A THORMA JÁNOS MÚZEUM ÉS A BAY-GYŰJTEMÉNY
AZ ÉV MÚZEUMA DÍJ KITÜNTETETTJE 2018-BAN
MúzeumCafé 66.
A kiskunhalasi Thorma János Múzeum – hasonlóképpen számos vidéki múzeumhoz – helyi kezdeményezésre jött létre 1874-ben. A múzeum elsődleges közgyűjteményi feladata Kiskunhalas és környéke történeti és régészeti leleteinek, néprajzi-antropológiai emlékeinek, képző- és iparművészeti alkotásainak gyűjtése, rendszerezése, megőrzése, feldolgozása és kutatása, valamint továbbörökítése.
¶ A múzeum jelentős szerepet töltött és tölt be a város kulturális életében. Folyamatosan bővülnek a kiállítóterek, és a „brandként” használt Thorma János művészete (nevét 1950-ben, állami tulajdonba kerülésekor vette fel az intézmény) is a bemutatás központi eleme. A területi múzeumok többségéhez hasonlóan kevés munkatárssal, sok munkával és odaadással bővítik a gyűjteményeket, tartják fenn az állandó és időszaki kiállítások rendszerét. A korábbi anyaintézménnyel, a Kecskeméti Katona József Múzeummal és az egykori társ tagintézményekkel is jó kapcsolatokat ápolnak, ami a múzeumi munka minden területén, különösen a kiállítások, könyvkiadás terén szembetűnő.
¶ A múzeumi gyűjtemények 1953-ban költözhettek az 1887-ben épült eklektikus stílusú polgárházba, a Kolozsváry Kiss családról elnevezett épületbe (Kolozsváry Kiss István a város polgármestere volt 1918–1920-ban). Az épület első bővítése 1960-ban történt, a második 2011-ben, a látványraktár kétszáz négyzetméteres szárnyának építésekor, a harmadik 2017-ben.
¶ A kisebb múzeumok, gyűjtemények életében különösen fontos a vezető szerepe, ami a Thorma János Múzeum esetében is igazolódik: egy agilis, a szakmai életben folyamatosan jelen lévő, aktív, a magángyűjtőkkel is kiváló kapcsolatot ápoló igazgató jelentősen hozzájárul intézménye sikeréhez. Amit nemcsak az 1998-ban és most, 2018-ban is elnyert Az Év Múzeuma díj jelez, hanem az eredmények, a folyamatosan és látványosan gyarapodó gyűjtemény, amelynek a legjelentősebb és legújabb eleme a Bay-gyűjtemény megszerzése.
¶ A Thorma János Múzeum azonban a folyamatos gyűjteményépítés révén sokféle anyagot mutat be a már korábban létrejött állandó kiállításain; területi múzeumként Kiskunhalas városa és a környező települések adják gyűjtőkörét több szakágban.
¶ A Kincsek a homokban. Híres régészeti leletek Kiskunhalas környékéről Kiskunhalas és vidéke legjelentősebb régészeti leleteit mutatja be. A legkorábbi kiállított tárgyak a Csólyospáloson talált bronzkori sír- és kincsleletek. Ezeket követik a szarmaták és az avarok sírjaiból előkerült tárgyak. A múzeum legfontosabb lelete a csólyospálosi avar kori női sírban talált üveg ivókürt. A honfoglalás korának legértékesebb leletegyüttesei közé tartoznak a Balotaszálláson talált, szintén női sírból előkerült arany ruhakorongok és aranyozott ezüst lószerszámveretek. A tatárjárás után itt letelepülő kunok ékszereit, fegyvereit, használati tárgyait és elrejtett kincseit láthatjuk még a tárlaton. A régészeti kiállítás tematikája egy numizmatikai tárlattal bővült, amely a 11–20. századból származó ezüst, réz, alumínium anyagú váltópénzekkel ismerteti meg a látogatót. A tárlat második része a kiskunhalasi numizmatikai emlékek teljességre törekvő bemutatója. Itt a korai – 1945 előtti – példányokon kívül szükségpénzek, bronzplakettek, érmek és jelvények sorakoznak. A vidéki múzeumok állandó kiállításain meglehetősen ritka a numizmatikai bemutató, és ha még van is ilyen gyűjteménye az intézményeknek, az többnyire nem szerepel kiállításon.
