A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban az Észak-magyarországi falu tájegység épületei között áll egy üvegfalú épület: az erdőhorváti ház. Mivel nem álltak már az eredeti falak, a múzeum munkatársai úgy döntöttek, hogy a hiányzó falrészeket az újjáépítés során üveggel pótolják. A belső térbe a megszokott enteriőr helyett módszertani kiállítás került, amelyben a látogató megismerkedhet a házkiválasztás, -bontás, újraépítés problémakörével, a tárgyak útjával. Ugyanezt a transzparenciát tapasztalhatjuk a tájegységért felelős muzeológus, Nagyné Batári Zsuzsanna most megjelent könyvében is, amelyben a szerző – a Skanzen történetében ilyen módszertani tudatossággal először – arra tesz kísérletet, hogy megossza az olvasókkal mindazt a tudást, amelyre a kiállítás létrehozása során tett szert. A kötet összegzi, pontról pontra bemutatja, sőt tanítja azt a metodikát, amely a Skanzen elmúlt években folyamatosan megújuló tevékenysége mögött áll. A Skanzen Könyvek sorozat eleve azzal a céllal indult, hogy a szabadtéri néprajzi muzeológiával kapcsolatos tudás nyomtatott eszközeként segítse a múzeumok, tájházak munkáját, az egyetemi hallgatók oktatását. Az idén napvilágot látott kötet azonban emelte a tétet: azzal, hogy angol nyelven is megjelent, nemzetközi szinten is elérhetővé teszi a szentendrei tapasztalatokat, módszertani eredményeket. A könyv szerkezetében is felvállalja az oktató jelleget: az egyszerű nyelvezet, a következetesen kétféle módon elkülönített – érdekességeket és szakmai alapokat tartalmazó – „keretes” szövegek, a gazdag fotóillusztráció, a bibliográfia ugyancsak ezt a funkciót segíti.

A kötet az alapoktól indul, majd a szabadtéri kiállítások létrehozásának munkafázisait veszi sorra, egészen az utómunkálatokig. A skanzen típusú múzeumok, tájházak, a Skanzen és a szóban forgó tájegység történetén keresztül kiderül, hogyan hatott az intézményre az elmúlt évtizedek szakmai kereteit meghatározó múzeumi diskurzus, miként vált az intézmény népi építészeti múzeumból életmódmúzeummá, és hogy követte mindezt a tájegység koncepciója vagy a múzeum interpretációs eszköztárának átalakulása. A szerző szembenéz azzal, hogy mára teljesen megváltoztak a néprajzi gyűjtés módszerei, forrásai, valamint a látogatók elvárásai, és saját praxisa alapján bemutatja, miként aknázhatók ki a többi között az internet, a régiségkereskedelem kínálta lehetőségek, vagy éppen hogyan élnek meg a kortárs múzeumi – főleg termes kiállításban használt – prezentációs technikák egy szabadtéri múzeumban. Batári Zsuzsanna könyve újabb üvegfal a Skanzen történetében: a gyűjtemény nyilvánosságát szimbolizáló látványraktár, majd az erdőhorváti ház után ezúttal a muzeológiai munka vált áttekinthetővé.

Nagyné Batári Zsuzsanna: Tájegység születik – Szabadtéri kiállítások rendezésének kérdései az Észak-magyarországi falu tájegység esettanulmánya alapján

Skanzen könyvek, Szentendre, 2014