Az információtechnológia fejlődését bemutató állandó kiállítás nyílt az Óbudai Egyetemen IT Evolúció címen.1 Jelen írás e kiállítás kialakulásának folyamatát, szervezési elveit és a 2016-os megnyitása óta eltelt időszak tapasztalatait foglalja össze.

A gyűjtemény és a kiállítás kialakulása

¶ A technológia és különösen az információtechnológia rendkívül gyors fejlődésének velejárója a tárgyak gyors cserélődése. Egy akár csak néhány évvel korábbi technikai berendezés néhány év alatt technikai dinoszaurusszá válik, és eltűnik. Például egy számítógép, legyen az a maga korában csúcstechnológiájú, és ezért rendkívül drága is, az újabb és újabb alkalmazások működtetésére már teljesen alkalmatlan.

¶ Különösen igaz ez a mobiltechnológiákra, ahol az elévülés nem években, hanem hónapokban mérhető. A kiszolgált, használhatatlan berendezések megőrzése a kapcsolódó szép emlékek, az érzelmi kötődés és a fénykorában belefektetett, gyakran nagy költség ellenére sem fenntartható. A tárolás helyigényes, a rendezés időigényes, ezért a használhatatlan (használati) tárgyak megőrzése az idő múlásával egyre nehezebben fenntartható. A legtöbb tárgy ezért a selejtezés, lomtalanítás, jó esetben az újrahasznosítás áldozatává válik.

¶ A közelmúlt elektronikus tömegtermék berendezései rendszerint nem képviselnek értéket, ezért megőrzésük sem tűnik indokoltnak. Külön motivációt igényel, ha valaki ilyen használhatatlan technikai tárgyakat akar gyűjteni. Fontos indok lehet akár a tárgy szépsége vagy annak felismerése, hogy az adott tárgy milyen fontos technikai ötletet hordoz. Az IT Evolúció kiállítást megalapozó, önerőből létrehozott gyűjtemény ezzel a két alapvető megfontolással indult.2 Az ismert mondás szerint egy kép felér ezer szóval. Az adott kor technikai tudását megvalósító tárgy azonban egy képnél is sokkal többet ér. A tárgy tanulmányozásával a működés sokkal könnyebben megérthető és elsajátítható. Ez volt az a további felismerés, ami a szisztematikus tárgygyűjtés elindítását indokolta.

¶ A gyűjtemény első darabjai kezdetben a Kandó Kálmán Főiskola, majd az abból megalakuló Budapesti Műszaki Főiskola, végül az Óbudai Egyetem mérnökhallgatóinak oktatását segítették. A tapasztalat igazolta: a hallgatók érdeklődését sokkal inkább fel lehetett kelteni, a rendszerek működését sokkal könnyebb volt megértetni, ha magukat a meghatározó részeket közelről meg lehetett vizsgálni. Először csak a különösen érdekes és szép, használaton kívüli tárgyak kerülték el a pusztulást. Ilyenek voltak például a hang-, illetve adattárolásra alkalmas adathordozók, a szövetmintának is tetszetős, szép ferritgyűrűs tárak, valamint az elektronikai és számítástechnika alkatrészek és részegységek. A berendezések egészének megőrzésére – a kisebb számítógépeket leszámítva – rendszerint nem volt lehetőség, csupán a legfontosabb, a működést leginkább meghatározó elemeik, alkatrészeik kerültek a tárolóba vagy a tanári szoba falára.

¶ Idővel a szisztematikus, egyre intenzívebb gyűjtés fokozatosan kiterjedt az elektronika és számítástechnika meghatározó elemeire, technikai megoldásaira, az adattároló eszközökre és a mobil telekommunikációs technikákra is.

¶ A bővülő gyűjteménynek és a gyűjtőszenvedélynek híre ment, ezért a korábbi diákok és kollégák gyakran hoztak érdekes tárgyakat, és felhívták a figyelmet, ha valahol selejtezés volt. A tárgyak számának növekedésével annak a lehetősége is felvetődött, hogy ne csak a különösen érdekes tárgyak kerüljenek a gyűjteménybe, hanem sokszor a teljesség igényével teljes fejlődési és technológiai sorozatok is. Amint a gyűjtőkör lépésről lépésre bővült, a hiányzó darabok céltudatos keresése a vállalati és iskolai selejtezésekre, a börzékre, a bolhapiacokra és végül az elektronikus börzékre, például az eBay-re is kiterjedt. A tárgyak sokasodtak – lassan elfoglalva minden felhasználható személyes tárolót, és elborítva minden szabad falfelületet.

