„Olyan hely, ahol jó, pontos, őszinte válaszok születnek a kérdésekre”

Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum új főigazgatója

MúzeumCafé 35.

Kemecsi Lajos az elmúlt tíz évben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, közkeletű nevén a Skanzen muzeológiai osztályvezetője, majd tudományos igazgatója volt. Tavaly az év végén három pályázó közül – Fejős Zoltán korábbi főigazgató és Limbacher Gábor, a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum igazgatója volt a másik két aspiráns – őt nevezték ki a Néprajzi Múzeum főigazgatói posztjára. Mint pályázatában írta: az intézmény legfontosabb célkitűzéseit abban látja, hogy a megváltozott viszonyok, a paraszti kultúra átalakulása, a helyi közösségek megváltozása, a különböző szubkultúrák megjelenése, az elmúlt két évtized gazdasági, társadalmi, valamint etnikai változásai és konfliktusai, amelyek új kihívást jelentenek a múzeum számára is, megjelenjenek a munkájukban, hiszen a Néprajzi Múzeumnak fontos véleményformáló, értékközvetítő szerepet kell vállalnia ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásában. Kemecsi Lajost, a Néprajzi Múzeum új főigazgatóját a jelenről és a jövőre vonatkozó terveiről kérdeztük.

– Mi a feladata ma egy Néprajzi Múzeumnak?

Az elmúlt évszázadokban gazdag archívumok jöttek létre, amelyek a kulturális örökség kincseit őrzik. Hatalmas tárgyi, hang és vizuális emlékanyagot gyűjtöttek össze a közintézmények az elmúlt évtizedekben is. A gyűjtés továbbra is fontos, de mára egyre komplexebbé vált a modern felfogású néprajzi-antropológiai közgyűjtemények feladata. A hagyományos terepmunka, a néprajzi gyűjtések továbbra is fontosak maradtak, de számos új lehetőséggel bővült a néprajz kutatásterülete. Ilyen a jelenkor kutatása és a városi folklór feldolgozása.

– A néprajzost mi izgatja a városi folklórban, mit tud kutatni ezen a területen?

A városi folklór a mindennapok része. Jelen vannak az életünkben a szóbeliség új formái, a megszületőben lévő új terek, a virtuális tér, az internet adta lehetőségek. Ez új kutatási terep számunkra. Nagyon izgalmas például az SMS-folklór kutatása. Az elmúlt évtizedekben felhalmozott tudásbázis alkalmas lehet a jelenkori kérdések megválaszolására is. De a néprajzkutatónak feladata olyan modern, aktuális témákkal is foglalkozni, mint a táplálkozási szokások, az egészséges életmód, az életvezetési ismeretek vagy a globalizációs kérdések. Ezekben a témákban is lehet a múzeum hiteles, értékes válaszokat adó intézmény.

– Elmosódtak vagy tágultak a határok a néprajz kutatásában?

Úgy gondolom, a magyar néprajztudományra története során soha nem volt jellemző a merev határok közé szorított gondolkodás, így tehát nem érzem úgy, hogy most korszakváltásról lenne szó. A Néprajzi Múzeum a nemzeti kulturális örökség nagy értéket képviselő, hatalmas tárgyi és adattári gyűjteményével rendelkezik, de emellett egy szintén nagyon értékes és gazdag nemzetközi anyaga is van. Ez a komplex és szerteágazó gyűjtemény óriási lehetőségeket ad a 21. század kutatói számára is.

– A tudományos feldolgozás mellett legalább ilyen fontos, hogy mit tud ebből megmutatni a múzeum a látogatók számára. Ma már kevés egy jó kiállítás. Elődje, Fejős Zoltán több olyan programot is elindított, mint például a MaDok, amely a jelent, a városi folklórt mutatja be. Folytatja ezeket, vagy új ötletekkel kívánja növelni a látogatók számát?

Egy ilyen nagy intézménynél célszerű hosszú távon, évadokban gondolkodni a jövőről. Hiba lenne a jó kezdeményezéseket, a jól működő programokat megszakítani. A MaDok-ban rengeteg lehetőség van, amelyet szeretnék kiteljesíteni. Én a múzeum látogatóit és az intézményben folyó tudományos munkát nem szeretem különválasztani.

– De lehet, hogy a látogató fejében ez szétválik.

