Pest zsidó lakossága az 1840-es években, főként a letelepedésüket megkönnyítő törvény következtében megduplázódott, 1848-ban pedig már tizenötezer fölé emelkedett a számuk. A Pestre települők csaknem háromnegyede Magyarország más részeiből költözött be, a Habsburg Birodalom területéről Cseh- és Morvaországból, kisebb számban osztrák–német vidékekről jöttek. A 19. század elejétől a pesti zsidóság túlnyomó része a Terézvárosban élt, és ez így maradt még az 1840 és 1880 közötti periódusban is, amikor az egész városban tízezerről hetvenegyezerre növekedett a zsidó lakosság száma, sőt még a 20. század elején is.

¶ 1841-ig a zsidók bérházakban, illetve fogadókban laktak, mivel nem lehetett saját házuk addig, és bár a betelepüléskor megkaphatták a keresztény kereskedőket megillető jogokat, de pesti polgárok ekkor még nem lehettek. A városegyesítéskor, 1873-ban Terézváros 73 760 lakosával Budapest legnépesebb kerülete volt (Budán és Óbudán összesen kevesebben éltek). A nagysága és népsűrűsége miatt kettéosztották: a Király utcától északra Terézváros, délre pedig Erzsébetváros néven lett a főváros kerülete.

¶ A zsidók városi letelepedése Európában számos helyen történt olyan módon, hogy egész városrészek, negyedek váltak lakóhelyükké. Ezek a történelmi zsidónegyedek ma már kiemelten védett értékek a legtöbb helyen, olyan nagyvárosokban, mint Párizs, Berlin, Róma, Prága, Krakkó, Varsó, és még sorolhatnánk. A budapesti, pontosabban pesti is ezek közé sorolható, 2002 óta az UNESCO világörökségi listáján szerepel.

¶ A mai Terézváros területén megmaradt zsidó emlékek talán kevésbé ismertek, mint azok, amelyek a később leválasztott mai Erzsébetváros területén találhatók, jelentőségük, értékük azonban semmivel sem kisebb.

Egyházi épületek

Vasvári Pál utcai zsinagóga

¶ A kívülről az utca többi háza közé illeszkedő épületet 1886-ban emelték, a Budapesti Talmud Egylet (Sász Chevra) számára. Az egyletet 1842-ben alapította Fleischman Ede és Taub Gusztáv, azzal a céllal, hogy „talmudi és bibliai előadások tartásával a hagyományokat, az elhunyt tagok és alapítványozók emlékét kaddis-ima mondásával ápolja”. Az egylet által fenntartott tanintézet imaházul is szolgált, és itt helyezték el a könyvtárat is. A hallgatók számának növekedése miatt új tanterem építése vált szükségessé. A kétszintes zsinagógát, amely a lakóház udvarán áll, Fellner Sándor (1857–1944) építész tervei alapján emelték, stílusa a 19. század második felének zsinagógaépítészetben használt elemeit keveri. A házban a Talmud Egylet tagjai és a zsinagóga rabbijai éltek. Bár a rendszerváltás óta több felújítás is történt (1990-ben a zsinagóga épületét újították fel, 2004-ben a padokat, 2011-ben megújult és díszburkolatot kapott az udvar, korszerűsítették a villanyhálózatot és a mellékhelyiségeket) a zsinagógát befogadó ház még mindig nagyon rossz állapotban van. A zsinagóga a Budapesti Zsidó Hitközség tagkörzete.

¶ 1994-ben a zsinagóga közössége Oberlander Báruch rabbit kérte fel a közösség szellemi vezetésére. A Budapesti Talmud Egylet hagyományait folytatva a zsinagógában 1998 óta működik a Pesti Jesiva,

a Dessewffy utcai zsinagóga (Dessewffy utca 23.).

¶ A földszintes, U alaprajzú, nyeregtetős, egyszerű külsejű lakóház mögött a telek hátsó részén áll, az udvart lezárva a szintén U alaprajzú, téglaarchitektúrás zsinagóga épülete, bejárata a szimmetrikus homlokzat földszinti középtengelyében nyílik. A kis előtérből nyíló belső tér berendezése historizáló, kétoldalt karcsú oszlopok által alátámasztott karzatokkal. A Dessewffy utcai zsinagóga Budapest legrégebbi folyamatosan működő ortodox imahelye. 1870-ben alakították ki egy lóistállóból, majd az izraelita hitközség ortodox tagozata Bikur Holim egyletének székhelye lett, ez az egylet elsősorban a betegek segítésével foglalkozott. A zsinagógát a 19. század utolsó évtizedeiben a „vörös sipkások” zsinagógájának nevezték, mert akkor elsősorban fuvarosok, hordárok imádkoztak itt, akik a Nyugati pályaudvar közelsége miatt jártak ide.

