A SELMECBÁNYAI BÁNYÁSZATI ÉS ERDÉSZETI FŐISKOLA KÖNYVTÁRÁNAK KÖLTÖZÉSEI 1918 UTÁN

MúzeumCafé 75-76.

A Miskolci Egyetem és a Soproni Egyetem kétségkívül legértékesebb gyűjteményei az 1735-ben Selmecbányán alapított, majd onnan az első világháborút követően kényszerűen elköltöző Bányászati és Erdészeti Akadémia/Főiskola műemlékkönyvtárának kötetei.1 A Sopronba költöző főiskolából 1949-ben újonnan alapított Miskolci Nehézipari Egyetemre előbb a gépészek, majd 1949 és 1959 között a bányász és kohász szakok fokozatosan költöztek át Sopronból Miskolcra. A karok átköltözése után a selmeci könyvtár hatalmas, mintegy 45 ezer kötetes gyűjteményének háromnegyede szintén Miskolcra került. A többi, elsősorban erdészeti tematikájú könyv a Soproni Egyetem könyvtárában maradt. A műemlékkönyvtár állományával és költözéseivel kapcsolatban több összefoglaló munka is megjelent, ám míg előző esetében egy jól katalogizált anyagról beszélhetünk, addig a selmeci költözés, aztán a Sopronba való megérkezés állomásai és részletei máig meglehetősen bizonytalanok.

A selmeci akadémia könyvtári bélyegzői

A selmeci akadémia könyvtári bélyegzői

A könyvtár és állománya 1918 előtt

¶ Az 1735-ben alapított tanintézet könyvtára a 18–19. században folyamatosan gyarapodott, gyűjteményében minden nemzetközileg jegyzett jelentősebb műszaki tematikájú kötet megvolt. Az 1840-es évek első harmadában a gyűjteményben található és újonnan bevételezett kötetek egységes kötést kaptak,2 amely máig meghatározza a műemlékkönyvtár fizikai jellegét. 1885-ig a könyvtári állomány a város több pontján volt elhelyezve, s majd csak ebben az évben költözött át a városközpontban álló Fritz-házba.3 A századfordulóra hat teremben és mintegy 200 négyzetméternyi raktárterületen álltak a kötetek az olvasók rendelkezésére. A Fritz-ház
a főiskolai adminisztrációs hivatalok mellett hamar a könyvtár számára is szűk lett, hiszen az állomány az 1904-es
27 ezerről, 1918-ra 40 ezer kötetre gyarapodott.4 Mire azonban a könyvtár alapterületének és felszerelésének bővítésére reális lehetőség nyílt volna, véget ért az első világháború, s néhány hét alatt már nem a fejlesztés, hanem az állomány értékeinek megvédése lett az első számú cél.

Selmecbánya 1918-ban

¶ Az 1910-es népszámlálás adatai szerint Zombor mellett Selmecbánya volt a másik olyan törvényhatósági joggal felruházott város, ahol a magyarság nem alkotott többséget.5 A háború előtti utolsó országos összeírás adatai alapján a 15 185 lakosból 8337 (55%) szlovák, 6329 (41,7%) magyar és 453 (3%) német anyanyelvűnek vallotta magát.6 Az összlakosságon belül 8498 fő, azaz a lakosság 56%-a mondta azt, hogy tud magyarul, ám ez nem jelentette azt, hogy ez lett volna az anyanyelve. Bár a szlovákság még mindig többségben volt a város közigazgatási területén belül, ha összehasonlítjuk a tíz évvel korábban, 1900-ban felvett adatokkal, erőteljes magyarosodást figyelhetünk meg. Egy évtized alatt ugyanis megduplázódott a magukat magyarnak vallók aránya, míg a szlovákság több mint negyedével, a németeké pedig majdnem a felére
csökkent.7

Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia (később Főiskola), balra a Bányászati Palota, jobbra az Erdészeti Palota Fortepan (Magyar Földrajzi Múzeum, Erdélyi Mór cége)

Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia (később Főiskola), balra a Bányászati Palota, jobbra az Erdészeti Palota Fortepan (Magyar Földrajzi Múzeum, Erdélyi Mór cége)