¶ A rendszerezést segítette, hogy a különben nehezen kezelhető és sérülékeny apró technológiai elemek rögzítésére egy egységesen kialakított tároló modul rendszert hoztak létre. A hatvan centiméter hosszú, hat centiméter széles és egy centiméter vastag lécekre biztonságosan lehetett rögzíteni a sorozatokat, amelyekkel a falra rögzített sínrendszeren a logikai sorrend fokozatosan kialakulhatott. A gyűjtemény megjelenésre is tetszetős részét az Óbudai Egyetemen kialakított oktatói szoba fogadta be, a többi tárgy raktárakba került.

Az állandó kiállítás előfutára,

a Fókuszban időszaki kiállítás

¶ A gyűjtemény falakon látható részét sokan látták, és gyakran felvetődött a kérdés, hogyan lehetne a tárgyakat többször megnézni és a hozzájuk kapcsolódó történeteket is megismerni. Ekkor született meg a gondolat, hogy érdemes lenne egy publikusan látogatható helyen létrehozni egy kiállítássorozatot, ahol az érdeklődők megismerhetik a szakmai elődök tárgyakban megtestesült találmányait és tudását.

¶ 2008 szeptemberében az akkor még Budapesti Műszaki Főiskola (BMF) vezetése hozzájárult, hogy a főiskola központi aulájában, a legnagyobb előadóterem bejárata mellett elkészülhessen egy esztétikus vitrin, amelyben Fókuszban címmel elindulhat a bemutató sorozat. A kiállítás az információtechnológia történetéből kéthetente egy-egy kiemelkedően fontos technológiai elemet, találmányt vagy technikai műremeket igyekezett a figyelem fókuszába állítani. Minden kiállított tárgycsoporthoz egységesen kétoldalas ismertető is készült, amely kitért a tárgycsoportban megtestesült találmány feltalálóira, az első megvalósításokra, a működési elvekre, az alkalmazási körre, továbbá – amikor ismert – a tárgyak készítőire is.

¶ A kiállítás éveken keresztül sikerrel ment, és számos külső érdeklődő is látogatta. Amikor például a BME kollégái és hallgatói látták a kiállított tárgyakat, többször megjegyezték, hogy ezt náluk is látni kellene.

¶ A kezdeményezést a BME rektora és az Informatika Kar dékánja örömmel támogatta. Hozzájárultak, hogy a BME Informatikai Kar aulájában is elkészülhessen egy vitrin, és ott is megjelenjen a forgó kiállítás. A vitrin elhelyezésének legfontosabb szempontja itt is az volt, hogy lehetőleg a legforgalmasabb helyen, ezért az aulában, a nagy előadó bejáratának közelében kapjon helyet. 2011-ben a BME-n is elindult a kiállítás.

¶ A kifejezett érdeklődés adta a motivációt a folyamatos feldolgozó és restauráló munkához. Az évek során 32 tárgycsoporthoz készült leírás, ezért csak több év elteltével kellett ismételni az egyes kiállításokat. Időközben a hallgatóság is megújult, így szinte állandóan új tárgyak lehettek a fókuszban. Örömteli helyzet volt, hogy amikor új tárgy került a vitrinekbe, akkor úgy a BME-n, mint a BMF-en az órák szüneteiben ott várakozó hallgatók szinte megrohanták a kiállítást.

Az IT Evolúció kiállítás tervezési szempontjai

és megvalósítása

¶ 2016 tavaszán az Óbudai Egyetem vezetése úgy döntött, hogy
a sokéves sikeres informatikatörténeti időszaki kiállítás után lehetőséget ad állandó kiállítás létrehozására. Erre a legalkalmasabb helyszín az egyetem új, impozáns épületében a
Neumann János Informatikai Kar aulája volt. Itt a tágas térben a falak mentén, az alapfunkció zavarása nélkül kialakítható volt egy korszerű vitrinsor. Mivel ebből az aulából nyíltak a több mint ezer mérnök-informatikus hallgató számára kötelezően látogatandó laboratóriumok, a közlekedés zavarása nélkül az öt méter szélességű térből csak tíz százalékot lehetett felhasználni a kiállításra. Ez a méret határozta meg később a kiállítható tárgyak méretét. Az aula előnyös tulajdonsága volt, hogy károsító napfény nem érhette a megőrzendő tárgyakat.