Az nagyon érdekes, hogy mit gondol a látogató a múzeumról. Ezért tartom szükségesnek, hogy látogatóvizsgálatot készíttessen a múzeum, amire építve formálhatja üzeneteit és stratégiáját. Mindig kihívás volt a múzeumok számára, hogy korszerű, tudományos, hiteles ismereteket úgy fogalmazzanak meg az érdeklődők számára, hogy az számukra érdekes legyen. Ez az intézmény egyik küldetése: hogy tegye kíváncsivá a látogatót, keresse meg azokat az eszközöket, csatornákat, amelyekkel meg lehet szólítani a közönséget. A jelen kutatása olyan sokakat érintő téma, ami alkalmas lehet erre. Emellett nagy hangsúlyt kívánok helyezni a múzeum meglévő anyagának a bemutatására.

– A Néprajzi Múzeumnak van egy állandó közönsége: a jól működő múzeumpedagógia sok iskolát megnyert magának, a programok népszerűek a kisgyermekes családok körében. De vannak hiányzó korosztályok; őket hogyan próbálják meg érdeklődővé tenni?

Valaha könnyű megoldást jelentett a szervezett keretek között megvalósuló múzeumlátogatás. Ennek az időnek szerencsére vége! Ma már be kell csábítani a közönséget. A múzeumpedagógia valóban jól működik a Néprajzi Múzeumban, de meg kell találnunk a kapcsolatot a városlakó harmincasokhoz is. Ezért szervezünk előadássorozatokat, mint például a Latin-Amerikáról szóló, amely akkora érdeklődést váltott ki, hogy az még néhány kollégámat is meglepte. Fontos számomra az idős korosztály megnyerése is. Öregedő társadalomban élünk, így az ő jelenlétük nagyon fontos. Talán könnyebb a megnyerésük, hiszen sokszor az emlékek, a tárgyak láttán kialakuló „aha-érzés”, a „nekünk is van ilyen otthon” nosztalgiája sok esetben működik. A pályaválasztás során számomra ez volt az egyik döntő szempont: hogy emberekkel foglalkozhatok, a gyűjtés során kapcsolatba kerülhetek rajtuk keresztül a múlttal. Ugyanilyen fontos a látogatóktól kapott rengeteg személyes történet, információ, amelyek segítik a munkánkat. A jelenleg is látogatható Tárgyas ragozás című kiállítás például olyan interaktív, a szubjektív etnográfiát bemutató tárlat, ami nagyon népszerű. Az itt szerzett tapasztalatokat a következő években is hasznosítani szeretnénk. Jó példa ez a tárlat arra is, hogy a múzeum tud gyorsan reagálni az új jelenségekre. Ezt is tovább kell erősíteni. Például az unióba idén belépő Horvátország adta az ötletet ahhoz, hogy egy, az országot bemutató kiállítást szervezzünk a horvátok saját anyagából. De reflektálnunk kell a mindennapokat érintő újabb és újabb kérdésekre is. Áprilisban nyílt meg az a spanyol-roma tematikájú kiállítás, amely a nagyon érzékeny romatémát dolgozza fel.

– A kiállítások között van-e valamilyen közös rendezőelv?

Olyan kiállításokat valósítunk meg a következő öt évben, amelyek a 2018-ra elkészülő új Néprajzi Múzeum állandó kiállítását készítik elő. Ez az új múzeum pozicionálását is segíti.

– A múzeumokban ma egyre erősebb a verseny a látogatók kegyeiért.

Valóban, nagyon erős verseny folyik a látogatókért a múzeumok között. A jövőben nagy hangsúlyt fektetünk a kommunikációra, a marketingre, hiszen az ezek nyújtotta lehetőségek jelenleg nincsenek teljesen kiaknázva. Ehhez azonban további erőforrások bevonására van szükség. Tudomásul kell venni: befektetés nélkül nincs jövedelem.

– Milyen befektetésekre gondol?

A látogatóvizsgálat mellett nagyon gyorsan szeretném elkészíttetni az új múzeumi honlapot. Újra kell gondolni, meg kell újítani a múzeum kiadványpolitikáját, amiben nagy szerepet szánok az internet adta lehetőségeknek. A komoly, tudományos igényű albumok mellett szükségesnek tartom az ugyancsak igényes, de olcsóbb, a látogatók számára jól használható katalógusokat és egyéb kiadványokat. A rendezvényeinket házon kívülre is elvisszük, készülünk vándorkiállításokra, jelen kívánunk lenni a határon túli magyarlakta területeken, bekapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. Szakmai, tudományos körökben jó hírű a múzeum. Nagyon jó kapcsolatrendszert épített ki az intézmény a külföldi néprajzi múzeumokkal; Koreától Mexikóig jelen vagyunk a világ múzeumai között. Ezeket a kapcsolatainkat szeretném szélesíteni, kiállításokat hozni és vinni. A külföldi múzeumokkal közös pályázatokat, számos más együttműködési formát is szeretnék megvalósítani.

– A látogatók tetszési indexében hol helyezkedik el a ranglistán a Néprajzi Múzeum?