¶ A magyarosodás, magyarosítás legfőbb helyszínei Selmecen is az oktatási és kulturális intézmények voltak. A lakosság több mint egyharmadát kitevő, 14 év alatti gyermekek az elemi, majd a polgári és gimnáziumi tanulmányaikat az állam nyelvén, magyarul folytatták. Már 1898-ban, amikor a magyarok aránya még csak 20% alatt volt, Kőrösy József is az oktatás kiemelt szerepéről írt: „Selmec magyarosodásában fontos tényező az ottani híres, nemrég még német bányászati és erdészeti akadémia, valamint a két magyar gimnázium. Selmec társadalmi élete így napról-napra szemlátomást magyarosodik. Így például számos egyleteinek bel élete egytől-egyig magyar… A városi jegyzőkönyvek már 1872-től magyarul vezetnek és az elemi iskola két alsó osztályában az előadás nyelve tót–magyar, III. osztálytól fogva tisztán magyar.” 8
Az elemi és középfokú iskolák mellett a hangsúly természetesen a híres főiskola jelenlétén, gyűjteményein és a magyarosításban betöltött szerepén volt: „A selmeci Főiskola puszta jelenlétével is hódító munkát végzett a magyarság számára. Messze a Kárpátok a Felvidék egyetlen főiskolája volt, mely rajokban vonzotta magához a jövő boldogulását kereső tót ifjúságát, a szepesi szászokat s a tudat, hogy oda fognak elkerülni, már a középiskolában elkezdte bennük a magyarrá hasonulás belső és önkéntes folyamatát.”9

Christoph Herttwig: Neues und Vollkommenes Berg-Buch, 1710

Christoph Herttwig: Neues und Vollkommenes Berg-Buch, 1710

¶ A selmecbányai akadémia, majd 1904-től főiskola tanári kara, szellemisége, nemzetközileg jegyzett felszereltsége, könyvtára és nem utolsósorban hagyományai az északi vármegyék legfontosabb oktatási intézményévé tették. A főiskolának 1914-ben már húsz, kiválóan felszerelt tanszéke és mintegy 580 hallgatója volt, jelentős hányaduk a következő években frontszolgálatra vonult be.

¶ 1918. október 31-én a főiskola rektora, Réz Géza10 postai úton értesítést kapott arról, hogy a Nemzeti Tanács átvette a kormányhatalmat. Amint a főiskola tanácsa megbizonyosodott a hír valódiságáról, a közgyűlés és a diákság egyhangúlag támogatta a Nemzeti Tanácsot.11 A következő napon a főiskola tanácsa az intézmény értékeinek biztosítására karhatalom kirendelését kérte a Földművelésügyi Minisztériumtól. Mi­után a minisztérium a kérést nem teljesítette, a főiskola tanácsa a város vezetőségével polgárőrség felállítását határozta el – amelyben komoly szerep jutott a főiskola hallgatóságának – és felesküdött a Nemzeti Tanácsra. Ezt egyrészt a város közbiztonságának és a főiskola értékeinek biztosítása, másrészt az északi határmentéről, a cseh csapatok mozgósításáról érkező bizonytalan hírek is indokolták. Sőt, a döntően szlovákok által lakott térségben már október közepén nyíltan beszéltek a cseh területi követelési igényekről, amely a várost is érintette volna. Erre válaszul 1918. november 6-án Selmecbányán és a hozzá tartozó Hegybányán a bányamunkások Zachár Ádám plébános vezetésével a cseh területi követelések ellen vonultak fel.

¶ November 10-én a cseh csapatok átlépték a magyar határt, ennek hírére a hallgatóság tíztagú katonatanácsot alakított,
a rektori hivatal pedig felhívást intézett a tanszékekhez a főiskola értékes tárgyainak számbavételére.
12 Négy nappal később a Pénzügyminisztérium hivatalosan is felhatalmazást adott a legértékesebb tárgyak és iratok megmentéséhez szükséges eljárás megindításához.13 Bár a Földművelésügyi Minisztérium egyelőre a helyben maradásra és a cseh–szlovák tanácsokkal való együttműködésre szólított fel, a főiskola hallgatóiból alakult katonatanács november 20-a körül megkezdte a tárgyi értéktárgyak csomagolását.14 A költöztetés megkezdése, valamint az időközben egyre súlyosabbá váló spanyolnáthajárvány miatt november 26-án beszüntették az oktatást a főiskolán, amely az ősi alma materben már nem is indult újra.

¶ A bizonytalan közállapotok, az egymásnak ellentmondó hírek és a cseh csapatok közeledése miatt a főiskola tanácsa december 3-án bizottságot küldött Budapestre. Miután a küldöttség visszaérkezett, december 6-ára a rektor rendkívüli tanácsülést hívott össze. Itt Réz rektor bejelentette, hogy a Pénzügyminisztérium immár hivatalosan is a főiskola értékeinek összegyűjtését és elszállítását rendelte el.15 A tanács elhatározta, hogy az értékek, felszerelések elszállításának és esetleg az iskola áthelyezésének ügyében újabb bizottságot küld Budapestre.16 A következő hetekben több főiskolai megbízott is parlamenterként utazott és közvetített Selmecbánya és Budapest között.

