A 170 ezres Bázel évszázadokon át az Észak-Európát Itáliával összekötő alpesi útvonal csomópontja volt, és ma is megérdemli a Svájc legpezsgőbb nagyvárosa címet. A város egy kőhajításnyira fekszik Franciaországtól és Németországtól, németül beszél, de kultúrája lateiner. Bázel hozta létre a világ legrégebbi nyilvános műgyűjteményét is: a harmincéves háborút lezáró vesztfáliai béke egyik atyja, Johann Rudolf Wettstein bázeli polgármester javaslatára a város és az egyetem megvásárolta az Amerbach nyomdászcsalád könyvekből, festményekből, aranyművekből, érmékből és természeti tárgyakból álló gyűjteményét, amelyet 1661-ben megnyitottak a tudós fők és a város érdeklődő polgárai számára. A konzervatív, patrícius hagyományokra épülő Bázelben ezután folyamatosan gyarapodtak a múzeumok és a kiállítóhelyek. Ezek népszerűsítését és a népművelést szolgálta az 1850-ben megalapított önkéntes múzeumi egylet (Freiwilliger Museumsverein). A hatvanas–hetvenes években Bázelben is megküzdöttek egymással a múzeumi progresszió hívei és a konzervatív szemléletű múzeumőrök és kultúrpolitikusok. Eközben egyre nőtt a turisták, a látogatók száma, és Bázel múzeumvárosi imázsa elterjedt a világban. Az 1999-es bázeli múzeumtörvény rendezte a városi fenntartású múzeumok ügyét, miközben növekedett a magánalapítványok szerepe a helyi múzeumok fenntartásában.

A museenbasel.ch honlap harminchét múzeumot és kiállítóhelyet sorol fel: a városi, a kantoni és a magánalapítványok által működtetett múzeumok ma egy szövevényes, de izgalmas és sokszínű hálózatot alkotnak Bázelben és közvetlen környékén. A városi múzeumi szolgálat (Museumdienste Basel) Basel-Stadt félkanton közigazgatásának kulturális osztálya alá tartozik, amely a múzeumok stratégiai fejlődéséért, közös marketingjükért és kommunikációjukért felel. A múzeumi szolgálat elsődlegesen a köztulajdonban lévő múzeumokra koncentrál, de ahol értelmes és lehetséges, a magánmúzeumok tevékenységét és igényeit is integrálja. A múzeumi szolgálat munkája közben tartalmilag a kultúra és a művészet társadalmi dimenzióira és a jelenkorra relevanciával bíró témákra koncentrál, méltóan a több évszázados bázeli kulturális nyilvánosság hagyományaihoz.

Hiába azonban a sok évszázados hagyomány, ha a világ minden korábbinál gyorsabban változik, és a múzeumok kezdik elveszíteni a kapcsolatot a társadalommal, amelynek keretei között léteznek. A bázeli múzeumok 2012 folyamán egyrészt az intézményeket látogató tömegek minél közelebbi megismerésére, másrészt pedig az új kommunikációs csatornák bevezetésére koncentráltak. „Kik a látogatóink, honnan és miért jönnek? Mi tetszik nekik? Mi érdekli őket, és mi nem?” – tette fel a kérdést Eva Keller, a bázeli múzeumi szolgálat vezetője, és a témával foglalkozott a helyi Kultúrák Múzeumában szervezett 2012. márciusi A megkérdezett vendég (Der gefragte Gast) című konferencia is, amelyen germán és angolszász területről érkező szakemberek vitatták meg a látogatókutatás dilemmáit és lehetőségeit. Annette Noschka-Roos (Deutsches Museum, München) a látogatói tömegek struktúrájának vizsgálatát (ki, mikor, miért, milyen gyakran, mennyi ideig látogatja a múzeumot), a látogatók helyszíni megfigyelését (reakciók, interakciók), a kiállítások kísérleti kutatását, a kiértékelést, valamint az elméleti háttérmunkát sorolta fel a látogatókutatás fő elemeiként. Noschka-Roos szerint a kutatási eredmények igazolhatják a múzeum munkáját a fenntartók felé, kimutathatják, hogy a múzeum mennyire működik valóban kultúraközvetítő platformként, és segíthetik a múzeumi munka tudományos megalapozottságát. A konferenciára írt cikkében Christian Waltl múzeumi tanácsos hangsúlyozta: „A múzeumok egyre inkább a szabadidőipar részeivé válnak, és ezen a területen egyre nagyobb konkurenciával kell szembenézniük.” Eközben minél több ismeretet kell szerezniük a látogatóikról – és azokról is, akik nem látogatják őket. Waltl szerint a látogatói kör vizsgálata egyrészt a múzeumi szektor és annak szolgáltatásai professzionalizálását eredményezi, másrészt információs forrást és segítséget jelent a kiállítások és a múzeumi programok szervezése során. Utóbbi kapcsán ugyanakkor felmerül a kérdés: vajon nem lesz így túlságosan a tömeg ízlésére szabva a múzeum? Waltl a népi kívánságműsor elkerülését, ugyanakkor a társadalommal folytatott aktív párbeszédet javasolja az intézményeknek.