Káldy Gyula utca 6.

¶ A háromemeletes klasszicista lakóépületet Lohr János tervei alapján 1867–1868-ban Lindenbaum Lőwy részére. 1868 júniusában a városi magisztrátusnak írt német nyelvű levelében engedélyt kért a ház udvarán építendő kis épület, imaház emeléséhez, amelyet „vizsgálat és véleményes jelentéstétel végett” kiadtak az Építő Bizottmánynak. Az Óbudáról a Terézvárosba költöző textilgyáros építtető által terveztetett egyemeletes épület homlokzati terve és metszete Lohr Ferenc aláírásával megtalálható Budapest Főváros Levéltára gyűjteményében. A földszinten íves, az emeleten egyenes záródású ablakok geometrikus motívumokkal való díszítése, az oromzatos záródás romaneszk keretezése korai példái a zsinagógaépítészetben is megjelenő és kedvelt stílusnak.

Hunyadi téri zsinagóga (Hunyadi tér 3.)

¶ A Hunyadi téri vásárcsarnok mellett 1890-ben épült bérház magasföldszintjén működik 1896-os megalakulása óta, immár százhúsz éve a neológ imaterem. 1886. június 7-i dátummal érkezett a Belügyminisztériumba a kérvény, hogy a VI. kerületi Hunyadi téren zsidó templomot alapíthassanak, a Hazkara Egylet így nyithatta meg a 3. szám alatt a zsinagógáját. A második világháborúig a térre néző egyik nagy ablakon ez a felirat volt olvasható: „Chevra mázkir nesámot”, ami „lélekre emlékező egylet”-et jelent. A zsinagóga a második világháború idején is működött, egészen 1944 nyaráig, de 1945 áprilisában már ismét megtartották az imákat.

Lakóházak

¶ A Terézváros egyik legfontosabb utcája, a zsidónegyed főutcája a Király utca volt. Ma a déli oldala az Erzsébetvároshoz, az északi a Terézvároshoz tartozik. Szinte minden ház történelmi emlékeket hordoz, lakóik egykoron a politikai, gazdasági, kulturális, vallási élet jelentős résztvevői voltak, mégis ennek ellenére, s azt a tényt is figyelmen kívül hagyva, hogy az épületeket jórészt jeles építészek tervezték, mindkét kerület önkormányzata elhanyagolja az utca házait. Itt sokkal inkább a rombolás jellemző, a pusztulás (és pusztítás) engedése, semmint a védelem, a megőrzésre törekvés. Amióta pedig „bulinegyeddé” vált a terület, ez a folyamat még inkább fölerősödött. Az agyontöredezett „díszburkolaton” turisták hadai áramlanak, az elfeketedett kövekre sok éve rakódik a piszok, az üzletek helyett szinte már csak vendéglátóhelyeket találhatunk, a házakról, az utcáról semmit sem tud meg, aki itt végigmegy, holott ez lenne a legkevesebb, amit turisztikai szempontból adhatnánk.

¶ Az alábbiakban – ha nem is a teljesség igényével – példákat találhatunk a fentebb leírtakra.

Király utca 2–4.

¶ Az 1863-ban emelt földszintes épületet a következő évben négyemeletessé alakították. A földszinten működött a Cheszed Neurim Betegsegélyező Egylet imaháza és a Herzl család által üzemeltetett kávéház, valamint az Anker Biztosító Társaság Rt. első magyarországi fiókja. A biztosítótársaság 1907-ben új székház építését határozta el, így a házat lebontották, és Alpár Ignác tervei szerint felépült a hatalmas, díszes palota, Pest egyik meghatározó épülete. Itt élt egy ideig Szondi Lipót (1893–1986) pszichiáter, valamint számos művész, közéleti személyiség is.

Király utca 6.