¶ A főiskola tárgyi értékeinek jelentős része – elsősorban az oktatáshoz és a kísérletekhez szükséges műszerek, laboratóriumi tárgyak – valamikor december 11. és 20. között lettek ládákba rendezve.17 Réz rektor december 16-án kelt távirata alapján a főiskola műszereinek és egyéb tárgyainak költöztetése/menekítése december 14-én és 15-én történhetett. A két napig tartó csomagolás és dobozolás kapcsán a források nem tesznek direkt említést a több mint negyvenezer értékes könyvtári kötet számbavételéről. Sajnos nem tudunk biztosat arról sem, hogy a könyvtári állományból, különösen az egyes tanszékeken lévő példányokból hány darabot vittek magukkal az elvonuló tanárok és diákok.

Johann David Zunner: Corpus Juris et Systema Rerum Metallicarum, 1698

Johann David Zunner: Corpus Juris et Systema Rerum Metallicarum, 1698

¶ Néhány nappal később a cseh csapatok folyamatos előrenyomulása miatt már megoszlott a vélemény arról, hogy a főiskolát teljes egészében az ország belsejébe költöztessék. A magyar kormány december 27-én új főispánt, egyben kormánybiztost nevezett ki Hont vármegye, Selmecbánya és Bélabánya város élére. Pethes László kormánybiztos feladata volt a rend biztosítása, majd a cseh megszálló csapatokkal való tárgyalás megkezdése.

¶ A főiskola értékeinek, műszereinek számbavétele és csomagolása folytatódott, ezért december 28-án a városi tanács véghatározatával18 felszólította az intézmény rektorát az ingóságok elszállításának leállítására. A főiskola tanácsa nehéz helyzetbe került, hiszen a hamarosan bekövetkező cseh megszállás miatt a magyar állam vagyonának számító főiskola ingóságaiért ő felelt, másrészt viszont nem akart szembehelyezkedni a városi tanács határozatával. Ennek következtében december 29-én leállították a csomagolást, azzal a kikötéssel, hogy az esetlegesen felmerülő hiányokért Selmecbánya vá-
rosa felel.

¶ A költöztetésről szóló korabeli források és visszaemlékezések érdekes módon még 1918 utolsó napjai körül sem tesznek említést az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges, nagy értékű könyvtári állomány helyzetéről.

A megszállás és a tárgyi értékek helyzete

¶ A cseh csapatok 1919. január 7-én vonultak be a városba, ekkor a főiskola hallgatóinak és tanárainak többsége már elhagyta Selmecbányát. Másnap a megszálló cseh csapatok és a prágai cseh kormány képviselői látogatást tettek a főiskolán, ahol Réz rektor fogadta őket.19 A küldöttség a jól felszerelt épületek helyett gyakran üres helyiségeket talált, az értéktárgyak elszállítását pedig jogtalannak tekintette, és mindezt Prága felé is jelentette. A látogatás során a könyvtári állomány kérdése külön nem került szóba, hiszen annak későbbi története szerint ekkor az még érintetlenül sorakozott
a polcokon.

Sebastian Münster: Rudimenta Mathematica, 1551

Sebastian Münster: Rudimenta Mathematica, 1551

¶ 1919 januárjában tovább folytatódtak a tárgyalások a főiskola tanácsa és a megszálló csapatok képviselői között a tanítás folytatásáról, valamint a magyar államhoz lojális hallgatók és tanárok helyzetéről. Februárban kisebb összeütközések történtek a cseh csapatok és a főiskolai hallgatók között, erre válaszul február 7-én a központi épületben, a Fritz-házban lévő géptani tanszék termeit és berendezését lefoglalták.20 Sőt ami még érdekesebb, a rektor beszámolója szerint ezen a napon az ugyanebben az épületben lévő könyvtár helyiségeit berendezéseivel együtt szintén lefoglalták a cseh katonák.21 Azt nem tudni, hogy ez a polcokra, katalógusszekrényekre vagy magukra a kötetekre vonatkozott-e.

¶ A megszállást követően a Károlyi-, majd a Berinkey-kormány minisztériumai a főiskola (ideiglenes) áthelyezését immár elkerülhetetlennek tartották. A lehetséges helyszínek, Gödöllő és Sopron közül az utóbbi javára dőlt el a kérdés.22 A költözést az is indokolta, hogy a Selmecbányán maradt hallgatók és a cseh megszálló csapatok között az összeütközések nem szűntek meg. A feszültséget csak fokozta, hogy a cseh katonai parancsnok a főiskolát ideiglenesen bezáratta, és a nem helyi
illetőségűeket azonnali távozásra szólította fel.23