¶ Ha a ma már megyei hatókörű városi múzeumokként működő megyeszékhelyi intézmények egykor a megyék kis nemzeti múzeumaiként jöttek létre – és tegyük hozzá: többségükben ma is így működnek –, a területi múzeumok esetében sincsen ez másként, azzal a különbséggel, hogy szűkebb terület, a település és környezete a legfőbb kiindulópont.
¶ Halas helytörténeti emlékei és néprajzi tárgyai jelennek meg a múzeum másik állandó kiállításán: Halas, a kiskun mezőváros. 17–19. századi helytörténet és néprajz. Török kori fegyverek, a Rákóczi-szabadságharc és a redemptio emlékei mellett a pusztai nagyállattartás, a céhes ipar és a 18. század végi lakberendezés tárgyait ismerhetik meg a látogatók. A 19–20. század fordulójának parasztpolgári társadalmát polgári és népi bútorok, viselet szemlélteti, és megjelenik a múzeum névadóján kívüli másik jeles márka, a halasi csipke is, jóllehet annak külön múzeuma is van a városban.
¶ A 2011-ben megépült látványraktárat a népművészetnek szentelték: az emeleten a 18–20. századi népi bútorok és 17-20. századi népi kerámiák sorakoznak a vitrinekben; előadó- és foglalkoztatóterek is kaptak itt helyet.
¶ Korábban a múzeum képcsarnokként használt nagy termében, ma már a 2017-es épületben láthatók a város szülötte, Thorma János (1870–1937) alkotásai. Thorma művészete kezdetben a magyar történelmi festészet 1848 és 1867 közötti virágkorának hagyományait kísérelte meg újjáéleszteni a naturalizmus elveinek alkalmazásával. Később a magyar impresszionizmus egyik jelentős képviselője lett a nagybányai művésztelep egyik alapító tagjaként. Élete főművének tartotta nagyméretű történelmi képeit, az itt látható Aradi vértanúk és a Talpra magyar! című festményeket. Az alkotó kései korszakából származó impresszionista,
néhol a szecesszió jellegzetességeit magukon viselő műveivel is találkozunk
a kiállításban.
¶ A Thorma János Múzeum főépülete mellett az egykori Boróka Ház eklektikus épülete Berki Galériaként működik; az itteni, 2014 őszén megnyílt állandó tárlaton összesen ötven kép szerepel: Berki Violától (1932–2001) 36 mű és Diószeg Balázstól (1914–1999) 14 alkotás négy teremben. A kiállítótér ötödik terme időszaki kiállításoknak ad helyet. A művészekről és alkotásaikról további ismeretek is elérhetők az érintőképernyős információs pult segítségével. Mindkét művész szorosan kötődik a városhoz, életük legnagyobb részét itt töltötték, művészetükre is jelentős hatással volt a hely.
¶ Kivételesen gazdag és változatos tehát a kiskunhalasi múzeum állandókiállítás-kínálata, amely a legnagyobb mértékben a helyi anyagra, tárgyakra, művekre és különlegességekre épül. Ez nagyon fontos, hiszen a város, a fenntartó közösség érdeke is ezt kívánja, emellett az is méltányolandó, hogy megtalálták azokat a területeket és a hozzájuk kapcsolódó tárgyakat (régészet, néprajz, illetve Thorma János művei), amelyek – a múzeum hírét nagymértékben növelve – ikonikus jelentőségűek.