A berni Kommunikációs Múzeum (Museum für Kommunikation) igazgatója, Jacqueline Strauss a látogatókutatással kapcsolatos tapasztalatokat és dilemmákat sorolta: „Találkozik-e a valósággal a múzeum stratégiája? Elérik-e a kiállításaink a kitűzött célokat? Mit gondolnak róla a látogatóink?” Az igazgató szerint „a múzeum önképe először csak egy kívánság vagy egy kijelentés. A lényeges kérdés, hogy vajon a közönség komolyan veszi-e azt.” Strauss a kutatásokat a múzeumi munkát segítő közvetlen visszacsatolásokként értékeli, amelyek hatására módosíthatnak a múzeumi stratégián, pontosíthatják a marketing irányát. Az általa vezetett múzeumban a marketing és kommunikációs részleg foglalkozik a látogatói kör vizsgálatával. Strauss alapvető tapasztalata, hogy a látogatók kifejezetten szeretik a kiállításokon való részvételt és az interaktivitást, ami már nemcsak a múzeum falai között, hanem a múzeum kommunikációs csatornáin is megvalósulhat. Ő is hangsúlyozta azonban, hogy a múzeum munkáját nem lehet kizárólag a látogatói visszajelzések és kívánságok alá rendelni. Gudrun Piller, a bázeli Történelmi Múzeum (Historisches Museum) igazgatóhelyettese kiemelte: a költségvetési lehetőségek szűkülésével, a hatékonyságnövelés általános követelményével párhuzamosan a múzeumok egyre életbevágóbb érdeke, hogy megismerjék látogatói-kat. Piller ugyanakkor a kutatások értékelhetőségének dilemmájára is kitért: „Mit tegyünk, ha kiderül, hogy a látogatóink fele külföldről érkezett, nagyrészt ötven év fölötti, jól képzett ember – és a múzeum kapcsán mindennel nagyon meg vannak elégedve?” Feltette a kérdést: mi a helyesebb stratégia, berendezkedni erre a látogatói körre; vagy éppen az ellenkezőjét tenni, és jóval fiatalabb, képzetlenebb rétegeket bevonni a múzeumba? „És az vajon stimmel-e, hogy a fiataloknak tényleg mindent le kell egyszerűsíteni?” És a nagy kérdés: a fősodort kell-e kínálni; vagy pedig kérdéseket kell feltenni, provokálni, megzavarni a berögzült szokásokkal és tudásokkal rendelkező közönséget? Piller szerint minden társadalmi réteg felé aktívnak kell lenni, felhasználva a legújabb kommunikációs csatornákat és technikákat.

És éppen ezt teszi a bázeli múzeumokat összefogó Museen Basel is: 2012–2013 fordulóján teljesen átalakították a városi múzeumok kommunikációját. Mint Eva Keller, a városi múzeumi szolgálat vezetője fogalmazott: „Az új kommunikációs tervezet figyelembe veszi, hogy a legtöbben már többfajta csatornán szerzik be az információikat. A nyomtatott mellett egyre inkább az elektronikus információk hódítottak teret, és ezzel párhuzamosan színesebbé és elérhetőbbé váltak a múzeumok a közönség számára, ahogy a kommunikáció is sokszínűbb és aktívabb lett.” A bázeli múzeumok 2013 januárjától tehát két pillérre, az elektronikus és a nyomtatott információközlésre állnak át. Ennek során megszüntetik a Museen Basel Magazin nevű, évente négyszer megjelenő nyomtatott periodikát, amely a múzeumok aktuális kiállításaival, tudományos híreivel és programajánlókkal szolgált, és ingyenesen volt elérhető a múzeumokban. De ahogy a lap legutolsó, 2012/3. száma is kiemelte: a papír alapú média visszaszorul, az emberek több, de rövidebben összefoglalt információra vágynak, az internetes közösségi oldalak pedig visszavonhatatlanul áttörtek.

A bázeli múzeumok új kommunikációja két lábon áll mostantól. Az első a web: lecserélték a museenbasel.ch eddig használt sablonját, és áttekinthető, formás új honlapot hoztak létre helyette. Az új honlap nagyjából lefedi az eddigi nyomtatott lap tartalmait, viszont folyamatosan frissül, és mindig releváns információkat tartalmaz. A honlapon regisztrálni lehet az újonnan indított, havi rendszerességű elektronikus hírlevélre. Az iskoláknak, oktatóknak kéthavi rendszerességgel speciális információkat tartalmazó online hírlevelet is elindítanak. A Museen Basel a Facebookon és a Twitteren is megjelent, ahol napi szinten osztanak meg információkat, érdekességeket, vagy éppen játékokat indítanak a közönség bevonásával. A Flickr fotómegosztó oldalon is létrehoztak egy saját csatornát a városi múzeumi élettel kapcsolatos fotók nyilvános tárolására. De marad azért a nyomtatott média is: a museen basel guide a múzeumok alapvető információinak és híreinek éves összefoglalója lesz; míg a museen basel tipps egy kéthavi, rövid kiadvány aktualitásokkal és érdekességekkel. Az új rendszerben teret hagynak a legkreatívabb múzeumi munkatársaknak és a legelkötelezettebb közönségnek is: museen basel supplement néven évente háromszor melléklet kerül a museen basel tippsbe, amely a legváltozatosabb formában és tartalommal jelenik majd meg: tudományos értekezések, képzőművészeti füzetek, háttérinformációk vagy éppen szórakoztató érdekességek kerülnek bele – mindig meglepve a 350 éve működő bázeli múzeumi világ legodaadóbb követőit is.