¶ Buza Barna földművelésügyi miniszter március 1-jén kelt rendelete hivatalossá tette, hogy a főiskolának ideiglenesen Sopronba kell költöznie.24 A főiskola tanácsa megkezdte a költözés előkészítését, amely az alkalmazottak esetében 38 családot, összesen 177 személyt érintett. Az ő költöztetésükhöz 63 teherkocsira lett volna szükség.25 A csehszlovák kormányzat pozsonyi képviselője minden költöztetendő tárgyról listát, kimutatást kért, majd azok egyedi elbírálás alapján kaphattak csak elszállítási engedélyt. „…a csehszlovákok az elszállítandó irodai felszerelésekről, főkönyvekről, irattárról, nyilván-tartásokról, nyomtatványokról, autografiákról és könyvekről, melyek az előadások megkezdéséhez feltétlenül szükségesek, kimutatást kívánnak, melynek alapján az engedélyt előreláthatólag megadják.”26

¶ A tanárok első csoportja Réz Géza rektor vezetésével március 4-én érkezett Sopronba, a Selmecen maradottak pedig folytatták a csomagolást és a lajstromkészítést. Lichner József27 irodatiszt visszaemlékezése szerint az elszállítandó tárgyak körének meghatározása számos konfliktust okozott. A cseh megbízott ugyanis a főiskola irattári tételeinek jelentős részét helyben kívánta tartani. Így hosszas egyeztetések után mindössze kétládányi nyomtatvány elszállításához járultak csak hozzá. A magyar hivatalnokok végül az üres nyomtatványok közé elrejtve hozták át az oktatás további biztosításához szükséges osztályzati táblákat. A főkönyveket, amelyeket még a megszállás előtt egy laboráns lakásának éléskamrájában helyeztek el, végül átcsempészték a határon.28

Georgius Agricola: De Re Metallica, 1546

Georgius Agricola: De Re Metallica, 1546

¶ A könyvtár történetével foglalkozó Hiller István 1919-es költözésről ír,29 s számtalan további hivatkozásban szintén ez az évszám szerepel. Lichner József egy félmondata azonban bizonytalanná teszi mindezt. A költöztetésben aktívan részt vevő Lichner a főkönyvek 1919. tavaszi költöztetése kapcsán a könyvtári könyvek helyzetére is kitér. „De mintha ezt éreztük volna, mert a főkönyveket már jóval a csehek érkezése előtt, éjnek idején, Czobor Miklós laboráns lakásán, az éléskamrában helyeztük el. Miért nem továbbítottuk azokat a könyvtári könyvekkel, erre most már nem tudok felelni. A dolog úgy lehet, hogy a kapkodásban megfeledkeztünk róluk, vagy személyesen akartuk, mint podgyászt vinni.”30

¶ Ez alapján úgy tűnik, a könyvtár köteteit az első nagy költöztetési hullámmal, 1918 novemberében–decemberében az ország középső részére szállíthatták el. Amennyiben a két költözés mértékét nézzük, szintén az első tűnik reálisabbnak, hiszen például Popper József hallgató visszaemlékezése szerint a több napig tartó csomagolás eredményeképpen több száz ládányi műszert, értéktárgyat és gyűjteményi anyagot dobozoltak be.31 Lichner pedig a második nagyobb, 1919 márciusi költözés kapcsán arról ír, hogy a személyzet magáningóságai mellett mindössze két nagy láda hivatalos iratot vitt át a határon. Ezekben voltak a már említett osztályzati
táblák is.

¶ A könyvtári kötetek előkészítésének, elszállításának időpontjai, majd későbbi elhelyezésének fázisai alig voltak dokumentáltak. Hiller 1978-ban nem túl biztatóan jegyezte meg, hogy a költözés részletei teljességében talán sohasem lesznek ismertek. Nemcsak ő, hanem hatvan évvel korábban Réz Géza rektor sem volt sokkal bizakodóbb, amikor 1921-ben a pénzügyminisztérium kimutatást kért az átköltöztetett ingóságokról.32

„Tisztelettel jelentem továbbá, hogy azoknak a felszerelési tárgyaknak és értékeknek a kimutatását, amelyek Selmecbányán ragadtak, valamint amelyek elküldettek és amelyek szállítás közben legnagyobb számban ki lettek fosztva, a főiskolának mostani költözködő állapota folytán összeállítani és felküldeni nem áll módunkban, mert a kérdéses tárgyakra vonatkozó adatok részben már annak idején elkallódtak illetve Selmecbányán visszamaradtak, részben pedig összecsomagoltan elküldettek.”33

¶ A helyzetet tovább bonyolítja, hogy nem tudni, vajon a főiskola ingóságai között – a műszerek, laboratóriumi felszerelések mellett – a könyvek, könyvgyűjtemények közül pontosan mennyi maradt Selmecbányán. Sőt a főiskola rektorának 1921. szeptember 22-én kelt jelentése szerint a hátrahagyott felszerelési tárgyak egy részét (laboratóriumi felszerelések, bútorok, taneszközök, könyvek) a cseh hatóságok elszállították a városból.34 A főiskola ingóságai – így a könyvtári állomány is – nagyrészt Magyarországra kerültek át, s csak kisebb részük maradt helyben vagy kallódott el a hatalomváltás során. Ezek alapján tehát nem jelenthetjük ki azt, hogy a selmecbányai főiskola teljes ingóságaival együtt 1919-ben átköltözött volna Magyarországra.