A vitrinsor kialakítását a következő megfontolások vezették:

∙ a kiállított tárgyak nagy része műtárgy minőségű, így a kiállítás színvonala is ehhez igazodjon;

∙ a vitrinek tartószerkezete láthatatlan maradjon, csak az üvegajtók határolják le a teret;

∙ az üvegajtók vastag, edzett biztonsági üvegből készüljenek, hogy megakadályozzák az esetleges törésből származó baleseteket;

∙ a tárgytartó szerkezetek csak a falakra rögzüljenek, a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítsák a tárgyak elhelyezésére, ugyanakkor a lehető legkevésbé zavarják a látványt;

∙ a vitrinsoron, kényelmesen olvasható magasságban legyen egy egységes ismertető tartó szerkezet, külön rejtett megvilágítással;

∙ a vitrinek alsó és felső borítása zárja le a teret, így a porosodás kizárásával a kiállítás a lehető legkevesebb tisztító karbantartást igényelje;

∙ a világítás LED alapú legyen az UV kizárása végett, és lehetőleg rejtett maradjon;

∙ a fény színhőmérséklete igazodjon a témához, a tárgyakat melegebb, a fehér lapon lévő ismertetőket hidegebb fény világítsa meg.

A kiállítás szerkezete

¶ A tárlat négy fókuszterületen mutatja be az IT evolúcióját. A számolóeszközöket a körzőktől a kézi számítógépekig,
az adattárolókat a lyukasztásos tárolóktól a szilárdtest- és optikai tárakig, az elektronika fejlődését az elektroncsövektől az egykártyás számítógépekig, valamint a kommunikációt
(a távközlés és számítástechnikai összeolvadását) a mechanikus eszközöktől a hordozható, okosnak nevezett készülékekig.

¶ A kiállítás az információtechnológia összetettsége ellenére igyekszik az időrendet követni, negyven vitrinben negyven témakört mutat be. Az egyes vitrineken belül a tárgyak sorrendje szintén a fejlődési sorrendet tükrözi. Általában felül a legrégebbi tárgyak, alul a legújabbak láthatók. Lehetőség szerint minden tárgycsoportnál megtalálhatók a legelső és legutolsó megoldások és közöttük a fejlődés apró lépéseit is
bemutató közbülső fejlesztési állomások.

¶ A kiállítás anyaga nagyrészt a megelőző, Fókuszban időszaki kiállítás anyagára támaszkodik. Az ahhoz kidolgozott összeállításokat bővíti ki és helyezi logikai és ezen belül időrendi sorrendbe. A tárgyak bemutatásánál törekszik az esztétikai szépség megmutatására is. A technikai alkotások nagy részénél szembetűnő a funkciót szolgáló szépség. E műtárgynak is tekinthető alkotásoknál a megvalósult gondolat helyességét a gyakorlati működés igazolta. A kiállításon csak korábban működő berendezések vagy részeik láthatók.

¶ A számolás technikafejlődését bemutató szakaszban, tizenkét vitrinben a következő tárgycsoportok láthatók: körzők, abakuszok, a korai számolást segítő segédeszközök, számoló táblázatok (könyvek, tolótáblázatok), a főbb gyártók legfontosabb logarlécei az elsőktől az utolsókig, korai mechanikus számológépek (pl. Thomas Arithmometer, Curta), nagysikerű mechanikus számológépek (Odhner, Brunsviga, Olivetti), elektronikus kalkulátorok (HP 9100, HP 35, HP 65, Texas Instrumets), elektronikus számítógépek kezelőfelületei, áramköri kártyái, korai személyi számítógépek, laptopok, hordozható, kézi vagy zsebszámítógépek.

¶ Az adattárolás fejlődését bemutató tíz vitrinben a lyukasztásos táraktól a legújabb elektronikus tárolókig szinte minden fő tárolótípus megfigyelhető. A főbb tárgycsoportok vitrinenként: lyukasztásos adattárolók, korai hangrögzítők, hanglemezek, korai mágneses adattárak (mágnesdobok, feketedobozok), magnetofonok, floppy adattárak, ferrit tárak, különleges elektronikus tárak (Williams-cső, késleltető művonal, mágnesbuborék, CAM, RAM, mágneslemezek, optikai adattárak.

¶ Az elektronika fejlődését szemléltető tárgycsoportok: korai fényforrások, korai elektroncsövek, különleges elektroncsövek, nagyteljesítményű elektroncsövek, fényérzékelők és kijelzők, félvezetők, diódák, tranzisztorok, korai áramköri modulok, integrált áramkörök (SSI, MSI, LSI, VLSI áramkörök, komplex áramköri kártyák), mikroprocesszorok, egykártyás számítógépek.