¶ 1809-ben már állt egy emeletes ház a telken, ekkor alakították ki két lakásból az orosz pogromok elől Pestre menekülő lengyel és galíciai haszid zsidók az első zsinagógájukat. 1833-ban átépítették a házat, 1839-ben a hitközség szegényházat és kórházat hozott itt létre. 1840-ben egy újabb emeletet építettek rá, az íves kapukeretre ekkor került a Hermészt ábrázoló zárókő. Az 1870-es években egy fényképész műterem is nyílt itt, amelyben Linderhoffer Vilmos (1838–1901) működött, majd a híres fényképész páros, Doctor Albert (1825–1888) és Borsos József (1821–1883) követték őt 1879-ben. 1888-ban Pisztory Jakabné Simonyi Anna vette meg a házat, és Hubert József, valamint Móry Károly építőmesterekkel átalakíttatta. Itt lakott 1894-től dr. Grünwald József orvos, Bielitz Bertalan nyomdász (1879 és 1893 között nyomda is működött az épületben), és Baumhorn Lipót építész, számos magyarországi zsinagóga tervezője. Az épület több átalakítást követően ma szállodaként funkcionál.

Király utca 8–10.

¶ A ma Central Passage névvel ellátott épületegyüttes helyén korábban három bérház állt. A 8. szám alatti kétemeletes házat 1888-ban emelték, a földszinten működött Sternberg Józsefné héber nyelvű könyveket és rituális tárgyakat áruló üzlete. A 10. számú ház 1873-ban épült, 1891-ben Frank Adolf rabbi, a Budapesti Ortodox Izraelita Hitközség, az Ortodox Országos Iroda, és a Jeruzsálemi Magyar Kolél elnöke vette meg. A Paulay Ede utcára néző harmadik házat is 1873-ban építették, 1892-ig itt lakott Zwack József, az Unicum likőrgyár alapítója.

Király utca 12.

¶ 1812-ben építtette Gömöry Károly patikus, Pollack Mihály terve alapján. 1837-ben újabb emeletet húztak rá, Hild József terve szerint. A házban működött a Szentlélek patika, de a lakások többségét a Pesten megtelepedni szándékozó zsidó családok bérelték. Ebben az épületben élt Jakobovics Fülöp, az 1805-ben alapított Zsidókórház főorvosa. 1839-ben ő kezdeményezte, hogy a zsidó közösség petícióval járuljon a magyar országgyűlés elé. 1840-ben az országgyűlés elfogadta azt a törvényt, amelynek eredményeképpen a zsidóknak is lehetett ingatlantulajdonuk. Jakobovics a Magyar Izraelita Kézmű és Földművelési Egyesület egyik létrehozója, majd nyolc éven át az elnöke volt. E házban élt Brill Sámuel Löw pesti rabbi is.

Király utca 14.

¶ E házban élt Reich Koppel Károly (1838–1929) királyi tanácsos, felsőházi tag, Budapest ortodox főrabbija. A földszinten nyílt cukrászda tulajdonosa, Freund Sándor 1909-ben átépíttette a házat, Ágoston Emil tervei szerint. A két belső udvarral rendelkező négyemeletes, szecessziós épületben működött Weisz Sándor nyomdája.

Király utca 16.

¶ A több telken, korábbi házak lebontásával az 1870-es években épült Dobler bazárnak hívott átjáróház első emeletén működött a Titen Emesz nevű zsidó ortodox imaház, itt élt Tenczer Pál (1836–1905) politikus, a Magyar Izraelita Egyesület és a Magyar Izraelita című hetilap alapítója. 1975-ben lebontották a passzázst, a Paulay Ede utcára néző rész kivételével, és egy érdektelen külsejű, az utcaképbe nem illő irodaházat emeltek a helyén.

Király utca 36.

¶ A háromemeletes klasszicista bérházat Medetz József dohánykereskedő és felesége, Herzberg Matild építtette 1846–47-ben, Hild József terve alapján. A házban született Petschauer Attila (1904–1943) kardvívó, két olimpián is a bajnok kardvívó csapat tagja. Miután a versenyzést befejezte, újságíróként dolgozott Az Est lapoknál. Munkaszolgálatosként Ukrajnába került, ahol a legújabb kutatások szerint hadikórházban halt meg. Itt működött a Zionista Központi Iroda is. Már jó ideje bedeszkázott ablakokkal, lelakatolt kapuval várja az épület a teljes pusztulását, holott mind várostörténeti, mind építészettörténeti és kultúrtörténeti szempontból kiemelkedő jelentőségű.