Tavaly százezernél kisebb látogatószámot mért a múzeum. Ezen feltétlenül javítani kell.

– Az Állatkert egymillió, a Szépművészeti több mint félmillió látogatóval zárta az évet.

Valóban vannak jóval látogatottabb intézmények, de a Néprajzi Múzeum is többre hivatott. Fontos tudni, mi érdekli az ide látogató külföldi turistát. Lehet-e már megelőző kommunikációval felhívni magunkra a figyelmét? Küszködünk az 1991-ben megnyílt állandó kiállításunkkal, de mivel a múzeum a tervek szerint 2018-ban a Városligetbe költözik, az itteni épületben már nem érdemes új állandó kiállítást rendezni; a meglévőt kell úgy megújítani, hogy az vonzó és versenyképes lehessen.

– 2018, amikorra a tervek szerint elkészül el a Városligetben az új múzeumi negyed, az ön főigazgatói ciklusának a záró éve is egyben. Eszerint önre éppen a készülődés feladatai várnak. Hogyan lehet „útközben” megújulnia az intézménynek?

Ez a legizgalmasabb kihívás: hogyan lehet úgy felkészülni az új múzeum létrehozására, átköltöztetni a hatalmas anyagot, hogy közben a jelenlegi helyünkön is színvonalasan működjünk, miközben új állandó kiállítás nem készülhet. Ráadásul ugyanaz a csapat dolgozik mind a két feladat megvalósulásán. Erre nyújthat megoldást a többi között a vándorkiállítás, az online jelenlét, a gyűjtemény ilyen módon történő bemutatása.

– Minden múzeum számára problémát jelent a raktárak hatalmas, „láthatatlan múzeuma.” Erre születtek a látványraktárak, amelyekre itthon is van már példa. Hogyan tudja bemutatni a Néprajzi Múzeum ezt az anyagot?

A korábbi fejlesztéseknek köszönhetően a nemzetközi átlagnál – ami olyan két, két és fél százalék – jobb a múzeum raktárban, illetve a kiállítótérben látható anyagának az aránya. De még így is hatalmas, raktárban fekvő anyaggal rendelkezünk. Az épülő új múzeumban lehetőségünk lesz egy impozáns látványraktár kialakítására. Újra kell gondolni a múzeum gyűjtési stratégiáját is. Továbbra is feladat a megőrzés, de pontosítani kell, mi a mi múzeumunk gyűjtési területe, és melyek azok a területek, amelyek együttműködésben valósulhatnak meg. Eddig a Néprajzi Múzeum nem rendelkezett gyűjtési stratégiával; most készülőben van az az alapdokumentum, amely ezt fogja szabályozni.

– A múzeum egyik szlogenje: „Mire való a múzeum?”

A múzeum az a hiteles, aktuális hely, amely választ adhat a környezet és társadalom által felvetett kérdésekre. Nemzetközi példák mutatják, milyen sokféleképpen működhet egy múzeum. Nem feltétlenül a nagy, állandó kiállítások hitelesítik a helyet. Szélsőséges esetben elegendő egy sztárépítész által megtervezett szuper épület, amelyik befogadja a legfantasztikusabb kiállításokat, és kiváló éttermet működtet. Számos válaszlehetőség van arra, mi a kritériuma ma a korszerű múzeumnak.

– A Néprajzi Múzeumnak mekkora hátrányt jelent a jelenlegi épület, amely nem múzeumi céllal épült?

Nagyobb a kihívás. De az előnyeit is próbáljuk kamatoztatni. Gondolkozunk például azon, hogyan lehetne a zárt udvart jól hasznosítani, élővé tenni. Egy nyári múzeumi tábor számára például kiváló helyszín lehet.

– A Városligetben megépülő új múzeum tervezésében is részt vesznek. Hogyan képzeli el a jövő múzeumát?

Fontos, hogy az épület magán viselje a múzeum üzenetét. A tervezett negyed legnagyobb épületének a negyeden belül is markáns arculattal kell rendelkeznie. Már most elő kell készíteni az új állandó kiállítás koncepcióját, és azt is, milyen pozíciót foglaljon el a múzeum a többi között. Az én elképzeléseim szerint az új Néprajzi Múzeum olyan hely lesz, ahol jó lesz dolgozni, ahová jó lesz látogatóba menni; olyan turisztikai központ, amely nemzetközileg is fontos pozíciót tölt be, amelynek már a környezete is azt sugallja, hogy olyan hely, ahol jó, pontos, őszinte válaszok születnek a kérdésekre. Olyan múzeum, amely a társadalmasítás és a kommunikáció eredményeként ott van a fejekben.