¶ A távközlés és a számítástechnika összeolvadását vázlatosan nyolc vitrin mutatja be. A mai okoseszközeinkben számos, korábban teljesen különálló szakterület eredményeit megtalálhatjuk, így a precíziós finommechanikától az elektronikus számítógépekig és a különböző telekommunkációs rendszerekig: a rádió, a GSM, WiFi, Bluetooth, GPS… minden egyben megtalálható.

¶ A kiállításban az elektronikus korszakot megelőző, több száz éves korszakot idéző eszközök is találhatók; például a finommechanika csúcsát képviselő óraművek és órásszerszámok,
a korai elektromechanikus hírközlő eszközök példái (távíró és tartozékai), a nagysikerű Rosetta űrszonda leszállóegysége, a Philae vezérlő processzorának földi referenciapéldánya, a korai vezetékes telefonok és telefonközpont-elemek, a korai rádiók és a korai mobiltelefonok, GSM-, 1G-, 2G-, 3G- telefonok, és befejezésül a legújabb kort meghatározó Apple-termékek (Apple II, iMac, okostelefon, iPad-, és iPod-változatok).

A magyarázó szövegekről

¶ A tárgymagyarázatok legnagyobb része az évek során szintén
a korábbi kiállításon bemutatott tárgycsoportokhoz tartozó ismertetőkre épül. Egy kiállítás magyarázó szövegeinek megfogalmazása és mennyisége a célközönségtől függ. Ha csak egy vázlatos kép és az érdekességek bemutatása a cél, elég lehet egy rövid megnevezés és néhány mondatos magyarázat a tárgy jelentőségéről. Amikor azonban a kiállítás diákoknak és szakembereknek készül, részletesebb magyarázatoknak is helye van.

¶ Mivel itt is ez az elsődleges célközönség, ezért a magyarázatok nemcsak rövid megnevezéseket, hanem hosszabb ismertetőket is tartalmaznak. Az ismertető szerkezeténél törekvés volt a többszintű tájékoztatás, amit a szerkesztés grafikai elemei is igyekeznek szolgálni. Ha valaki csak a tárgyak szerepére és nevére kíváncsi, akkor az ismertető első mondatában és címében először ezt találja meg. Ha a történet és működés is érdekli, akkor erről is olvashat. A „miért olyan fontos” kérdésre az ismertető utolsó része vastagon szedve ad feleletet.

¶ A szakértő látogatók visszajelzései arra utalnak, hogy gyakran még a viszonylag részletes magyarázat is kiegészítésre szorul. Olykor az a vélemény, hogy növelné a tárlat információs
és szórakoztató értékét, ha a sok nem megnevezett tárgyról
és működéséről is lehetne helyben tájékozódni. Éppen ezért az egyik tervezett kiegészítés az, hogy minden tárgy egy kisméretű, de olvasható azonosító számot kapjon. Egy, e célra kifejlesztett mobilalkalmazás segítségével a vitrin és a tárgy száma alapján a kiegészítő magyarázatok és akár a kapcsolódó hang- és videóanyagok helyi WiFi-kapcsolattal a saját okostelefonon lejátszhatók lesznek.

A kiállítás látogatói és tanulságai

¶ A múlt tárgyainak és a bennük és velük megőrzött gondolatok megtartásának jó lehetősége, ha a történeti tárlatok nem egy elszeparált múzeumban, hanem az emberek mindennapi környezetében valósulnak meg. Erre szerencsés példa az IT Evolúció kiállítás, amely egy mérnökképző iskolában kapott helyet, ahol a diákok a szakmát tanulják és a mindennapi életüket élik. Itt külön erőfeszítés nélkül tudnak megismerkedni az elődök eredményeivel, és ez a tapasztalat az életük részévé válhat. A kiállítás elsődleges közönsége ezért itt elsősorban az Óbudai Egyetem Informatikai Karán tanuló több mint ezer hallgatóból kerül ki. Mivel a laboratóriumi órák kötelezők, ezért tipikus helyzet, hogy az aulából nyíló laboratóriumokra váró hallgatók már csak időtöltésből is a kiállítást nézegetik. Az egyetem több mint tízezer további mérnök hallgatójából is sokan felkeresik a kiállítást. Az egyetemi szakmai rendezvények gyakori színtere az aula, ahol külön tárlatvezetéssel lehet megismerni a kiállítást. Ilyenkor szakszerű ismertetőket az Informatikai Kar nagy tapasztalattal rendelkező munkatársai, esetenként vendég szakemberei tartják.

¶ Gyakran van arra is példa, hogy középiskolai és általános iskolai osztályok tartanak számítástechnika-órát a kiállításon.