NYILVÁNOSSÁG
MúzeumCafé 65.
Egy múzeumi lapban az archívum fogalmán minden bizonnyal a közgyűjtemények egy speciális gyűjteményét értenénk, amely legtöbb esetben dokumentumokat (kéz- és gépiratokat, fotókat) tartalmaz, fenntartásának, gyarapításának célja pedig elősegíteni a múzeum történetének és gyűjteményeinek, az intézményre vonatkozó tudományág(ak)nak a kutatását. Valóban, a lapszám nagyobb terjedelemben foglalkozik egyes közgyűjtemények archívumainak, adattárainak kérdésével, ám mire ez a bő kétszáz oldal – szövegekkel, fotókkal – nyomdába kerül, számtalan egyéb archívumot használunk magunk is. Megnézhetnénk, hogy bármely lapszám elkészítéséhez hányszor keresünk adatot az interneten, hány fotót választunk ki illusztráció gyanánt, először nézőképként vagy egész egyszerűen letöltve, figyelembe véve a felhasználói jogokra vonatkozó kikötéseket. A szerkesztő, az olvasószerkesztő és a korrektor hány alkalommal ellenőrzi a világ legnagyobb archívumában, a weben valamely név vagy évszám helyességét, intézmény hivatalos elnevezését, kiállítás címének, kurátora nevének pontosságát. Hányszor ellenőrizzük egy intézmény honlapján, egy digitális könyvtárban vagy akár a Wikipedián, hogy a tárgyalt műtárgyat valóban ott őrzik-e, hogy helyes-e a lábjegyzet utalása egy kiadványra, és nyilván a fordítók sem restellnek keresőfelületet használni, ha egy magyar szakkifejezés legkorszerűbb angol megfelelőjét keresik. El is jutottunk az egyik legégetőbb kérdéshez, amit a lapszám feltesz: mi a helyzet a nyilvánossággal, a közlés és kutatás szabadságával, a megosztással és továbbosztással, a felhasználhatósággal. Az internet óta kétféle ember létezik: az egyik visszatart és hadakozik a nyilvánosság ellen, a másik pedig a megosztás, a közösségi felhasználás támogatója. A lapban nem foglalunk állást a vitában, viszont a régebbi számaink szövegei szabadon olvashatók és kutathatók a saját, nyilvános archívumunkban, lapunk honlapján, a muzeumcafe.hu oldalon. Bár ez is egy állásfoglalás…