Paulay Ede utca 33.

¶ 1833-ban készült el Pollack Mihály terve alapján az egyemeletes, kétudvaros épület, amelynek második emeletét 1861–62-ben Wieser Ferenc terve szerint alakították ki. 1898-tól itt élt Groszberg Lipót (1869–1927) rabbi, az Allgemeine Jüdische Zeitung és a Zsidó Újság ortodox felekezeti lapok alapítója és főszerkesztője. A pesti klasszicista építészet e jelentős emlékével is az történt, ami az egykori Terézváros, a mai VI. és VII. kerület sok más épületével, 1994-ben omlásveszélyre hivatkozva kiürítette az önkormányzat (a helyreállítás helyett), majd különféle, meg nem valósult tervek után ma romkocsmaként működik.

Bajcsy-Zsilinszky út 5.

¶ A Kasselik Ferenc és Erzsébet Alapítvány vette meg az 1878-ban felépült négyemeletes házat, és helyére 1929-ben emelték az új bérházat. Itt élt Hevesi Simon (1863–1943) rabbi, az Országos Rabbiegyesület elnöke, az OMIKE alapítója, a Magyar Zsidó Szemle és más folyóiratok szerkesztője.

¶ Míg a Király utca a kereskedelem utcája volt, az egykori Sugárút, az Andrássy út a reprezentativitást képviselte. Egymás után épültek szebbnél szebb palotái, jeles építészek tervei alapján, a legkiválóbb mesterek készítették belső dekorációjukat, formálták részleteiket.

Andrássy út 9.

¶ Brüll-palota, Brüll Ármin nagykereskedő építtette Kalina Mórral. A családtagok közül ismertebb Brüll Alfréd (1876–1944), az MTK (és még számos sportszövetség) elnöke, akit a palotából hurcoltak el, és Auschwitzban ölték meg. 1997-ben Eric van Egeraat tervei alapján építették át az ING székházává.

Andrássy út 12.

¶ Krausz Lajos (1844–1905) királyi tanácsos, politikus, országgyűlési képviselő által építtetett bérpalota. A földszinten lévő kávéház a Nyugat körének törzshelye volt, a lap egyes számait itt szerkesztették.

Andrássy út 15.

¶ A Pulitzer-palotát 1881-ben Feszty Adolf építette, az egyre bővülő család az 1952-es államosításig volt a palota lakója.

Andrássy út 16.

¶ A palotát dr. Loisch Ede ügyvéd, bankár építtette. 1912-től báró Wolfner József, a Singer és Wolfner Rt. tulajdonosa vette meg, itt lakott, és a cég székháza is az épület volt, egészen az Aradi utcába történő költözésig. A magyar irodalom, képzőművészet, kultúrapártolás egyik legfontosabb helye volt ez az épület.

Andrássy út 20.

¶ Kauffmann Dávid (1852–1899), az Országos Rabbiképző Intézet tanára és könyvtárosa lakott itt, halála után itt őrzött kiemelkedően értékes könyv- és kéziratgyűjteményét az örökösök a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának ajándékozták.

Andrássy út 23.

¶ Wahrmann-palota, Wahrmann Mór (1832–1892), Pest-Lipótváros országgyűlési képviselője a drezdai Oppenheim-palota mintájára építtette. A család története tragédiák sora: Wahrmann Mór mindkét fia öngyilkos lett, lánya morfiumfüggőként halt meg fiatalon, még halála előtt adta el a palotát. A Freund Vilmos által tervezett épület rekonstrukciója 2008-ban történt meg.

Andrássy út 27.

¶ A Fischer–Sonnenberg-palota 1881 és 1885 között épült, Bukovics Gyula terve szerint. Itt élt Baracs Károly (1868–1929) királyi tanácsos, a Budai Izraelita Hitközség elnöke.

Andrássy út 33.

¶ A Nagymező utca sarkán álló Fuchs-palota volt a Sugárút elsőként megépült palotája. Több hitközségi elnök (például Fonféder Mózes, aki a békéscsabai hitközség elnöke volt) élt itt, valamint a későbbi Andrássy úti paloták építészei közül számosan.

Andrássy út 35.

¶ A Tafler-palota Gutfreund Manó 1887-ben megnyitott Union kávéháza révén vált híressé, 1912-ben Mandl Albert megbízásából szállodává alakították.

