Ha nem tudnánk, hogy más az oka, azt is vélhetnénk, lám, hogy fejlődik mifelénk a múzeumi könyvkiadás: Sinkó Katalin válogatott tanulmányainak első kötete még a Gutenberg-galaxis szellemében, nyomtatott formában jelent meg (lásd: MúzeumCafé 33. – a szerk.), a nem sokkal utána kiadott második „kötet” azonban már elektronikus hordozón, CD-n. Így aztán a folytatásnak lapozgatás helyett már egérrel navigálhatunk az oldalai között, egy fotel vagy dívány hívogató kényelme helyett leginkább egy íróasztal mellett, a képernyőre meredve mélyülhetünk el a szövegeiben, könyvespolc helyett pedig majd egy CD-tartó állványon vagy egy fiókban keresgélhetjük, ha szükségünk lesz belepillantani. Ráadásul azt is tudjuk: szó sincs arról, hogy ezeknek a kényelmetlenségeknek bármiféle technikai modernizálódni vágyás lenne az oka; a médiumváltás a múzeumi könyvkiadást (is) sújtó pénztelenség kellemetlen velejárója: a kiadvány folytatására összekalapozott pénz papírra, nyomdára nem volt elég, csak CD-írásra. És nem volt elég a szövegek újratördelésére, egységes arculatú könyvvé formálására sem: a lemezen az egyes írások eredeti megjelenési helyükről egyszerűen – hol oldalanként, hol oldalpáronként – kifotózva sorakoznak egymás után, minden egyes szöveghez külön file-ban érhető el a bibliográfia, illetve az adott szöveghez válogatott illusztrációk (kivéve persze, amelyek az eredeti megjelenésben is a szöveg mellé voltak tördelve, hiszen azok természetesen most is ott láthatók az oldalak fotóin). Így aztán a szövegek és a képek közötti navigálás távolról sem olyan egyszerű, mintha egy nyomtatott könyvet lapozgathatnánk, „cserébe” a CD készítői az eredetileg megjelent – és legtöbbször csak fekete-fehér – illusztrációknál jóval több, többnyire nagy felbontású, alaposan nagyítható, részletekbe menően vizsgálható színes képeket tudott társítani a szerző gondolataihoz.

Merthogy a Sinkó-életműben válogató szerkesztők, Király Erzsébet és Róka Enikő az előbb sorolt kényszerű kényelmetlenségek ellenére is úgy gondolták (és teljes joggal), hogy az első kötetbe befért tanulmányokon kívül is van még a szerzőnek számos olyan írása, amelyeket minden pénzhiány ellenére is jó lenne (újra) közkinccsé tenni. Így született meg a könyv után a CD, benne – pontosabban: rajta – hat további, nagyobb lélegzetű Sinkó-tanulmánnyal a nyomtatott huszonkettő után. Ebbe a második válogatásba a szerzőnek a 19. század második fele művészi sikereinek anatómiáját boncolgató elemzése, a millenniumi ünnepségeknek és a historizmusnak az egymásra gyakorolt hatását bemutató körképe, az első kötet Munkácsy-kérdését boncoló írásának mintegy kiegészítéseként a festő vallásos képeinek elemzése (mivel ez eredetileg is két nyelven volt egymás mellé tördelve, így ez – a külföldi érdeklődők szerencséjére – itt is elolvasható angolul), a nagybányai művésztelep alapító atyái biblikus képeinek a századvég szellemtörténetébe ágyazott értelmezése, a historizmus, illetve az antihistorizmus képzőművészetben való megjelenéseinek összevetése, és végül a művészettörténeti kánonokat és kánontöréseket az időben visszafelé haladva 2009-től 1807-ig taglaló konferenciák és/vagy kiállítások eszmetörténeti felleltározása került be – újabb bizonyítékaként Sinkó Katalin hatalmas történelmi és művészettörténeti tudásának.

Úgyhogy ha könyvre nem is, CD-re tán még telhetne az újabb folytatás(ok)hoz…

Sinkó Katalin: Ideák, motívumok, kánonok II.

Tanulmányok a 19–20. századi képkultúra történetéből

Szerkesztők: Király Erzsébet–Róka Enikő, Magyar Nemzeti Galéria, 2012