¶ A költözés mellett legalább ennyire bizonytalan a Magyarországra kerülő felszerelési tárgyak elhelyezésének sorsa. Az oktatáshoz és tudományos élethez feltétlenül szükséges műszaki tárgyak, laboratóriumi eszközök jelentős részét bizonyosan még 1918 decemberében Budapestre szállították,35 ám a források itt sem térnek ki a könyvek helyzetére.

¶ Hiller István szerint a könyvtári anyagot 1919. tavaszi átköltöztetése után néhány évig Gödöllőn tárolták, ám arról ő sem ír, pontosan mennyi ideig és mennyi kötetet helyeztek el ott.36 A gödöllői helyszínnek azonban ellentmond Fehér Dániel
adjunktusnak37 1922. április 1-jén kelt levele, amelyben ő egy budapesti helyszínről ír.38 A soproni könyvtár ügyével megbízott Fehér levele szerint a csaknem 50 ezer darabot számláló állományt immár két esztendeje a budapesti VI. kerületi Bulyovszky utcai főreáliskola pincéjében tárolják.

A könyvtár legrégebbi kézirata, a Venediger Buch, 1480-ból

A könyvtár legrégebbi kézirata, a Venediger Buch, 1480-ból

¶ Fehér a főkönyvtár esetében mintegy 200, a tanszékek esetében további 50 nagy ládáról beszél. A jelentés külön érdekessége, hogy Fehér szerint az eddig „rejtekhelyül” szolgáló iskola pincéjéről alig tudott valaki, az utóbbi időben azonban olyanok is tudomást szereztek róla, akiknek maradtak kapcsolataik Selmecbányán. Fehér ez esetben természetesen nem az otthon maradt magyarokra, hanem az új cseh közigazgatásra gondolt. Hiszen ha az új városvezetés, majd a főiskola ügyével megbízott bizottság és végül a csehszlovák kormányzat tudomást szerezne a könyvek hollétéről, nemzetközi úton próbálhatja megszerezni azt.

¶ A trianoni békeszerződés ugyanis arról is rendelkezett, hogy
az utódállamok területéről 1914. június 1-je után elszállított hivatalos iratok, okmányok, régiségek, tudományos és könyvészeti anyagok az új államot illetik meg.39 A 177. cikkelyben pedig Magyarország a szerződés elfogadását követően vállalta, hogy a közintézményeiben lévő, az utódállamokra vonatkozó felsorolt tárgyakat, iratokat átadja az új államoknak. Erre hivatkozva 1921 szeptemberében a Földművelésügyi Miniszté­rium részletes kimutatást kért a rektortól az 1918 novemberétől Selmecbányáról elhozott tárgyakról, köztük természetesen a könyvtár állományáról is.40 Mindezek alapján érthető, hogy a mintegy 250 láda könyvtári anyag miért is rejtőzött két éven keresztül egy fővárosi iskola pincéjében, s miért vált fontossá új „rejtekhely” keresése. A titoktartás mellett az átköltöztetést a pince nyirkos levegője és az iskola zsúfoltsága41 is indokolta volna, hiszen Fehér szerint még néhány év, s komoly károk keletkezhetnek a kötetekben.

A soproni könyvtár

¶ Bár 1919. április 28-án a főiskola és tanszemélyzete, valamint 326 beiratkozott hallgatója hivatalosan is megkezdte (folytatta) a félévet Sopronban,42 az oktatáshoz és a gyakorlati munkához szükséges feltételek – így például megfelelő méretű és felszereltségű tantermek, laborok és könyvtár, raktár – még jó néhány évig nem álltak rendelkezésre. Ettől függetlenül már 1919 májusában kérvénnyel fordultak a Tanácskormány Pénzügyi Népbiztosságához egy kölcsönkönyvtár létesítésének érdekében. A Pénzügyi Népbiztosság támogatta a hallgatók és a rektor tervezetét, és május 29-én 500 korona összeget ítélt meg erre a célra.43

¶ A Tanácsköztársaság bukása után a saint-germain-i békeszerződés értelmében a nyugat-magyarországi területek Burgenland néven, Sopron székhellyel Ausztriához kerültek volna. Ebben a bizonytalan helyzetben érthető, hogy a főiskola értékes könyvtári anyagát és más, még raktárakban lévő oktatási segédleteket egyelőre nem kívánták a határszéli városba szállítani. A Saint-Germainban megállapított határok azonban nem lettek tartósak, hiszen az 1921 decemberében megtartott népszavazáson a város és környező települései Magyarország mellett voksoltak.