Andrássy út 43.

¶ A Brüll-palota építtetője Brüll Miksa (1836–1890) terménykereskedő, Hollandia főkonzulja volt, itt élt az egész kiterjedt család. A harmincas években Schwarz Andor földbirtokos vette meg a házat, szintén egész családja itt lakott. Később a harmadik emeleten alakították ki a huszonnégy szobás „Kóser Panziót”-t, az első emeletre pedig az Esti Kurír liberális pártlap szerkesztősége költözött.

Andrássy út 45.

¶ A palota földszintjén 1905-ben nyitotta meg Weisz Gyula és Weisz  Richárd a Japán kávéházat, amelynek második fénykora az 1928 és 1944 közötti időszak volt, ekkor Kraszner Menyhért (1883–1948) volt a tulajdonosa. József Attila neki dedikálta a Külvárosi éj egy példányát, azzal, hogy Kraszner majdnem olyan kávés, mint amilyen költő ő. 1942-ben a zsidótörvények miatt Krasznernak el kellett adnia a kávéházat, amelyet a háború végét követően újranyitott, de két hónap után be is zárt, mivel az akkori körülmények között nem tudta működtetni. 1951 óta könyvesbolt. Jelenlegi állapota még a legenyhébb kifejezést alkalmazva is szomorúnak mondható, és ez, sajnos, nem egyedülálló az Andrássy út épületei vonatkozásában.

Andrássy út 93.

¶ Az Architektonische Studienblätter aus Budapest: eine Sammlung der schönsten Façaden und architektonischen details der in der Neuzeit in Budapest ausgeführten öffentlichen und privaten Bauten című albumban Hermann Oskar Rückwardt (1845–1919) porosz királyi és bajor királyi udvari fényképész homlokzati részletfotóját találhatjuk a Herzog-palotáról, amelyet, ahogy a kötet címe is megfogalmazta, a legszebb köz- és magánépületek egyikének tartották. Az erkély felett 1885-ös építési dátum látható, a tervező Ray Rezső Lajos (1845–1899) svájci építész, Budapesten letelepedve számos fontos köz- és magánépület megvalósítója volt. E palotában volt látható a páratlan értékű Herczog-gyűjtemény mintegy kétezer-ötszáz műtárgya. Herczog Mór Lipót (1869–1934) haláláig itt élt. A KEOH (Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal) működött itt a későbbiekben, ma luxus irodaház.

Lendvay utca 13.

¶ Mauthner Alfréd király gazdasági főtanácsos, terménykereskedő és felesége, Weiss Elza, Weiss Manfréd lánya élt itt a gyerekeikkel. Nekik sikerült az utolsó pillanatban elhagyniuk az országot, és Svájcon keresztül Portugáliában, majd Amerikában letelepedni. Jelenleg az Ódry Árpád Művészotthonnak ad helyet az épület.

Munkácsy Mihály utca 5–7.

¶ A pesti zsidó közösség 1867-ben alapított leányárvaháza volt itt egykoron, 1937-ben Hajós Alfréd tervei szerint átépítették, ma már nyomokban sem őrzi eredeti alakját. 1944-ben még árvaházként használták. Az 1990-es években a zsidó hitközség az épület tulajdonjogát elcserélte a Révay utca 16. szám alatti épületre, amely a Bálint Háznak ad otthont.

¶ A Király utcát és az Andrássy utat elhagyva belső Terézváros házai közül nagyon sok őriz zsidó emlékeket. Ezekből válogatva megemlítendő például a Jókai tér 8. számú, Strasser Izidor (1860–1924) jeles műgyűjtő által 1896–97-ben építtetett bérház. A Jókai tér 10. számú épületet, a Teltsch Ármin (1872–1925) nagykereskedő által építtetett szecessziós bérházat Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, 1912-ben készült el, földszintjén az Edison Filmszínházzal, amely később Apolló Kabaréként működött. Rosenberg Adolf kereskedő bérháza 1888-ban épült a Paulay Ede utca 53.-ban, a földszinten 1907-ben nyílt meg Strasser János „Ámor” nevű kávéháza.

