Ütköztetett véleményeket közölt a régészeti örökség védelmére létrehozott új országos szervezetről a MúzeumCafé 2008 februári száma. A Disputa rovat egyik oldalán olvashattuk a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) melletti érveket. Az új intézmény céljait összefoglaló hét pontból kiderül, hogy mit csinál – helyesebben mit szándékozik majd csinálni – a KÖSZ a régészeti örökség korábbinál hatékonyabb védelme, megőrzése érdekében. A csupa pozitív ideát megfogalmazó célok többségével egyet kell értenünk: koordináció, szabályozott árképzés, egységes dokumentációs rendszer, tudományos adatbázis, szakmai hasznosulás. Bár meg kell jegyezni, néhány lényeges elem hiányzik a célok listájából (például a raktározás és a feldolgozás kérdése). Sok szakmai fórumon sok szó esett ezekről a problémákról, sokszor megfogalmazódtak ezek a kívánalmak már korábban is – kétségtelen azonban, hogy nyomukban nemigen járt változás.

A Disputa másik oldalán az új intézmény működésével kapcsolatban sorakozik számos kritika. Ezeket sem tudom cáfolni, legfeljebb kiegészíteni tudnám saját tapasztalatokkal. Igazán zavarbaejtő számomra azonban a KÖSZ-t igenlő hasáb befejező része volt: a centralizáció jegyében létrehozott központi intézmény alig egy éves működés után máris decentralizációban, esetleg területi hálózat kiépítésében gondolkodik. Ekkor hasított belém a felismerés: lehet, hogy korát megelőzve Budapest területén már korábban is működött és ma is működik egy „KÖSZ”, csak azt Budapesti Történeti Múzeumnak hívják?

Vegyük csak sorra a KÖSZ „hét pontját” a többségében egyelőre csak kitűzött célokkal:

Központi koordináció: A BTM az irányítása alatt zajló régészeti feltárásokat évek óta kidolgozott és rendszeresen aktualizált ügymenetben, szabályozott módon végzi; Dokumentációs rendszerek egységesítése: A BTM kidolgozta a főváros területén folyó régészeti feltárásokra vonatkozó egységes dokumentációs rendszerét, amely az ügymenet mellékletét alkotja; Szakmai hasznosulás: A BTM tizennégy éve rendszeresen megjelenteti magyar és angol nyelven a megelőző év régészeti feltárásainak előzetes szakmai jelentéseit az erre a célra létrehozott Aquincumi füzetekben, továbbá a Budapest Régiségeiben, s évente tart ásatási szakmai beszámolót; Szabályozott árképzés: A BTM az adott évre vonatkozó egységárak alapján és valamennyi ásatás esetében azonos szerkezetű költségvetéssel dolgozik, amelyről a beruházó időben tájékozódhat; Költséghatékony innováció: A BTM-ben a feltárások pénzeszközeinek felhasználása a jogszabályi előírásoknak megfelelő belső szabályozás alapján történik; Foglalkoztatás: A BTM a költségvetési intézmény számára limitált közalkalmazotti létszámkeret mellett évente nagyjából száz szakember (elsősorban régész, ásatási technikus, restaurátor, de tucatnyi kapcsolódó szakterület munkatársai) számára ad munkát a Budapest területén folyó feltárásokon; Központi tudományos adatbázis létrehozása: A BTM Régészeti Adattárában folyamatos a fővárosban százhúsz év alatt végzett valamennyi régészeti feltárás, topográfiai adat meglévő dokumentumának gyűjtése és feldolgozása.

A BTM-ben működő régészeti örökségvédelmi rendszer, illeszkedve a múzeum szervezetébe, annak adottságait is kihasználja. Így a fentieken túlmenően a BTM „a KÖSZ hét pontjá”-hoz még néhányat hozzá tud tenni:

Muzeológiai háttér: Az előkerült leletek befogadása és a BTM régészeti gyűjteményeibe illesztése megoldott; Tudományos műhely: A BTM valamennyi régészeti feltárása topográfiai-kronológiai kutatási programokhoz illeszkedik, amelyeket az intézmény éves terve is rögzít; Közönségkapcsolat, múzeumpedagógia: A BTM közönségkapcsolati részlegei közreműködnek a régészeti feltárások eredményeinek gyors, szinte azonnali visszacsatolásában, évente megrendezett kiállítások, rendszeres múzeumi órák, szakmai vezetések formájában, elősegítve a régészeti örökségvédelem legszélesebb társadalmi hasznosulását.

A BTM csak egyike a régészeti örökségvédelemmel foglalkozó, területileg szervezett intézményeknek. Érdemes lenne a tervezett változtatás, korábbihoz hasonló gyors és radikális végrehajtása előtt kicsit körülnézni, hátha van másutt is az országban olyan területi alapon működő régészeti örökségvédelmi rendszer, amit kár lenne leépíteni, majd ugyanott, ugyanolyan feladatra párhuzamosan egy másikat nagy költséggel és energiával felépíteni és működtetni. A meglévő rendszerek felhasználása, amellett, hogy csökkenti a tervezett változtatással járó szakmai kockázatot, költséghatékony, és a mostanra kialakult kaotikus állapotban gördülékeny munkavégzést biztosít.

A jelenleg is működő, területileg szervezett régészeti örökségvédelmi rendszer értéket képvisel. Az értékek átörökítéséről pedig ki másnak kellene elsősorban gondoskodnia, mint az örökségvédelemmel felelősen foglalkozó apparátusnak. Remélem, még nincs késő…