¶ A még Budapesten maradt műszerek, laboratóriumi tárgyak, valamint a könyvtári gyűjtemény is majd csak ezt követően, több hullámban érkezett Sopronba.

¶ Fehér Dániel a már idézett, 1922 áprilisában kelt jelentésében a könyvtár további sorsára is kitér. Eszerint ezekben a hetekben Kaán Károly,44 a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára kapcsolatba lépett a pannonhalmi bencés főapáttal,
és sikerült megállapodnia vele arról, hogy a főiskola könyvtárát Budapestről az apátságba szállítsák. Mégpedig úgy, hogy a már idézett főkönyvtár ládáit Győrig, míg a tanszéki könyveket tartalmazó ládákat terveik szerint egyenesen Sopronba fogják szállítani.

¶ Egy néhány hónappal korábban kelt belügyminisztériumi jelentés szerint viszont a főiskola ingóságainak egy – nem részletezett része – már 1921 őszén is Győrben volt, s majd a győztes népszavazás után rendelkeztek annak Sopronba szállításáról.45 Emellett Fehér Dániel jelentéséből az is kitűnik, hogy 1922 áprilisában a budapesti Műegyetemen még további 500 ládányi, már kicsomagolt műszer és tanszéki tárgy volt elhelyezve, amelyek költöztetését 1922–1923-ra tervezték.

¶ A Földművelésügyi Minisztérium megbízásából egy hónappal később, 1922. május 4-én Fehér Dénes Pannonhalmán átadta a 180 ládából álló gyűjteményt.46 A szállítmányhoz feltételezhetően nem készült átadás-átvételi jegyzék, erre utal a szövegben „az állítólag könyveket tartalmazó láda” megfogalmazás. Mindez azt jelenti tehát, hogy a több mint kétéves fővárosi tárolás után alig egy hónap alatt a gyűjtemény Budapestről Győrbe, majd onnan a pannonhalmi apátság pincéjébe került.

¶ Korábban már esett róla szó, hogy a soproni népszavazásig bizonytalan volt a főiskola helyben maradása. 1919 és 1921 között nemcsak egyes tanárok, hanem például Miskolc is élénken lobbizott az oktatási intézmény elköltöztetéséért.47

¶ Az oktatás 1919 tavaszától folytatódott Sopronban, ugyanakkor az ehhez szükséges körülmények csak lassan javultak. Bár az oktatók és tanszékek hiányos magánkönyvtáraikból a legfontosabb kötetek többségét néhány példányban biztosítani tudták, az oktatáshoz elengedhetetlenül szükség lett volna egy jól berendezett könyvtárra.

¶ 1922-ben a főiskola végleges helyére, a korábbi honvéd főreáliskola épületeibe költözött, ezzel pedig megkezdődhetett az oktatási intézmény hiányainak felmérése és pótlása is. Tettamanti Jenő48 professzor vezetésével hozzákezdtek egy új könyvtár szervezéséhez. Elsősorban a Földművelésügyi Minisztérium, illetve magánszemélyek és különféle társadalmi szervezetek segítségével igyekeztek az oktatáshoz nélkülözhetetlen legfontosabb könyveket és jegyzeteket beszerezni. Emellett a hiányt azzal is orvosolták, hogy előadásjegyzeteket adtak ki, majd másolták azokat a hallgatók
számára.49

¶ A könyvgyűjtés eredményeképpen a főiskola új – ideiglenes – könyvtára 1923. január 22-én nyitotta meg kapuit a hallgatóság előtt.50 Az ideiglenes könyvtár gyarapítását tovább folytatták, s még ez év őszén országos híre lett, hogy a főiskola tanácsa a Népszövetség Szellemi Együttműködés Bizottságához fordult nemzetközi szakirodalom beszerzése érdekében. Október elején Madridból 33 csomag könyvet postáztak az 1922-től immár a Soproni Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola nevet viselő intézmény címére.51 A külföldi támogatások mellett a műszerek és könyvek gyarapítását többek között az Apponyi Albert által elnökölt Tudománymentő Bizottság 1924-ben 300 millió koronával támogatta.52 Az 1923/1924-es tanévben immár 15 062 kötettel rendelkezett a könyvtár, amely a következő esztendőkben folyamatosan bővült, s 1927/1928-ban már 17 931 darab kötetet számlált.53

¶ 1928 szeptemberében majd tízévnyi, pincékben való bújtatást, raktározást követően a 180 doboznyi gyűjtemény – benne a kötetek pontos száma nem ismert – visszatért a főiskolára.54 Ezzel azonban az egykor méltán híres könyvtár sorsa nem oldódott meg, egyrészt azért, mert még 1936-ban sem volt katalogizálva az anyag, másrészt a helyhiány miatt a kötetek többsége még mindig nagyrészt ládákban vagy polcokra zsúfolva állt.55 A könyvtár történetét 1989-ben feldolgozó szerzők szerint a második világháborúig sem javultak látványosan a könyvtár körülményei, jól példázzák ezt a teljes állomány számának egészen eltérő meghatározásai.56 Az tény, hogy a különböző időszakokban Sopronba megérkezett selmeci kötetek, valamint az új gyarapodások katalogizálása többévi feladatot jelentett volna több, főállású könyvtáros számára. De sem a tárgyi, sem a személyi feltételek nem álltak rendelkezésre ehhez.