¶ A Liszt Ferenc tér 3. szám alatt báró Wodianer Albert (1818–1898) királyi tanácsos, országgyűlési képviselő palotája 1889-ben épült, 1937-ben bontották le, ötemeletes társasházat emeltek a helyén. A Liszt Ferenc tér 5. szám alatt áll az Abeles Zsigmond borkereskedő által építtetett bérház, amelynek legfelső emeletén lakott Bródy Ernő (1875–1961) ügyvéd, publicista, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Demokrata Polgári Párt elnöke, a magyarországi zsidóság egyik prominens alakja a két világháború között, Bródy Sándor unokaöccse. Itt lakott Goldberger Imre nagykereskedő, a Párisi Nagyáruház Rt. tulajdonosa.

¶ A Nagymező utca 8. szám alatti telket, az ott álló korábbi épülettel 1909-ben vette meg Ernst Lajos (1872–1937) műgyűjtő, és 1912-re épült fel a ma meglehetősen rossz állapotban lévő bérház, Pest első ötemeletes épülete. A földszinten Budapest akkor legnagyobb mozija (később színház), az emeleten saját gyűjteményének múzeuma, a tetőtérben műteremlakások voltak. A belső tereket a korszak legkiválóbb művészei – Rippl- Rónai József, Lechner Ödön és mások – díszítették. Ernst 1937-es öngyilkosságát követően még működött a múzeuma, 1945 után egy ideig a BÁV bútorüzlete volt, majd 1953-tól a Műcsarnok kiállítóhelye lett. Szomorú fordulat, hogy 2013-tól már nem viseli alapítója nevét az intézmény.

¶ A Nagymező utca 19. szám alatt 1896-ban épített Eisler-bérházban lakott – sok más nevezetes lakó mellett – 1915-tól Wigner Antal (1870–1955) és felesége, Einhorn Erzsébet. Itt élt gyermekkorában fiuk, Wigner Jenő (1902–1995), az 1963-ban Nobel-díjjal kitüntetett fizikus, aki 1919 tavaszán hagyta el Magyarországot családjával együtt, s bár 1925-ben hazajött egy időre, végül életének java részét Princetonban töltötte.

¶ A Jókai utca 1. szám alatti telket 1840-ben vásárolta meg közadakozásból a Pesti Izraelita Hitközség, hogy kórházat építtessen itt. Az alapkőletételnél József nádor is jelen volt. 1890-re a kórház szűknek bizonyult, egy orvos vette meg a fővárostól, és a lebontott épület helyére 1895-re négyemeletes bérházat építtetett. Raoul Wallenberg (1912–1947) a svéd követség irányításával 1944. augusztus 6-án vette bérbe a ház első és második emeletét, itt működött egyik irodája, és a két szinten a menleveleket kapott családok laktak, több száz ember. 1945. január 7. éjjelén egy nyilas alakulat háromszázhúsz embert vitt el innen a Városház utca 14. szám alatti kerületi Nyilas Ház pincéjébe. A nőket, öregeket, gyerekeket, nyolcvan embert a gettóba szállítottak, a nyilas pártszékházban maradt kétszáznegyven embert többnapi kínzás után a Duna-partról a folyóba lőtték.

Botlatókövek

¶ A mai Terézváros zsidó emlékeihez a botlatókövek is hozzátartoznak. Az emlékezés kövei, valójában macskakőre rögzített tízszer tíz centiméteres réztáblák, amiket a nácizmus áldozatainak egykori lakhelye előtt helyeznek el a járdába süllyesztve. Gönter Demnig német szobrász 1994-ben mutatta be az első csoport ilyen követ a kölni evangélikus Antoniterkirchében, majd Köln utcáin helyezte el őket, engedély nélkül, így aztán bírósági eljárást indítottak ellene. De a projekt folytatódott, a következő akció 1996-ban Berlin Kreuzberg negyedében, az Oranienstrassén zajlott, itt ötvenegy követ helyezett el. 1997-től már hatósági engedéllyel folytatódott a kövek elhelyezése, ebben az évben még hatszáz kő került a helyére, és immár nemcsak Németországban, hanem szerte Európában. Németországon kívül elsőként Ausztriában, a Salzburg melletti St. Georgenben helyeztek el köveket, az Osztrák Holokauszt Emlékszolgálat kérésére, a Jehova Tanúi felekezet nácik által elpusztított tagjai emlékére. Magyarországon 2007. április 27-én helyezte el Günter Demnig az első botlatókövet Budapesten, a Ráday utca 5. számú épület előtt. A ma már összesen ötvenezernél is nagyobb számú botlatókövek elhelyezéséhez jelenleg is a szobrásszal kell felvenni a kapcsolatot, neki kell az elhelyezés árát, száztíz eurót kifizetni, és a helyi önkormányzat engedélye is kell hozzá. Magyarországnak sikerült e téren is – negatív értelemben – egyedivé válnia: nálunk szedtek fel elsőként botlatókövet, 2012 szeptemberének végén, a kő kihelyezésének másnapján, a XII. kerületi Greguss utca 9. szám előtt. Magyarországon eddig tizenhét városban kerültek a járdákba botlatókövek, százkilencvenhét darab összesen (Kisvárda, Mátészalka, Pécs, Újfehértó és Zalaegerszeg köveiről sajnos nincsen adatunk). A VII. és a XIII. kerületben található a legtöbb, Terézváros csak utánuk következik, kilenc botlatókövet találhatunk itt.