¶ Utóbbihoz kapcsolódik a legújabb szárny kiállítása, a Bay-gyűjteményből ajándékozott művek anyaga és az újrarendezett Thorma-tárlat. A teljes kollekció
222 műtárgyból áll, 136 festmény, 38 grafikai lap, 48 plasztika az anyag összetétele. A Thorma János Múzeumban a gyűjteményből ajándékozott hatvan festmény és kilenc plasztika látható az új állandó kiállításon, olyan válogatás, amelynek szándéka az volt, hogy „a nagybányai festészet keresztmetszetét és legismertebb alkotóit az érdeklődők megismerhessék” – ahogy Bay Miklós megfogalmazta. Természetesen Thorma János külön hangsúlyt kapott, ami konkrétan 19 képet jelent a múzeum névadójától, az egyik nagybányai alapítótól.
¶ A szatmárnémeti, illetve nagybányai születésű orvos házaspár,Bay Miklós és Bay Éva 1962-ben kezdte a gyűjtést; 1969-ben, Nagybányára költözésükkel egyre több, a művésztelepen alkotó festő műve került a kollekcióba. 1980-ban elhagyták Romániát, és Németországban telepedtek le, természetesen „festményeik velük menekültek”. Az 1996-os, Magyar Nemzeti Galéria-beli centenáriumi Nagybányai művésztelep kiállítás ösztönözte a gyűjtő házaspárt Thorma János újrafelfedezésére, addigi, méltánytalannak érzett mellőzését meghaladva művészetének megismertetésére. Monográfiát jelentettek meg, vándorkiállítást szerveztek három ország hét városában. Aztán, ahogy Bay Miklós megfogalmazta: „Kiskunhalason felvetődött az ötlet, hogy Thorma a múzeumnak ne csak névadója legyen, hanem tartalmi bővülést is jelentsen az intézménynek: hozzanak létre egy jelentős képtárat.” Ehhez ajándékozott a gyűjtő házaspár hetven műtárgyat.
¶ Az új, ötszáz négyzetméter összterületű, háromszintes (pince, földszint, emelet) múzeumi épületszárny építése 2017 márciusában kezdődött, melynek során a korábbi, 2011-ben elkészült szárnnyal teljesen egységes látvány kialakítására törekedtek. A csaknem négyszázmillió forintba kerülő építkezés költségeit pályázati forrásokból is sikerült fedezni, legnagyobb részét a Széchenyi 2020 program vissza nem térítendő európai uniós támogatása jelentette. Az új szárny közvetlenül kapcsolódott a korábbi, 2011-es bővítéshez, és a terjeszkedés ellenére a múzeumkert területe csökkent ugyan, de még így is mintegy ezer négyzetméternyi maradt.
¶ A múzeum új részének alagsorában a nagybányai művészetet bemutató Bay-gyűjtemény kapott helyet. Egy szinttel feljebb, a földszinten lévő Thorma Galériában Thorma János 45 festménye látható, közöttük a már említetett Aradi vértanúk és a Talpra magyar! óriás vásznai, amelyek a régi épületből kerültek át az új szárnyba. Az új Thorma Galériában megrendezett tárlat a múzeum saját anyagából,
a Magyar Nemzeti Galériából és további gyűjteményekből válogatott alkotásokat mutat be. Az új épületszárnyat Dóka József kiskunhalasi építészmérnök,
a kiállítást pedig Zalatnai Pál kecskeméti grafikus tervezte. Ez az új épület lehetővé tesz időszaki kiállítások rendszeres bemutatását, amelyek témájukban az állandó tárlatokhoz kapcsolódnak.
¶ A kiállítási enteriőr egyszerű, nyugodt, átlátható; színezése (szürke és zöld) harmonikus környezetet jelent a képek számára. Annál is inkább fontos ez, mivel a képek jelentős hányada a nagybányai „neósoktól” származik, erős színeik visszafogott hátteret igényelnek.