¶ A második világháborút követően létrehozott Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a Soproni Egyetem 1973-ban egyezett meg az egykori főiskola könyvtárának megosztásáról. Ennek következtében Miskolcra került 30 318 leltári tételt tartalmazó mechanikai, gépészeti, méréstani, föld- és bányamérési, kémiai, fizikai, ásványtani, földtani, bányászati és kohászati anyag, míg Sopronban 19 601 tétel matematikai, építészeti és erdészeti kötet maradt.

¶ 1974-ben a Miskolci Egyetem, Selmeci Műemlékkönyvtár gyűjteményében az 1862-es eredeti szakrendszer állapota szerint rekonstruálták az egykori akadémiai könyvtárat, ezt 1977-ben Sopronban is elvégezték.57 Ma mindkét intézményben e több mint százötven éves pillanatfelvétel alapján rekonstruálható a selmeci múlt egy fontos szelete.

[1] A tanulmány
a „Lendület ” Trianon 100 Kutatócsoport támogatásával készült. Külön köszönet illeti Sági Évát, Homor Pétert (Soproni Egyetem Levéltára) és Suslik Ádámot (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára – MNL OL) a források felkutatásában nyújtott segítségért.

[2] Zsámboki László: A selmeci műemlékkönyvtárról. In: Zsámboki László: Selmeci ezüst, körmöci arany – Válogatott tanulmányok
a szerző születésének 70. évfordulójára tisztelettel.
Rudabánya–Miskolc 2005, 286.

[3] Az oktatási intézmény legnevezetesebb épülete. Az iskola 1829-től bérelte, majd 1855-ben megvásárolta
a többszintes házat. Az akadémia Schulek Frigyes tervei alapján átépíttette, majd
itt kapott helyet
a rektori hivatal,
a tanácsterem,
a levéltár
és a könyvtár is.

[4] Zsámboki 2005, 297.

[5] Szűts István Gergely: Selmecbánya gazdasága és társadalma az 1910-es években, in: Soproni Szemle, 2019/3. 259–271.

[6] Magyar Szent Korona országainak 1910. évi népszámlálási adatai. Magyar Statisztikai Közlemények, Budapest 1912, 116.

[7] Az 1900-as népszámlálási adatok szerint a város 16 375 lakójából, 12 117 (74%) szlováknak, 3252 (19,9%) magyarnak, míg 918 (5,6%) németnek vallotta magát.

[8] Kőrösy József: A felvidék eltótosodása. Budapest 1898.

[9] Tirts Rezső: Ifjúsági élet. In: Gál Péter József (szerk.): Selmeci–soproni diákélet. Sopron 2019, 28.

[10] Dr. Réz (Richter) Géza főiskolai tanárt 1918. július 8-án nevezték ki a főiskola rektorának. Réz (Richter) Géza (1865, Selmecbánya–1936, Budapest) 1888-ban végzett
a selmecbányai Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémián. A tanintézményben maradva 1890
és 1904 között
az Ásvány-földtani Tanszék tanársegédje, majd tanára lett. Emellett 1890 és 1902 között
a selmecbányai Ferenc József Szélakna üzemvezetője is volt.

[11] M. Szilas Katalin–Szűts István Gergely (szerk.): Lichner József:
Az Alma Mater kálváriás útja Selmecbányától Sopronig.
Veszprém–Zalaegerszeg 2019.

[12] Sági Éva: A M. Kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola átköltözése Selmecbányáról Sopronba, in: Soproni Szemle, 2019/3. 282–295.

[13] Soproni Egyetem Levéltára (SoE KL) 1.c. 24. dob. 1687/1919.

[14] Sági 2019, 287.

[15] SoE KL 1.c. 1820/1918. PM távirati rendelet, 1918. dec. 5.
– értéktárgyak elszállításának elrendelése

[16] Lichner 2019, 16.

[17] Az összeállított műszerek, oktatási segédeszközök ládába rendezésével és Budapest felé való elindításával kapcsolatban a visszaemlékezők nem egységes dátumot jelölnek meg. Lichner József irodatiszt december 11-ét, Popper József hallgató december 13-át, Palla Zoltán december 20-át jelöli meg visszaemlékezésében.

[18] Lichner József visszaemlékezése szerint a városi tanács 9879. sz. határozata rendelkezett a főiskola ingóságainak azonnali beszüntetéséről. Lichner 2019, 18.