A múlt jelene

¶ Erzsébetváros és Terézváros esetében a mai városképet adó épületek csaknem felét – de helyenként többet is – zsidó építtetők építették, zsidó építészek tervezték. Ha a hivatalos intézményeket, templomokat, üres telkeket és az 1945 után épült épületeket nem számítjuk, ez az arány még sokkal nagyobb az ÓVÁS! Egyesület megállapítása szerint. Ahogy sajnos találóan megfogalmazták 2011-ben, „a régi pesti zsidónegyedet már nem védett, hanem súlyosan veszélyeztetett örökségnek kell tekinteni”. A helyzet azóta tovább romlott, a romkocsmák szaporodása révén a leromlott állapotú házak egyre keresettebbé váltak, és „bulihellyé” történő átalakításuk éppenséggel nem segítette elő a helyreállításukat, épp ellenkezőleg. A bontások folytatódnak, amint az a „stratégia” is, hogy a rossz állapotú épületeket kiürítik, és bedeszkázott ablakokkal, lelakatolt kapukkal várják teljes pusztulásukat. A műemlék épületek teljes lebontása inkább az ingatlanválság, mintsem az UNESCO-védettség miatt torpant meg némileg.

¶ A műemlék épületek, illetve a nem műemlék, ám a világörökségi védelmi övezetbe tartozó házak bontásához – vagy legalábbis drasztikus átalakításához – szükséges engedélyeket „trükkös” megoldással is be lehet szerezni, ha a házak szakvélemény szerint is életveszélyessé válnak. Így szaporodnak a „lakóparkok”, az új épületek, és sajnos igazat kell adnunk Perczel Anna építésznek, aki úgy fogalmazott, hogy ma már a megmaradt régi épületek tűnnek szokatlannak az új beépítések házai között. És ugyancsak ő fogalmazta meg a kutatások eredményeként megállapítható tényt: nincs még egy olyan világváros Európában, amelynek kialakulásához ilyen mértékben járult volna hozzá a zsidó polgárság.

Irodalom

Siklóssy László: Hogyan épült Budapest (1870–1930). Budapest, 1931

Kövér György: M. L. Herzog & Comp. Három nemzedék öröksége, Budapesti Negyed 1. 1993/1.

Budapesti Negyed, II. évf. 2. szám 1995. nyár. Zsidók Budapesten (szerk.: Kovács András)

A zsidó Budapest I–II. – Emlékek, szertartások, történelem. Szerk.: Frojimovics

Kinga, Komoróczy Géza, Pusztai Viktória, Strbik Andrea. Budapest, 1995

Sebők László: Zsidók Budapesten.

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/zsidok_budapesten/

Komoróczy Géza: Városkép-műemlék: Pest régi-új zsidónegyede. Mozgó Világ, 30., 11. sz. (2004): 42–46.

Déry Attila: Terézváros–Erzsébetváros, VI.–VII. kerület. Budapest építészeti topográfia 3. TERC Kft., Budapest, 2006

Hrotkó Larissza: Terézváros, a pesti zsidók otthona.

http://yerushaonline.com/content/?v=si01pla02

Hrotkó Larissza: A nélkülözhetetlenek. A zsidók 18. század végi – 19. század eleji letelepedése Pesten, különös tekintettel a zsidó nők helyzetére.

http://mek.oszk.hu/13500/13596/13596.pdf

http://myjewishquarter.blogspot.hu/

http://urbface.com/