ladenstrassei helyszínen GPS-alapú embervadászatban vehetünk részt, a Das Netz című kiállításon pedig Frau Ursula, a pók kalauzol bennünket végig. A családi múzeum jellegét leginkább a helyi „csodák palotája”, a Science Center Spectrum működése húzza alá, amely 1982-es alapításával Németország legrégebbi tudományos ismeretterjesztő és szórakoztató központja. Önálló, négyszintes épületében nyolc téma köré csoportosítva több mint
150 experimentális, kipróbálható helyzet várja a gyerekeket. Itt nincsenek múzeumi tárgyak: a Spectrum kifejezetten az élményre és az ismeretterjesztésre fókuszál. Az épületben saját bisztró működik, és minden tere akadálymentes; az egyéni látogatás mellett a múzeum itt csoportos vezetéseket és különfoglalkozásokat is biztosít. A Spectrum látogatószáma 2017-ben meghaladta a 235 ezer főt.
¶ Míg ez az összetett cél az intézmény széles körű respektusában és látogatottságában nyilvánvalóan teljesül – a teljes látogatószám 2017-ben elérte a 633 ezret –, a helyszíni élmény leginkább egy őrült professzor laborjában tett kirándulásként marad meg, ahol a gondosan leltározott és felcímkézett tárgyak végeláthatatlan halmai közt önfeledt minyonokként kergetőznek a diákcsoportok. A tényleges szakmai munka így kevéssé válik láthatóvá; ehhez komolyabban el kell merülnünk a múzeum különféle platformjaiban.
¶ Az új épületszárny eldugott szintjén működő könyvtár-archívum félmillió kötetet őriz, és – egyebek mellett – 120 aktuális folyóiratot tesz elérhetővé az olvasók számára. A múzeum és a baráti kör közös kiadásában Deutsches Technikmuseum Berlin címen saját negyedéves magazint is megjelentet németül. A kétezer példányban megjelenő, öteurós kiadvány cikkei olvasmányosan, magas szakmai színvonalon kínálnak betekintést az itt zajló munkába; a tematikus spektrum a múzeum saját múltjának és kollekciójának feldolgozásától a lokális kultúrtörténeten át az általános tudományos ismeretterjesztő cikkekig terjed. Az egyik aktuális számból kiderül, hogy 2018-ban az intézmény kiemelt figyelmet fordít az eredetkutatásra – mind a műtárgy-, mind a könyvtárállomány tekintetében – a magdeburgi Deutsche Zentrum Kulturgutverluste intézményével együttműködve. Az aktuális munkafázis száznyolcvan, 1945 előtt gyártott motoros jármű eredetkutatását jelenti, de a jövőben kiterjesztenék e tevékenységüket az NDK idejéből származó tárgyakra, hiszen sok esetben ott sem tisztázott a múzeumba kerülés folyamatának legalitása.
¶ Egy házon belüli másik munkacsoport az inkluzivitással foglalkozik. 2017-ben több workshop során a munkatársak – többek közt – a tanulási nehézségekkel küzdő látogatók, valamint a látásukban vagy mozgásukban akadályozottak perspektívájából vették szemügyre az intézményt. Ezeket az igényeket 2018-tól új munkakör is szolgálja, amelyet a berlini szenátus külön támogatásának köszönhetően kifejezetten a minél szélesebb körű elérhetőség és megközelíthetőség elősegítésére hoznak létre.
¶ A múzeum finanszírozását alapvetően a berlini szenátus, míg működésének hátterét egy 2001-ben létrehozott alapítvány biztosítja. A Stiftung Deutsches Technikmuseum működését az elmúlt években racionalizálták: ennek eredménye lett a Zucker-Museum beköltöztetése a központi helyszínre, illetve az Archenhold-csillagvizsgáló és a Zeiss-planetárium leválasztása és önállósítása 2016-ban. Az intézmény fennmaradásában fontos szereplő a baráti kör (Freunde und Förderer des Deutschen Technikmuseums Berlin e. V.), amely még 1960-ban jött létre az újjászületés támogatására. A társaság anyagi támogatása nemcsak tárgyak beszerzésében nyilvánul meg (ezek jellemzően a baráti kör tulajdonában is maradnak, és állandó letétként kerülnek a kiállításba), hanem rendezvények és kiadványok létrehozásában is. Az egyéni tagsági díj évi hatvan, a családi kilencven euró; támogatóként százötven eurót fizethetünk.
¶ A legnagyobb probléma az intézmény számára a helyhiány. A nagyszabású fejlesztési tervek több mint egy évtizede elkészültek: az új, 25 ezer négyzetméteres Technoversum az egykori Anhalter teherpályaudvar fejépületének rekonstrukciójával és a mögötte kialakítandó, további 25 ezer négyzetméter kiállítási területet biztosító hangár felépítésével jönne létre a jelenlegi főépület szomszédságában. A források azonban igen lassan csordogálnak. A múzeumot 2004-ben átvevő és jelenleg is igazgató Dirk Blöndel pedig első éveiben a konszolidációra koncentrált: az évi több százezer eurós veszteség leküzdéséhez 2008-ban a munkatársak egy részének is mennie kellett. A helyzet mára stabilizálódott, és megvalósult a tervezett hangár helyén álló raktárak részleges rekonstrukciója, valamint a Spectrum új helyszíne. Az építkezés nagyobbik része azonban még hátravan.