¶ A válogatás valóban egyenletes, az alapítók mindegyikétől láthatunk képeket, természetesen Thormától a legtöbbet, a helyszínhez illően. Thorma Bay-gyűjteménybeli műveinek többsége 1910 utáni, a szecesszió hatását mutató, olykor klasszicizáló, néha az impresszionizmus klasszikus korszakát visszaidéző képek. Réti István két tájképe kevésbé ismert, Ferenczy Borús táj fürdőző férfival című műve és 1910-es aktja jól beilleszthető az életmű folyamába, 1916-os Pietàja sokáig ismeretlen volt, történetét a gyűjteményről megjelentetett kötetben maga a gyűjtő írta meg a források alapos ismeretében.
¶ Iványi Grünwald Béla viszonylag korai impresszionista Téli tája mellett a Cigánylányok a Zazar-parton című 1910-es festménye az általa kezdeményezett és irányított változás jeleit mutatja erőteljes színeivel. A művésztelepet alapító és vezető Hollósy Simon 1903-as Apostola a Petőfi-mű ihletésére született, de már nem Nagybányán, hanem miután eljött onnan. Kevéssé ismert, nagyon hatásos mű, nemcsak a korábbi Hollósy-, de a Réti-képek motívumát is felvillantja.
¶ A képek jelentős részének maga Nagybánya, illetve annak több részlete a főszereplője, témája. Boromisza Tibor Szénavásárának a vásártér és a középkori bástya a helyszíne, előtte a smaragdzöld szénahalmok az égő kék ruhás parasztokkal, Ziffer Sándor Veresvíz télen-je 1920-ból a kissé már lehiggadt „vadság” szerkesztettebb változata. Mund Hugónak a nagybányai főteret ábrázoló vászna éppen úgy különlegesség, mint Bernáth Aurélnak a piacteret megörökítő 1916-os képe.
¶ Összességében egyszerre keltenek örömöt a Bay-gyűjtemény képei, az ismerős látvány örömét, ugyanakkor nem kevés különlegesség élményével szolgálnak.
¶ Bay Miklós adományáról, annak a Thorma János Múzeumba kerüléséről ő maga így fogalmazott: „Még Németországban éltünk, amikor körülbelül húsz évvel ezelőtt felvetődött bennünk a magánmúzeum alapításának gondolata. (…) 2013-ban Szakál Aurél, a Thorma János Múzeum igazgatója többéves ismeretség és együttműködés után javasolta egy képtár létrehozását, amelynek alapjául a gyűjteményünk válogatott alkotásai szolgálnának. Több megbeszélés és egyeztetés után szerződést kötöttünk Kiskunhalas városával egy nagybányai, ezen belül Thorma János Képtár létrehozására. Hetven alkotást adományoztunk a városnak. (…) Nem véletlen természetesen az sem, hogy választásunk miért éppen Kiskunhalasra esett. Nagybányaiként Évával előnyben részesítjük a kisebb városokat, melyek élő közösségként magukénak érzik városuk hagyományainak ápolását. Úgy látjuk, különösen igaz ez Thorma szülővárosában. Szeretnénk, ha ez a gyűjtemény és a Thorma János Múzeum élő és maradandó kulturális közege lenne a város lakóinak és az ideérkező érdeklődő látogatóknak… Bízunk benne, hogy ezzel olyat tettünk, amely Nagybánya és Thorma János emlékét öregbíti és értékét erősíti.”
¶ A legnagyobb elismerésre méltó eredmény egy magyar vidéki kisvárosi múzeum e sajátos sikertörténete, amely, ahogy ez hivatalosan is megfogalmazódott,
„a múzeumi munka minden területén felmutatott stratégiai alapú, átfogó és kiegyensúlyozott fejlesztéseiért, továbbá a helyi identitás erősítésében elért eredményeiért érdemelte ki „AZ ÉV MÚZEUMA 2018” elismerést”.