Útikalauz szentségkeresőknek
MúzeumCafé 37.
Thomas Merton (1916–1968) francia születésű amerikai újságíró volt, aki élete egy pontján az egyik legszigorúbb szerzetesrendbe, a trappistákéba lépett be, és a Getszemáni Miasszonyunk Apátság kolostorába költözött. A spirituális teológia tanáraként több, a keresztény lelkiséggel kapcsolatos tanulmányt is írt, de van egy olyan könyve is, amely fényképfelvételek segítségével igyekszik közelebb hozni a világtól elzárt szerzetesi életet a „civil” érdeklődőkhöz. Az elsőként Franciaországban, majd Németországban is kiadott Csend az égben című kötet (németül: Schweigen im Himmel, Rheimische Verlag-anstalt, Wiesbaden, 1957) előszavában a kiadó az alábbi „indoklással” bocsátja útjára a könyvet: „Régi tapasztalat, mióta szerzetesek vannak, hogy alig hagyták el ezek az emberek a világot, hogy minden gondolatukat egyedül Istennek szenteljék, a világ követi őket magányukba, hogy kinyomozzák, miért is teszik ezt. (…) Mind-ezen emberek, kik itt és ott egy klauzura környékére jutottak, és kíváncsian az után kutatnak, hogy »a szerzetes« rejtélyét kifürkésszék, azonos módon nyilatkoznak: mélyen megragadja őket a hallgatásnak, az áhítatnak és a békének ez az egészen különös légköre…” (Rados Tamás OSB fordítása, kézirat, Pannonhalmi Bencés Kézirattár, BK 787/IV/2.)
A Merton-könyv megjelenése óta a világ sokat változott, sok mindenben nyilvánvalóan profánabb lett, viszont éppen emiatt ma úgy tűnik: egyre nagyobb a közönség (egy részének) igénye arra, hogy egy-egy „klau-zura környékére” jutva keresse a világban a szentség nyomait. Az ilyen „keresők” számára állított össze egy egészen különleges „útikönyvet” a kulturális turizmus egyik legismertebb hazai szervezőirodája, hogy a világ ebből a szempontból alighanem legizgalmasabb térségei, kultúrái legjobb ismerőinek beszámolóival elvezesse olvasóit (és esetleg majdani-reménybeli utasait) a szent városok vagy azok mai maradványainak falai közé. És még ha a görögországi Athosz szent hegye vagy Jeruzsálem sokféle vallás nyomait magán viselő „föld-köldöke” talán sokak számára ismerős is lehet, az egyiptomi vagy a núbiai sivatag, netán Etiópia kolostorai, a Teherán melletti Qom, vagyis a „síita Vatikán”, a Katmandu-völgy kolostorai, a mongol buddhizmus szent helyei, az ókori Silla királyság központja, Kjongdzsu, vagy éppen a Csendes-óceánban fekvő Rai-tea „szent szigete” már biztosan több újdonsággal szolgál az olvasónak. És nemcsak az adott társadalmak spirituális szellemiségében megmutatkozó, de egyúttal a régészet, az építészet, a régi tárgykultúra emlékeinek egyfajta „muzeológiai” újdonságaival is. A szakértő szövegek mellett az ezeket illusztráló számos mai fotó vagy éppen térkép, feltárási vázlat, rekonstrukciós rajz teszi még inkább közelebbi megismerésre csábítóvá a világ sokszor ma is „a hallgatásnak, az áhítatnak és a békének” ezeket „az egészen különös légkörét” sugárzó helyeit.
Szent városok, szent körzetek Tibettől Etiópiáig
Szerkesztők: Xeravits Géza–Nagy Elek
L’Harmattan – AGRA, 2012