[19] Sági 2019, 291.

[20] Lichner 2019, 30.

[21] Uo. 31.

[22] A Földművelésügyi Minisztériu­mot 1919. február 13-án értesítette a Hadügyminisztérium, hogy a soproni Károly-kaszárnyát a főiskola rendelkezésére bocsátja. MNL OL K 184. 2251. cs. 52123/1919.

[23] Sági 2019, 294.; Népszava, 1919. febr. 28.

[24] SOE KL 2c. 146s/1919.

[25] Lichner 2019, 33.

[26] Uo. 35.

[27] Lichner József (1890, Róna–1955, Sopron) Elemi iskoláit
a szülőfalujához közeli Selmecbányán végezte, majd középfokú végzettséggel bányatechnikusként, később bányatisztviselőként dolgozott. Néhány év után irodatiszti státusba a selmecbányai Bányászati és Erdészeti Főiskolához került. 1919 tavaszán
ő és családja szintén áttelepült Sopronba, ahol 1955-ben hunyt el.

[28] Lichner 2019, 66–67.

[29] Hiller István:
Az Erdészeti
és Faipari Egyetem könyvtárának története
. Sopron 1978.

[30] Lichner 2019, 67.

[31] SoE KL 2.c. 17. dob., 691/1922 (Popper József visszaemlékezése, lejegyezte
Krug Lajos).

[32] SoE KL 2.c. 15. dob., 1260/1921.

[33] Uo.

[34] Uo.

[35] MNL OL K36. 150530/1919.

[36] Hiller 1978.

[37] Fehér Dániel (1890, Mórichida–1955, Sopron)
a gimnáziumot Budapesten végezte, majd a selmecbányai bányászati és erdészeti főiskolán tanult, s 1921-ben Sopronban fejezte be tanulmányait, s ettől az évtől a főiskolán oktatott. 1922-ben rábízták a főiskola könyvtárának irányítását.

[38] SoE KL 408. Fehér Dániel iratai, 1922. évi egyetlen irata (iktatószám nélkül).

[39] A trianoni békeszerződés VIII. részének 175–179. cikkelyei rendelkeznek erről.

[40] SoE KL 2.c. 15. dob., 1260/1921.

[41] 1918 végén ideiglenesen a VI. kerületi főgimnáziumot is a Bulyovszky (ma Rippl-Rónai) utcai iskolába helyezték át, ami hatalmas zsúfoltságot eredményezett.

[42] Sági 2019, 295.

[43] SoE KL 2.c. 1. dob., 619/1919.

[44] Kaán Károly (1867, Nagykanizsa–1940, Budapest) 1885 és 1889 között a selmecbányai akadémia hallgatója volt, erdész oklevelét 1890-ben szerezte meg. 1889-től
a besztercebányai erdőigazgatóságnál dolgozott, 1898-tól több tanulmányutat is tett Németországban, illetve az Osztrák–Magyar Monarchia bukovinai és galíciai tartományaiban. 1908-ban Budapestre,
a Földművelésügyi Minisztériumba került, ahol
a kincstári erdők főosztályát vezette. A Károlyi-kormány kikiáltása után
az erdőigazgatóság országos vezetőjévé nevezték ki, hivatalát a Tanácsköztársaság alatt is megtartotta, az erdő- és faügyek kormánybiztosa lett.

[45] Dr. Ernyei Pál helyettes államtitkár levele a m.kir. központi állampénztárnak a költözéshez szükséges előleg biztosításáról. in: SOE KL2.c. 15. dob., 1603/1921.

[46] Pannonhalmi Bencés Apátság Levéltára 297/1928.

[47] Magyarország, 1921. febr. 24. 5.

[48] Tettamanti Jenő (1883, Budapest–1959, Dorog) gépészmérnök, a műszaki tudományok doktora, 1913-től a főiskola bányagéptani tanszékén tanított.

[49] Hiller 1978.

[50] Hiller István–Zsámboki László–Zsidai József (szerk.): A műszaki felsőoktatás első könyvtára Magyarországon 1735–1985. Miskolc 1989, 181.

[51] 8 Órai Ujság, 1923. okt. 17. 5.; Az Ujság, 1923. okt. 17. 5.

[52] Világ, 1924. okt. 19. 9.

[53] Hiller–Zsámboki–Zsidai 1989, 186.

[54] Pannonhalmi Bencés Apátság Levéltára 297/1928. 1928. szept. 12-én ismét Fehér Dániel szignálta a hat évvel korábban felvett jegyzőkönyvet, kiegészítve azzal, hogy a gyűjteményt hiánytalanul átvették
és elszállították.

[55] SoE KL 2.c. 478/ 1936. Jelentés a könyvtár helyzetéről.

[56] Hiller–Zsámboki–Zsidai 1989, 185.

[57] Zsámboki 2005, 304.